kripli

Milyen jó lenne havonta legalább egy hosszú hétvége, nem? Annyira másképp sikerült leengedni, kikapcsolni, pihenni, együtt lenni, egy csomó olyan dologra jutott idő, amire nem nagyon szokott. Jó sokat sétáltunk, amit, mint utólag kiderült, nem annyira díjaz a sebesült kislábujjam, jól bedagadt megint, muszáj pihentetni. Ráadásul valószínűleg másképp is terhelem a lábam, mert a derekam is iszonyúan fáj. 

És nem tudtam, hogy egy 8 hónapos gyerek mellett (már a mellszívót is elcsomagoltam a szekrény aljába) is tud ilyet produkálni az ember, de tegnap megint úgy begyulladt a mellem, az az egy, amiből még szoptatom Danit, hogy teljesen levert a lábamról, láz, izomfájdalom, ami kell. Persze első körben behaluztam, hogy covid, és majd Barninak nélkülem kell felnevelnie a gyermeket, de ezt azért elég hamar elvetettem. Nagyon kemény volt végigtolni egyedül úgy a napot, hogy alig éltem, és úgy szoptatni, hogy közben csillagokat láttam. Ráadásul semmi kaja nem volt itthon, még egy kifli se, mert reggel még semmi bajom nem volt, és elcsomagoltam őket uzsira Barninak, mivel úgy terveztem, hogy délelőtt bevásárolok, nem mintha lett volna bármennyi étvágyam. Végül délben betoltam egy 3 darabos jó reggelt! kekszet mandulatejes kávéval, az végül jó volt egész napra. Aztán este álltam fél órát a forró zuhany alatt, hajat mostam, magamra húztam két réteg pizsit, és 9-kor lefeküdtem. Persze Dani pont most találta ki hajnal 3-kor, hogy ő akkor inkább dumálna meg játszana másfél órát (sosem csinált még ilyet), de végül fél 5 körül visszaaludt. Aztán fél 6-kor meg keltünk. Nem könnyű megállapítani, hogy borzasztóan kialvatlan vagyok, vagy még mindig nem vagyok jól, mindenesetre a láz és az izomfájdalom legalább eltűnt. Ma minden egyes alvásánál aludni fogok Danival, mondjuk gyanítom, hogy ő sincs igazán a topon. Barni megígérte, hogy megpróbál 3 körül hazajönni, fuh, annyira jó lenne, bár a munkáját ismerve nincsen túl nagy bizodalmam.