Picture-perfect days

Tegnap eljött Pilla meglátogatni, itt is aludt. Körbejártuk a várost, de annyira nyűgös és álmosító idő volt, hogy hazajöttünk és a kanapémon röhögcséltünk egész este. Ma viszont arra ébredtünk reggel, hogy ragyogóan süt a nap. Úgyhogy megreggeliztünk, fogtuk a kutyát, autóba ültünk és megnéztük a Dunakanyart. Hát aaaaahhhh.

Elvittem Pillát az összes kedvenc helyemre, a Kis Franciába és az Édeskébe Nagymaroson, a rétesezőbe Zebegényben, sétáltunk egy csomót, üldögéltünk a parton és napoztunk, majd ebédeltünk itt a városban, aztán még henyéltünk itthon - nem is tudom, hogyan lehetett volna tökéletesebb ez a nap. És még mindig van egy egész nap, amivel azt kezdek, amit akarok. 

Picture-perfect nights

Nem is emlékszem, mikor írtam utoljára.

Már most mennyire más minden, hogy itt a tavasz, mintha egy másik életet élnék. A héten visszatért belém az energia, pedig lett még egy új tanítványom. Sokat edzettem, amitől csak még több kedv termelődött. Pénteken a suliban már csak lazázás volt, meg ünnepség, aztán fél 12-kor már söpörtem is hazafelé. Este Pillával elmentünk mulatni kicsit, Peter Kruder játszott az akváriumban, előtte vacsiztunk meg ittunk egy fröccsöt. Éjfél volt már, mikor megérkeztünk a helyre, iszogattunk még kicsit, de nagyon finoman ott kint, a hely előtt, miközben fura lámpák melengetik a hátad (ez mennyire jó), mert annyira nagy meleg még nincs, persze. Pont akkor indult a buli, mikor bementünk, ezt a producer-dj-t onnan ismerem, hogy a legendás Kruder&Dorfmeister egyik tagja. Sejthető volt, hogy nagyon jó kis táncos muzsikákat fog játszani, és hát tényleg. Táncoltunk egy csomót, aztán hajnal 2 körül, mikor pont kezdtünk volna kicsit befáradni, összenéztünk, hogy iszunk egy pálinkát? Ittunk egyet, és még táncoltunk fél 4-ig. És volt egy olyan pillanat, iszonyú jó volt a zene, roptuk, körülöttünk a jó zenei ízlésű budapesti fiatalok, ránéztem Pillára, ő visszamosolygott rám, és akkor éreztem, tudtam, hogy vége a télnek, itt a tavasz, mostantól minden könnyebb lesz, az év legjobb időszaka közeledik, mi ketten mindenben számíthatunk egymásra, és tök jó, nagyon jó nekünk.

Silver linings, avagy awww

Szerdán szétnyüszögtem magam, szerintem aznap volt a mélypont, aztán viszont olyan dolgok történtek, hogy awww. Az egyik, hogy az egyik olvasóm küldött nekem egy csomagot, mindenféle milonkás dolgot kaptam, tusfürdőket, körömlakkot, rúzst, színes szalvétákat, színes gombokat (amikkel majd felpimpelem valamelyik ruhámat), meg ilyesmiket, és azt írta, azért kaptam ezeket, mert Milonka a napjai része lett, és olvasta, hogy rosszkedvű vagyok, és hát ezért. Ráadásul a rúzs annyira tökéletes, hogy van egy rózsaszín és egy piros rúzsom, és szoktam őket mixelni (nagy rúzsmixelő vagyok), hogy egy gyönyörű ciklámen színt kapjak, és ez a rúzs pont olyan, mint a kettő keveréke, én sem választhattam volna tökéletesebbet. És kaptam hozzá illő színű körömlakkot is. Szóval aww? <3

És az is volt, hogy lesz egy buli Budapesten péntek este, amit nagyon szeretek, csak nem tudtam, kit hívjak el, mert mások nem nagyon szokták ismerni az előadót (egy külföldi producerről van szó). Pillának nem is szóltam, mert tudtam, hogy randija lesz, és előtte biztosan pihenni akar. Aztán este dumáltunk, és meséltem neki, hogy nem tudom mit csinálok pénteken, és van ez a táncos mulatság, ami szerintem kurvajó lesz, de nincs hozzá partnerem, ő meg egyből értetlenkedett, hogy de hát ő szívesen eljön velem, miért nem szóltam? És kb 1 percen belül vett is jegyet online, és kérdezte, hogy mit kérek reggelire, és hát ez is aww? Mert ebből én azt a következtetést vonom le, hogy fontosabb vagyok, mint a randija, amire amúgy egy csomót várt. 

Szóval a béna napból az lett, hogy estére teljesen odavoltam, hogy mennyire tökjó minden. És ma megyünk funolni:). 

itt a házunk előtt állok reggel, hogy odaérjek a suliba 8-ra. mondjuk ez extrém, ennél azért jobban korábban szoktam indulni

Csak egy normál nap az iskolában

Ma reggel az eslő órám az egyik szuperhelyes osztállyal volt. Az egyik fiú mondta, hogy a haverja késik, és hoz neki inget, mert a lányok mondták neki, hogy nem illik az inge a nadrágjához. Mondom jé, ilyen a fiúknál is van? totálisan megértem oké. Be is futott a másik fiú, hozta az inget, egyszer csak látom, hogy veszi le az ingét, mondom ohhohó, de tanárnő, egy másodperc és kész is vagyok. Leveszi az ingét (értelemszerűen félmeztelen), felveszi a másikat, feláll, mutatja, na milyen? Mi mindannyian szörnyülködünk, ez nagyon nagy rád, sokkal jobb volt a másik. Tényleg? Ahaaa. Oké, akkor visszaveszem a másikat. Leveszi a nagy inget (megint félmeztelen), visszaveszi az eredeti inget, elcsomagolja a másikat, visszaül a helyére, én meg kiosztom az érettségi gyakorlófeladatokat. 

Amíg dolgoztak a nyelvhelyességen, eszembe jutott, hogy ha esetleg benéz az igazgató, vagy bármelyik másik kolléga, mit mondok, hogy miért illegeti magát az osztály előtt egy félpucér fiú az órámon:)?

too tired to function

Szeretnék én blogolni, csak mikor? Meg olvasni, edzésre járni hetente négyszer, nézni a sorozatomat, hosszú sétákat tenni a kutyával, megnézni a naplementét a parton, rendet tartani, ebédet főzni, nyugodtan készülni, hosszan telefonálni. De legfőképp szeretnék csak ülni valahol, bámulni ki a fejemből és nézni az embereket, hogy ne kelljen épp rohannom valahova. Mindent sebtiben csinálok, egyfolytában az órámat nézem, az ebédemet, meg az aputól nőnapra kapott krémest is úgy eszem meg, hogy közben tudom, bármelyik percben csengethet a diákom. És csenget is. Nem pakolok el magam után, nem mosogatok el, mert nincs rá időm, a napsárga kötött pulcsim úgy veszem le, hogy benne marad a pólóm és a hosszúujjú, mókusos felsőm is, mert így időt és energiát spórolok meg. Most valahogy nagyon nem. 

Olvastam ma hello.áginál (most nem tudok linkelni), hogy milyen szomorú már hétfőn a pénteket várni -és tényleg. De azért bírom ezt a hetet, mert iszonyú jó napom volt, suli után tanítottam itthon, ami sikerélmény volt, aztán volt 20 percem a kutyára meg magamra, majd berohantam Budapestre, megnéztük a kisbarátokkal a Saul fiát. Már ágyban vagyok, és ez ma ébredés óta az első alkalom, hogy nem pörgök vagy rohanok valahova. Illetve a film is jó volt, de persze szörnyen nyomasztó, azt a 2 órát nem nevezném pihenésnek. Viszont azóta is sokat gondolkodom rajta, mert nagyon megérintett, nézzétek meg ti is, ha még nem tettétek, és legyünk rá büszkék együtt.

Reggelente valahogy nincs meg a szokott energia, hanem szundi van vagy fél órányi, és aztán úgy hagyom ott az ágyam, meg a pihepuha ágyneműm, hogy szeretlek, hiányozni fogsz, és számolom a perceket, míg újra viszontláthatlak.

Nos

Basszus nem értem, hogy lehet, hogy másfél napig pihentem, és mégis hullafáradtan kelek hétfőn reggel. Kéne valami megoldás erre, mondjuk hétfő helyett esetleg lehetne kedden kezdeni a hetet. 

A kutyám teljesen magáévá tette a macska ágyát, Kicsit kicsi neki, kilóg erre-arra, de azért szereti. 

a bunda már a 16 S/S kollekcióból származik

Természetesen közben a macska sem jön zavarba: 

Vennem kellene egy kutyaágyat, mert ilyen méretű bőröndöm nincsen. 

