Ovi is, meg nem is

Amikor az első alkalommal aludt ott Dani az oviban, már jóval az alvásidő kezdete után kaptam egy üzenetet az egy óvónőtől, hogy milyen pózban alszik el? Írtam, hogy befordul oldalra, és úgy. Rögtön írtam Barninak, hogy szerintem ez nem jó jel, küzdenek vele, de aztán 5 perc múlva jött a fotó a kisfiúról, amin édesdeden aludt. Azóta is ügyesen alszik minden ebéd után, nekem pedig ez, hogy 8-tól 3-ig, tehát 7 órán keresztül stabilan ott van, jó helyen, ezer szuper programmal, nyolc fotóból ötön rajta van, mert aktívan részt vesz mindenben, finomakat eszik (his words) és alszik délután - nem tudom elmondani, hogy ez nekem milyen jó és felszabadító érzés. 

Találtam itt Nagykovácsiban könyvelőt, kitaláltam, hogy milyen céget nyitok, kiscsoportos újrakezdő tanfolyamokat fogok meghirdetni fix időpontokra, mert többektől hallotam, hogy arra igény lenne, meg ami még beesik... Aztán kedden délután belázasodott Dani, a doki kiírta jövő keddig, úgyhogy megint parkolópályán vagyunk. Tudtam, hogy ez lesz, mindenki mondta, de annyira keveset volt eddig beteg, úgy reménykedtem, hogy majd ő lesz a kivétel. Ráadásul ma Mihály napi vásár van az oviban, tegnap tésztát készítettek (ők gyúrták, meg tésztakészítő-gépen vágták a szélesmetéltet), zakuszkát, hogy mindkettőből portéka legyen, és úgy el vagyok keseredve, hogy mennyi mindenből kimarad. 

Hát így.