night terror

Dani holnap végre újra megy oviba. Amúgy nagyon cuki és igyekezett időnként elfoglalni magát, de azért kemény volt az elmúlt időszak. Ráadásul rosszul is hall, kb olyan vele beszélgetni, mint egy idős nagymamával, figyelni kell, hogy lássa a szádat, és jó hangosan, artikulálva kell beszélni hozzá. Mára már egészen oké volt ez is, de állítólag még legalább két hét, míg teljesen rendben lesz. 

Volt még egy fura dolog, tegnap éjjel arra ébredtünk, hogy sírdogál. Először Barni ment át, aztán mikor sokáig nem jött és folytatódott a nyüszögés, helyet cseréltünk. Csupa nedvesség volt a pizsije, úgy megizzadt, lecseréltem a felsőjét és kifújtuk az orrát. Ébren volt, de nem volt képben, nem nagyon engedte, hogy hozzá érjünk és fura dolgokat mondogatott sokszor (nem akarom), de nem tudta meg mondani, hogy mit nem akar (azt, amit mondtam!). Úgy tűnt, hogy nagyon mérges rám és elkeseredetten sírdogált, mintha őszintén szenvedne, kicsit mintha megszállta volna valami, vagy egy másik személyiség igyekezne kitörni belőle. Iszonyúan, dermesztően ijesztő volt, és csak azért nem próbáltam meg felébreszteni, mert egyszer kicsi korában már volt ilyen éjszakai epizódja, és akkor egy barátnőm mesélte, hogy nekik is volt ilyen, nekik fel is kelt és kontrollálhatatlanul mászkált a kicsi. Night terror-nak (éjszakai rettegésnek) hívják, teljesen normális, ha előfordul gyerekeknél, és nem szabad ébresztgetni vagy beszélgetni vele, csak mellette lenni, és vigyázni rá, míg lezajlik. Tipikusan betegség környékén jelenik meg, intenzív napok után, mikor az idegrendszer kimerült, kb 1-3 órával elalvás után, és tulajdonképpen az agy egyik része mély álomban van, de a másik, a test és az érzelmek megébrednek. Nekünk kb 15-20 percig tartott, utána magától elaludt, aztán még egy kör volt kb ugyanígy, és végleg elaludt. A legviccesebb, hogy reggel teljesen kipihenten ébredt (nem úgy, mint én, nagyon sokáig nem bírtam visszaaludni, reggel pedig azt sem tudtam, hol vagyok), és semmire nem emlékezett az egészből, kuncogott, hogy vajon mit nem akarhatott, meg miért lehetett rám mérges. 

Amúgy szerintem jó lenne erről többet beszélni, mert rémisztő, mikor az ember élesben találkozik vele először, rosszul reagálja le (a logikus reakció ugye, hogy megpróbálod felébreszteni, meg kérdezgeted, hogy mi a baj), és aztán utólag tudod meg, hogy ja, amúgy ez tök normális. Hát köszi.