So it's official: I'm a witch

Tudom ám, hogy úgy vagytok vele, hogy hagyjuk már ezeket a mindenféle uncsi molnárilonka-kalandokat, meg a fotókat, mi van a vizslás fiúval? Ugye? Tudtam én. Én viszont úgy vagyok vele, hogy mindent megosztok veletek, amiről úgy gondolom, hogy ide, a blogomra való. A többi viszont maradjon az én titkom.

Ma az volt, hogy elmentünk kettesben bringázni, már egész későn, 7 körül indultunk, és jó volt, nagyon jó tekerni, meg dumálni, ő teljes mértékben profi bringás, jön mellettem végig, tartja a (gondolom számára vicces) tempóm, dumálunk száguldás közben, rögtön lereagálja, ha valaki megjelenik szemből, és totálisan levesz ezzel a lábamról (avagy mi kell a nőnek). Imádom. <3

És mikor elindultunk, mondtam neki vigyorogva, hogy mivel már itt van, elárulhatom, hogy csak azért hívtam, hogy ha megint leesne a láncom, legyen, aki megszereli nekem, és ne az én kezem legyen csupa olaj. Ezen jót nevetgéltünk (amúgy tényleg nem szokott leesni a láncom, becsszó). Elmentünk Verőcéig, megnéztük a telkemet, üldögéltünk a teraszomon (tudjátok, majd a lottó ötös), majd mivel zseniális volt az idő, úgy gondoltuk, tovább indulunk, elmentünk Nagymarosig. És akkor odaértünk, és a legvégén egy visszaváltásnál leesett a láncom, de esküszöm, nem direkt csináltam. De hogy esett le! Beszorult két tárcsa közé úgy, hogy se előre, se hátra, nem akart mozdulni. Aztán végül negyed órás izzadás után megszerelte, teljesen le kellett szedni a láncot, de nem viccelek, csuklóig olajos volt mindkét kezén, és azt mondta, ilyen szerencsétlen láncbeszorulást ő még nem látott. Én meg vágtam a bűnbánó kiskutya szemeket, mert ha nem adom elő magam induláskor, akkor oké, de így konkrétan boszorkánynak éreztem magam, meg hát ő is gyanakodva pislogott felém. 

Azért hazaértünk, már töksötétben, és kurvajó volt, és a végén fröccsöztünk nála (most először nála, annyira cuki lakása van, megőrülnek az ablaka alatt a tücskök, és van kádja), ebből gondolom, hogy talán nem haragszik. Annyira. 

Meleg olló

Jó sűrűre sikeredett a hétvége, olyanok voltak, hogy

• lerobbant az autóm, miközben egyedül krúzoltam a városban. De aztán telefonáltam apunak meg az egyik bátyámnak, vettem egy (Leo, ilyen még van) jégkrémet, és mire megettem, ott is volt a vigyorgó, az esetet látványosan jó buliként megélő, felmentő sereg. Apu felnyitotta a motorháztetőt, 1 percet szöszmötölt, majd beindította az autót, én pedig krúzolhattam tovább. Mondjuk azt nem tudom, hogy akinek nincs ezer jó fej tesója, meg ezermester apukája, az ilyenkor miaszöszt csinál? 
• voltam egyedül bringázni vasárnap este, már jó későn indultam el, körbefotóztam a Dunakanyart, majd visszaindultam már sötétben. És akkor leesett a láncom, pont egy olyan helyen, ami gyönyörű, mikor ragyog a nap, de úgy, akkor, a sötétben körülnézve az erdőben az jutott eszembe, hogy na pont így kezdődnek a horror filmek. Igyekeztem nem beparázni, fejére állítottam a bicajt, visszaraktam a láncot, felpattantam, majd söpörtem haza. 
• közel hozzánk találtam egy tündéri kis helyet, ahol volt citromos sör, és gyönyörű, izmos férfitestek voltak a kivetítőn, és még ismerősök is akadtak, szóval beültem oda meccset nézni, jó, hát nem nyertünk, viszont a söröm nagyon-nagyon finom volt (every cloud has a silver lining). 
• hazafelé pedig találtam egy kutyust, aki szaladt a bicajom mellett, mintegy boldogan vigyorogva rám, leszálltam, megsimogattam, leguggoltam, és képzeljétek, úgy bújt, hogy belemászott az ölembe. És már azon gondolkodtam, hogy tarthatnám meg, de sajnos nem lehet. :(
• a tegnap esti sétánkba becsatlakozott egy idegen vörös macska, aki nem félt a kutyától, és egész végig a lábam mellett sétálva kísért minket. Kezdem úgy érezni magam, mint Hófehérke. 
• ma pedig levágták a hajam meleg ollóval, wtf. Állítólag így sosem fog törni, hát úgy legyen.

Tudom, hogy szeretsz titokban

Tegnap délután a budapesti éjszaka, meg a hazametrózás-vonatozás után úgy éreztem, hogy vízpart kell, meg csend, fogtam a könyvem meg egy üveg vizet, és levonultam a partra. Sajnos nagyon kint van a víz, kicsi a sóderos rész, és így összébb szorulnak az emberek, de azért találtam egy nagyon szép kis fás oázist, ahol más nem feküdt, lecuccoltam, lesújtó pillantásokat vetettem a mellettem strandoló család torkaszakadtából üvöltő kisgyerekére (nem vette a lapot) és dán novellákat olvastam vagy 2 órán keresztül, néha fürödtem. És aztán hazamentek a strandolók, de aztán keresett, majd jött a vizslás fiú, a szép bicajával és kutya nélkül, megnéztük a naplementét, és addig ültünk ott, míg teljesen ránk sötétedett, és már fáztam. És aztán tekertünk egy kicsit, majd éjfélig még megittunk egy üveg bort, meg zenéket hallgattunk (nem Ákost).

Aztán miután hazament, nekem még jelenésem volt egy barátnőm szülinapján, ami nem annyira érdekelt (engem teljesen hidegen hagynak a szülinapok, hogy a névnapokról már ne is beszéljünk), de tudtam, hogy holnap elutazik, és szerettem volna azért adni neki egy puszit, és vinni neki egy könyvet, ezt konkrétan, amit egy barátom apukája írt, és szeretném, ha elolvasná, illetve szeretném, ha mindenki elolvasná. És aztán persze ittunk még egy fröccsöt, és aztán mindenki hazament, én meg ott találtam magam 6 random, félig ismeretlen fiatalemberrel, osztottuk az észt, és akkor hirtelen fél 3 lett, én meg elköszöntem, elbicajoztam még a hajnalig nyitvatartó, meglepően jó büfébe, ahol mindenkivel össze lehet futni, rendeltem egy halálosan fokhagymás öntetes gyrost, ami annyira finom volt, hogy majdnem meghaltam, aztán hazajöttem, 10 percen keresztül mostam a fogam, biztos ami biztos alapon megittam egy liter vizet, és lefeküdtem aludni.

Kicsit ilyen francia filmhősnőnek érzem magam megint, akivel ezer dolog történik egy nap, egy gyönyörű fiúval nézi meg a naplementét, éjfélkor még találkozója van, a barátaival és idegenekkel is megváltja a világot, és hajnalban úgy ül be valahova enni egyedül, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak most már nem vagyok olyan szomorú, mint mikor legutoljára éreztem ezt, és most már van egy vizslás fiú az életemben, akkor meg még nem volt. Annyira jó ez a nyár. És nem baj, hogy nem felhőtlen, és néha sírdogálnom is kell, én azt hiszem, így szeretem az életem. 
Pont így:

Out of bed at eight A.M. 
Out my head by half past ten
Out with mates and dates and friends
That's what I do at weekends 

I can't talk and I can't walk
But I know where I'm going to go
I'm gonna watch my money go
At the Locarno

When my feet go through the door 
I know what my right arm is for 
Buy a drink and pull the chair 
Up to the edge of the dance floor 

Bouncers bouncing through the night 
Trying to stop or start a fight 
I sit and watch the flashing lights 
Moving legs in footless tights 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

I love to venture into town 
I love to get a few drinks down 
The floor gets packed and the bar gets full 
I don't like life when things get dull 

The hen party have saved the night 
And freed themselves from drunken stags 
Having fun and dancing
In a circle round their leather bags 

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

But two o'clock has come again 
It's time to leave this paradise 
But the chip shop isn't closed 
'Cause their pies are really nice 

I'll eat in the taxi queue
Standing in someone else's spew
Wish I had lipstick on my shirt
Instead of piss stains on my shoes

I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 
I go out on Friday night
And I come home on Saturday morning 

I need a pool

Megint találtam egy annyira molnárilonkás lakást, hogy szerintem ide én alanyi jogon be kellene, hogy költözhessek. A matrjoskák! Meg a színes csecsebecsék! A sárga relief feliratok a falakon! És a diszkógömb!