Ugyan

Szerintem lépjünk túl. Jó? Én nem spermadonort keresek, sőt, jelenleg nem is keresek, egy fél éve nem volt pasi a közelemben, és innentől fogva mindenki azt gondol, amit akar. És nem vagyok hajlandó ezeken a szörnyű történeteken sem dilemmázni. Erről az jut eszembe, hogy volt régen egy pasim (a Dj), aki vett egy használt BMW-t, az utcán tárolta, és akárhányszor motorhangot hallott, rohant az ablakhoz megnézni, hogy az ő kocsiját lopják-e, éjjel alig tudott aludni. Szerintem így nem lehet élni, én blogolni akarok, képeket meg történeteket megosztani itt, és közben nyugodtan akarok aludni, anélkül, hogy bármitől félnék. És fogok is. Ha nem blogolok, akkor is ellophatják a profilképem vagy az adataim, írhatnak rólam bármit bárhol, a trollok pedig akkor is megtalálhatnak, ha az égvilágon senkinek nem ártok - amúgy ide eddig nem jött egy sem, nekem maximálisan kedves és intelligens olvasóközönségem van. ❤ Úgyhogy hagyjuk is. 

Okay

Nem tudom, nálatok mi újság, én nem vagyok valami nagy formában, pedig már az idő is egészen tavaszi ruhát öltött, ma láttam, hogy rügyeznek a fák, a kocsibejárónknál pedig egy rigó költi a rigógyerekeket, ücsörög a tojásokon, apa kicsit meg is erősítette a fészket. Ezzel csak az a baj, hogy amikor a minirigók repülni tanulnak majd, a macskám sorban mindet meg fogja ebédelni, és tapasztalatból tudom, hogy ez ellen senki nem tehet semmit. 

Pénteken este nagyon keményen rá kellett beszélnem magam, hogy elinduljak valamerre, aztán persze jó volt találkozni a barátaimmal kicsit. Szombaton dolgoztam, aludtam, pihentem, mostam, takarítottam, ma pedig főztem (apu pedig hozott a cukiból somlóit), családoztam, sorozatot néztem, este pedig sétáltunk egy nagyot. Relatíve sokat voltam a hétvégén egyedül, és nem keveset agyaltam azon, hogy jól vannak-e a dolgaim, mit csinálok rosszul, min kellene változtatni. Többet kellene társaságba járnom, ismerkednem, de valahogy nincsen hozzá elég energiám/kedvem/időm. Ráadásul azt vettem észre, hogy minél többet vagyok egyedül, annál kevésbé vágyom mások társaságára. Vagy csak túl sok a munkám meg a gyerekek a suliban - nem tudom. 

Reggel Pilla egyik rendkívül szimpatikus (ja, nem) névtelen olvasója megsértődött, miután írtam, hogy Pillának be kellene tiltania az anonim kommentelést, és kiírta a nevemet (már az igazit) egy kommentben (persze Pilla azonnal törölte). Erről az jutott eszembe, hogy egyrészt, ha nem vagyok (vagyunk) szimpik, akkor miért nem olvas a blogjaink helyett mondjuk Románát, másrészt meg hogy komolyan a fél életemet kiteregetem itt (jó, mostanában nem annyira), persze nem nehéz kitalálni, hogy ki is vagyok, nem mintha én lennék James Bond, és óriási baj lenne, ha fény derül a személyazonosságomra, biztosan sokan ismertek, de hát értitek. Kiírni egy blogger nevét, hát nem nagyon tudok elképzelni ennél aljasabb húzást. Amúgy nem számít, szegény, milyen száni kis élete lehet, hogy ilyesmivel kell szórakoztatnia magát, de közben persze az is eszembe jut, hogy megéri-e nekem, van-e értelme a blogolásnak. Ofkorsz van, tudom, senkit nem szerethet mindenki, trollokkal meg tele az internet, ezt el kell fogadni. Az én életem sokkal szomibb lenne, ha nem lenne miattatok ilyen szupp kis virtuális, és emiatt igazi életem: úgy tűnik, lehet, hogy Violet egyik barátnője lesz az új kolléganőm a suliban (németest még mindig keresünk, valaki?), a Violettől kapott teát ittam a reggeli omlettem mellé, Gyömbi lehet, hogy randizni fog az egyik barátommal, Pillával pedig este egy csomót röhögcséltünk, szóval kell nekem ez a blog. 

Nagyon nehéz hetem lesz, de kedden megyek moziba a haverokkal, aztán meg hosszúhétvége, ilyenekre próbálok koncentrálni.     

the original

Időről időre ki szoktam akadni (illetve leginkább csak puffogva, értetlenül állok a dolog előtt), hogy a forrásmegjelölés, mint olyan, az esetek nagy részében még mindig nem természetes az embereknél. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Pinterest nem forrás ("a képeket a Pinteresten találtam", ezzel az erővel azt is írhatná, hogy a képeket az interneten találtam). Amúgy ha ott még kattintasz kettőt, akkor eljutsz az eredeti forráshoz, szóval érdemes dolgozni az ügyön. Vagy hogy kirak valaki egy idézetet (macskakörömben), de hogy kitől idéz, vagy honnan az már nem szerepel ott. Jó, tudom én, hogy nem sokat számítanak a kis nyusziblogjaink, és nekem sem sikerül mindig megtalálni az eredeti képet (én főleg azt használok itt, ugye), de azért őszintén igyekszem. 

És akkor ugyanez nagyban, ami számomra elképesztő, hogy kijönnek számok, pl Halott Pénz Darabokra törted a szívem című (eredetileg Demjén) dala, vagy a Jonas Blue-féle Fast Car (ami amúgy egy Tracy Chapman dal), meg még tudnég hozni ezeregy példát, és oké, biztosan le vannak jelentve és kap jogdíjat a szerző, de hogy ilyenkor nem illene odaírni az eredeti előadót? Vagy teljesen naív vagyok, és ez tökmindegy és nem szokás? 

Vanilla mint

Nektek is vannak olyan dolgaitok, amiket sosem találtok? 

Én kb 10 darab csupazseb táskát és legalább ugyanennyi kabátot váltogatok folyamatosan, a nadrágjaimnak, ráadásul a szoknyáimnak és a ruháimnak is vannak zsebei, amiket mindig teletömök mindenfélével. Imádom a zsebeket, minél több van belőlük és minél nagyobbak, annál jobb. Emlékszem, már gyerekkoromban is mindenféle kincsekkel voltak tele a zsebeim állandóan, rágóval, szép csomag zsepivel, kulccsal, sőt, képes vagyok a sapkám, de könyvet is a zsebemben tárolni. Na és emiatt van egy csomó apróság, amiket sosem találok. Kulcs, rúzs, hajgumi, cukorka. Na de a legtöbbször a labelloimat (más néven ajakbalzsam, kence, szájbigyó, ki hogyan nevezi) nem találom, mindig keresgélni kell őket. Nekem sosem száraz a szám, de mégis nagyon szeretem ezeket a cuccokat. Emiatt jó sokat vásárolok belőlük, és reménykedem, hogy mindig kéznél van legalább egy. Most épp ezeket találtam, de még legalább 5 rejtőzködik különböző helyeken (és akkor még a szájfényeket nem is említettem).

A legújabb szerzeményem ez az eos ajakbalzsam, a DM-ben futottam bele, én nem is tudtam, hogy lehet ilyet itthon kapni, és volt egy csomó csodaszép színben-ízben (kókusztej, eperturmix, citrom, gránátalma-málna, meg nem is tudom). Annyira megörültem, hogy legszívesebben az összeset megvettem volna, de nem volt olcsó (2000ft felett), így választanom kellett. Egy vaníliás-mentolosat vettem, főleg a színe és a csíkok miatt, gyönyörű.

És nem bántam meg, hogy ezt választottam, mert nagyon-nagyon-nagyon finom illata és íze van, ráadásul órákig puha marad tőle a szám, maximálisan bejön. Persze a legfőbb szempont, ami a legfontosabb egy szájbigyónál, hogy meseszép. Ha épp szükségetek van ilyesmire, akkor nagyon ajánlom. 

Csináltam hozzá #thingsorganizedneatly-t is:). 

Korábbi #thingsorganizedneatly képeim ITT.

Mirror, mirror on the wall

Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára kozmetikusnál. de komolyan nem. 1 éve? Régebben? Pedig zseniális kozmetikusom van, nagyon jó cuccokkal dolgozik, folyamatosan képzi magát, és mindig mindent elmagyaráz, hogy épp mi történik a bőrömmel, ahogy épp szépít, óriási szenvedéllyel tud mesélni a krémekről meg az eljárásokról, imádom hallgatni. 

Nagyon fáradt vagyok mostanában, és hát be kell vallanom magamnak, látszik is rajtam. Amikor a kutyának kértem időpontot a kutyakozmetikushoz, akkor úgy döntöttem, basszus, akkor csak én is megérdemlek egy kis kényeztetést, és felhívtam. 2 órán keresztül pihegtem a kezei között, mindenféle szuper kezeléseket csinált (de tényleg, van ilyen vasporos krémje is, amivel bekeni az arcom, majd egy erős mágnessel leszedi, és ez állítólag aktiválja a bőrben (?) lévő vasat, vagymi, ő esküszik rá, tőlem mondjuk akár vudutáncot is járhat körülöttem, ha a kezelés végére szebb leszek). Masszírozott, befestette a szempilláimat, megigazította a szemöldökömet, és mikor végzett, belenéztem a tükörbe, és konkrétan mintha nyaraltam volna két hetet, olyan kisimult volt az arcom a tükörben. 

