as days go by

Lassan egy hete itt vagyunk, és már egészen élhető, még van néhány doboz, de ma még jön hozzájuk szekrény is, meg a szőnyegünk, úgyhogy hamarosan tényleg szép rend lesz.  

Olyan fura, hogy teljesen másképp élünk itt, mint a Frankelen, nem csak a nyilvánvaló okok miatt, hanem más dolgokat csinálunk, más dolgokat eszünk, nekem újra van kedvem főzni. Itt sokkal tevékenyebb is vagyok, van kedvem mindenféléket csinálni, nem olyan nihil itt a lét, mint a pici lakásba bezárva, amit az utóbbi időben már szépítgetni sem volt kedvem. Óriásit szelektáltam a ruháim közt, nagyon sok cuccot megkapott az unokahúgom, aki már majdnem akkora, mint én, nekem pedig sokkal könnyebb búcsút mondani dolgoknak, hogy tudom, ő örömmel hordja majd. Néhány extravagáns, színes, hippi cuccot elajándékoztam, párat eladok, a többi meg egyelőre elcsomagolva várja a sorsát, mert a Vöröskereszt még mindig nem fogad ruhákat, de majd még körbekérdezek. Itt van a konyhám mellett egy hatalmas kamra, ami nagyon praktikusan be van polcozva, rengeteg cuccot elnyel, azt is borzasztóan kipakoltam, hogy ami nem kell napi szinten, mint táskák, cipők stb. az oda mehessen.

Járok edzőterembe, mondjuk ez nem változás, mert azt azért Budapesten is rendszeresítettem, de itt sokkal könnyebb kb bármikor elszabadulnom. Sőt, tegnap jógázni is voltam, amit tényleg ezer éve nem, még terhesen, Juccal és Annalighttal voltam egyszer, ami szuperjó volt, aztán szépen bezártak a termek. Ez a lány, aki a tegnapi órát tartotta, a tanítványom volt régen, és én vittem el őt az első jógaórájára egy haveromhoz, aki anno buliállat volt, aztán szépen rácsúszott az ashtangára, volt is kint indiában többször is fél évekre, aztán egy tök jó oktató lett belőle, ő volt az, akihez még az esküvőm reggelén is elmentem egy brutál, izzadós ashtanga órára. Azóta pedig ez a lány is oktató már, gerincjógát tart, de ennyi idő kihagyás után az tökéletes nekem.  Mondta is, ahogy beléptem a terembe, hogy Milonkának köszönhetjük, hogy jógázunk. Vicces, hogy az ember milyen hatással van mások életére, nem? 

Találtam még a városban egy kilós turkálót, ahol kb 25 cm ruhafogas átnézése alatt találtam két annyira csodálatos, milonkás ruhát, pontosan a méretemben, hogy gyorsan felpróbáltam őket, és már jöttem is el (1400ft volt a kettő, meg egy kis gyerek póló), hogy nehogy még találjak jónéhány kincset. Persze azóta is motoszkál a fejemben, hogy vissza kellene nézni még, dehát most szabadultam meg egy mázsa ruhától, tök szép átlátható rend van a gardróbomban, nem kellene, hogy megint elszaladjon velem a ló, mit szólna Marie Kondo ehhez a visszaeséshez? 

Adri, szerintem nekünk hasonló az ízlésünk, mit szósz?