Time is not on my side

Természetesen mielőtt nekikezdek a napi tanulásnak-írásnak, fel kell porszívóznom a konyhát, de ha már így tettem, akkor fel is mosom, meg rakok friss tulipánt a vázába (a kertből!), meg lecserélem a futót az asztalon, de akkor még gyorsan a nappali is jöjjön, mert ott is kétes tisztaságú a szőnyeg, jé, szőrpamacsok vannak a dolgozó sarkában, huh, úgyis terveztem, hogy bedobom a mosógépbe a hálószoba csíkos szőnyegét, gyorsan fel is mosok, de ha már itt vagyok a fürdőszobában, akkor gyorsan befújom a csapot meg a zuhanyfülkét vízkőoldóval, és akkor már fel is porszívózok, fel is mosok. Basszus, konkrétan tavaszi nagytakarítás lett abból, hogy felporszívózom a konyhát. Az ember csodákra képes, ha tanulnia kell (és nem a tanulás irányában történnek a csodák). Konkrétan vissza kellett fognom magam, hogy ne rendezzem át a lakást is. Tény, hogy jobb érzés tiszta, finom illatú lakásban leülni tanulni, de azt a másfél órát hasznosabban is eltölthettem volna. 

Most tartok egyébként ott, hogy felhívom, hogy hiányzik, és ne vicceljünk már. Á, nem érek rá ilyesmire, szakdogát kell írnom.

Harmony

Reggel elmentem a piacra bicajjal, ha már ilyen csudaszép idő van, tudjátok, ez az egyik kedvenc tevékenységem napsütéses, 20 fok feletti szombat reggeleken. Vettem egy csomó zöldséget, találtam spárgát (végre), összefutottam egy pár ismerősömmel, meg a családom egy halom tagjával. Hazafelé a Duna-parton tekertem, és ámultam, hogy mennyire gyönyörű helyen élek. Éltem én már elképesztően meseszép vidéken, de nem voltam boldogabb, mint itt, mert nem éreztem magam otthon. Na jó, azért a tengerparti életet azért kipróbálnám.

Rossz belegondolni, hogy megint egyedül vagyok, egyedül leszek, többet, mint szeretnék. Tudom, hogy mindenki tinderezik, és igyekszik bepasizni asap, én úgy érzem, nekem most főleg magammal vannak megbeszélnivalóim. Szerintem ez volt életem legszomorúbb kapcsolata, borzasztóan sokat elégedetlenkedtem. És ha őszintén magamba tekintek, azt kell, hogy gondoljam, megvan az esély, hogy én az exférjem keresem a másikban. Legyen olyan, csinálja úgy. Viszont engem fogadjon el úgy, ahogy vagyok, szőröstül, bőröstül. És lehet, hogy ha ezeknek a kritériumoknak megfelelt volna ez a fiú (természetesen kurvára nem), és ügyesebb lett volna, meg nyitottabb, és toleránsabb, akkor sem lett volna elég jó nekem. Sejtjük, miért.

Valamelyik reggel kivittem a kutyát ide a térre, még suli előtt, fél 8 körül. Ezt csak akkor szoktam, ha nagyon időben vagyok, és kényelmesen belefér, mindössze 5 perc, és ő olyan hálás érte, pisil, kicsit facebookozik, ahogy mondani szoktam, szkenneli a szagokat, és már szalad is haza. Az egyik bátyámék itt laknak a tér mellett, ahogy vártam a kutyát, pont ráláttam a házukra, ő épp állt ki az autóval, indult dolgozni. A két gyerek meg az ablakból integetett neki, ő meg vissza, látszott, hogy tizedszer is visszafordul integetni meg puszit küldeni, nem bír beülni az autóba. A kicsiket nem láttam, de a bátyámon láttam, hogy fülig ér a szája. Aztán elindult. Én meg próbáltam összeszedni a kutyakakát, de alig találtam meg a könnyeimen keresztül. Olyan jó nekik, 3 gyerekük van, és kerek az életük. Vannak problémáik, de látszik, hogy boldogok.

Olyan messzinek érzem magam ettől a család témakörtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem azért, mert félek, hogy nem találok pasit, hanem mert annyira nehéznek tűnik ez a kapcsolat, elfogadás, bizalom, őszinteség, harmónia témakör. 

ezt gondolom én a harmóniáról

Ajjaj

Most egy kicsit elkezdtem izgulni, hogy esetleg nem lesz ebből szakdolgozat? :) Az a baj... Az a baj, hogy az utolsó dolog, ami jelenleg izgat*, az a pedagógiai tevékenységek tervezése, valamint a csoport, közösség kialakulása és fejlődése. Basszus, pedig le szoktam tudni ülni írni. Kicsit bezavar a lelkiállapotom**. 

*Más néven leszarom.

**Kösz, bébi, szuper jókor jött. 

Lépjünk túl

Ma azzal fogom magam jobb kedvre deríteni, hogy süttetem a képem a nappal (ezt is úgy írom most) a lihegő kutyával meg 9 módszertani, pedagógiai és pszichológiai bibliával az oldalamon, tanulok, írok, este pedig csinálok egy nagy adag bolognai spagettit (az egyik specialitásom), és ha nagyon ügyes voltam, akkor kapok mellé egy pohár bort, meg valami sorozatot (New Girl). A hétvége meg a jövő hét durva lesz, koncentrálós, nagyon jól meg akarom írni (lehetőleg minél hamarabb), aztán április 20 után elvihettek piknikezni meg fröccsöt inni meg táncolni, jó?

Oh happy day

Ma meglepően jó napom volt, jól sikerültek az óráim, sok pozitív visszajelzést kaptam, és jókedvűen tekertem haza a napsütésben. Most, hogy itt ez a csodás, meleg tavasz, ennek nem lenne különösebb hírértéke, de talán ha elmesélem, hogy a héten nem voltam valami fényesen, és két éjszaka csak némi rásegítéssel sikerül elaludnom (erre nem vagyok büszke, de muszáj aludnom, hogy tudjak dolgozni, majd délutánonként szakdolgozni, és hát a Borzalmas Nyár óta ott figyel a kis üvegcse az éjjeliszekrényem fiókjában), talán más színt ölt a dolog.

Az van, hogy szerintem már szakítottunk. Illetve hát ő velem, csak elfelejtett erről tájékoztatni, mindössze kikövetkeztetni tudom a dolgok állásából. Elment hétfőn, mert elküldtem, hogy nekiálljak végre írni, mert hát én úgy nem tudok, hogy cukiskodás van, meg együnk, meg sétáljunk, meg nem tudom, nyugi kellett, és ő amúgy is dolgozott már másnap. Elvitte a bringáját is, amin kicsit csodálkoztam, de megmagyarázta. És este be akartam rakni valamit a fiókjába, és üres volt. Teljesen. A másik három is. Kinyitottam a szekrényét, és az is. Elvitte minden cuccát. Megsértődött azon, hogy hazaküldtem.

Aznap este hívtam, semleges témákról beszéltünk, tagadott mindent. Néhányszor ráírtam, válaszol. Ő viszont nem keres, úgyhogy azóta semmi. Vicces lenne amúgy, ha így szakítanánk, mert ez a szitu tökéletesen jellemző a remek kommunikációnkra. 

Ne szomorkodjatok, igyekszem én se nagyon. Valami miatt nem működött.

I will survive

Vajon tudtam-e aludni bármennyit ma éjjel? Ááá, dehogy, minek az?  

És persze 8 órám van.

Pics, or it didn't happen

Kaptunk egy plusz pihenőnapot, ma még nem kellett suliba (vagyis dolgozni) mennünk, és mivel a kedd az egyik legnehezebb napom, a hét második felét (terveim szerint) már féllábon is kibírom. Aludtam nyolcig, és ma először, annak ellenére, hogy kint nagyon hideg van, igazi nyári hangulata volt a reggelnek, gondolom, a fények miatt. Igyekszem a mai napot még valamennyire kiélvezni, miközben már voltam a blökivel futni (jézusom, de rosszul ment), meg postán, és délutánra van manikűrös időpontom is, bár nincs sok kedvem hozzá. Ja, és el ne felejtsük: ma már véres szakdolgozat-írás van. Veled érzek, Gyömbérke. 

Szépek nálam a fények reggel

Ő is napimádó, mint én

A kertből vannak

A reggelem egyik kedvenc pillanata

Így vár rám, míg én intézem az intéznivalókat. Figyelitek a csííííz mosolyt?

Slam, baby

Elkezdtem taglalni részletesebben a nyűgjeimet, de áááá, hagyjuk. Viszont van egy szép kis elmesélnivalóm, még pedig hogy úgy egy hónapja voltunk egy slam poetry esten. Youtube videókon hallottam már egy csomó szlemet, és főleg azért kezdett érdekelni, mert a már-már rocksztár fellépők közül személyesen is ismerek néhányat. Nekem úgy is bejött, van, hogy főzés mellé hallgatom az arcokat, és iszonyú szórakoztató, főleg, hogy régi barátom, a Kossuth rádió hányingerkeltően hallgathatatlan, én pedig a zenénél sokszor vágyom valami tartalmasabbra. Érdekes hallani, hogy ezek a srácok (és lányok) hogyan látják a világot, és milyen gyönyörűen, ötletesen tudják megfogalmazni. 

Na és úgy volt, hogy van egy diákom, akiről tök véletlenül megtudtam, hogy saját verssel indul a suli szavalóversenyén, aminek a szerelem volt a témája. Jóban vagyunk, és megkértem, hogy mondja el nekem a verset. És elmondta. Én meg majdnem hanyatt estem. Ez a fiú 17 éves, és egy olyan csodaszép, sokatmondó, modern, mai szerelmes verset írt, hogy képzeljétek, lúdbőröztem tőle. De ő mutál, és hadar, és hát ez nem tett jót a versmondásnak, úgyhogy felajánlottam, hogy felkészítem. Foglalkoztam vele kicsit, ami nagyon jót tett a dolognak, lelassítottuk a tempót, javítottunk az artikulációján, helyreraktunk néhány hangsúlyt, a gyakorlástól sokat tisztult a hangja is. Végül elértük, hogy a versenyen a kollégáknak is leesett az álluk, és különdíjat kapott.

Na és a lényeg, hogy elvittem őt egy slam poetry estre, és úgy tűnik, kedvet kapott, ír ilyesmiket, és szeretne majd fellépni, ez mennyire szuper? És most hétvégén elmentünk megint. Én annyi buta, motiválatlan, felszínes kölyökről tudok, és itt nem (csak) a saját gyerekeimről beszélek, hogy szívmelengető hallgatni ezeket a laza, bátor, okos, szókimondó fiatalokat (és nem annyira fiatalokat). És milyen jó volt úgy megérkezni, hogy az egyik vendég sztár szlemmer régi jó barátom, sokszor felléptünk együtt, ő írta az egyik szövegünket is, és azonnal megölelt. Jó érzés volt. És meghallgattuk őt is, és huh. Ezek a fiúk igazán maradandó dolgokat írnak. Büszke vagyok rájuk. 

To tell you the truth

Teljesen magam alatt vagyok egy ideje. Mondhatnám úgy is, hogy árnyéka vagyok önmagamnak. Nyűgös vagyok, rosszkedvű, össze-vissza eszem minden szart, legfőképp édességet, tudatosan megveszem a salátát, elhelyezem a hűtő frissen tartó fiókjában, majd amikor totálisan összeplöttyedt, felbontás nélkül kidobom. Napi tizenórákat alszom, fáj a hátam, de megmozdulni nem vagyok képes, se jóga, se edzés, csak a fenekemet növesztem. Április 20. a szakdolgozat határideje, és bár már agyalok rajta, még nem sikerült megnyitnom a fájlt (jó, mondjuk nem nulláról indulok, a nagyja csak összeollózás és kiegészítés lesz, de akkor is). Írás helyett (két alvás között) egyik könyvet olvasom ki a másik után, de mivel mással kellene foglalkoznom, ez sem ad sok örömöt, inkább csak bűntudatot. Bunkó vagyok és flegma azokkal, akik közben minden kívánságomat lesik, semmi se jó, olyanokba kötök bele, hogy de én nem ezt akartam volna reggelizni, és komolyan meg vagyok sértődve, hogy mit találok a tányéromon kvázi nyusziformában elrendezve. A rosszkedvemet pedig teljesen logikus módon drága és szükségtelen tárgyak megvásárlásával próbálom enyhíteni, és aztán borzasztóan csodálkozom, ha nem érzem magam tőlük jobban, a számlámon pedig egyre kevesebb pénz található. És sajnos nem napokról beszélünk, mert hetek óta tart ez az érthetetlen állapot. Egy pillanatig nem figyeltem oda, és undok, lusta hisztikirálynő lett belőlem. Nem, nem vagyok depressziós. Nem tudom mi van. Nem vagyok a helyemen. 

Alright

Abban a pillanatban rájöttem, hogy hiba volt a legszebb pulóveremet felvennem, amikor apukám besomfordált a félmosolyával, ami ugyanolyan mint az enyém, és előhúzta a zsebéből a parfümjét. Úgy értem, tényleg az övét. Egy férfiparfümöt. Pour homme. 

• Apu, ez egy férfiparfüm!
• Nem baj, nagyon finom illata van! Tőled kaptam.

Jó, hát legyen. Minden évben azt hiszem, hogy ezen már túlléptünk, és megúszom, de nem. Persze, ha nem locsolnának meg, akkor biztos hiányozna, és még majd elhervadnék. Szóval nem baj. Majd kimosom.  

Boldog nyulat!
(\ /) 
( . .) 
c(")(")  

I wonder

Az egyik pillanatban azt gondolom, hogy semmi nem jó úgy, ahogy van, és új életet kell kezdenem, aztán meg örülök, és büszke vagyok, nagyon élvezem az egészet, és nem is értem, mi bajom.

Néha nem akarok nő lenni.

Pretty me

Azért is nagyon szeretem a tavaszt, mert nagyon jól, változatosan és kényelmesen fel lehet öltözni. Nem kell már harisnya (a harisnya nem barátom, bár rengeteget hordok) meg nagykabát, elég egy vékony kabát vagy egy bőrdzseki. Ilyenkor tudom a leginkább kihasználni a ruhatáramat, és a legszínesebben passzintani a cuccokat. Mint tudjuk, én szinte bármit bármivel felveszek, és minél rendhagyóbb a párosítás, általában annál jobban érzem magam az adott ruhákban, csak az a fontos, hogy az összkép jó legyen - már az én ízlésem szerint.

Ha valaki szereti, ha értékelik, észreveszik a ruháit, meg a stílusát, menjen el középiskolába tanítani, én itt annyi bókot zsebelek be minden nap, hogy nem győzöm megköszönni. Tegnap a farmer kertésznadrágom volt rajtam tornacipővel, meg a mókusos felsőm, és egy csomóan megdicsértek, még a folyosón azok a gyerekek is, akiket nem is tanítok. Csak anyukám mondja sokszor döbbenten, mikor meglát, hogy indulok valahova, hogy kislányom, nem vagy már 17 éves. 

Szeretnék egy ilyen órát (itt látható), lehet, hogy neki is nyitok egy befőttesüveget hátha valahogy varázsolódik bele pénz. Meg valami hasonló színes statement nyakláncot. 

Pics, or it didn't happen

Íme a heti fotóadag, némi Dunakanyar-, és macskakontenttel. Nagyon szeretek fényképezni, de egyszerűen nem bírom megszokni, hogy cipeljem magammal a gépemet, pedig nem egy túl nagy darab. Vajon minden fotográfusnak gerincferdülése van? 

Tegnap délután két óriási eső között mentünk el sétálni a blökivel. Az időjárás miatt teljesen üres volt a város, alig találkoztunk valakivel. A levegő nagyon friss és tiszta, a fények pedig gyönyörűek, de egyben nagyon furcsák voltak, így kattintottam néhányat a telefonommal. A kutyát viszont nem engedtem el egyáltalán, mert ebzárlat van a környéken az elszaporodott rókák miatt. Nem mintha két méternél távolabb szokott volna menni tőlem, de azért nem örült, nem értette, miért van büntetésben. 

Szerintem komolyan elhitte, hogy ez az ő tízóraija lesz

Tavasz az egyik legkedvencebb macskaköves utcámban. A háttérben pedig a börtön - biztos van, akinek furcsa, de nekünk a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt van, a Duna-part legjobb telkén.

Szerintem összeillünk.

Nagyon tetszik ez a ház, mindenféle mesebeli történetet képzelek ide. És a Dunára néz. 

A nyaklánc SK. 

❤

Spring break

Amennyire beindult a tettvágyam a jó idő megérkeztével, pont olyan gyorsan el is tűnt, ahogy visszatért a tél. Ma reggel annyira visszarettentett az orkán erejű szél, hogy kocsiba vágtam magam, mert nem mertem megkockáztatni, hogy lefújjon a bringáról a szél. És ma délután is úgy volt, hogy bemegyek Budapestre, de egyszerűen nem bírtam rávenni magam... Kérem vissza a tavaszt. Hát nem?

Viszont a mai munkanap volt az utolsó a tavaszi szünet előtt, úgyhogy minden szuper. És kaptam az egyik diákomtól egy gumi telefontokot, illetve megdicsértem, és nekem adta, pedig esküszöm, nem ígértem érte ötöst, azt mondta, kapott egy csomó színűt valakitől, nem fog neki hiányozni. Nagyon szép sárga, igazi tavaszi cucc, és képzeljétek, ami a legdurvább, illatos, rágógumi illata van, imádom. És végre lefotóztam hozzá az Ivory-ihlette körmeimet is, amik épp ma egy hetesek, és még mindig szépek.