Be kell vallanom, hogy már eléggé vártam a hétfőt és az ovi újraindulását. 2 hónap alatt jól elszoktam tőle, hogy full napokat kettesben hozzunk le Danival, mert persze a szünet nagy része, csak nekünk volt láblógatás, Barni szerdától már dolgozott. Azokat a napokat, amikor hármasban voltunk, jól kihasználtuk, sokat csavarogtunk, és elkezdtünk komolyabban kirándulni is, nem csak bicózni meg sétálni.
Még a nyílt napkor mesélték az óvónők, hogy ők sokat nyomulnak a gyerekekkel, itt a faluban vannak nagyon szép helyek, amik egy hosszabb sétával megközelíthetőek. De volt olyan, hogy elsétáltak a kastélyba és vissza, és az egyik kisfiú teljesen kivolt és soha többet nem akart oviba menni, annyira traumatizálta a kirándulás, mert hogy ő a szüleivel sosem sétál, főleg autóval járnak helyekre, vagy ha gyalogolnak, akkor a kisfiú a futóbicaján suhan. Annyira örültem, hogy figyelmeztettek, mert bár mi sokat sétálunk, Dani szinte mindig bicóval jön. Azóta viszont mi is edzünk, és iszonyúan jól bírja a gyaloglást. Eddig a csúcs az volt, hogy múlt vasárnap felmásztunk a Nagy-Szénásra, ami kb 2.5 kilométernyi gyaloglás, de végig fölfelé. Mondta is az elején egy jó meredek részen Dani, hogy olyan nehéz sétálnom, de nagyon jól elvontuk a figyelmét, neki kellett figyelni a jelzést mindig, megmentettük a felborult bogarakat, meg mi időnként rossz irányba fordultunk, és akkor jött ő, a rendőrautó, és a megfelelő irányba terelt minket (Figyelem, figyelem!). Gyönyörű idő volt, nagyon élveztük és rengeteget nevettünk, fent pedig csodálatos a kilátás Nagykovácsi felé és Solymár irányába is.
Most meg végre tudtam megint edzeni úgy is, hogy Barni dolgozik, meg egy kicsit helyrerakni itthon a dolgokat. Teljesen odavagyok a sali-ebédeimért, kaptam finom ragulevest Barni anyukájától, és aztán toltam be a salit, mert már rájöttem, hogy edzés napon csak a leves, vagy csak egy saláta nem elég. Apropó, sali, emlékszem még, hogy (25 éve?) egy House részben House és Cuddy ebédelnek, Cuddy salit evett egy szál villával, szépen lassan lapátolta a zöld leveleket, és nekem ez olyan guszta volt, hogy azóta vagyok saláta-rajongó. Nem csak magukat a zöldséghalmokat, hanem hogy nem lehet gyorsan megenni, idő kell hozzá, meg kell adni a módját.
Nagyon jó, hogy mentek! Egy óvónő ismerősöm panaszkodott, hogy alig van olyan gyerek egy csoportban, aki bír egy kisebb kirándulást, merthogy nem mennek velük a szülők sehova 😔
VálaszTörlésAnnyira szépen írsz mindig az ételekről, és a képek is olyan csodásak, hogy feltámad bennem a vágy, hogy egészségeset is egyek. A múltkori Pinteresten receptkereső ötletet pedig köszönöm, sokkal könnyebb onnan ihletet szerezni.
VálaszTörlés