Egyébként jól elvagyunk, meseszép ez az idő, csavargunk sokat. Én most teljesen elvesztettem a motivációmat a főzésre, fogalmam sincs, miket szoktunk enni, kb az jut eszembe, hogy borsófőzelék, rakott krumpli, lasagne, ...??? Odáig vagyok, hogy Dani ebédel az oviban, még az uzsiját is betömi hazafelé, Barni is jókat eszik a városban a kollégáival, arra szoktam figyelni, hogy friss kifli, felvágott meg gyümölcs, túró rudi legyen itthon estére, és kész.
Én tök jól elvagyok 3 perc alatt összedobható salikon, halkonzerven, szendvicsen zöldséggel, minimál, egyszerű dolgokon. Még Koppenhágában mesélte egy kolléganőm, hogy náluk az ebéd az egy funkcionális étkezés, az a célja, hogy valamit egyél, és azzal az energiával tudjál menni tovább. Tökre nem fontos nekik, hogy különösebben finom legyen, így nem is szentelnek neki túl sok figyelmet, esznek egy szendvicset, mellé zöldségeket, egy almát és kész. Én is pont ilyen korszakomat élem, tök mindegy, mit eszem, semmi kedvem magamnak főzni, élvezem, hogy nem kell különösebben vásárolnom, ötletelnem, meg én egészségesebben eszem így, mintha főznék. Amúgy is két naponta járok most edzeni, így most ösztönösebben odafigyelek, hogy ne egyek össze-vissza mindent, és időnként még egy fehérjeturmix is segít, hogy meglegyen valamelyik étkezés. Hétvégén főzök valamit, már ha itthon vagyunk. Majd ősszel, ha jön a bekuckózós időszak, megint megjön a kedvem főzni, ismerem magam.
Így most kicsit fáj, hogy megint itthon vagyunk és folyamatosan etetnem kell a kisbabát, de ő azért nem egy bonyolult lélek ilyen szempontból, szerencsére tényleg bármit megeszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése