Vasárnap annyira rossz kedvem volt egész nap, hogy kb megszólalni sem tudtam, nem tudom, ismeritek-e az érzést. Borzasztó nekem is, meg nyilván a srácoknak is, hogy teljesen passzív vagyok, kb válaszolok, ha kell, meg csinálom a dolgom, de leginkább csak azt szeretném, hogy egyedül lehessek és hogy ne szóljon hozzám senki. Mivel semmi olyasmi nem történt, ami rossz lett volna nekem és ezt kiválthatta volna (kivéve a telet), egyrészt hormonális okokra szoktam tippelni, másrészt szerintem a kiégés egy tünete is (nehéz volt a múlt hét és szombaton is egész nap egyedül voltam Danival, nekem nem volt programom, egyszer voltam edzeni pénteken), és jelzés, hogy ki kell csekkolni a mókuskerékből és fel kell töltődni kicsit. Nekem ezekben a napokban az nagyon nehéz, hogy úgy érzem, semennyire nem szólnak rólam, anyuka vagyok és feleség, és kész. Tudok utána kompenzálni, és azt szoktam gondolni, hogy vannak eszközeim rá, hogy a darálós napokban Milonka maradjak, de úgy tűnik, néha nem sikerül.
Ma viszont aludtam 9 órát, nagyon jó érzés volt, és a fekete felhő is eltűnt a fejem fölül.. Reggel Dani kelt nagyon nyűgösen és nem akart oviba menni, én meg felvettem a kertész nadrágomat, és ahogy a wc fölé hajoltam, a mellzsebből beleesett a telefonom meg a Burt's Bees szájápolóm, az utóbbit kidobtam. Kikaptam azonnal mindent, és a telómnak semmi baja, de úgy tűnik, nagyon meg akarok szabadulni tőle.
Ma kapok kovászt a séf apukától, nagyon várom, annyira izgalmas! Kicsit izgulok, hogy majd nem sikerül a kenyerem, de reménykedjünk azért. Valami céklás kaját is akarok csinálni, borscsot, vagy valami ilyesmit. Vidám hetet nektek, öltözzetek színesen és melegen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése