Blue Sunday

Nem is tudom, mit vártam attól, hogy vége lesz ennek a nagy írós-tanulós-munkás időszaknak. Iszonyú jól sikerült a hétvége, tegnap ebéd után elmentem a városba csavarogni, és jól megdöbbentem rajta, hogy micsoda karácsonyi-vásár őrület van már most, kettővel andalog mindenki, hogy nem lehet haladni. Amin viszont nagyon kiakadtam, hogy a Bazilikánál 900 forint egy pohár langyos forraltbor és 1000 egy kürtős kalács. Én abszolút nem vagyok az a típus, aki nézegeti meg hasonlítgatja az árakat, mert egyszer-egyszer kibírom, de ezekre még én is felemeltem a szemöldököm, basszus, ők nem érzik ezt túlzásnak? De aztán mindegy volt, mert találkoztam Pillanattal és az anyukájával, és röhögcséltünk meg dumáltunk, és ez jó volt. Este meg csináltunk vacsit, filmeket néztünk, és nekem most mindössze ennyi kell. 

Ma meg elmentünk a Wampra, a pasim is eljött velem, pedig tudom, hogy férfiaknak az konkrétan kínszenvedés, főleg, hogy ugye legalább kétszer körbe kell járni, hogy az ember jó döntéseket tudjon hozni, meg hát a millió ékszer, ruha, táska, oké volt 3 csodálatos Csajbringa is. És akkor kiderült, hogy van belépő, ami szerintem elég komoly WTF: belépő egy vásárra, ahová költeni mész, és az árusok is komoly pénzeket kifizetnek, hogy ott lehessenek? Tehát 500ft (ami levásárolható, 100ft-nyi kupon minden elköltött 1000 forintra) volt a belépő, plusz 350ft-ot kellett kifizetni egy kiállításra, amit mi nem akartunk megnézni, de ez kit érdekel, ugye. Én nem tudom mi van a Wamppal, engem már nem hoz lázba, mondjuk az is lehet, hogy bennem van a hiba. Még az Evetke ruhát is ott hagytam. Azért vettem egy táskát a biztonság kedvéért innen (és a választékukból tudtam volna vagy hármat, alig tudtam dönteni), meg a gyerekeknek karácsonyi ajándékot.

És most vasárnap este van, és én szomorú vagyok, mint vasárnap délutánokon általában, és ez olyan hülyeség. Hiszen tök jó lesz a hét, holnap nem lesz sok órám, este találkozom a csajokkal is, szerdán Vácon lesz találkám a barátnőimmel, hétvégén Nouvelle Vague a pasimmal, meg a legcukibb párocskával, akit csak ismerek, a pasim is lesi minden kívánságom, csak mondjam meg, mihez van kedvem, de főleg: KÉSZ A PORTFÓLIÓM, én meg itt szomorkodom. Hogy kell csinálni, hogy a vasárnap ne legyen ilyen búval baszott? Vagy ez egy ilyen belénk kódolt történet, és onnan indul, hogy 10 éves vagyok, vasárnap este van, a TV Maci mossa a fogát, nekem meg nincs kész másnapra a leckém?

:)))

Nos, képzeljétek, befejeztem, feltöltöttem, véglegesítettem. Olyan érzés, mint mikor leadtam a szakdolgozatomat. Azt csak csendben jegyzem meg, hogy tegnap délben, amikor azt gondoltam, hogy végeztem, jöttem rá, hogy az, hogy nem kötelező, az nem jelenti azt, hogy nem kell megcsinálni, csak kiválaszthatod, hogy melyiket. És ebből volt 4 darab, fejenként 3 oldal, plusz 1 oldalnyi reflexió. Ezt egy nap alatt csináltam meg. 

Tegnap éjjel 1-kor úgy feküdtem le, hogy már csak 1 dolog hiányzott. Ma reggel felébredtem fél 8-kor, és úgy éreztem magam, mint aki mondjuk túrázott úgy 20 órát, vagy összeverték, vagy nem is tudom, teljesen szétcsúsztam, pedig esküszöm, hogy csak a portfólióm írtam. A pasim még aludt, úgyhogy felvettem a futócuccaimat, sapkát-sálat-kesztyűt, fogtam a kutyát, levittem a parkba, és egy órát futottam, ágakat dobáltam, kutyákat simiztem, zenét hallgattam, és ez teljesen kitisztította a fejemet. Aztán hazajöttem, reggeliztünk, majd beleültem egy kád illatos forró vízbe, és olvastam egy órát. Felöltöztem, megszárítottam a hajam, nekiültem, és egy óra alatt befejeztem.  

Ezzel visszakaptam az életemet, bár biztosan eltelik 1-2 nap, míg felfogom. Amúgy egy csomó minden izgi történt, majd mesélek, de most sürgős csavarognivalóim vannak, hetek óta nem láttam Budapestet.

anna deegan

Oké

Régen volt utoljára olyan rossz napom, mint tegnap. Nincs semmi baj, csak fáradt vagyok, nyűgös vagyok, nyüssznyüssz. Mindegy, vége, már csak jobb lehet.

Alex T Smith

Je veux dormir

Ma kellene, hogy végezzek (ez akár meg is történhet, olyannyira jól haladtam tegnap este), mert holnap este* programunk lesz. Kb 2 hete először megyek be Budapestre, és elmegyünk egy építészeti díjátadóra, amiről nem sokat tudok, csak hogy (aránylag) szép ruhát kell felvennem, biztosan kapok egy pohár bort, szorongathatom a pasim kezét, susoghatok a fülébe, és közben fülig érhet majd a szám, hogy nekem már kééész a portfólióm. Mindig nehéz végigcsinálni egy ilyen nehéz időszakot, de mikor vége van, az iszonyú jó érzés, büszke is leszek magamra. Főleg, hogy egy sorát nem másoltam senkiről (amit meg igen, azt hivatkoztam szépen), hanem mindent én találtam ki a szőke fejemmel, én raktam össze és fogalmaztam meg. Jó, a szkennelést kiadtam bérmunkába a pasimnak, de szerintem ezért senki sem fog haragudni rám.

Én innen, az asztalomtól rálátok a Dunára, és teljesen olyan a látkép, mintha bármelyik pillanatban elkezdhetne szép, nagy pelyhekben hullani a hó. Olvastam (összefüggést ne keressetek), hogy azok az emberek, akik ebéd után alszanak kicsit, azok tovább élnek és kevesebb betegségük van. Lehet hogy ez hülyeség, de nekem így télen jólesik pihenni fél órát, ha nagyon nyűgös vagyok, és még sok munka vár rám. És hátha még tényleg ilyen tuti mellékhatásai is vannak (bár a szempilláimat mindig elalszom). 

Még annyi mindent akarok írni, de álmos vagyok és fáradt, dolgozatokat kell javítanom, és még van két órám. 

*Ja nem, csütörtökön.

Let it

Nagy nehezen sikerült áthidalni a technikai problémákat (nagyon köszönöm a segítséget még egyszer, hozzátok fordulok majd akkor is, ha el kell döntenem, hogy műanyagból, vagy disznóból kérem a szívbillentyűmet), így már senki sem akadályozhat meg abban, hogy ma délutántól valóban elkezdjem feltöltögetni a feltöltögetnivalókat. Egy lépéssel közelebb a szabadsághoz.

Ráadásul a kollégáim jófejsége miatt (szívességből helyettesíteni fognak) megkapom a pénteket szabadságnak (nekünk, ugye, nincsen ilyen), hogy biztosan kész legyek. A legcsodálatosabb az lenne, ha hamarabb végeznék, és a péntek az enyém lehetne (hahaha).

Tudom amúgy, hogy senkit nem érdekel, hogy hogy állok a portfóliómmal, de ez az én blogom, úgyhogy így jártatok. Ígérem, nemsokára abbahagyom. 

Tőlem amúgy most már eshet a hó!

Evetke

November 30-án WAMP, addig ha törik, ha szakad, mindent feltöltök és meglepem magam ezzel az Evetke ruhával, mert megérdemlem, meg hát mennyire molnárilonkás már?

Evetke - több kép ITT

 Utána meg szerintem menjünk forraltborozni. Ugye? 

Sííírok

Minden reggel simogatásokra és puszikra ébredek, két fekete kutyapofa imádó tekintete követ egész nap, elviszem az ebeket sétálni míg a pasim délutáni sziesztázik, és mire hazaérek, piros-pöttyös kötényben süti nekem a grillezett gomolyát, amit még sosem ettem, szuper a könyvem, óriási sikerélményeim vannak a suliban, a hűtőm tele finomabbnál-finomabb kajákkal, mindjárt december, finom tél-illata van a hideg levegőnek, és szeretem, hogy csak az orrom látszik ki az óriási, színes, parfüm-illatú sál meg a sapkám között, és így egyáltalán nem fázom. És komolyan, nekem kellene a legboldogabb lánynak lennem a világon, de nem, én a nap felét majdnem-sírdogálással töltöm, és meglehetősen közel állok egy idegösszeroppanáshoz, aminek az oka a pedagógus-portfólióm. 

Tök jól haladok vele, és megvan a legnagyobb része (bár fogalmam sincs, hogy jó-e), elkezdeném feltölteni, bejelentkezek az Oktatási Hivatal honlapjára, keresem, hogy hol a feltöltési felület, és nem találom. Sehol. Az egész interneten. Nem viccelek. Egymillió cikk, hogy megnyílt a pedagógusok e-portfóliójának feltöltési felülete, de linket, azt nem raknak. Ráeresztettem a pasim, a tesóm, és nincs. Szerintem valami fontos információval elfelejtettek ellátni. Könyörgöm, oké, feltöltöm, de hol kell?

Sírok. Szóljatok, ha tudtok valamit, amit én nem.

Nyau

Bocs, hogy mindig nyüszögök, de annyira hazamennék aludni. Mondjuk végre találtam (a pasim talált nekem) 2in1 kapucsínót, így legalább van kávém, az sokat kicsit segít. Ma is a túlélésre játszom, ég a szemem és fáradt vagyok, de legalább jól haladtam tegnap az írnivalóimmal. Ma délután befejezem az óravázlatokat, és akkor már csak a sallang marad. Milyen jó lenne hétvégén teljesen befejezni, hogy a jövő hétre már csak az maradjon, hogy a mentorom átnézze, és feltöltsük (sweet daydreams). 

Amúgy meg ez a mai hangulat, én legszívesebben mindig ilyen stílusban öltöznék, csak ehhez az kellene hogy 1. nyár legyen 2. mondjuk 10-re járjak dolgozni 3. ne kelljen portfóliót írnom esténként. Ilyen fémes ezüst felső kellene nekem!

 

Ma vagyunk egyébként 3 hónapja együtt, szerintem csinálok egy nagy salit meg sütök egy quiche-t (de szigorúan csak ha készen vagyok az óravázlatokkal), aztán remélem alszunk. :)

Eszünk?

Persze ilyenkor, ha semmi időm nincs háziasszonykodni, akkor leginkább a konyhatündérkedésről álmodozom egyfolytában. És ahelyett, hogy a 8 óra alatti (I love szerda) egyetlen lyukasórámban dolgozatokat javítanék,hogy ne otthon kelljen, inkább a pinterestet bújom receptekért. 

Sajtos-fokhagymás kenyér az esti pohár vörösbor mellé

Ezt egyszer már megcsináltam, és osztatlan sikert aratott. Be kell vagdosni egy kisebb cipót (én baguettet használtam) jó mélyen, de úgy, hogy azért ne essen szét, jó sok (jó minőségű) vajat, sót, sajtdarabokat, fokhagymát, újhagymát, friss zöldfűszereket tömködni a résekbe, majd betolni a sütőbe és sütni fél óráig kábé. Zseniális téli vacsi. 

 

Citromos süti

Lopnom kell egy kis időt valamelyik nap, hogy megsüthessem. Itt a recept, őt már sokszor megsütöttem, hibátlan. (Szóljatok, ha van rá igény, és felrakom magyarul.)

Enough

Ma konkrétan annyira szétfeszültem magam mindenütt, főleg a suliban, de utána itthon is, hogy azt hittem, a falba verem a fejem. Stresszelek a portfólió miatt, a suli miatt, a kölkök érettségije miatt, a kijavítandó/megirandó dolgozatok miatt, a magántanítványok miatt, a zenekar miatt, minden miatt. Annyira túlterhelt vagyok, hogy semmit nem tudok úgy csinálni, ahogy szeretném, többet kellene készülnöm, dolgoznom, előre terveznem. Nincs időm magamra, a barátaimra, a családra, a kutyámra, a pasimra, kultúrára, olvasásra. Délután kínomban lemondtam  egy magándiákot, sétáltam a kutyával, elmentem a városba, vettem képeslapot, beültem egy kávézóba, rendeltem egy teát meg egy vaníliás fánkot, hogy nyugiban tudjak írni a Belgiumban lévő barátnőmnek. És jó volt ott ülni a teám fölött és csak bámulni ki a fejemből, kicsit lelazultam. De aztán a kutyám megtámadott egy zsebkutyát, aki hörögve ugatott, és nagyon lecseszett a tulaj, mondjuk megértem, csak a legrosszabbkor és a legcsúnyább stílusban talált meg. A kutya nagyon kikapott, nem is engedtem be azóta, úgy raktam le a vacsoráját, hogy rá sem néztem, szegény, de nagyon haragszom. És azóta megint feszültség van bennem. Végül dolgoztam, de nem tudom, elég jó-e, amit írok. Aztán jógáztam, és most alszom 8 órát. Legyek már túl ezen az időszakon. 

Azt viszont áruljátok már el nekem, hogy jut ideje az embernek bármire a világon, ha dolgozik ÉS gyereke van? Mondjuk mikor főz, takarít? Én így is totálisan el vagyok veszve. Jó, mondjuk time managementből kettes voltam gimiben. 

Ezt a cuki feliratot azért rakom ide nektek, hogy elvegyem a nyafogásom élét.

 

Morning

Valószínűleg sokat elmond a reggelemről, hogy zuhanyzás és hajmosás után elkezdtem visszavenni a pizsamámat, és már félig rajtam volt a nadrág, mikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, ez a napnak nem az a része. Majd felöltöztem, nagyon csinosba, mert az az elméletem, hogy ilyenkor muszáj kompenzálni, és ez nálam eléggé jól is működik. Majd kijöttem a konyhába, bekapcsoltam a rádiót, ahol az öngyilkosságról hallgathattam meg egy könnyed kis reggeli műsort - elgondolkodtatott, milyen üzenetet szeretne közvetíteni a szerkesztő ezzel az időpont/témaválasztással, mindenesetre nekem reggel 7-kor nem esett jól. 

Aztán sütöttem magamnak tojást, meg kifacsartam 2 narancs levét, ami totál luxus hétköznap reggel, de vannak olyan napok, amikor muszáj ilyen trükkökhöz folyamodni a túlélés érdekében. Aztán a zuhogó esőben tekertem a suliba, a mozgás meg a friss levegő mondjuk jólesett. 

Sokat segítene még egy csontkovács, kozmetikus, fodrász (ide mondjuk elmehetnék, csak nem merek), némi aktív pihenés, például olvasás, mozi, sport, barátok. De majd decemberben, addig böjt van. Ja, és a kollégáim egyre nagyobb százaléka hiányzik, jó lenne nem lebetegedni (avagy barátunk, a kézfertőtlenítő).

Izziyana Suhaimi

Can't wait

Megint egyedül leszek néhány napot, hogy tudjak a portfóliómra koncentrálni (úgy képzeljétek el, mintha szakdolgozatot írnék a pedagógia gyakorlati részéből, és november 30. a határidő). De fél6-ig tanítottam megint, és most le kellene ülnöm, hogy írjak 10 óravázlatot, de a világon bármihez jobban lenne kedvem, mint ehhez (nyilván), főleg így 7 tanóra megtartása, egy totál kiakadás, meg egy igazgatói figyelmeztető elintézése után. 

Az igazgatóit egy lány provokálta ki, aki óra közben az asztal alatt telefonált, és mikor mondtam, hogy kérem a telefont, még beleszólt, hogy most le kell tennem. Persze van előzménye, mert egész évben pofátlan, visszadumál, hangos, akadályozza az órát, plusz még arra sem hajlandó, hogy a könyvét kinyissa (soha), és már többször beszéltem vele négyszemközt, beszéltem az osztályfőnökével, ultimátumot adtam, szaktanári figyelmeztetést, de ma nagyon kiakadtam ezen, pedig a diákjaim és a kollégáim is tisztában vannak vele, hogy nehéz kihozni a sodromból. Egyébként az az érdekes, hogy én tisztán látom, hogy ez sem olyan nagy ügy, és tojok rá, mert értitek, nem lopott, vagy bántott valakit, de mégis, ha huszadszorra is ilyen, sőt, egyre inkább flegma és tiszteletlen, akkor tennem kell valamit, mert komolyan azt fogja gondolni, vagy már gondolja is, hogy bármit megtehet következmények nélkül. Kicsit furcsa azért, hogy nevelnem is kell, nem csak angolt tanítanom, mint a nyelvsuliban, de szeretem ezt a részét is. Sőt, talán jobban szeretem, mint a nyelvtanítást. 

Részvétem, és együttérzésem egyébként mindenkinek, aki szakdolit, vagy egyéb határidős dolgot ír, esetleg vizsgákra tanul. Bár közben rájöttem, hogy tök jó ez a november végi időpont leadási határidőnek, milyen borzalmas lenne, ha egész decemberben ezen kellene agyalnom meg stresszelnem. Így viszont decemberben már szabad leszek, mint a madár, mehetek Nouvelle Vague koncertre meg színházba, szépítgethetem a lakást, körülnézhetek a leárazásokon, vadászhatok ajándékokat, főzhetek-süthetek, andaloghatok a karácsonyi vásárokon a pasimmal, forraltborozhatok veletek, mert tartsunk majd persze bloggertalálkákat is. Közben persze már hallom, ahogy ropog a bundával bélelt csizmám alatt a hó (ami lesz, ugye?). Hmmm. 

De hogy mindezt megtehessem, be kell fejeznem az írnivalókat, úgyhogy most megyek is. 

Hétfő

Azzal együtt volt nagyon jó a hétvége, hogy körülbelül végig a portfóliómat írtam, de legalább jól haladtam vele, a héten be akarom fejezni. Talán van még köztetek, aki emlékszik, mikor a CELTA diplomámra készültem, és, mivel nagyon intenzív tanfolyam volt, plusz az egyik tanárunk elég komolyan betartott, napi szinten stresszeltem szét magam, éjjelente nem aludtam, borzalmas volt. Most is vannak ilyen rohamaim, de lazább azért. A kivonata már megvan az egésznek, pontosan tudom, hova mi kell, megterveztem, ami a legnehezebb része, csak csinálni kell, úgyhogy a héten nem lesz se Budapest, se semmi.

Ja, amúgy nem is igaz, mert egy csomó mindent csináltam, pénteken volt szalagavató, 3 óra, és minden perce lekötött, meghatódtam, sírtam, nevettem, nagyon büszke voltam a diákjaimra, zseniális volt, de tényleg. Én nem mondom, hogy könnyű középiskolai tanárnak lenni, főleg nem nálunk, de szerintem ritka az olyan munka, ami ilyen érzelmi töltet-élményt ad. A gyerekek pedig este mentek mulatni a helyi diszkóba, ahova engem is hívtak, sőt, vettek nekem VIP jegyet, és egy darabig volt róla szó, hogy elmegyünk viccből, koccintunk velük, és hazajövünk, de aztán otthon vacsiztunk, filmet néztünk, majd én jól bealudtam, és akkor már úgy voltunk vele, hogy menjen diszkóba, akinek 6 anyja van. De éjfélkor meg bűntudatom lett, hogy basszus, ennyit se tudok értük megtenni, úgyhogy összeszedtem magam, bringára ültem, és fél1-kor beléptem a diszkó ajtaján, ahol olyan tömeg volt, hogy legszívesebben hátraarcot vágtam volna azonnal. De bementem, és egyáltalán nem bántam meg, nagyon örült nekem mindenki, terelgettek, koccintottunk, kicsit táncoltunk, egész jó zenék voltak, beszélgettünk, kaptam puszit meg ölelést, majd másfél óra múlva leléptem - mondjuk kilépni a csendbe, majd hazatekerni, lezuhanyozni, és bebújni a pasim mellé a puha, meleg ágyba, na az volt a legjobb része az egésznek. Mondjuk kicsit izgultam, hogy most majd úgy gondolják, mekkora haverok lettünk, de már volt órám ma reggel az egyik osztállyal, aki ott volt, és ma úgy dolgoztak, mint a kisangyalok.

Szombaton tök spontán megjelentek nálunk a pasim szülei, amire úgy éreztem, nem vagyok még felkészülve, és őszintén nem volt kedvem a történethez, szerintem ezzel még bőven lehetett volna várni, de arra kirándultak, látni akarták a kicsi fiukat, és akkor már nem mondhattuk, hogy ne jöjjenek be. Végül nem volt gáz, és most örülhetek, hogy túlestünk a dolgon, bemutattuk őket az én szüleimnek, látták, hogyan élünk, hogy a szüleim is szeretik őt, és így egy időre megnyugszik mindenki. 

Este meg elnéztünk egy kiállításmegnyitóra, ahol végzős grafikusok diplomamunkáit láttuk, és ahol a barátaim zenéltek. Ja, és képzeljétek, megtanultam görkorizni, megtanított a pasim (bár a fékezés még nem megy), és annyira bejön, hogy legszívesebben egyfolytában görkoriznék, de persze vasárnap végig esett az eső, de majd a héten pihenésképp tolom. Most viszont éhes vagyok, álmos és jaaaaaaj.

Zzzzzz

Tegnap voltam egy végtelenül unalmas és nagyon hosszú továbbképzésen, amiről így utólag azt gondolom, hogy inkább volt nevezhető termékbemutatónak, de kaptam egy szótárt (bár nyomtatott szótárt én már nem igazán használok, de azért köszi, majd elajándékozom). Valamint vettem néhány szakmai könyvet, amiket jól tudok majd használni a bizniszdiákjaimmal (fél áron volt elérhető minden könyv), és ezt, ami használati útmutató kutyikhoz, vicces, fantáziadús és nagyon dizájnos, szerintem tökéletes ajándék kutyabarátoknak, én legalábbis nagyon örülnék neki (már ha nem vettem volna meg magunknak).

Szerda éjszaka megint nem tudtam aludni, most nem agyaltam, hanem valahogy minden bajom volt, így aztán suli után - továbbképzés előtt úgy voltam vele, hogy meghalok, bealszom. Ebédidőben hazaugrottam, ebédeltem párolt zöldségeket, bekuckóztam a kanapén, jól betakaróztam, aludtam 45 percet, beálltam a zuhany alá, folyattam magamra a forró vizet, aztán pedig mintha kicseréltek volna, nagyon jólesett, és aztán kibírtam a délután további aktív részeit is. Mondjuk valószínűleg sokat elárul az állapotomról, hogy eléggé komolyan reménykedtem, hogy kapunk az előadás mellé valami alkoholt is, de nem. Este még dolgoztam, fél11-kor pedig már fogmosás közben is alig bírtam nyitva tartani a szemem. 

Végül semmit az égvilágon nem sütöttem a névnapomra, nem volt időm, meg nem is bírtam rávenni magam, mondjuk mindössze 3 kolléga tudta, hogy névnapom van, és köszöntött fel, örültem, hogy el lehet sumákolni. Anyukámtól azért kaptam egy szűrővel ellátott tésztafőző edényt, amiről tudta, hogy régóta szeretnék, meg hát persze a pasim is készült, a cuki, de hát egy hullát kapott estére szegény, szerintem nem erre számított, de nem panaszkodott. Ma kicsit jobb, bár eléggé erősen tavaszi (vagy milyen) fáradtság van. Ma este szalagavató, nehogy véletlenül tudjak pihenni.