na majd jövőre

Tegnap, amikor elkezdődött az ovis karácsony, és beálltam a számomra legkedvesebb anyukák közé, hogy megnézzem a műsort, már láttam is, hogy Dani kiszúrt és mosolyogva integet. Mondta más, hogy majd ő felveszi, úgyhogy nem is vettem elő a telefonomat, hogy felvegyem a műsort. Barni nem tudott jönni, dolgoznia kellett, tudtuk, hogy későn ér csak haza. Nálunk minden évben a gyerekek döntik el, hogy mit szeretnének előadni, és nincs olyan, hogy ki kell állni egyedül verset mondani, vagy ilyesmi, közös műsor van, amiben mindenki annyira vesz részt, amennyire szeretne. Tavaly Jézus születését mutatták be, idén pedig karácsonyi koncertet láthattunk. És ahogy végigfuttattam a szemem a gyerekemet, akkor esett le, hogy mindenki ünneplőben van: fehér vagy épp piros kockás ingben, karácsonyi pulcsiban nadrágtartóval, farmerben, kisruhában, tüllszoknyában. Kivéve az én gyerekem, aki melegítőben van, meg a Selvás-kismadaras pulcsiban. Egy csomó mindent intéztem az ovis karácsonnyal kapcsolatban, én találtam ki és szereztem be az óvónőknek az ajándékokat, vettem sajtos rudat a legjobb cukiban, de ez, hogy Daninak is csinosban kellene oviba mennie, eszembe sem jutott, és senki nem szólt. Az volt az egyetlen mázlim, hogy a nadrágja és a pulcsija is fekete volt, és a pulcsi egészen különleges ezekkel a rávarrott madarakkal, így jól nézett ki, szerencsére nem pont valami durva színű hot wheels-es szettet választott reggel. 

Valószínűleg csak én vettem észre, de Barninak el sem mertem mondani, ő nagyon ki fog akadni. És én is nagyon cikinek érzem, erre mostantól mindig oda fogok figyelni.