i want to ride my bicycle

Uncsi, tömény bringa-téma, ha nem érdekel, ne nyisd meg. 

friends, that's what we'll be

Dani és a kis barátnője, Lulu elválaszthatatlanok lettek egymástól. Egész nap együtt játszanak az oviban, ovi után jönnek ők is a játszóra, tegnap pedig, mivel esett és nem lehetett játszózni, átjöttek hozzánk. Annyira örülök ennek, és persze az sem utolsó szempont, hogy Lulu anyukája is szuperjó fej. Dumáltunk már máskor is, mert volt, hogy bevittem őt kocsival a városba, mikor úgy alakult, de tegnap a két gyerek bevette magát Dani szobájába, mi meg vagy két órán keresztül fetrengtünk a kanapén és dumáltunk. Vicces amúgy, hogy azonnal megnyíltunk egymásnak és ugrottuk az udvariassági témákat, rögtön rátérve a szaftos témákra, mint válás, a patchwork család nehézségei, a bölcsész karrier mint a legrosszabb döntés, emésztési problémák és társai. Találkoztam amúgy a férjével is az oviban, bemutatkoztam neki, mikor ő jött a kislányért, és ő is nagyon szimpi, sugárzik belőle a nyugalom és a lazaság, ami jó hír, mert Dani nagyon nyomul, hogy Lulu apukája is jöjjön velünk, mikor együtt nyomulunk. 

A dadus néni azt mondta, Dani óvodás lett. Így, hogy lett kis pajtása, maradéktalanul jól érzi magát és egész nap boldogan játszik. Ahogy egy ovisnak kell. Én meg vigyorgok mindig, mikor ez eszembe jut. 

windy

Ma reggel rémesen fáradtan keltem, úgyhogy ma megint megfogadom, hogy korán lefekszem (na persze). Amúgy ma mindenki erre panaszkodik, mindenki ingerlékeny, és még szélvihar is van. Hazaértem az oviból, ma autóval mentünk a nagy szél miatt, és miután leparkoltam a kertben, még üldögéltem a kocsiban 20 percet csendben. Múltkor az ovinál szúrtam ki egy ismerős anyukát, láttam, hogy beadta az oviba a gyereket, és már vagy fél órája visszaült a kocsiba, de még mindig ott ült. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez egy anyuka-thing, kicsi nyugodt átjáró a gyerek-zsivaj meg a többi feladat közt. Nekem kb az egyetlen idő/hely, ahol nem érzem, hogy bármit csinálnom kellene. Ti is csináljátok?

good day, sunshine

Tegnap este megfogadtam, hogy abban a pillanatban, ahogy Dani elalszik, azonnal fejest ugrom az ágyunkba, felcsapom a szemmaszkom és már alszom is. Ma már 8-kor elaludt, de persze mindenfélét csinálnom kellett még utána, például elpakolni magunk után lent, mert imádok rendre és tisztaságra lemenni reggel. Meg olyan napunk volt, aminek muszáj emléket állítanom: én úgy érzem, hogy ma érkeztünk meg az itteni életünkbe. 

