változás

Számunkra ez a változás és fejlődés időszaka, én legalábbis nagyon úgy érzem. Barni még Cipruson leszokott a dohányzásról, én meg az utána lévő 3 hétben konkrétan azt hittem, hogy ennyi, vége, el fogunk válni. Borzasztóan ingerült volt, mindennel baja volt és kötekedett velem és Danival is, hatalmasakat veszekedtünk, volt, hogy külön aludtunk (úgy, hogy mindketten itthon voltunk), amit szerintem még sosem csináltunk. Egészen más embernek láttam, mint amilyennek eddig ismertem és megszerettem: a nyugodt, kedves, mindig jókedvű (jó, nem mindig, de általában meglepően kiegyensúlyozottan jó kedélyű) Barninak, és teljesen el voltam keseredve. Most tartunk majdnem egy hónapnál, és úgy egy hete azt vettük észre, hogy kisimultak a dolgok, mostanra pedig minden a régi - csak épp egy csomó pozitív hozadéka van annak, hogy már nem dohányzik. Két hete még nem gondoltam volna, hogy ennek vége lesz, de nagyon büszke vagyok rá, hogy megingás nélkül végigcsinálta, és őszintén szólva magamra is. Hízott már 4 kilót, de elhatározta, hogy ha tényleg rendben lesz a válla (amit időközben újra megműtöttek), akkor újra elkezd sportolni is. Egyébként iszonyúan büszke magára (joggal persze), és már kampányol a dohányzó barátainál, hogy milyen jó ez és biztosan meg tudják csinálni ők is.

Egyébként az, hogy ő ezt ennyi év dohányzás után meglépte, engem is inspirál a fejlődésre. Mondjuk nekem nem kell leszoknom semmiről, de a sok vita mellett muszáj volt a kapcsolatunkról is sokat beszélni és ennek kapcsán magamba nézni. Úgy érzem, hogy végül közelebb hozott minket egymáshoz ez a megpróbáltatás.

És természetesen gyereknevelés is egy olyan dolog, amiben szerintem mindig lehet szintet lépni. Dani igazi társ a mindennapokban, bármit meg lehet vele beszélni, rugalmas, okos és jó fej, de mint a gyerekekkel általában, sokszor vele sem könnyű. Én azt határoztam el, hogy amikor határt húzok, mert pl elegem lesz abból, hogy húzza az időt vagy nem akar megcsinálni valamit, akkor nem cseszem le és közlöm vele, hogy eddig és ne tovább, majd rákényszerítem, hogy csinálja meg, amit kértem (pl megfogom és beviszem a fürdőszobába zuhanyozni vagy rákiabálok, hogy mostmár tényleg üljön az asztalhoz enni), ahogy eddig csináltam, mert ez általában mindkettőnk hangulatát elcseszi (pedig milyen hatékony!). Egy ideje igyekszem nem annyira komolyan venni magam, benne maradni az ő mókázásában, és átjátszani magunkat a másik helyzetbe (úgy, hogy pl megkergetem, lebirkózom, összepuszilom stb), így megőrizve mindkettőnk jókedvét, végül mégis egyértelművé téve, hogy most zuhanyoznia/ennie stb. kell. Úgy tűnik, hogy ez tök jól működik, nyilván nekem muszáj ilyenkor nagy levegőt vennem, de hatalmas jutalom és megerősítés az, hogy működik a dolog, azóta kevesebb konfliktusunk van. Olyan ez nekem, mintha kaptam volna egy kulcsot egy olyan szobához, ahova eddig nem tudtam belépni. Annyira jó érzés.

time is on my side

Nem szoktam érteni hogy mit össze nyűglődik mindenki az óraátállítás miatt, mi szinte azonnal átállunk az új rendszerre és kész. Tegnap este 8-kor (az új 8 órakor) Dani már aludt, mi még filmeztünk aztán én is bealudtam, de ma reggel borzasztóan nyűgös volt mindenki, Dani megpróbált meggyőzni, hogy ő majd a szobájában játszik itthon csendben, én nyugodtan csinálhatom a dolgom, csak ne kelljen oviba mennie, Barni szörnyen rosszul aludt és rémálmai voltak, én meg egyszerűen csak iszonyúan fáradt és kialvatlan vagyok. Bár szerintem én az időjárással elégedetlenebb vagyok mint az óraátállítással.

Csütörtökön Dani a Nagyijánál aludt és péntek reggel ő is vitte oviba a 2. kerületből. Az egyik óvónőnek szülinapja volt, amit nagyon aranyosan meg szoktak ünnepelni, most is kirándultak kicsit és ott köszöntötték fel. Csütörtök este mi elmentünk a Nemdebárba ahol egy barátunk játszott és üldögéltünk pár órát kettecskén. Én ittam két aperol spritzet, már az elsőt is megbántam mert nem esett jól, a másodikat meg ajándékba kaptam a dj-től. úgy éreztem, nem utasíthatom vissza, annyira hülye vagyok. Persze rosszul is aludtam és pénteken hulla fáradt voltam pedig voltak óráim, úgyhogy össze kellett szednem magam. 

Kora délután az egyik barátnőm küldött egy üzenetet, hogy van jegye Senára a Turbinába, előtte pedig vacsi a Todo-ban, ami az új, csoda dizájnos és színes mexikói étterem a Szervita téren. Azonnal minden fáradtságom eltűnt, Barnit otthon hagytam Danival, fél 7 körül autóba ültem, félúton leraktam és a Todoban találkoztunk. Ilyenkor, ha autóval vagyok, az elején szoktam inni egy dl vörösbort, és ennyi. Iszonyú jó volt a hely meg a kaja, most ez lett a kedvenc éttermem, ahová mindenkit el fogok vinni, akit szeretek. Közben zuhogott az eső, mi meg ültünk azon a gyönyörű helyen, a kedves és cuki pincérek meg hordták nekünk a finomabbnál finomabb mártogatósokat meg a tacokat - annyira jó hangulata volt az egésznek. Utána átgurultunk a barátnőm autójával (hárman voltunk egyébként, mindenki kimenős anyuka), nekem kellett leparkolnom, amiről azt hittem, hogy nekem tök jól megy, aztán kiderült, hogy nincs tolatókamera, és úgy nem is olyan könnyű a dolog. Aztán persze meglett, és a buli is jó volt nagyon, hatalmasat táncoltunk. Én amúgy szeretek kicsit különlegesen öltözni, nem bánom, ha kitűnök a tömegből, de a Sena önbizalmának akár csak a 10%-áért is bármit megadnék. Volt rajta egy világos, feszülős, áttetsző ruha, alatta fekete fehérnemű, a ruhán egy fekete bőr hám ami a derekán meg a mellei alatt futott végig, a fején meg egy zöld mű bokor, konkrétan faágak, amik az arca elő lógtak be, fekete rúzs - és minden működik és teljesen autentikus. Ő egy jelenség és közben zseniális énekesnő, imádom. Még emlékszem, mikor húszévesen az Iparművészeti mellett a Kultiplexben láttam őt énekelni fiatal jazz zenekarok meg dj-k mellett. Mármint én voltam 20, meg ő is kábé. 

Éjfélre otthon voltam, úgyhogy ki is pihentem magam. Vasárnap bruncholni voltunk egy baráti párral, Dani szépen ellegózgatott, mi meg dumáltunk, délután meg pihentünk. 

2025

Ahogy indultunk az évnek egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez most nagyon nehéz lesz és igazam is lett. Nem is tudom, honnan tudtam, gondolom egyszerűen nő vagyok, megérzem és kész. Igazából csendesen viseljük a nehézségeket és bármennyire vagyok pozitív és optimista, már nem is csodálkozunk, ha valahonnan újra a nyakunkba folyik a fos. És most nem a politikáról meg a társadalomról beszélek (pedig arról is tudnék), csak a kis családi életünkről. Igyekszünk ezt kiegyensúlyozni a mindennapokkal és tenni jókedvűen a dolgunkat, van hogy sikerül, és azért nem szorongunk egyfolytában. Tudom amúgy, hogy egyszerűen ilyen a felnőtt lét, a különböző nagyságú gondok ugyanúgy mindennapos részei az életnek mint az örömök, és van, hogy egyszerűen nem mennek soha többé sehová, hanem együtt kell velük élni. Ne haragudjatok, hogy rébuszokban beszélek, én is utálom ezt másoknál, csak mint háttér infót osztom meg a milonkás kalandokhoz, de hát úgyis tudjátok, sosem csináltam úgy, mintha Molnáréknál kolbászból lenne a kerítés.

elszöktünk

Voltunk egy hetet nyaralni. Ez egy csoda, mert Barni munkájával egyszerűen nem lehet tervezni, nyáron is 5 nap volt a leghosszabb, amire el tudott/mert szabadulni. De most annyira szükségünk volt rá mindannyiunknak, főleg neki, és tényleg akadt egy kis lazaság a melójában. Így is indulás előtt pár nappal foglaltam le a repjegyet, amikor végre rábólintott, a szállodát meg 1 nappal az indulás előtt. Nem volt könnyű kitalálni, hova menjünk, mert Európa nagy részén hideg van és zuhog az eső, mi pedig nem akartunk messzire menni, hosszan repülőn ülni. Így esett a választásunk Ciprusra, ahol épp arra a pár napra 26-27 fokot írt az előrejelzés. 

Egy tengerparti szállodában aludtunk, amit Dani dokinénije ajánlott, és hatalmas ár/érték találat volt. Rajtunk kívül kizárólag brit nyugdíjasok voltak, ők sem sokan, hiszen még nem kezdődött el a szezon - mindenki iszonyú lelazult és kedves volt. Ahogy megérkeztünk, tényleg csodálatos nyár lett, fürdőruhában mászkálós, tengerparton homokvárat építős, nem hittem el, hogy ilyen mázlink van az idővel. Szépen lebarnultunk, mindketten kiolvastunk egy könyvet (én kettőt), napközben kicsit koktéloztunk a medenceparton, csodásakat ebédeltünk (én annyira jókat ettem, úristen), este 8 körül már aludtunk mindhárman szinte minden nap. Dani iszonyúan jól érezte magát, magáévá tette a játszóházat, összehaverkodott az animátor lánnyal, köveket gyűjtött, homokvárat épített, pancsolt. Tudtuk, hogy nem akarunk különösebben aktívkodni, és így is lett, mindössze két  nap mentünk csavarogni a kikötőbe és a városba. Az utolsó nap, amikor túlságosan fújt a szél a medencézéshez, elmentünk hajózni, ami halálközeli élmény volt mindannyiunknak - életünk legrosszabb döntése, utólag már tudjuk, de a partról nem látszott, hogy így háborog a víz. Hatalmas hullámok dobálták a hajót, Dani rettegve feküdt Barni ölében, én pedig zöld fejjel, egy zacskót szorongatva koncentráltam kb a 15. perctől kezdve végig, hogy ne hányjak. Annyira jó érzés volt szárazföldre lépni újra! Béreltünk bicajt is gyereküléssel, tudnám ezt az életet élni, rendszeresen gurulni a tengerparton végig azzal a gyönyörű kilátással. 

Maga a hely nem tűnt egyébként annyira izgalmasnak (Paphos most kiépülő, hatalmas szállodákkal tűzdelt turistaparadicsom. És bár a mi hibánk, hogy az autentikus Ciprusból nem sokat tapasztaltunk, ha már kultúra, engem a szigetnek a török része érdekelne inkább, Törökországot imádom), szóval nem hiszem, hogy vissza fogunk járni, bár gyönyörű és pihenésre tökéletes. 

Találkoztunk egy magyar csajjal, aki 15 éve kint él a férjével meg (most már) a kislányával, sőt, a szüleiket is kiköltöztették. Ő kinti esküvőket szervez, meg ha jól értettem, abból élnek, hogy magyaroknak segítenek letelepedni kint. Mesélt kicsit a ciprusi életről, hogy mennyivel könyebb (pl. adóügyileg), és kérdezte, hogy mi nem gondolkodunk rajta, hogy kiköltözünk? Őszintén? Mindkettőnknek eszébe jut szinte minden nap a híreket olvasva, hogy szegény Dani, milyen jövő vár rá itt. És vicces volt kicsit álmodozni, hogy milyen lehet ott élni, de mi már nem megyünk újrakezdeni sehova. Onnan, messziről kicsit más volt ránézni az életünkre, és szörnyű, ami itthon megy, de a mi kis buborékunkat nagyon szeretjük olyannak, amilyen. Meg hát basszus, nem mehet el mindenki, valakinek tenni kell a változásért. 

Szerda óta vagyunk itthon, és tényleg, ahogy egy barátnőnk mondta, kisimultunk, lebarnultunk, feltöltődtünk élményekkel, meg mindenhogyan. Én nagyon reménykedtem, hogy igazi tavaszra érünk haza, de úgy látom, arra még várnunk kell, de így is sokkal nyugodtabbak és jókedvűbbek vagyunk mindhárman. 

áll a bál

Jó kis napunk volt tegnap, illetve jó hetünk van. Ami azt jelenti, hogy senki nem beteg, mindenki csinálja a dolgát, én is tudok dolgozni meg edzésre járni, olvastam egy csomót, kedden voltam pár órát csavarogni a városban egyedül. Délutánonként-esténként tudtunk minőségi időt tölteni hármasban (értsd: legóztunk, pogácsát sütöttünk, rajzoltunk, hallgattunk mesehangjátékot, ilyesmik). Beállítottam az ébresztőmön (Sleep Cycle) az alvás célt, este 10-től reggel 6-ig, a héten tartottam is, azt írja, kb 7 órákat valóban alszom is, és tényleg egészen kipihentnek érzem magam, ami így február végén egy csoda, nem? Persze tegnap este muszáj volt megnéznem a Worst Ex Ever című dokut, hajnal 1-ig, ami után megállapítottam, hogy minden exem cukimuki édes pofa volt. És hát ezek után a tinderezés orosz rulettnek tűnik. 

Látjuk a fényt is az alagút végén, már ami Barni munkáját illeti, most egy kicsit nyugisabb időszak következik, több időt tudunk majd együtt tölteni, ráadásul tökéletes időzítéssel a tavasz is megérkezik mindjárt. Ma farsang van, Dani a saját alvós állatának öltözött, ami egy fekete plüss macska akit Ruhának hívnak. Tegnap összepróbáltuk a jelmezét és halálosan cuki, úgy örülök, hogy ennyire határozottan tudja, mi szeretne lenni, és hogy ilyen nagyon lelkes. A körmös lánytól kaptunk cicafül-hajráfot, a többi elem megvolt hozzá, jó érzés, hogy SK össze tudtuk rakni, szeretném ezt a következő években is tartani. Kicsi cicafiúm. 

A hétvégén kettesben leszünk, remélem, jó idő lesz. Még nem tudom, mit csinálunk, lehet, hogy elviszem moziba, ha találunk valami jót.

Úgy szeretném így rétegezni a nyakláncaimat, de valahogy nekem mindegyik egyforma hosszú. :( Nincs ötletetek, hogy honnan lehetne érdekes, egyedi ezüst nyakláncokat venni?

a hűtőkiürítési projekt

Olyan projektben vagyok, hogy nem veszek kaját (jó, friss gyümölcsöt/zöldséget/tejterméket igen) addig, ameddig el nem használom a hűtőben és a mélyhűtőben felhalmozott cuccok, meg a fiókban lapuló gabonák/tészták nagy részét. A hűtő gyorsan fog menni, ott nincs nagy baj, meg egy csomó mindent megettünk már, de a mélyhűtő tele van vadakkal, mindenféle húsokkal, amiket kaptam vadászatból, disznóvágásból, és egy csomó mindenről fogalmam sincs, hogy mit lehet vele kezdeni. Csinálok majd vadast, meg pörköltet, de van még egy csomó fagyott azonosítatlan tárgy, két kilós színhúsok, hurka, kolbász, amiknek nem vagyunk nagy fogyasztói, de rengeteg helyet foglalnak. Muszáj valamit kezdenem velük. Az egyik szakács csaj (@justine_snacks) is ezt csinálja most instán, hogy kiveszi mondjuk a quinoát meg a mazsolát és főz valamit, amiben ez a két dolog (is) elfogy. És így megy végig a cuccokon. Én is ebben vagyok, tegnap egy zacskó fagyasztott zöldségből főztem minestronét. Mondjuk sokkal beljebb nem vagyok, de babysteps.

Amúgy jelenleg nagyon fantáziátlan vagyok főzés terén, és a szakácskönyveimet is teljesen tanácstalanul lapozgatom, egyszerűen nincsen ihletem. Az is nehéz, hogy hármunk közös ízlését eltaláljam. De talán az, hogy eltűnjenek a mélyhűtőből a cuccok, az kicsit motivál. A sógornőm is erről panaszkodik, hogy annyira te van a mélyhűtőjük vaddal (Barni öccse vadászik, én is tőle kapom az ilyesmit), hogy nem tudja megvenni a fagyasztott kis zöldségeit, amiket imád, sokkal jobban, mint a vadhúst, mert nem férnek el. Tegnap vittem Anna néninek rakott krumplit (azt én sütöttem) meg milánói makarónit (az anyósomtól kaptunk egy egész nagy tepsit), nagyon örült mindkettőnek. Már gondolkodtam rajta, hogy indítok egy menzát itt a házban, én megfőzöm, csak egyék meg. 

Ti is küzdötök felhalmozott kajákkal? Miket főztök mostanság? 

A mai haladás (a rák volt fagyasztott, minden más volt itthon):

unpopular opinion

Az Intermezzo-t olvasom épp. Mindent elolvastam eddig Sally Rooney-tól, de amúgy nem értem, hogy miért. Nekem az összes könyvében a céltalan nyűglődés, semmi nem történés, végtelen önsorsrontás, ez annyira nem az én világom. Hogy nincsenek fordulatok, események, csak reménykedsz, hogy legalább valami majd történik. De nem! A szereplők vonszolják magukat keresztül a könyvön, és a végén kb pont ugyanabban a langyos fosban vannak, mint addig. A Normális emberekben is, amiből film is készült, az a szegény lány végig reménykedik és a 86. esélyt is megadja a pasinak, aki az elejétől kb semmibe veszi őt, ordítani tudtam volna, hogy jeez, engedjük már el. A Baráti beszélgetések pedig - Anyunak szinte minden új könyvemet oda szoktam adni, hogy gyorsan (kb két nap alatt szokta) olvassa el, mert én úgysem jutok azonnal hozzá, meg nekem lassabban is megy, nincs rá annyi időm. És anyu másnap reggel visszahozta, hogy 80 oldalt gyűrt le, de most akkor visszaadná, mert ő ennél unalmasabb könyvet még sosem olvasott. És tényleg, végigolvastam, de nagyon szenvedtem. Szóval nem tudom, miért erőlködöm, miért nem olvasok inkább mást. Az Intermezzo egyébként még egészen kalandos a korábbi könyvekhez képest, persze ezt is be fogom fejezni. Ti szeretitek Rooney-t? Velem van a baj?  

pause

Tegnap teljesen el voltam keseredve, hogy az életünk megint PAUSE-on van, mert betegek vagyunk. Dani már amúgy egészen jól, de még nem mehet oviba, én éppen egyre szarabbul vagyok, nem influenzás, csak ilyen felsőlégúti-stílusban, levertséggel. Barni jól van, csak gyilkosan fáradt a végigdolgozott hétvége után. Nem nagyon tudunk sehova menni, nyűgösek vagyunk, kint dübörög a február, nekem le kellett mondanom az óráimat. Utálom ezt az időszakot, tavaszt akarok, simogató napocskát, egészséget, energiát, programokat. Ma reggel úgy ébredtem, hogy semmi hangom nincsen, teljesen be vagyok rekedve, a tegnap esti meseolvasásánál (ezt olvastuk már másodszor, nagyon kedves és gyönyörűek a grafikák) már éreztem, hogy ez lesz. 

Ma ketten vagyunk Danival, Barni mondta neki reggel, mikor elment, hogy ma neki kell vigyáznia rám és ő a főnök. Jobb a kedvem kicsit, nyomatom a gyógyteát, igyekszem pihenni, álmodozom és várom, hogy aludjunk ebéd után. 

Ez a fotó pár napja készült, nagyon régi ez a macikabátom és iszonyú meleg, nagyon szeretem. A pulcsit meg a Zarában lőttem pár éve, talán itt is mutattam, instant jókedv, ha felveszem egy-egy téli reggelen. Annyira kevés igazán jó mintájú pulcsi van, pedig gyanítom, hogy lenne rá kereslet. vagy csak én imádom ezeket?

sick & tired

Az oviban csupán kb a gyerekek fele jár hetek óta, annyira sokan betegek. Dani eddig bírta, de szerencsére nem lett influenzás, csak köhög és náthás. Igazság szerint az óvónők írtak szerdán egy emailt, hogy nem szoktak szólni (tényleg nem), de betegen ne vigye már senki be a gyerekét, mert nem fair azokkal szemben, akik 1-2 hétig otthon vannak, meggyógyulnak, aztán a full beteg kölykök közé érkeznek vissza. Szerda délután én mentem Luluért is, mert jött át hozzánk játszani, így nekem mondták, hogy na ő semmiképp ne jöjjön. Én voltam a szerencsés aki elmondhatta a remek hírt az anyukájának, aki tök jó barátnőm, és ő teljesen kiborult, sírt is, hogy nem tudja megoldani, a gyereknek folyik az orra nagyon, oké, de ő ezért nem tudja otthon tartani - amúgy sincs élete, és akkor még dolgozni sem tud, mindezt 300e forintért (egyetemen nyelvtanár amúgy). Nekik a férjével nulla segítségük van, pedig van nagymama, csak épp egyáltalán nem kíván az unokák életében részt venni. Nagyon megértem őt, de persze az ovit is, szerintem sem dolguk a beteg, lógó taknyú gyerekekkel bajlódni, akik aztán ragasztják rá a többiekre a bacikat. 

Csütörtökön már itthon maradt Dani, jött velem mindenhova. Délután kicsit a tesóméknál volt Sződligeten, aztán Anyuéknál aludt, mert péntek délelőtt dokihoz kellett mennünk Barnival, délután hozta őt haza. Én aznap elmentem bevásárolni a szomszéd néninek, aki szintén beteg, meg csináltam vacsit a srácoknak, mire hazaértek. Dani nagyon nyűgös volt, este 8-kor már aludt, reggel 7-ig kb mozdulatlanul. Jól ébredt, ma egész nap ketten voltunk itthon, kirakóztunk, festett, én főztem, a szomszéd pasi jött át negyed órára, míg én átszaladtam a gyógyszertárba, ebéd után aludtunk majdnem 3 órát. Nagyon idilli nap volt, vagy hát pont erre volt szükségünk. Barni most jött haza, mert most hétvégén mindig dolgozik, vacsizott, legóznak, én meg befekszem a kádba egy fél órára. Holnap folyt. köv., megint kettesben leszünk.

Nagyon várom a tavaszt és a napsütést. Ezt a számot meg imádom:

múlt hét

Óriási hullámvasút volt a múlt hét, szívmelengető hétköznapokkal-estékkel és a végére egy nagyon rossz hírrel, ami után fél éjszaka fenn voltam. A felnőtt lét az ilyen, nem? Én úgy szeretném, ha smooth sailing lenne, szépen csinálod a dolgodat és gondtalanul ringatózol az élet vizén, de mindig meg kell állapítanom, hogy soha nincsen így. Persze vannak szép vagy könnyű (könnyebb) időszakok, de előbb-utóbb mindig az ember nyakába folyik valahonnan a fos a hideg víz - avagy mindig van valami. De tényleg. Na de hagyjuk is, emlékezzünk most csak a jó dolgokra. 

• Lógott a fejem felett egy nagyon régen esedékes adminisztrációs dolog, amit november óta halogattam. Mesélték egy házaspárról, hogy mikor kibukott, hogy kb semmilyen számlát nem fizettek és mindent kikapcsoltak náluk, kiderült, hogy a nő a konyhaszekrény hátuljában rejtegette összegyűjtve a halom befizetetlen csekket, gondolván, hogy amit nem lát, az nincs - na én is ezt csináltam ezzel az üggyel most, egyszerűen nem tudtam, hogyan fogjak neki, időnként megnéztem, aztán újra és újra elsüllyesztettem a fiók mélyére. Aztán most a héten már annyira idegesített, hogy végül vettem egy hatalmas levegőt és felhívtam az ügyintézőt, aki telefonon kb 7 perc alatt tök segítőkészen végigvezetgetett az egész dokumentumon, másnap bevittem hozzá és kész volt. Amúgy mint utólag kiderült, tényleg nem tudtam volna /értelmezni elintézni egyedül, segítség nélkül, de hogy miért kellett erre majdnem 3 hónapot várnom, azt nem tudom. Note to self: ha valami nem megy, kérj segítséget. 
• A deutschtamásos ügy eléggé inspirált, nagyon jó kis órákat tartottam, lett új tanítványom is, aki hetente kétszer van (online). Van egy kislány, aki október óta jár, onnan indultunk, hogy stabilan hármas és még sosem kellett megszólalnia, most fixen, lazán ötös és beszélget simán - heti egyszer jár. Persze közben mindenki lebetegszik és sorra mondják le az órákat. Jövő héten meghirdetem magam megint kicsit jobban, most olyan jó flow-ban vagyok, jöhetnek még. 
• Voltam háromszor edzeni, lelkes vagyok és jól is megy, nagyon érzem magamon. Szeretem ezt a termet, pont meséltem Barninak, hogy egészen sok idős ember is jár, bácsik meg nénik egyaránt, és annyival kedvesebbek mint a fiatalok (meg a velem egyidősek, akik közül van, aki simán nem köszön vissza soha, az egyik edző csaj pl.) - lehet, hogy csak azért állnak közelebb a szívemhez, mert korban is oda tartozom inkább, haha. 
• Szombaton voltunk megnézni a helikopterezést a Duna felett, ha hallottatok róla, Barninak nagy része van benne, hogy ez létre jöhetett. Átrepültek a Lánchíd alatt is, közben lógott az egyikről egy ember, bele is ért a lába a vízbe, az alagút tetejéről néztük. Luluékkal, Dani kis barátnőjéékkel voltunk, annyira jó látni ezt a két kis lükét, hogy mennyire imádják egymást, Danin egy olyan szintű/típusú felszabadultság és boldogság látszik, amikor ezzel a kislánnyal van, amit szinte soha, más helyzetben nem látok rajta. Vajon 4 és fél évesen is létezik már a szerelem?
• Van a közelben egy szuperbarátságos kis családi étterem (Remetekert), ahol van kis játéksarok kisautókkal, meg mindenféle Danit érdeklő dologgal, és egyik este, vagy hát késő délután elmentünk vacsizni. Kevesen voltak, Dani nagyon jól elvolt, rajzolt, ettünk (a kaja semmi küli amúgy), aztán kértünk egy császármorzsát közösen, és még hosszan üldögéltünk, beszélgettünk, nagyon jó volt kikapcsolni. Amúgy ez a játéksarok-színezők-színes ceruzák sztori annyira kicsi energiabefektetés a helyek részéről, mégis óriási segítség a gyerekeseknek, én sokkal több helyre raknék. 

about last night

Tegnap megvolt a koncertünk. Az utolsó másfél hétben nem tudtunk próbálni mert egyszerűen nem volt olyan időpont, ami mindenkinek jó lett volna, ez kicsit aggasztott, főleg magam miatt, kellenek a próbák, a legnagyobb parám, hogy elfelejtem esetleg a szövegeket. Ezért én már napok óta nagyon intenzíven készültem, sokat, több órát énekeltem minden nap. Péntek délután mégis egy olyan erős izgulás-idegesség-szorongás lett rajtam úrrá, fel kellett hívnom Barnit, hogy megnyugtasson, meg ventillálni a lányoknak, akik szintén tök jókat írtak. Jól beöltöztem és tömegközlekedéssel mentem a helyre, nem akartam most kivételesen autóval menni, hogy ihassak azért valamit. A többiek már ott voltak, először a másik zenekar állt be, de iszonyú lassan, aztán meg mi, de hát kezdés előtt 15 perccel fejeztük be kb. 

Közben befutott Barni, meg a lányok is, de közben kiderült, hogy ha hoztunk volna anyagot, akkor lehetett volna vetíteni mögénk. Felmentem a lépcső tetejére (ott volt térerő) a telefonomon összerakni valamit a Canván, de közben meg pont érkezett meg mindenki és üdvözöltek, picit még próbáltam valamit bindzsizni, de a telefonomon nem ismerem ezt a felületet, csak a gépemen használom plakátokhoz, flyerekhez, facebook eseményekhez stb, úgyhogy egy kicsit még idegeskedve próbálkoztam, aztán elengedtem. Közben mondta az ütőhangszeres srác, hogy akkor legalább egy képet vetítsünk ki, nincs-e valami régi, kerestem, és találtam egyet, ahol háttér volt nekünk vetítve a zenekar nevével, abból kivágtam csak a vetített részt, átküldtem a hangmérnöknek, és végül azt kivetítette, tök jó volt így, örültem, hogy valami lett. 

A koncert végül szuperjól sikerült, ittam előtte egy rumot és az kicsit lelazított, nem szoktam amúgy, hogy teljes kontrollban legyek, de ez most jólesett. Dumáltam is aszámok között, ami most valahogy jobban megy, mint régen, meg nagyon cuki volt a közönség, vigyorogtak, táncikáltak, látszott, hogy élvezik, meg egyszerűen bensőséges volt a hangulat és áradt a szeretet. Utána csomó mindenkivel dumáltam, innen is volt egy olvasóm, aki mondta, hogy 15 éve Molnár Ilonka a legjobb barátnője, és hogy a munkahelyén kiszúrta, hogy egy kolléganője a blogomat olvassa, és ezen keresztül tudtak kapcsolódni. Nagyon tündér volt, örültem, hogy odajött, meg is ígérte, hogy jelentkezik majd privátban és várom nagyon! Ott volt Ivory blogger is, meg nagyon sok régi rajongónk, akiket még a régi koncertekről ismerek, a legtöbbjüket csak arcról, de mindenkire nagyot köszöntem, és látszott, hogy örülnek, hogy emlékszem rájuk. Volt egy fiatal pasi, aki Angliából jött haza a koncertünkért, és októberben is hazajött, amikor végül elmaradt, mert covidos voltam. És mesélte, hogy anno nagyon szerelmes volt belém, de most már sajnos (így mondta) van felesége, haha. És még egy csomó ilyen, annyi kedvességet és szeretetet kaptunk, hogy el sem tudom mondani, nagyon feltöltődtek a kis raktáraim, és a srácok is ugyanezt mesélték. Nagyon büszke vagyok magunkra, közben meg tudom, hogy nem magától értetődő, hogy emberek (135 fizetővendég volt) jegyet vesznek és eljönnek a szabad estéjükön meghallgatni, hogy mi mit klimpírozunk a színpadon másfél órán keresztül, nagyon hálás vagyok, hogy lehet ilyen csodálatos élményben részem. Többen is fotóztak és nagyon szép képeket kaptunk, ez is milyen kedves dolog. 

Végül Olívval bulikáztunk még kicsit, aztán éjfél körül egy Tesla taxi hozott haza és beájultam az ágyba kb azonnal.

Kora délután Barni hazahozta Danit Vácról, hogy tudjak még kicsit aludni. Délután-este Danival voltunk kettesben, annyira cuki volt, és kérdezte, hogy ugye mindig én leszek az anyukája, ugye megígérem? 

Most nagyon boldog vagyok.

fridayish thursday

Daniék ma korizni mentek az ovis csoporttal, vitt finom szétosztogatható uzsit (almát, kekszet, kicsi zacsi M&Ms-t, choko bonst). Nálunk az ovis csoportban az a mondás, hogy ha csak egy szelet valamit adsz neki, akkor azt az óvónők eszik meg (ez nyilván vicc), olyan kell, amiből többen tudnak enni. Kikísértem őket a buszhoz, annyira cukik ahogy lelkesen mennek csavarogni. Aggódtam, hogy elolvad a jég a 15 fokban, de ez a hely fedett, állítólag minden oké. Fél1 körül értek vissza, vártam Danit a buszmegállóban, hazajöttünk ebédelni és már indultunk is Vácra. Elkértem az ebédjét az oviban (paradicsomos káposztát, ő kérte, hogy hozzam el, mert azt nagyon szereti, de nem akart már visszamenni az oviba ebédelni), ideadták a levest is (csontleves), és azt korai ebédként megettem én, sőt, megkóstoltam a káposztát is - azt az időutazást! Hihetetlen, hogy még most is ugyanolyan íze van ezeknek a menzás kajáknak, pedig 40 év eltelt. Mondjuk én sosem voltam válogatós, most is ízlett, és szerencsére ő is bírja az ovis kaját.

Voltam ma is tornázni, mostanra bemelegedtek az izmaim, elmúlt a hétfő-keddi izomláz, élveztem és jól is esett, nem fáj a hátam-derekam, meg annyival több energiám van már most, szerintem a mozgás egyszerűen felrázza az ember vérkeringését. Meg a tudat, hogy tettem az egészségemért, és rajta vagyok újra a sporttal kikövezett úton engem felvidít és ad egy kis magabiztosságot. 

Elvittem Danit Vácra, útközben aludt. Kicsit maradtam Anyuéknál, aztán a kocsiban hazafelé énekóráztam, majd itthon pakolászás közben énekeltem sokat. Nagyon lelkes vagyok a hétvégi koncert miatt, várom, és örülök, hogy mi nem lettünk betegek. Ráadásul van az a barátnőnk, aki a Selva ruhamárkát csinálja, és kaptam tőle egy felsőt, olyat, amit Dani kapott tőlük karácsonyra, csak nőiben (vállvillantós), meg vettem tőle egy nadrágot, és annyira vagány együtt a kettő, hogy meg is van, mit veszek fel a koncertre, pedig ez akkora dilemma mindig. 

Vettem guacamolét, hummuszt és zöldségeket, vacsiztam, lezuhanyozom, és nézem kicsit a sorim, míg Barni haza nem ér. A hummusszal egyébként az a trükköm, hogy ha öntök egy picike juharszirupot a tetejére, ezerszer finomabb vele minden. Bárkivel kóstoltattam, mindenki le van tőle nyűgözve. A juharszirup szerintem amúgy is az istenek eledele, imádom, imádjuk (kávéba, fagyira, zabkásába, sütibe, bármibe). 

Fu, nagyon péntek hangulatom van.

kenceficék féláron?

Pár hónapja volt olyan, hogy Barnival valami vásárlásban voltunk a Mammutban és beugrottunk a MAC-be a szokásos színezett szemöldökspirálomért (a képen az utolsó), amit továbbra is imádok, és már egy csomó barátnőmet rászoktattam már (ugye, Dolly?). Épp talán Black Friday volt, vagy Glamour/Joy napok, vagy nem is tudom, de mondta a csaj, hogy most olyan akciójuk van, hogy ha 4 dolgot veszek, akkor minden féláron van. Vissza is kérdeztem, hogy minden? Bármi? Igen, minden, bármi. Én amúgy nem szoktam ebbe a csapdába beleesni, tudjátok, hogy ha még valamit veszel, akkor kapsz egy nemtudommit ingyen stb, mert a végén úgyis az van, hogy olyasmit vettél, amit amúgy nem akartál, de a MAC-ben, ahol amúgy is minden méregdrága, ott nagyon jó dolog ez az engedmény. Megvettem a szokásos szempillaspirálomat (Extended Play Gigablack Lash), a bevált paint potomat (Groundwork), meg a szemöldökspirálból kettőt, (így van már mindkét fürdőszobában, ami nagyban megkönnyíti a rohanós reggeleket), és így fizettem összesen 20e forintot, ami szerintem pont az az ár, amit jószívvel kifizet az ember ilyesmiért. Megjegyzem, én követem a MAC-et minden platformon, utólag is ránéztem, és ezt online nem annyira reklámozták ám. Egyébként ha Glamour meg Joy napok vannak, akkor is tényleg van 30-40% engedmény szinte mindenre (Douglas-nél pl. ha két terméket veszel), és ha kell valami, így veszem meg. 

És akkor így most el is romlott ez bennem, mert mostantól mindig ilyen akcióban szeretnék vásárolni, kerüljenek a kenceficéim ennyibe fixen, nem? 

És ha már sminktermékek, mutatom a mostani kedvenc szempillaspiráljaimat (én szőke vagyok, nem a drámai hatást keresem, hanem a szép, hosszú, természetes, de definiált pillákat - minden akciósan sikerült venni, mert agyrém, hogy tizenezer forint egy szempillaspirál): 

1. Clinique Lash Power Mascara Long Wearing Formula - ez a Lancome Doll Eyes utódja nekem, gyönyörűen szétválasztja a szempillákat, nem túl vastag, de hangsúlyos pillákat csinál teljesen természetes hatással. Ráadásul iszonyúan tartós, de meleg vízzel könnyen lemosható. Itt épp akciós és van belőle csokibarna is (szőke hajhoz az a tuti, legközelebb ezt veszem). 
2. Lancome Idole Lash Brown - barna. Szerintem minden szőkének kell egy barna spirál, én annyival természetesebbnek nézek ki vele. Sajnos nincsen belőle vízálló, de ez is elég tartós, nagyon jó spirál. A linken most 20% engedmény van két termékre. 
3. MAC Extended Play Gigablack Lash - Pádár Detti sminkes kedvenc spirálja, tőle loptam és nagyon bevált, alapdarab nálam is, bár a másik kettőt többet használom. Vajon mikor lesz megint féláron?

Megint nyitva hagyom a lehetőséget, meséljetek ti is, ha van kedvenc, hátha pont akad, aki jó cuccokat keresgél!

exhausted

Tegnap este egyedül voltam itthon (mármint Danival), Barni az öccsével és az unokatesójával ment vacsizni, mert az unokatesó elköltözik Vietnámba. Egy hónapig egy kávéültetvényen fog dolgozni, meg lesz kint egy a szakterületébe vágó konferencia, ahol megpróbál majd networkingelni, aztán majd meglátja, de a terv a hosszú táv, vagy hogy végleg maradjon. Van egyébként barátnője, aki egyelőre marad, gondolom, majd kiderül, hogyan tovább. Már voltak kint egy hónapot, és a lányt nagyon megviselte, hogy hamar besokallt a helyi kajától, nem bírta, és egy idő után már folyamatosan európai-kaja vadászatban voltak (miközben vega is a lány, szóval az sem egyszerű). 

Én még néztem egy részt a sorimból, ami nagyon izgi, az a címe, hogy Little Fires Everywhere, nekem eléggé Big Little Lies hangulat, Reese Witherspoon kb ugyanazt a karaktert játssza benne, mint abban. Közben befutott Barni, aki előző éjjel dolgozott, 2 órát aludt meg napközben másfelet, szóval kb letépte magáról a ruháit, beájult mellém és már aludt is. Én is elaludtam 11 előtt, de így is hulla fáradtan ébredtem, mostanában nem elég 7 óra alvás, muszáj lenne korábban elaludnom, kb Danival 9 körül. Hihetetlen amúgy, hogy még mindig január van, mikor volt már karácsony/szilveszter, hónapokkal ezelőtt, nem? Ráadásul megint elkezdtem edzeni járni, így újra mindenemben izomláz van megint folyamatosan, ez persze idővel jobb lesz, de most nagyon meggyötörtnek érzem magam. Ráadásul koncertünk lesz hétvégén, ahol a top formámat kellene mutatnom, haha. Ma végre egyedül leszek itthon, tervezem, hogy fogok egy kicsit aludni még, énekelni sokat, meg jógázni, hogy kicsit nyúljanak azok a fáradt kis izmok. 

Dani szobája annyira kuckós már, nagyon szeretjük. 

pont

Na, hát képzeljétek, ma felhívtak az Ikeától (3x nem vettem fel, úgyhogy eléggé kitartóak voltak) hogy igazam van mindenben és visszautalják a pénzt, a szállítást és az összeszerelést is. Én a kettőért 60e forintot fizettem és 80-at kapok vissza, nem tudom, miért, nem mertem visszakérdezni, de pont 20-szal többet kért a perverz villanyszerelő, úgyhogy az én részemről rendben is van ez így. 

Egyébként nem hívogattam őket, azt az egyetlen panaszlevelet írtam az Ikea panaszbejelentős oldalán. Anna azt mondja, neki december óta nem reagáltak. 

 

you are my jam

Szombaton voltam Vácon, a barátnőimmel kimchi workshopot tartottunk, vittem Danit is, ő a házigazda kisfiúval pörgött vadul, míg készültek a fermentált zöldségek meg dumáltunk. Mondjuk én főleg a társaság meg a beszélgetés miatt mentem, mivel nem szeretem a kimchit, egyszerűen túl savanyú nekem. Minden savanyított zöldséget édesen szeretek, a céklát, az ubisalit, a káposztasalátát, mindent. Kaptam azért egy kis üveggel, hogy hátha megszeretem, itthon felraktam a hűtő tetejére. Mondta Zsuzsi, hogy pár napig fortyog-bugyog majd, de el is felejtettem, csak az tűnt fel, hogy milyen büdös rohadás szag van a lakásban. Kidobtam a hervadó tulipánokat, átnéztem a krumplit a szekrényben, kidobáltam minden gyanús dolgot a hűtőből - mire rájöttem, hogy a kimchi démonai űznek velem tréfát. Kiöntöttem a levet az alatta lévő tálból (milyen jó, hogy raktam alá!), átköltöztettem a dolgozóba, de hát nem mondom, hogy megjött a kedvem a kimchihez, nagyon büdös, Barni teljesen kivan, hogy mi ez a borzalom. 

Viszont kitaláltam, hogy készítek marinált hagymát, amit nagyon-nagyon szeretek, és utánanéztem: szuperegyszerű a recept. Az igazán az én világom! Múltkor Phoebe-vel kecskesajtos szendvicset (is) ettünk a Normában, abban is az volt, és a Lujzában is egy csomó minden mellé szokták adni. Édes, roppanós. Szeretem.

parázs és sugar!

Csütörtökön délután a vasútállomásról hazafelé megálltam a Shop Stopban és bementem az ázsiaiba, ahol még sosem jártam, pedig hallottam, hogy szuperjó (Hamami). Vettem szusit, batyukat meg még ezt-azt és Barnival otthon lakomát rendeztünk és dumáltunk, átpakoltuk a ruháinkat a szekrényekbe (ő az újba, én csak átrendeztem az enyémet, most már a felszabadult helyekkel is gazdálkodva),  az ágyban fekve megnéztük a Cápák új részét még vasárnapról, aztán dumáltunk, míg el nem aludtunk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni, úgy, hogy végre túlestünk ezen a nyűgös héten, leesett rólunk ez a lakáspimpelős stressz, Dani nem volt itthon, és így nem csak azután tudtunk összebújni, hogy ő elaludt. Keveset vagyunk így kettesben, mert Barni most megint extrán sokat dolgozik, ráadásul most áprilisig minden hétvégén van munkája, ma épp délután 1-kor indult el itthonról és reggel jön majd haza - hétfő és kedd a szabadnapja, ami nem valami családbarát. Mondtam neki, hogy tervezzünk be valami kis randit, egy ebédet mondjuk hétfőre, hogy legyen mit várni, ne csak a szokásos hétköznapi mókuskerék legyen. 

Múltkor valahonnan jöttünk haza késő délután, és elgurultunk a Parázsba, ahol az első randink volt 7 éve karácsony előtt. Akkor még a Jókai utcában volt, de úgy egy hónapja átköltöztek a Bródy Sándor utcába és meg szerettük volna nézni. Nagyon tágas, világos és hangulatos lett, a kaja meg mindig csodás ott, nagyon szeretjük. Dani is velünk volt, és mivel nem aludt délután, nem tudtam, hogy bírja majd az éttermezést, ráadásul foglalkoztató füzet sem volt nálunk, pedig azokat imádja és nagyon jól leköti ilyenkor. De kértünk a pincérnőtől papírt és ceruzát, úgyhogy rajzolt, megette az összes rákocskámat meg Barni rizsének a felét, és annyira nyugis és meghitt volt az egész, nagyon jól éreztük magunkat mindhárman. Meg is beszéltük, hogy kellenek ilyen hármas randik. Az az igazság, hogy leszoktunk az éttermekről, amióta annyira drágák lettek, hogy sokszor nem érzem egyensúlyban az élményt és az árat, de úgy látszik kell ilyen néha, főleg azért, hogy én is ki tudjak csekkolni kicsit, ne főzzek, pakoljak. És hát én ázsiait nem nagyon főzök, pedig imádjuk. 

Ó, és egyik délután meg elvittem Danit a Sugar! Shopba. Minden elalvás előtt elmondja, hogy Éjszakát, álmokat, reggel mondd el, mit álmodtál! És aztán reggel tényleg elmeséli mindenki, mit álmodott. Mi legtöbbször csak kitaláljuk, hogy mit álmodtunk, közös nyaralást, tengert, fagyizást, de Dani sokszor olyan élénk képeket szokott róla festeni, mikor mesél, hogy sokszor nem tudom eldönteni, tényleg ezt álmodta-e, vagy csak kitalálja. Mindenesetre a múltkor azt mesélte, egy olyan boltban járt álmában, ahol csak édességeket lehetett venni, majd hozzátette, ja meg tésztát és brokkolit (mindkettőt imádja). Ezért meséltem neki a Sugar!Shopról, amit nagyon szerettem, mikor megnyílt, mert gyönyörű (volt) - amúgy pont az édességeik és a sütik sosem nyűgöztek le, valamint épp a cukrászipar óriási változáson ment keresztül mióta ők megnyitottak, de neki nem sikerült fejlődni. Csodás cukrászdák, desszertszalonok nyíltak, nagyon jó minőségű, hibátlan alapanyagból készült édességeket lehet kapni szinte bárhol a városban, a Sugar! pedig sajnos megrekedt a szörnyű gumicukrok és a dekoratív, de kb ehetetlen sütik szintjén, a lidl-ben jobb macaront lehet kapni, mint náluk. Dani összeválogatott magának egy adag gumicukrot, ami azóta is a fiókban lapul, senki rá se néz, meg kértünk egy forró csokit, ami rajta volt a téli to-do listáján, és nem is tudta, mi az, azt hitte, ez egy csoki, ami forró. A forró csoki tetején 1600 forintért olyan ízetlen, mű tejszínhab volt a pillecukrok alatt, hogy Dani azonnal eltolta magától, hogy ez nem finom, a csokit meg sem kóstolta, a nagy részét otthagytuk. Bár megnéztem az oldalukat, pisztácia napok vannak és minden istenien néz ki, szóval lehet, hogy minden más finom, csak a tejszínhab nem. 

Pedig még én is tudom (Phoebe-től, ki mástól), hogy EZ a tejszínhab olyan jó minőségű és annyira isteni finom, mintha magad verted volna fel frissen, rengeteg van benne és hihetetlenül hosszan eláll (csak szépen el kell mosogatni mindig a fújókáját). Én mondjuk nem élek vele (laktóz, ugye,még mindig), de szoktam a hűtőben tartani és mindig nagy sikere van kávé tetején, almáspite mellé, de Dani magában is szereti. Tényleg nagyon finom.

pooh and piglet

Csütörtökön délután, mikor hazament, Apu elvitte magával Danit Vácra. Kivittem őket a Nyugatiba, és miután kiszálltak az autóból és elindultak a vonathoz,  még néztem utánuk egy darabig, mindig meghatódom, mikor látom, ahogyan kézen fogva, beszélgetve bandukolnak, mint Micimackó és Malacka. Hálás vagyok, hogy annak ellenére, hogy aránylag késői gyerek vagyok és én is kifejezetten későn szültem, ilyen szoros kapcsolat van a szüleim és Dani között. Barni sokszor szomorkodik, hogy az Apukája már nem része az életünknek, nem látta ezt a lakást sosem, nem látja Danit cseperedni, nem örül velünk a kis dolgainknak, pedig annyira értékelné és büszke lenne lenne Barnira, Danira, ránk. 

ez nem mai, de ilyen cukik mindig

kalandjaim a perverz villanyszerelővel

Köszi az érdeklődést, végül MA délelőtt lett vége szenvedéseinknek. Szép és jó lett minden, Barni már be is költözött az új szekrénybe és nagyon boldog, hogy végre elfér és átlátja a dolgait, és én is örülök, hogy nálam is rend van, gyönyörűen elfér minden és én is átlátom a cuccaimat. 

Nagyon a bögyömben van amúgy ez a villanyszerelő, annak ellenére, hogy szép munkát végzett és Apukám is meg volt vele elégedve. Nem szoktam itt a blogomon senkit lehúzni, de ez egy akkora faszfej tényleg, hogy kifejezetten szívesen megosztom veletek, mi történt. 

Kezdődött azzal, hogy mikor először felhívtam és elmondtam, miről lenne szó, pár mondat után közölte, hogy épp a kádban ül és elnézést, ha a kelleténél jobban liheg. Fúj. Utána már csak úgy hívtam, hogy a perverz villanyszerelő, de csomóan ajánlották, hogy szépen és korrekt áron dolgozik, szóval gondoltam, el tudok ettől vonatkoztatni (Barninak nem meséltem el, hogy ez volt, mert akkor biztosan nem engedi, hogy betegye a lakásba a lábát). Miután kiderült számára, hogy gyerekem és férjem van, érdeklődését vesztette, aminek nagyon örültem. Szemtől szemben iszonyúan negédes és udvarias, mondjuk emellé okoskodik és mindenre van valami frappáns mondása, de hát tökmindegy, nem társalkodónőnek vettem fel. Aztán viszont hosszan végighallgattam, ahogy telefonon fűzi a tinderrandijait (tuti, mert miután a csaj felháborodottan számonkérte, hogy miért nem válaszol már órák óta, első randira próbálta rábeszélni kihangosítva, ilyeneket kérdezve, hogy milyen magas, hányadik randin szokott szexelni, meg hogy ha jól sikerül a pohár bor melletti randi, és összejönnek és majd hosszú szexcsatákat vívnak akkor majd mi lesz stb, de ezt így egy órán keresztül). Arról is beszéltek, hogy miért szakított vele a felesége, de erre kicsit általánosítva válaszolt (mindenki csinál olyasmit, ami miatt lehet vele szakítani, biztosan én is). Végül becsukta az ajtót és onnantól már nem hallottam, de hát jézusom. 

Egyik nap Barni volt itthon, mikor dolgozott, és mesélte, hogy amúgy hívta a pasit a felesége, hogy meg tud-e állni hazafelé a gyógyszertárban (válasz: hát elméletileg van fék az autón! pfff), és utána lecsekkoltam a facebookon, és nem, kurvára nem vált el. Na de ez nem is lenne olyan érdekes, csajozzon, ha úgy érzi, de aztán volt egy olyan 'poénja', ami miatt nagyon kiakadtam rá. 

Egyszer már visszakapcsoltam a biztosítékot, amikor lecsapta valamivel még az elején, és akkor 'megdicsért', hogy én vagyok az első nő, aki tudta, hogy hol van. Már erre is megemeltem a szemöldökömet, és mondtam is, hogy biztosan van olyan pasi is, aki nem tudja. De aztán amikor Apu itt volt, hogy segítsen neki, ha kell, és nem azt a biztosítékot kapcsoltam le, amire a pasi gondolt (hanem amit Apu kért), lejött és lekapcsolta, amire ő gondolt, majd hallom (ugye én lent vagyok, ők a felső szinten dolgoznak), hogy fojtott hangon mondja Apunak, hogy Laci bácsi, tudja miért nem lett ez a biztosíték lett lekapcsolva? Apám gyanútlanul: miért? Mert egy nőt bíztunk meg vele! Apu nagyot hall, úgyhogy háromszor el kellett ismételnie, amit mondott (:D), szóval én végighallgattam háromszor, hogy minden nő segghülye. 

Apu azonnal bevédett, hogy azért azt kapcsoltam le, mert ő azt kérte, és Milonkának nagyon jó műszaki érzéke van és ő nagyon szeret vele(m) együtt dolgozni, mert nagyon jól megértek és átlátok mindent stb. Én ekkorra már felértem a lépcsőn, felháborodva elmondtam, hogy nem azért azt a biztosítékot kapcsoltam le, mert nő vagyok, hanem mert Apu arra kért és nem tudtam, hogy ő mást akar, és hogy amúgy nem is értem, hogy hogy gondolja, hogy a saját lakásomban sérteget, és hogy tényleg azt gondolta-e, hogy a saját apám majd vele nevetgél a hátam mögött, hogy a nők mennyire életképtelenek? És ha esetleg bárki vét bármilyen hibát, azt nem azért teszi, mert nő vagy férfi. 

Utána sűrűn bocsánatot kért, hogy ő ezt nem tudta, és sajnos neki rossz tapasztalatai vannak, de utána én már teljesen leírtam, ő meg onnantól behúzott farokkal közlekedett a lakásban. Amúgy volt olyan is, hogy nem tudták összelőni a távirányítót a lámpával, azt hitték, hogy rossz, végül én néztem meg és jöttem rá, hogy hogyan kell őket összepárosítani - nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjam, hogy még jó, hogy volt itt egy nő is. Még ma is jött egy fél órára befejezni a konnektort (ez 5 napba telt neki), és végül én fizettem ki, megint elnézést kért, kérjen is amúgy sűrűn. Ajánlani biztosan nem fogom senkinek. 

nyüssz

Eléggé elkeseredtem, mert bár azt gondoltuk, szerda estére kész lesz minden, kitakarítunk, bepakolunk az új szekrénybe és minden tök jó lesz, még mindig kosz van, káosz, félretolt bútorok és mindenhova eldugdosott cuccok. Jó hír, hogy a villanyszerelőről kiderült, hogy vállal ikea bútor összerelést is, kérdeztem, hogy akkor megcsinálná-e ezt is. Mondta, hogy tudja, hogy kb 10%-ért vállalja az ikea, ő elvállalja mondjuk 8%-ért. Mondom ezt 40e-ért csinálták volna meg (nem volt egy különösebben drága szekrény, de több, mint 10%-a ez az árnak). JAAA, annyiért nem vállalja, 60-ért igen. Úgyhogy ez van, felvitte, el is kezdte, ma jön Apukám és együtt befejezik. Az a baj, hogy már gyűlölöm a szerelőket, rosszul vagyok tőle, hogy jön-megy, mikor gondolja, bejön a vizes-sáros cipőjével random időpontokban, mintha itthon lenne, és amúgy megcsinál rendesen mindent, de elhúzza több napra (ő maga mondta, hogy pár óra alatt kész lesz, másnap lefesti és kész, de a mai a 3. nap), és közben olyan árat mond, amit akar, semmi tárgyalási alapom nincs. Közben meg cigizik és kávézik a teraszon, és hallom ahogy ilyen borzasztó, negédes stílusban fűzi telefonon a tinder randijait. Jaj, legyen már vége. Reméljük, ma este. 

fcuk you, ikea

Naaa, vajon összeszerelték a gardróbot? Hát kurvára nem.

Mert ugye a szobáig szállítás a szállítók dolga lett volna, és ezért azt ők, a szerelők, nem csinálják meg, egyben és darabonként sem, tesznek rá, hogy én kifizettem mindent. (Nem tesznek rá, sajnálják, csak hát akkor sem.)

Írtam őrjöngő panaszlevelet (nem amúgy, udvariasat, pedig iszonyúan fel vagyok háborodva). Anna mesélte, hogy ő is rendelt az új albijába gardróbot, és a kisebbeket bevitték a lakásba, de a nagyobb, 25 kilós csomagokat lebaszták a kapu mellé és neki egyedül kellett becipelni őket. Most így még jobban kétségbe vagyok esve, mert ha kettőből mindkettőnknek volt ilyen problémája, és Annának december óta nem reagáltak a panaszára, akkor vajon mire számítsak? 

Pedig mennyit reklámozom őket, aztán ez a hála. Pff. 

morning

Tegnap jött egy villanyszerelő, aki arrébb véste a konnektorokat, amik az új gardrób miatt nem lesznek jó helyen, meg ha már így alakult, többet is rakattunk, hogy ne kelljen hosszabbítóval meg elosztókkal machinálni. Ennek köszönhetően most finom por borítja a fél lakást, ami olyan, hogy felporszívózod, felmosod, letörölgeted, és még mindig ott van. Ma pedig jönnek összeszerelni a gardróbot. Nekünk két szintes a a lakásunk, és úgy kértem a szállítást, hogy a lépcsőn is vigyék fel, de nem vitték, hiába kértem már akkor is, mikor itt voltak. Nem tudom, mit fognak szólni hozzá az arcok, hogy itt lent kell szétszedni, majd darabonként felvinni (és amúgy azt álmodtam, hogy nem férnek fel az ajtók a lépcsőn). 

Na de mindegy, valahogy csak lesz, ma délelőtt megpróbálok megszabadulni a portól (meg a villanyszerelőt akadályozó legóvárostól, amit a srácok addig építettek, amíg én tegnap a lányokkal találkoztam), 11-re jönnek összeszerelni, délre visszajön a villanyszerelő csinálni még pár dolgot, 2-től tanítványok, Dani 5-re megy focizni. Csak lennénk már túl ezen a napon. 

És még a mandulatej is elfogyott. 

De azt nagyon várom, hogy szép tiszta legyen minden, bepakolhassunk a sok sok üres polcra és végre elférjen minden.

lakás pimping

Nekiálltunk elintézni a halogatott lakás-projekteket, rendeltünk egy jó nagy gardróbot a hálóba, ami túl nagy úgyis, így külön szekrénybe tudunk költözni Barnival (alig várom), és kényelmesebben elférnek majd a ruháink. Így végre magtalálta végleges helyét az ágyunk, tudunk rakni fölé képet, kuckósabb is lett, és éreztem, hogy így kíván az ablak valami keretet, hogy még otthonosabb legyen. Vettem hát (szintén ikea-reklám) egy szép színes-fás-leveles-gyümölcsös függönyt, ami nagyon tavaszi-nyári, nem erre az időszakra való, de én már annyira vágyom a jó időre meg a tavaszra, hogy nem voltam hajlandó másikat feltenni. Na de ez a függöny túl hosszú, anyukámat megkértem, hogy vágja le és szegje fel, az aljából pedig két darab tökéletes, tavaszi hangulatú futó lett az étkezőasztalra. 

A másik pedig, hogy régóta szerettem volna lábtartót a fotelhez, de 35e forintba került, amit kinéztem, és hát ne vicceljünk már, maga a fotel sem kerül ennyibe, amihez venném Erre a múltkor bementem abba a részbe, ahol a visszavitt cuccok vannak (Ikea Second Life, ha valami nem jön már be, visszaviheted, adnak érte egy tök korrekt összeget) olcsóbban, és ott volt pont ez a lábtartó tökéletes állapotban, megvettem 12e forintért. 

s e m l a in the house

Míg várom, hogy kiszállítsák az Ikeából a gardróbszekrényt, amit rendeltünk (11-ig kéne és már elmúlt 10, szóval aggódom kicsit), megírom nektek, hogy ha unjátok nagyon a szürke januárt és kellene egy is svéd életérzés, a Laget pékségben és a Normában is van most Semla! Én most hétvégén tuti megkóstolom. 

ez saját fotó, de akkor tették ki, mikor már tele volt a hasam finom kecskesajtos szendviccsel, szóval nem ettem. :(

a ronda de finom leves

Ma délután vendégeink lesznek, Barni kis barátja, Andris, meg a kis családja. Én annyira szeretem ezt a fiút, azért főleg, ahogy imádja Barnit és mindenben lehet számítani rá, meg amúgy is. Neki most halt meg az anyukája karácsony előtt hosszú betegség után, mesélte, hogy ő a természettel tudott kapcsolódni utána, abban talált fogódzót, hatalmasakat sétált az erdőben meg rakott egy nagy tüzet, ilyesmik. Ők nagyon hisznek a természetfelettiben meg a természetben magában, mint élő erőben, mint növények, tűz, nap, szél, föld stb, de tőlük ezt teljesen el tudom fogadni. De azért volt olyan, hogy a felesége, aki nagyon kedves barátnőm, kérdezte egyszer, hogy megnyitottuk-e már a kapukat, és bután néztem rá, hogy tessék? És kiderült, hogy azt kérdezte, hogy próbálkozunk-e már a második gyerekkel (akkor még volt erről szó). Hát, azóta bezártuk a kapukat.

Tegnap csináltam coleslaw-t, de egy fél lilakáposzta megmaradt, gondoltam megnézem, lehet-e belőle levest csinálni, nyilván lehet, krémlevest: 

https://streetkitchen.hu/levesek-es-fozelekek/lilakaposzta-kremleves/

Ehhez képest az én levesem bűnronda lett (és amúgy vannak kétségeim, hogy az ő fotójuk nem fotoshop-e, hagyjuk már ezt az ibolyaszínt) - de nagyon finom! Pedig fűszereket nem is tettem bele, csak másfél leveskockát, mert én úgy szeretem a krémleveseket, ha letisztultan érezni a zöldség ízét, emiatt mindig csak egyféle zöldségből készítem - és amúgy megbántam azt is, hogy raktam bele EGY krumplit, mert érezni. Akartam bele tenni roppanós zöldeket (vettem itthonra zöldborsó-hajtásokat, nagyon szeretem) meg magocskákat, de lusta voltam és befaltam így, magában. 

szerintem jobb, ha ezt nem nagyítom ki :)

Na de gyanítom, hogy se a vendégek, se a fiúk nem fognak lelkesedni a ronda de finom levesemért, úgyhogy csinálok baconbe tekert aszalt szilvát (A LA KATA), valami mártogatóst zöldségekkel, vacsira meg ikeás húsgolyókat krumplipürével, barnaszósszal és áfonyalekvárral.

még valami?

Nincs valami könnyű időszakunk, már lassan semmin nem csodálkozom. Barninak autóbalesete volt a múlt héten, fékezés nélkül beléjük szállt egy autó, kinyíltak a légzsákok, totálkáros lett a kocsi, amiben ültek - szerencsére nem a saját kocsija volt, meg majd fizet a biztosító, de hát na. Nagyon durva mázli, hogy nekik semmi bajuk nem lett, meg hogy senki nem ült a hátsó ülésen, mert az teljesen összenyomódott. 

Nekem ma reggel nem indult az autóm, ki kellett cserélni az akkumulátort, elromlott a nyomtatónk és a laptopom is az utolsókat rúgja. Nekem tombol az adhd(szerűségem), mindent elrontok, elnézek, rosszkor érek oda, nem találok dolgokat, listákat írok és elkavarom őket, borzasztóan szorongok és rosszul alszom emiatt. Barninak az OCD-je őrjöng, mindent ezerszer ellenőriz, tízszer megkérdez, megigazít, csak így vagy úgy jó (és ez csak az, ami rám is lecsapódik), ő is szorong és rosszul alszik. 

Egyedül Dani kiegyensúlyozott, ovizik, játszik, eszik, alszik mint a bunda, foci és autók, foci és vonatok. 

Ma reggelre esett 10 cm hó, gyönyörű minden, én is könnyebbnek érzem magam. Buszra ülök és találkozom Phoebe-vel, beülünk a Normába és kidumáljuk magunkat, az biztosan segíteni fog. 

❤️

Eljött a nap, a fagyos, ködös hétfő, amikor újra ovi van, Barni hajnal 2-kor (!) kelt és 3-kor indult dolgozni (hozzák-viszik őt, nem vezet még), nekem újra indulnak a próbák, újra tanítok, rengeteg elintéznivalóm van, és talán lesz egy kicsi időm magamra is. 

• Vasárnap délelőtt leszedtük a fát, magától még nem hullott, de hozzáértél, akkor nagyon. Dani szedte le, amit elért, rakosgatta el a díszeket szépen rendben a dobozokba. Közben még utoljára betettem néhány karácsonyi dalt, Barninak tikkelt tőle a szeme, de szerintem iszonyú hangulatos volt így elbúcsúzni ettől az időszaktól. Minden ünnepi dekort eltüntettünk, csak a fehér ikeás csillagot hagytuk fenn az ablakban, én azzal egész évben ellennék, olyan, mint egy gyönyörű lámpa. Szép szellős lett a lakás, jöhetnek a virágcsokrok az asztalra. Meg a tavasz is jöhet.
• A városból a felénk vezető utat le lehet vágni egy  kis kitérővel, kikerülve a Hűvösvölgyi utat. Nagyon szeretünk arra járni, mert csoda kis házikók vannak, lassabb, de sokkal hangulatosabb útvonal, és mindig dudálunk a Pénzügy pályánál. Van ott egy kertes ház, ahol befordulsz a hídnál, ezért lelassítasz (ez mondjuk amúgy is egy 30-as környék), ahol nagy üvegfal mögött látszik egy szép nagy nappali-konyha, karácsonyfával, szép fényekkel, nem rátevős, csak csodálatosan otthonos - nem tudom, miért, de csordultig van a szívem mindig, mikor arra gurulunk és bekukucskálok. Hálás vagyok nekik, hogy nem hisznek a függönyökben. Én sem hiszek bennük, ez a blog is ennek köszönhető, én sem bánom, ha hozzánk is bekukucskálnak.
• Dani jár focizni, ő nem egy különösebben sportos kissrác, de a fociedzést imádja -reméljük, tartós szerelem lesz. Most is itt ülök és várom az edzés végét, és ez annyira jó, egy óra, ami csak az enyém, csend, a blogom meg én.
• Hétvégén elvittük Danit fodrászhoz (annak ellenére, hogy teljesen meg van békülve a dologgal, szívesen megy, végigordítja a vágást (legyen már véégeeee), majd mintha elvágták volna, jókedvűen megy a dolgára és dumál meg játszik tovább.
• Az új év egyik feladata, hogy kicsit magammal is foglalkozzam, ne csak a fiúkkal (az megvan, mikor csinálsz teát/megterítesz stb) mindenkinek, csak magadnak nem?). És már óriásit haladtam ezzel: hétfőn elmentem pedikűröshöz, amit az ideköltözésünk óta nem, és most annyira finom, pihe-puha a talpam mindenütt, mint egy kisbabának. És ma foglaltam magamnak időpontot, és már voltam is masszázson - mondjuk volt néhány pillanat, mikor az életemért küzdöttem, de azért most nagyon jó. Még keresem az igazán jó masszőrt. 
• Nekem a jelenlegi legbelsőbb köröm innen van, a bloggerlányok (akik már nem blogolnak), akikhez fordulhatok bármi van, akikről napi szinten tudom, hogy milyen nyűgjük vagy boldogságuk van éppen, és akikhez bármikor, bármivel fordulhatok. Nagyon sok embert ismerek személyesen is, bloggereket, olvasókat, nagyon sok szívemnek kedves embert találtam itt, akik ha nem is folyamatosan de részei az életemnek. Volt (ha emlékeztek még Trillianra), aki meghívott az esküvőjére, megannyi üzenetváltás után ott találkoztunk életünkben először, és éjfél után volt egy pont, amikor kettesben pezsgőztünk és világmegváltottunk a már jócskán elcsendesedő lagzin. Aludtam Tamkóéknál Franciaországban, főzött nekem boef bourguignont, mert még sosem ettem és cipeltem a kisfiát, mert az nem akart a babakocsiban ülni. :D Nyaraltam Selindánál Portugáliában, már kétszer is, és most nyáron eljött a koncertünkre Budapesten. Vagy csak rám ír valaki, hogy a Lidl-ben lehet kapni Tete de Moin sajtot, mert tudja, hogy szeretem. Annyi ilyen és hasonló, a blogokból származó kedves történetem van! És most, amikor néhány napja privát kis üzit kaptam Anszkitól, hogy megüzenje, megszületett a kisbabája, kicsit bekönnyeztem - milyen megható, hogy eszébe jutottam, én, akit személyesen nem is ismer? Ez is egy olyan felejthetetlen pillanat volt, amit a blogomnak, a blogszférának köszönhetek. Tudom, hogy ma már nem olyan ez a világ, mint régen, de szerintem a blogoktól egy picit szebb ez a világ most is. Az enyém biztosan. ❤️

én idén 

új tiszta lap

2025. Szeretem az új év kezdetét, mert új lehetőségnek, tiszta lapnak látom, amikor minden lehetséges. De most egyáltalán nincsen kedvem visszatekinteni, évértékelőt írni, főleg azért, mert úgy érzem, teljesen elveszítettem önmagam, utolsó voltam a sorban (saját magam számára, a cukiknak nem), háttérország Barninak és Daninak. Sokszor éreztem magam kiégve és céltalannak, elveszve a napi teendők mókuskerekében, nagyon hiányzik hogy valódi munkahelyem legyen, ne csak a tingli-tangli tanítás itthonról, de közben így is zsonglőrködöm az idővel. De aztán több dolog is eszembe jutott, ami ezt teljesen megcáfolja, például hogy újra sokat sportoltam, még akkor is, ha az volt az első, amit elhagytam, amikor valaki beteg lett, hogy visszataláltam a Milonkás stílusomhoz-külsőmhöz, hogy lettek új barátnőim, hogy egészen sok időt töltöttem a szüleimmel, és az egyik bátyámmal is sokszor kapcsolódtunk. De a legfontosabb mérföldkő, hogy újra énekeltem, írtam új dalokat és újra színpadra álltam többször is, frontemberként, a saját zenekarom élén, a saját dalaimat énekelve. Úgyhogy azt hiszem, mégiscsak mondhatom, hogy sikeres volt ez az év. 

Szilveszterkor itthon voltunk hármasban, volt róla szó, hogy elmegyünk egy gyerekes délutáni házibuliba Andrisékhoz, de Dani köhögött is, kedvünk sem volt, itthon maradtunk. Itt Nagykovácsiban úgy tüzijátékozik a nép, mintha kötelező lenne (gyűlölöm), de persze Dani imádja nézni, szóval ki szoktunk állni a teraszra ilyenkor, meg augusztus 20-án is. Most viszont akkora köd volt, hogy volt, hogy kint állva a szagát éreztem, de látni semmit nem láttunk belőle. Végül Dani kissé csalódottan 11 után kidőlt, mi már ágyban fekve megvártuk az éjfélt, és mindenféle virsli evés meg pezsgős koccintás nélkül bealudtunk. Másnap a telexen megnéztük az évértékelőt, és sírtunk az abszurditásától (itt kell élned, hogy elhidd lvl ötmillió).

Január elsején reggel elmentünk kirándulni, Hűvösvölgyből a gyermekvasúttal elzötyögtünk a végállomásig a meseszép, hófehér, csupa zúzmara erdőben, ott egy órát sétálgattunk, fogaskerekűvel legurultunk a Városmajorba, onnan vissza Hüvibe, majd haza. Csodás kör, mert a gyerek vonatmániája is ki van elégítve, nekünk lazulós program de közben levegőn is vagyunk, sokszor megjártuk már, ajánlom rövidebb, kímélő, gyerekes programnak télen-nyáron. És hát bárcsak ilyen lenne az egész évünk. 

És eddig nagyon szeretem ezt az évet, annyira jó, hogy csak hatodikán kezdődik minden és tudtunk egy kicsit semmit tenni - szerintem mostanra pihentük ki magunkat. Reméljük, hogy szép és tartalmas év lesz, hogy mindenki egészséges lesz és sok időt tudunk tölteni a nekünk kedvesekkel - ezt kívánom nektek is, és köszönöm, hogy itt voltatok és azt is, ha továbbra is itt lesztek. ❤️

merry krixkrax

Azt hiszem, mindent elmond az elmúlt időszakról, hogy minden nap le akartam ülni írni, hogy megörökítsem a szép pillanatokat, az érzéseket, hangulatokat, a nyűglődést meg a szomorúságot, de egyszerűen nem sikerült. Nehéz volt és gyönyörű egyszerre, teljesen kimerültem, de közben pihentem is sokat, egyik nap csak panaszkodni tudtam volna, másnap pedig minden úgy volt jó, ahogy volt. De hát ilyen az élet, nem? Jó volt kicsit elengedni az elvárásokat és az előítéleteket és lejjebb tenni a lécet minden szempontból. Egészen sokat voltunk hármasban, ami nagyon jó volt, meséket néztünk, játszottunk, én minimál kajákat csináltam (ikeás húsgolyókat pl) a fiúk legnagyobb örömére, meg egyetlen hatalmas adag vaníliás kiflit (illetve vaníliás autót/szivecskét/fenyőfát stb). A szomszédok jöttek át felállítani a fánkat, a diós bejglit Phoebe sütötte és isteni volt, narancsos, aranymazsolás, mostantól mindig tőle szerzek majd. 

27-én, a születésnapomon elautóztunk a Börzsönybe és két napot ott töltöttünk Barni családjával, kirándultunk, ettünk, pihentünk. Nem volt hozzá kedvem egyáltalán, de végül szuperjól sikerült, jól éreztük magunkat, főleg Dani. Vicces volt, hogy az egyik pincér lánynak osztályfőnöke voltam gimiben, most is tanárnőzött végig, mikor hozta a proseccomat. 

Barnit megműtötték, sokkal jobban van. Nagyon sokat pihent, minden szempontból ráfért, és mindent megtettem-megtettünk, hogy le tudjon engedni és gyógyuljon, mostantól indulhat a gyógytorna is - de hát persze egyelőre árnyéka önmagának. Hétfőtől dolgoznia kellene, de már látszik, hogy nem tud egész nap talpon lenni, pár órától is fáj a karja-válla, egyszerűen elfárad és le kell feküdnie pihenni, szóval ezt nem tudjuk még, hogy lesz, mert az ő munkája, ha nem is fizikai, de borzasztóan intenzív és rengeteget kell mennie, pörögnie. Sofőrje lesz, de hogy hogy bírja majd, az számomra kétséges.