Nna

A kirándulás tanulságai:

1. Középiskolás osztályt NEM viszünk 3 napra (2 éjszakára) kirándulni. 1 napra igen, alvás nélkül, 2 napra, egy éjszakával csak igen elszántan, felkészülten, szervezetten, szuper (és kötelező) tinédzser-kompatibilis lefárasztó programok felsorakoztatása mellett, sok-sok leszarom-tablettával a zsebben (utóbbiból mondjuk nálam mindig van, nem vagyok az a stresszelős típus, de nem bántam volna, ha a kolléganőm is hoz párat, és szedi hármasával). 

2. Olyat, hogy kinek van kedve bemenni ebbe a múzeumba? (nem én kérdeztem) nem kérdezünk középiskolásoktól. Kettőt találhattok, hány ember tette fel a kezét. Mivel nem volt kötelező, így mindössze ketten (!) mentek be a várba, a többiek semmilyen kulturális programban nem vettek részt, az idő 95%-át a szálláson töltötték és piáltak. Felesleges volt Egerbe mennünk, ezzel az erővel nyugodtan mehettünk volna Kismarosra is. 

3. Megfogadom, hogy nagyon jó, laza, de szuperkövetkezetes osztályfőnök leszek. Már ha egyszer muszáj lesz, mert önszántamból sosem vállalnék el ilyesmit.
 
4. Olyan emberrel tölteni 2 és fél napot, aki 0-24-ben beszél hozzád, akkor is, amikor te olvasol, wc-n vagy, zuhanyozol, levelet írsz, nem válaszolsz, nem figyelsz, próbálsz elaludni, a világ legfárasztóbb dolga. Mindent tegyünk meg, hogy az ilyen helyzetet elkerüljük. 

C'est la vie

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemesen fogok csalódni ebben a kirándulásban. Tömény nyár, cuki, jókedvű, lelkes kölykök, a kolléganőm teljesen lelazulva, tökéletes szállás Eger szélén. Van cica és kutya is, nagy kert full kilátással a városra, függőágy, meg szép kis szobánk egész messze a kölyköktől, hogy folyamatosan azt hiszem, hogy a telefonom csörög, ugyanis tücsökciripelésre van beállítva. Finomakat ettünk, sétáltunk a városban nagyot, és a legjobb, hogy olvastam egy csomót, ugyanis, bár erre egyáltalán nem számítottam, de van egy csomó időnk pihenni. 

Igyekszem a legjobbat, legtöbbet kihozni ebből az egészből, jól érezni magam, amiben sokat segít a város hangulata, a nyári meleg, a kollégám meg a gyerekek kedvessége, de azért egész nap szorongatja valami a torkom, és legszívesebben otthon, az ágyamban lennék, szimbiózisban a takaróval, a lábamon doromboló macskával, meg az ágy mellett horkoló kutyával, és csak aludnék, aludnék. Szomorú vagyok. Szingli lettem újra. 

Nem őt siratom, mert sosem lettem volna mellette boldog. Nem is voltam már jó ideje. Banális az is, ahogy vége lett, értelmetlenül, igazságtalanul, kicsinyesen, méltatlanul - azonnal tudtam, hogy ennyi, hogy én már ezért egy lépést nem teszek. A közös idők fognak hiányozni, nagyon szerettem vele lenni, főzni, enni, csavarogni, filmet nézni, tervezgetni, aludni. Jaj, és a kutyája, jaj, jaj, jaj. Mennyire más az élet valakivel, akit szeretsz, minden mulatság, minden kaland megtízszereződik - vagy csak értelmet nyer. És mennyire más az élet egyedül.

The kids

Azt meséltem már, hogy csütörtökön kirándulni megyek? Bizony, kísérőtanárként egy 11. évfolyamos osztállyal, akiket már egy ideje nem tanítok, de bírtuk/bírjuk egymást. Egerbe megyünk. Hát, nem tudom... Az osztályfőnökük aláíratott velük egy beleegyező nyilatkozatot, hogy ez egy alkoholmentes kirándulás lesz, amiről őszintén remélem, hogy nekem nem kell aláírnom, és ihatok egy pohár bort a vacsihoz. A viccet félretéve: én simán megbíznék a kölykökben, hogy vissza tudják fogni magukat, és miért ne ihatnának meg 1-2 sört esténként (kettő éjszakát töltünk ott, anyám), de az a helyzet, hogy a kollégák kinevettek, amikor előadtam az elméletemet a tanáriban. Drágám, mondta egy kolléganőm, ne légy naív, ezek a gyerekek nem két sört, hanem egy üveg pálinkát isznak meg fejenként. És aztán előadtak egy csomó horror sztorit majdnem a medencébe fulladó részeg kölyökről, hajnal 3-kor kihívott mentőkről, meg hasonló szösszenetekről.

Ööö. Kezdek elbizonytalanodni, hogy jó ötlet volt-e belemenni ebbe a kalandba.