Nincs mese, ha az ember elmúlt annyi amennyi, akkor ilyesféle trükkökhöz kell folyamodni, hogy kinézzünk valahogy. El kellene menni havonta egyszer, mert tényleg csodát tesz, de basszus, 10 rongyot fizettem (oké, ebben benne volt egy arckrém is). Mondjuk a jövő héttől pont lesz két új diákom, ami kompenzál, úgyhogy ez lesz az új luxi szabadidős tevékenységem.

erre a halom virágra ma a teszkóban akadtam rá, legszívesebben az összeset megvettem volna

first world problems

Sokszor azért nem írok, mert a kis kütyükről nem szeretek (most ezt is onnan pötyögöm), a laptopot meg lusta vagyok bekapcsolni, na meg utána ki is. Meg sokszor már csak az ágyamból lenne kedvem írni, addig meg nem ér el a wifi. De már bootol befelé a Vaiom, úgyhogy mindjárt írok. 

Bonjour!

10 órát aludtam, de mint a tej. <3 Lehet, hogy nekem az alvás a hobbim. Nagyon szeretek aludni, szerintem jó is vagyok benne. Reggel arra ébredtem, hogy süt befelé a nap, hát annyira jó volt, zuhany, kutya, reggeli. Bejöttem, laza napom lenne, de helyettesítek egy csomót, 3 kolléganő munkáját dobjuk össze jelenleg (hosszú távon nincsenek). Nem tudtok angoltanárt, aki jönne Vácra dolgozni, de SOS? Ilyen szuper kollégái lennének, mint én. 

:)

innen

A stroll in the kids' department

Ennél undorítóbb időt, fúúúúj. Mindegy is, lépjünk túl. 

Tegnap elvittem a kutyát kozmetikushoz (mármint a kisállat-típusúhoz), szegényt be kell hozzá kábítani, két órán keresztül nyírják (minden tincset külön kell levágni, aztán pedig megfürdetjük (ebben én is részt veszek). Nagyon retteg tőle, utána pedig egy napig depressziózik, meg furán mozog, gondolom, akkora súlytól szabadul meg ilyenkor, hogy teljesen át kell koordinálnia a testét és a mozgását. A kutyaiskola óta nagyon szeret átugrálni dolgokon, felugrálni dolgokra (akadály hopp felszólításra, de papagáj hopp-ra is működik egész magasra), például a főtéren a sövényen szokott oda-vissza átugrálni, és amikor először sétáltunk az első nyiratkozás után, akadály hopp felszólításra fejjel belefúródott a sövénybe, alig bírt kikászálódni (a tankönyvek azt írják, ilyenkor tilos kinevetni a pulit, de hát nehéz megállni, na). Na de ma már vacsorázott, jobb a kedve is, tiszta, puha, illatos a bundája, a hasa pedig bársonyosra van nyírva, bármeddig tudnám simogatni. 

ez nem ő, de igen, a macskámnak görbe a farka, így született <3

Éjjel nagyon szarul aludtam, reggel igen nehéz volt elképzelni, hogy kibírom ezt a napot, de persze egy pillanatra nem volt időm megállni, vagy belegondolni, hogy fáradt vagyok. Úgy volt, hogy ma edzeni is megyünk, de aztán ahogy elment az utolsó diákom, kikísértem, majdnem kitépte a kaput a kezemből a szél, és akkor azt mondtam, hogy nooooo way. 

Panna ott volt nálam, most először bejött, mikor tanítottam, nem könnyen áll szóba idegenekkel, de valószínűleg szimpi neki a 14 éves leányzó, rajzolt mellettünk szépen, míg tanítottam, nagyon cuki volt. Kentem vajaskenyereket (az a kedvenc étele ugyanis) meg csináltam kakaót, bevettük magunkat a takaró alá a kanapéra, és hát annyit erről a napról. Ma komolyan lefekszem aludni este 9-kor. Holnap kivételesen csak 10-re megyek, úgyhogy elmegyek edzeni meg szaunázni reggel. Már ha lesz kedvem, mert ébresztőt azt tuti nem állítok be. 

Ez ma egy ilyen nap, ugye?