Az adta meg a nap alap hangulatát, hogy reggel bicóval mentünk oviba, ahogy szoktunk. Olyan szép idő van már reggelente, meg vittünk egy nagy csokor tulipánt az egyik óvónéninek (24 éves, csak mondom), mert ma minősítették, és tudtuk, hogy ma különleges nap lesz bent. Dani sírt egy kicsit, mikor elváltunk, de tudom, hogy amint eljövök, már minden rendben van. Ma nem aludtak ebéd után, hanem fagyizni mentek, így volt előre megbeszélve. Aztán mikor mentem érte, mesélték, hogy elesett, eléggé lehorzsolta a könyökét, két nagy véres horzsolás van rajta, és nagyon sírt, hogy de ugye elmúlik? ugye elmúlik? Mire kérdezték, hogy de miért, még sosem vérzett semmid? Mire mondta, hogy nem. És tényleg nem. Dani totál biztonsági játékos, egyszerűen nem csinál olyat, amitől komolyabban megsérülhetne. Szóval túl vagyunk az első harci sérülésen, nagyon büszke vagyok rá. De a legdurvább az volt, hogy megérkeztem, kint voltak az udvaron, odaszaladt, elmesélte, hogy mi volt, elbüszkélkedett a könyökével, majd visszarobogott játszani. Eddig mindig az volt, hogy amikor megérkeztem, már indult is hazafelé, most meg játszott tovább. Úgyhogy én dumcsiztam még az óvónővel meg az anyukákkal, és 5-kor az óvónő lökdösött ki minket az ajtón, hogy menjünk már innen. Most először láttam, hogy vannak igazi barijai (egy kislány, Lulu a legnagyobb pajtija), felhőtlenül játszik velük és szuperjól érzi magát, és végre nem egyedül játszik vagy az óvónők szoknyáján ül, velük társalogva. Tudom, van akinek ez alap, Dani viszont most érkezett meg, és velem madarat lehetne fogatni ezért.

Imádok itt lakni. Annyira picike ez a gyönyörű falu és iszonyúan kedvesek az emberek. Csupa virág és bimbó minden, isteni illat van és 25 fok, nem csoda, hogy jókedvűbbek vagyunk mindannyian. Ma, ahogy sétáltunk a cuki felé, hogy vegyünk egy fagyit, tényleg, mindenki ránk mosolygott vagy köszönt, még a kertjeikben tevékenykedő emberek is. Tegnap voltunk könyvtárban is, annyira szeretem, hogy minden van, és minden elérhető max 15 perc sétával. Aztán hazaértünk, Dani lecserélte a futóbicót rendes bringára, amit az unokatesóktól örökölt, és most először lelkesen pedálozott az utcánkba fel és le, én meg persze a nyomában, miközben tartottam a bicóra rögzített seprűnyelet, mert egyedül még nem megy neki, de szerintem pár nap, és tud bicajozni. 

Annyira jó nap volt. 

previously on milonka's life

A húsvétról annyit, hogy annyira megfáztam, hogy hétfőn egyszerűen esélytelen volt bárhova mennem, egész nap ágyban voltam, pedig Barni anyukájánál csodás terülj-terülj asztalkám szokott ilyenkor lenni, délután pedig a barátai tartottak kerti partit. A fiúk végül nélkülem indultak el reggel, nagyon nagy sikerük volt mindenütt, én meg sajnáltam, hogy nem tudtam velük tartani, de egyébként örülök mindig, mikor kettesben tudnak lenni. Én meg annyira szarul voltam, hogy mondtam Barninak, hogy legszívesebben bevennék egy altatót, és csak akkor ébrednék fel, amikor már meggyógyultam. De aludni sem nagyon tudtam, mert nem kaptam az orromon levegőt. 

Nagyon jól sikerült a fotózás, izgi helyszíneket találtunk és jó volt a hangulat, én vittem egy üveg Bailey's-t, hogy egy kicsit lazuljak, és azt iszogattam. Szerintem ez nem egy könnyű műfaj, X ember megáll és néz a kamerába... Légy természetes! Meg hát izgultam, hogy hogyan sikerülnek a fotók, jól fogunk-e kinézni rajtuk - lettek azért jók köztük, meg sok béna is. 

Kedden már kicsit jobban voltam, mára meg már tök jól, de azért nyűgös voltam a héten, esténként meg minden esti mesénél elment a hangom. Amúgy a zenekar dolgait intéztem, elképesztően bonyolult ez az egész sztori, a jogok, hogy hogyan kerül fel egy új dal a spotifyra, stb, hogyan számlázunk, a héten kb főállásban csináltam az egészet, rengeteg emailt írtam, telefonáltam, formáztam a dalt és a fotókat, kerestem B megoldást, rohangáltam a srácok után aláírásokért, adatokért. Ma reggel az Artisjusnál kezdtem, szuperjó fejek voltak, és amikor kijöttem tőlük, akkor éreztem, hogy bár még mindig nincsen vége, de ennyi, elengedem, az ügy már a maga útját járja, nem tudom tovább sürgetni. 

Ma két barátnőm jön hozzám korai vacsira délután, úgyhogy elmentem bevásárolni, feltöltöttem a hűtőt, és pihenek, míg itt nem lesznek. A héten sokat pörögtem és keveset aludtam, nagyon fáradtnak érzem magam. Dani a nagyiknál van Vácon, tegnap vittem le, már kettőt szokott ott aludni, nem egyet, mert rájött, hogy egy nap alatt nincs elég ideje kinyaralni és kijátszani magát. Imád ott lenni, és ez annyira jó érzés. 

Olyan szép idő van, csupa napsütés a lakás, szerintem ez egy nagyon szép nap lesz. 

húsvét

Ami pedig az ünnepet illeti, én már egy hete megfőztem a sonkát, sajnos eléggé kiszáradt, valaki szólhatott volna, hogy nem kell annyi ideig főzni. Vettem tojást, anyukám megrendelte nekünk a mazsolás kalácsot, főzök májgombóc levest meg egy Jamie-féle sültcsirkét, oszt' jól van. Ma délelőtt vettem a Daubnerben egy 8 szeletes málnás madártej tortát, úgyhogy sütnöm se kell, bár lehet, hogy Danival csinálunk majd hókiflit mandulalisztből. Valamelyik nap lehet, hogy átjön Olív, majd akkorra időzítem a tojásfestést, hogy ő se maradjon ki a jóból. Találtam egyébként olyan filctollakat, amik direkt tojásfestéshez valók, szerintem Daninak az sokkal izgibb lesz, mint a vízben festés. Ráadásul a csomagolásmentes boltban találtam hófehér tojásokat, szóval jó lesz. 

Anyukámnak meg rengeteg virágja van most a kertben, tőle egy nagy csokor tulipánt kaptam, a mi kertünkben meg már virágzik a japánbirs, szóval dekorra sem kellett költenem. 

lilipop

Egyébként ha még sosem voltatok Nagykovácsiban, és terveztek itt kirándulni, megmászni a Nagy-szénást, vagy csak kicsit körülnézni, azt ilyenkor kell. Ugyanis az út befelé a faluba tele van rózsaszín virágú fákkal, és meseszép ilyenkor. Ráadásul talán meséltem, hogy cuki is bezárt, mióta ideköltöztünk, és az egyik, a Lilipop, amit nagyon sokan szerettek, újra kinyitott, van eperfagyi meg csodálatosan kinéző sütik, van zseniális, ezerféle játékkal teli játszósarok, kávéfőzőkből készültek a lámpák és gyönyörű színes az egész, imádom. Ráadásul én épp önmegtartóztatok és csak egy pohár csapvizet szoktam kérni, Dani eszik egy gombóc eperfagyit, meg Barninak szoktam hozni egy islert, és így is tökre örülnek nekünk, nincs pofavágás, hogy alig fogyasztunk és egy órát ücsörgünk. 

kilátások

Fu, jó rég nem írtam. Annyi minden van, jó lenne, ha olyan nyugi lenne, hogy időnként leülhetnék csendben a kis laptopommal, de igazából főleg pörgés van, meg sokszor sajnálom is az időt arra, hogy a gépen szüttyögjek ahelyett, hogy mondjuk rajzolnánk, vagy együtt csinálnánk bármit. Vagy ha időnként van tényleg egy kis időm, akkor jól esik csak bambulni ki a fejemből. De most Dani két napot anyuéknál van (szuperjó érzés, hogy ennyire jól érzi ott magát), délelőtt itt volt a takarítónő, bevásároltam és feltöltöttem a hűtőt, Barni estig dolgozik, szóval tényleg azt csinálhatok, amihez kedvem van.

