Írta múltkor egy barátnőm, hogy vett egy koncertjegyet, és ha van kedvem, menjek vele. Megnéztem a linket, amit küldött, Péterfy Bori volt a hajón. Sosem voltam rajongó, de a Katapultot játszottuk párszor egy barátnőmmel koncerten egy szál zongorával, és azt nagyon szerettem. Gondoltam, miért ne, gyorsan vettem egy jegyet én is, és az egyik szombaton el is mentünk. Beültünk előtte az étterembe inni egy pohár bort meg megbeszélni az élet nagy dolgait, és mire lementünk a koncertre, már tele volt a hajó gyomra, ezer ember állt előttünk és ment a koncert. Kicsit tanácstalanul álldogáltunk egy darabig mindenki háta mögött, majd mikor láttam, hogy elindul befelé a tömegbe egy pasi, beálltam mögé, és meg sem álltunk, míg csak pár méterre voltunk a színpadtól. Egy csomó számot nem ismertem, a szövegeket pedig végképp nem de mégis, annyira jól éreztem magam, végig táncoltuk a koncertet, teljesen ki tudtam kapcsolni. Bori fenomenális, nagyon bejött, és irigyeltem is, hogy milyen energiával bírta tolni végig egy szűk, flitteres szettben, stage dive, meg minden, pedig bőven elmúlt 50, de hát ő egy igazi díva, azt is jó volt látni, mennyire imádja őt a közönség.
Láttuk amúgy a múltkor a Messzeség című filmet (asszem Netflix), egy könnyed kis sztori szintén arról (is), hogy mennyire könnyű beleszürkülni a hétköznapokba, az életbe, pedig igazából dívák és rocksztárok vagyunk mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése