today is gonna be a good, good day

Ma annyi minden van, hogy azt gondoltam, nem lesz időm írni, de reggel lejöttem megölelgetni Barnit, mielőtt elindult, meg csinálni egy szendvicset neki, és egyszer csak hallottuk a lépcső tetejéről a kis csilingelő hangot, hogy JÓ REGGELT! Ránéztem az órára, 5:55 volt. Úgyhogy időnk mint a tenger. 

Zuhanyoznom kell, hajat mosnom, aztán elmegyünk a bátyámékhoz Sződligetre, ő fogja levágni Dani haját, reménykedünk, hogy ez kisebb stresszt fog okozni neki, mint a csilvili, kisautóban ülős, mesenézős gyerekfodrászat, ahova járunk, és amit imád - magát a hajvágást leszámítva. Különböző mértékben szokta megviselni, de most utoljára például nagyon sírt és reszketett. Tegnap este a Maszat a fodrásznál mesével zártuk a napot, amit a könyvtárban lőttem, szóval felkészültünk, reméljük a legjobbakat. Szeretnék ott náluk kicsit lemenni a Duna-partra is lemenni, úgy hiányzik a folyópart! 

Szerintem ott ebédelünk, Dani, gondolom, alszik hazafelé, aztán valahogy kellene énekóráznom meg énekelnem legalább másfél, két órát, utána meg úgy volt, hogy Dani megy a Nagymamájához és Barni veszi majd fel hazafelé, de végül hazaér emberi időben és el tudok menni próbálni., este 11 körül érek majd haza.

Az új basszgitáros lány tökéletesen beválni látszik, tud már 10 számot és össze is állnak már próbán. Mára még kettővel készül, meg megnézzük az egyik vadiújat, amit még sosem játszottunk. Közben egy másik dal szövegével küzdök. Én úgy írom őket, hogy megvan a kész dal, kitalálom az énekdallamot is, felvesszük nanázva, sokat hallgatom, és úgy lassan megszületnek a fejemben a ritmusban odaillő szavak, majd sorok, lassan kialakul a hangulat, hogy miről szól majd, aztán leülök, izzadok fölötte 1-2 órát és a meglévő sorok köré megírom a hiányzó részeket. Valahogy sejtem, hogy mások nem így írnak szövegeket, és ez kicsit fura, de nálam működik. 

tegnap a játszón - annyira szép idő volt, Dani szuperjól elsarazott két kislánnyal, én meg élveztem, hogy nem kell vele nyomulnom és csak bambultam ki a fejemből