Borzasztóan beindult most minden a zenekar körül, annyi minden intéznivaló van és én csinálok mindent egyedül. Nagyon élvezem egyébként, kicsit ilyen menedzser meló, de hát a saját szekerünket tolom, szóval megvan a motiváció. Viszont elképesztőnek találom, hogy bizonyos helyeken milyen lassan őrölnek a kerekek, napok telnek el, mire választ kapok az emailemre, a kérdésemre nem kapok választ, vagy pl. ma kb másfél hét szarakodás, telefonálás meg várakozás után megkaptam a hozzáférést az Artisjus online oldalához, hogy én magam tudjam levédeni a dalokat és ne kelljen bemenni hozzájuk, és a kód - wait for it -  holnaptól érvényes. De könyörgöm, miért nem mától? És annyi más ilyen van még, megőrülök, tényleg. 

Sokat próbálunk, holnap meg zenekari fotózásra megyünk, amitől kissé be vagyok tojva, de biztosan jó lesz. Nyilván tök jó lenne, ha még mindig feszes 30 éves lennék, de hát nem vagyok, és bármennyire helyén van az önbizalmam szerintem, azért szoktam tükörbe nézni. Tök jó helyszínt találtunk ki, és a koncepció is vagány szerintem, szóval reméljük, jól sikerül majd. Bár inspirációért megnéztem rengeteg zenekari fotót, és annyi kínosan bamba van, úristen, nem egy könnyű műfaj ez, na, drukkoljatok, hogy legyen néhány használható, vagy inkább olyan, amit mi is szeretünk. Nekem ez a hangulat van a fejemben, kicsit kár, hogy nincs még nyár (bár fények szempontjából meg tök jó, hogy nincs: jól lebeszéltünk egy délelőtt 11-es időpontot, amin jót röhögött a fotós, úgyhogy át kellett rakni korán reggelre). 

Franck Gerard: Kilátások

az vagy, amit megeszel

Már rég rájöttem, hogy a családból egyedül engem foglalkoztat, hogy milyen kaja kerül az asztalra, én hülye tervezgetem, kitalálom, bevásárolok, előkészítem, megfőzöm, ízesítem, tálalom, ők meg megeszik, tökmindegy, mi az, finom-e, szép-e, különleges-e. A párizsis kiflivel pont akkora sikert szoktam aratni mint a Jamie Oiveres csilivili kajákkal. És a legdühítőbb, hogy 5 perc múlva már nem is emlékeznek, mit ettünk. Kár beléjük tényleg. 

Én bezzeg értékelném, de engem senki nem próbál meg lenyűgözni semmilyen ennivalóval. Bár Barnitól egy kis üveg Bailey's-t kaptam nőnapra, az mondjuk talált. 

Ha esetleg valaki szeretne udvarolni az ízlelőbimbóimnak: a Chez Dodoban lehet kapni pisztáciás-madártejes macaron tortát. 

Ez meg a reggelim mostanában: 

nyűgös

Péntek reggel óta, egész hétvégén az elaludt-beállt vállammal nyűglődtem, annyira fájt, hogy már akkor is jajongtam, mikor nevettem, vagy autóval belementünk egy kátyúba. Éjjel nem tudtam aludni és percekig tartott, míg átnyűglődtem magam a másik oldalamra, ráadásul lesugárzott a csípőmbe és a karomba is, nagyon rossz volt. Már utánanéztem a vállcentrumoknak (45 ezer az első vizsgálat???) meg a reumatológiáknak (jövő hétre lett volna időpont), de aztán beszéltem telefonon a dokimmal, aki mondta, hogy küld majd beutalót, de először szedjek valami brutál fájdalomcsillapítót-gyulladáscsökkentőt. Így is lett, most már jobb, de azért fáj, még pihentetem. 

Emellett nem tudom, mi van, én mostanában egyfolytában eszem, eljárok mozogni, de mivel közben a világ összes kajáját kívánom és meg is eszem, nem érzem valami jól magam a bőrömben. A telexen olvastam, hogy kipróbálták, hogy egy hónapon keresztül napi fél kiló nyers zöldséget ettek meg, nagyon inspiráló volt, és bár én nem mérem, elkezdtem én is sokkal több zöldséget venni, felvagdosni és elropogtatni napközben, ami tök jó, csak mellé pusztítom a túró rudikat is. Jöhetne már az igazi tavasz, ha már kicsit bekínált minket, nyűgös vagyok nagyon, Danira ma reggel újra a meleg, téli kezeslábasát adtam és kicsit sem volt túlzás, pedig már ki is mostam a téli kabátokat, hogy elteszem őket. 

Szombaton lementünk a Balatonra, Barni anyukáját is vittük, Dani hetek óta mondogatja, hogy szeretne menni. Én a vállam miatt nem annyira tudtam élvezni a csavargást, pedig olyan szép ott, megnéztük a kikötőt, játszóztunk, ebédeltünk mexikóit, kávéztunk. Megnéztük a nyaralót, ami télen nem élhető, mivel nincsen benne fűtés, csak a nappaliban egy kis kályha, meg hősugárzók, de most nagyon hideg van. Volt mostanában egy szó róla, hogy el kell adni, és most, hogy kiderült, hogy végülis nem kell, meg tudjuk oldani máshogyan, én tök más szemmel tekintek rá. Mi nagyon keveset szoktunk lent lenni, de idén szeretnék többet, csak egy óra tőlünk, szóval tényleg bármikor mehetnénk. 

music and friends

Utána énekelni mentem, az egyik új számot vettük fel, már a végső verzióját, hogy megjelenhessen. Ilyenkor tökéletesnek kell lennie, ezért hangonként nézzük át, hogy minden olyan-e, amilyennek lennie kell. Nagy mázli, hogy ezt meg tudom tenni a gitárosunknál, akinél minden feltétel adott ehhez, nekem pedig van egy nagyon jó mikrofonom. Nincs semmilyen nyomás, ha nem sikerül, jöhetek bármikor máskor. Stúdióba menni ugyanezért több tízezer forint óránként, és mi van, ha pont abban a két órában nem vagy jól? Nem tudtál aludni, összevesztél a pasiddal, beteg a gyerek, valami nyomaszt, fáj a torkod? Nyilván akkor nem tudsz úgy énekelni, mint mikor kipihent vagy és volt időd rendesen és sokat beénekelni. Na mindegy, jól sikerült, és ez a szám meg is van, már csak kevergetni kell, hogy összeérjenek az ízek, mint valami finom ételben. 

Egyébként azért is imádom, hogy visszacsordogált a zene az életembe, mert így a barátságunk is új erőre kapott ezekkel a srácokkal. Velük akkor, amikor 30 körül voltam nagyon sok időt töltöttem el, mint a bátyáim, olyanok voltak nekem. És most újra sokat találkozunk, különösen ezzel a gitáros sráccal, aki egy nagyon magának való figura, és szerintem kicsit magányos is, de szenzációs humora van és én nagyon szeretem őt. Ha együtt vagyunk, akkor az több óra, közösen alkotunk, ami szuperjó, összekovácsoló dolog, és van idő ilyenkor mindenféléről beszélgetni - a legjobb barátnőimmel nem találkozom ennyit és ilyen rendszeresen. 

A legnagyobb dugóban autóztam utána haza, már a 2. kerületben jártam, mikor felhívott Barni, és kiderült, hogy két autóval gurul előttem. Bevárt, és így tulajdonképpen együtt mentünk haza, végig beszélgettünk, mintha egymás mellett ültünk volna, nagyon vicces volt. Itthon a maradék hideg kajákból összeraktam egy kis vacsit, ő töltött mindkettőnknek tojáslikőrt, feltelepedtünk a kanapéra és megnéztük a Cápák új részét, meg az új Kenneth Branagh-féle Poirot filmet, ami Velencében játszódik, nagyon jó volt. Nagyon csodálkoztam, mikor megtudtam, hogy ő a főszereplő és ő is rendezi ezeket a filmeket. Sokan kritizálják, mert hogy ugye David Suchet az igazi Poirot, de én csodálatosan jól szórakoztam, Barni meg jót aludt közben. 

Budapest, de csodás

Daniért tegnap a nagymamája ment az oviba, hozzá mentek haza busszal, és ott is aludt nála. Rég nem aludtak ketten, én úgy érzem, hogy a nagyi fél Danival kettesben maradni, és ez még szerintem annak a PTSD-je, mikor hármasban a Balatonon voltak és az apósom szívrohamot kapott. Megértem őt, és puhatolóztam most is, hogy rendben van-e ez így, mert tudunk este menni érte, ha bármelyikük úgy érzi, de most reggel beszéltünk már, jó estéjük volt és jól is aludtak. 

Én fodrászhoz mentem délelőtt. Jó hosszú volt már a hajam, de nagyon szeretem, mikor frissen van vágva és szép formája van, annyival könnyebb kezelni ilyenkor. Mesélte a fodrászom, hogy volt nála egy hölgy, aki valami blogban olvasott róla, amit én írok (és itt a blogolvasó az igazi nevemen hivatkozott rám). Vicces, és kicsit furcsa is, mikor a valódi életem találkozik a bloggal, mert én mindig azt gondolom, hogy én itt azért valamennyire inkognitóban vagyok, de hát látom, meg eddig is sejtettem, hogy igazából nem. Nagyon szeretem Gergőt, és jóban is vagyunk iszonyúan, de nem feltétlenül akarnám, hogy olvassa a blogom (amit amúgy nem is fog valószínűleg), a kis privát szférám, meg úgy általánosságban sem akarnám, hogy az irl ismerőseim olvassák. Semmi gáz, raktam már ki magamról fotókat is, szóval tudom, hogy én is tehetek róla, és ez van, de azért furcsa érzés volt. De azért kíváncsi vagyok, milyen volt Gergőnél fodrászkodni? Igazából örülnék, ha több visszajelzést kapnék a dolgokról, amiket itt a blogon ajánlok, és bejönnek nektek (vagy pont nem, haha), de ezek olyan ritkán jutnak el hozzám. 

Találkoztam utána Andi barátnőmmel, ebédeltünk a Komachi-ban, a japán bisztróban a kertész utcában, és annyira finomat ettünk megint (itt írtam már róla). Utána kávéztunk, majd sétáltunk még, benéztünk a Zun store-ba, ahol kicsit csorgattam a nyálam az Ykrákra, majd megkerestem az autómat a Zumbach Sebestyén utcai parkolóban. Dolgom volt előtte is, utána is, muszáj volt autóval mennem a belvárosba, hogy kijöjjek időben, és mindig parázom, hogy találok-e parkolóhelyet. Ez a nagy, szabadtéri parkoló Barni felfedezése, ő sokszor áll ide, de aztán konkrétan a fodrász bejáratával szemben is volt 3 szabad hely egymás mellett, szóval kissé túlaggódtam ezt a dolgot. 

Hyerim Kim

groundbreaking morning

Mi legtöbbször autóval szoktunk oviba menni, mert szeretek 8-ra odaérni, de 6.20-kor kelünk, kell az idő összebújásra, öltözésre, nekem zuhanyra, hosszú együtt reggelizésre, kávéra, Daninak mesenézésre a reggeli mellé, neki kell negyed óra a wc-n, és utána tudunk indulni, 8 előtt pár perccel szoktunk. Legutoljára Barni töltött ablakmosó folyadékot az autómba, almásat választott, úgyhogy brutál, őszinte pálinkaillattal szoktak indulni a fagyos téli reggelek. De most már szép idő van 8 körül, süt a nap, ma reggel gyalog indultunk el. Óriási hiszti volt, hogy de autóval menjünk, ő nem akar biciklizni sem, ordítás, krokodilkönnyek. Én nagyon jó vagyok az igazi hisztikben, akarom mondani a kezelésükben (az esti, fáradt csakazértse csinálom, amire kérsz nyűglődést sokkal nehezebben bírom), végtelen megértő, szeretetteljes türelem, egyszer úgyis vége lesz alapon - szerencsére ritkán van tényleg nagy őrjöngés. És tényleg, az utca végén már éreztem, hogy nem nekem kell markolnom az ő csuklóját, a kicsi, meleg ujjacskák belesiklottak a tenyerembe. Beszélgettünk, választhatott többször is, hogy merre menjünk, megsimogattuk a kutyákat a kerítések mögött., nem siettünk Nekem nagyon jólesett sétálni vele, szerintem neki is. Beértünk kb negyed óra alatt, megnéztük, mi lesz az ebéd (ahogy mindig), és most először nem kért, hogy mondjam el az óvónőknek, amit mindig el kell (hogy mennyit alszik és hogy mikor jövök). Egy korszak véget ért.

Amilyen rosszul indult, olyan jó reggel volt, nekem ez akkora sikerélmény ilyenkor. 

problems vs friends

Tegnap voltunk a lányokkal Pilláéknál, már régóta terveztük, hogy találkozunk így együtt. Barni délelőtt 10 körül elment Danival az anyukájához, én meg szintén autóba ültem, beugrottam a lidl-be mártogatósnak való cuccokért meg tulipánért Pillának, aztán meg sem álltam Pilláék zuglói lakásáig. Nehéz időszakunk van, fáradtak, fásultak vagyunk mindketten, Dani kb folyamatos figyelmet igényel, ráadásul iszonyúan akaratos tud lenni, amihez sokszor már egyszerűen nincsen türelmünk, és aztán persze egymáson töltjük ki a frusztrációnkat. Nagyon kevés időt tudunk kettesben tölteni, és Barni munkája mellett, miközben nekem visszatértek a zenekari próbák az életembe, nem hiszem, hogy ez tudna változni a közeljövőben. Sejtem, hogy ez normális egy kisgyerekes családban, és nem is gondolom, hogy bármit rosszul csinálnánk, egyszerűen ilyen most az életünk, de közben most úgy érzem, hogy nem jó ez az út, kiégünk így. 

Annyira vártam, hogy elmesélhessem a lányoknak a gondjaimat, a kétségeimet, nem tanácsot akartam, csak hangosan ki akartam mondani, hogy miben vagyunk. És tényleg, annyira jólesett, már csak az, hogy megfogalmaztam a nehézségeket. Én annyira örülök, hogy vannak barátaim, és nem kell egyedül rágódnom azokon a dolgokon, amiket nem a pasimmal szeretnék megbeszélni. Nem id tudom, mit csinál, akinek nincsenek barátai. 

Este feltöltődve, sokkal lelkesebben tudtam anyukázni itthon, aztán miután Dani elaludt, 9-kor le is feküdtünk aludni mi is. Ma reggel azt mutatta az alvós appom, hogy 9 órát aludtam, jókedvűen keltünk, Barni elindult munkába jó korán, én elvittem Danit oviba, aztán meg elmentem edzeni. Itthon elpakoltam a szanaszét dobált kisautókat, kiraktam a teraszra a párnákat, és most élvezem, hogy kicsit egyedül lehetek. Na meg hogy itt a tavasz.