Ilyen patchwork takaróm már van is, cuki anyukám keze munkája, ő a nyári takaróm, és szuper, mert dupla, lehet alatta összebújni (már ha van kivel): 

És a lényeg, van medence! Meg a plüssállatnak feleségkutya (a fehér lányok a kedvencei):

Cikk, és még több kép erről az ausztrál lakásról ITT

Beszélgetés itthon a cikk kapcsán, anya hátul locsol a kertben (mindig locsol), én blogolok a teraszomon, szárad a hajam, tömöm a fejem dinnyével, kiabálok neki:

én: Anya, kell nekünk egy medence a kertbe!

ő: (gondolkodás nélkül) Jó!

Reality bites

Tegnap este tartottunk bloggerina író-olvasó találkozót, az író részt Mia, Ivory és én képviseltük, az olvasót pedig M. Gray, akinek jelenleg olyan izgalmas az élete, mint mindhármunké összevetve, mindenki sajnálhatja, hogy nem ír blogot (ugyanitt követelem, hogy írjon, főleg, amilyen kalandok elébe néz hamarosan). A Margitutcakilencben voltunk, ami egy nagyon helyes kis madárcsicsergős, szalmabálás, falusiromantika-hangulatú szabadtéri hely 1 percre a ledurvább belvárostól (Margit híd, budai hídfő), nézzétek meg, ha arra jártok. Nagyon izgi volt először találkozni Miával (Ivory-t és M. Gray-t már ismertem), és mindenkiről megtudni a sorok mögé sejtett sztorikat, imádom a virtuális életem. 

Ezt a dalt pedig szeretettel küldöm mindenkinek, akit szeretek (teljes hangerőt igényel). Különös tekintettel a vizslás fiúkra. 

Ma pedig folytatódnak Molnár Ilonka kalandjai. 

Update: aaaaa, mégiscsak megyek Mario Biondi koncertre, ki jön még? ITT

Mit vettél már megint?

És azt még talán nem meséltem, hogy nálunk az egész családnak van ilyen bolhapiacos, régiséges fejlövete, apu faliórákat gyűjt (a család, ahol a spejzben is faliórák vannak a falon), a bátyám katonai obsitokat (don't ask), én meg színes konyhai eszközöket és dísztárgyakat. És amikor hazaérünk, mindenki szörnyülködik a másik vásárfiáján. Ez a matrjoska család most a legújabb vadászatom eredménye öccá' forintért (ügyesen alkudtam), annyira tetszik, hogy mindegyiküknek más arca van, tényleg kis orosz família ők.

Füge

Annyi időt töltöttem az utóbbi két napban értelmetlenül a számítógép előtt ücsörögve, hogy tegnap este már magamra kellett szólni, hogy elég, kapcsold ki, tegyél fel valami zenét, fogd a könyved, élj igazi életet. Hihetetlen, mennyi időt elfecsérlek az interneten, picit tudatosabbnak kell lennem ilyen szempontból. Persze az összes szuper kis programomat elmosta az eső, szóval némileg érthető is talán, de inkább túlzás.

Aztán tegnap megnéztük a gyerekekkel a Belleville randevút (ha nem láttátok, nézzétek meg, Oscar-jelölt rajzfilm volt, nekem az egyik kedvencem), délután pedig kitakarítottam nagyon szépen, főztem magamnak vacsit, tonhalas-paradicsomos tésztát, hetek óta először. Mert olyan is van ám, hogy egy ideje nincs étvágyam, meg kedvem enni, főzni, nem tudom, mi van. Bárcsak mondhatnám hogy a naaaagy szerelem, de sajnos nem, talán csak a nagy meleg tette, aztán úgy maradtam, de hát ez milyen hülyeség, enni, főzni a legjobb dolog a világon. Képzeljétek, még az édességet sem kívánom. Az is igaz, hogy töküres a hűtőm, de ha úgysem vagyok éhes, minek költsek kajára, ez egy ördögi kör. De azért nem kell izgulni, dinnye, barack, szilva, mogyoró meg ilyesmi mindig van itthon, szóval nem éhezem, csak na. Mondjuk a halas spagetti mozzarellával a tetején most jól betalált, isteni volt.

És vééégre itt a fügeszezon, amikor minden reggel lehet találni néhány szem napmeleg, érett fügét a két fügefán a kertben, és tolom reggelire, meg salátákba, szóval talán nincs minden veszve.

molnarilonka blog

Mindig jókat szókat szoktam kacarászni, mikor más bloggerinák kirakják a statisztikából a keresőszavakat, amikkel odatalálnak hozzájuk. Én is mindig megnézem, hozzám hogyan találnak, és jelentem, én vagyok a legunalmasabb blogger a világon.

Jó, egyszer volt egyetlenegy darab szexi tanárnéni, de ennyi. 

Ugye

Ilyen szép az én különbejáratú bicikliutam. 

Életbölcsesség

És meséltem ennek a rocksztár pasinak a vizslás fiúról, és ő nagyon bölcsen azt mondta, hogy ha egy pasi nem tűnik túl lelkesnek, az azért van, mert nem lelkes. És szerinte ez egy felejtős történet. :(

Looking for love (in all the wrong places)

A tegnapi napom arról szólt, hogy fura helyzetekbe keveredek. A bringatúra után még fürödtem egy kicsit a parton, aztán itthon összeszedtem magam, majd elmentem megnézni egy olyan zenekart, akiket nagyon nem szeretek, de a gitárosuk, aki az egyik legjobb rockgitáros jelenleg itthon, egy nagyon régi barátom, és ezer éve nem találkoztunk, gondoltam, meglepem. Már nagyban ment a koncert, előttük lelkes, ücsörgő közönség, én meg előresétáltam, integettem, és annyira meglepődött és megörült, hogy ő is elkezdett tiszta erőből integetni, meg mutatta, hogy a koncert után felhív, ami gitározás közben ugye nem túl praktikus, nézett is a zenekar, hogy mi ez a csend, ami a gitárból szól, hihi. 

Aztán szereztem magamnak egy hosszúlépést, majd hátramentem, és becsatlakoztam néhány ismerőshöz, ahol az egyik srác (akit nemrégiben hagyott el a felesége) úgy elkezdte nekem csapni a szelet, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha 10 perc múlva megkéri a kezem, majd 15 perc múlva megérkezett egy lány, akiről kiderült, hogy a barátnője. Hmmm. 

Aztán a koncert után bevitt a rocksztár barátom a backstage-be, ahol persze őrület volt, ezek a zenészek úgy isznak, mintha nem lenne holnap, és ökörködtünk egy csomót, majd kivittem a srácokat a közönség, meg a haverjaim közé, és együtt táncoltunk a következő zenekarra, nagyon vicces volt. És aztán annyira jól érezték magukat, hogy ketten nem mentek haza a turnébusszal, hanem ez a fiú, a haverom kézen fogott, és elmentünk mindenfelé pörögni, bemutattam mindenkinek, meg persze ő is engem, mert ezek a rocksztárok természetesen mindenhol mindenkit ismernek. Aztán azon vettem észre magam, hogy a srác tiszta erőből udvarol nekem, jól egymásba is gabalyodtunk, ami részemről vicces, mert hát ő egy nagyon-nagyon vonzó férfi (talán anna metálsztárjához tudnám hasonlítani), nekem most épp jólesik, ha szépeket duruzsolnak a fülembe, és hát szerintem az ilyen kalandok a legizgibbek a szinglilétben, de azért mégis kicsit wtf volt, mert tényleg régen, és jól ismerjük egymást, én a családját is ismerem, meg a(z állítólag nem aktuális, de nekem ez gyanús) barátnőjével is jóban vagyok. De amikor ott tartottunk, hogy de ő akkor ugye nálam aludhat, azon csak vigyorogtam, és akkor szépen hazajöttem. És a legnagyobb wtf pedig egy perce történt, merthogy csörög a telefonom, és ő volt, hogy mennyire jól érezte magát, és mikor láthat megint, de én nem akarok folytatást.

És persze a vizslás fiú tegnap már akart volna találkozni velem, de én ugye nem értem rá, de megírtam neki, hova megyek, és most azon izgulok, hogy kurvára remélem, hogy nem látott, amint egy agyontetovált adonisszal, aki időnként kisimogatja a szőke hajam a fülemből, hogy jobban érvényesüljön az oda adott puszi, kézen fogva andalgok.

Easing my mind

Eljöttem tekerni, hogy átgondoljam a dolgaimat, mert az a helyzet sajnos, hogy nem vagyok valami jókedvű. Eljöttem Nagymarosig pont délben persze, fülemben a legjobb zenékkel, pihegtem egy kicsit lábammal a vízben, hogy lehűljön az agyvizem, majd kerestem egy vízparti, árnyékos helyet, előttem egy akkora limonádé, mint a fejem, mellettem 20 méterre Bogányi Gergely simogatja a szép kis jachtját (még hogy nem lehet itthon megélni a zenélésből, haha), és remélem mindjárt hozzák a salátámat.  

Tényleg eldöntöttem, hogy az én hangulatom többet nem fog pasik faszságaitól függni, de akármennyire próbálom a fejem a homokba dugni, nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném. A tegnap esti lemondott randi volt a pont az i-re, pedig ő hívott, ő szervezte, cukin, lelkesen, majd a találka előtt 1 órával lemondta, jó, persze, megindokolta, mert nagyon fáj a térde, mondjuk tényleg megműtik nyár végén, de akkor is, hagyjuk már. Én meg azért nem vagyok a Bánki Tó fesztiválon, mert kiugrom a bőrömből, h vele lehessek. Én buta, naív csitri. 

Voltam már hasonló szituációban, és sajnos amikor egy pasi nem tűnt túl lelkesnek, az sosem fordult pozitívabb irányba. És nem akarok annyira vágyakozni utána, hogy ne vegyem észre, hogy ez a helyzet nekem nem jó. Mostantól fogva egy lépést sem vagyok hajlandó tenni érte. Esetleg ha lehozza nekem a csillagokat az égről. Akkor majd meggondolom.

 

Na jó étvágyat.

Gerinc

És ma teljesen spontán elkeveredtem egy csontkovácshoz, akit nem ismertem, és megcsontkovácsolt, mondjuk úgy, hogy teljesen szétszedett, majd újra összerakott. A csontkovácsok varázslók, ő pedig különösen jó, én ehhez az emberhez hetente fogok járni. Mert hiába jógázom rendszeresen, én ezt a lebegő, teljesen stresszmentes állapotot, ami most van a gerincemben, a hátamban és a nyakamban, sosem tudom elérni vele. Mondjuk az már kevésbé szokott tetszeni, hogy ők a testi bajainkat kapcsolják a természetünkhöz és a problémáinkhoz, és szerinte a(z elég komoly) gerincbajaim abból erednek, hogy túl erős egyéniség vagyok, és finomodnom kellene (persze elmagyarázta azt is, hogy ez hogyan látszik a hátamon). Oké.

Summer

Vettem magamnak a leárazásokon fillérekért egy gyönyörű, rövid, tengerkék, aprómintás ruhát, ami V vonalban a derekamig dekoltált hátul, ezért nem lehet alá melltartót venni (mire jó, ha az embernek kicsi a melle), és ez valami elképesztő szabadságot ad. Az egész ruha világít a barna bőrömön, és valahogy nagyon szépnek, fiatalnak és nyúlánknak érzem magam benne. És annyira nagyon a helyén van tőle ez a nagy hőség, a jövés-menés, a hideg dinnye, a mezítláb mászkálás, a finom szellő az autóban, meg az esti fröccs, hogy én azt szeretném, ha nyár végéig kitartana ez a csodás kánikula, és le sem kéne vennem ezt a varázsruhát, maximum csak alváshoz. 

ő az

És ha visszagondolok majd erre a nyárra mikor tél lesz, eső, didergés, koránkelés és tejfehér bőr, akkor arra szeretnék majd emlékezni, hogy hogyan éreztem magam ebben a ruhában.