slow summer days

Szombaton megvolt a második nagy koncertünk is. Egy gyönyörű szabadtéri helyszínre készültünk, de volt rá egy kicsi esély, hogy esni fog, így végül betették zárt térbe - a házasságkötő terembe, ahol az első esküvőm volt, és a dobosunk volt a tanúm. Ez mondjuk kicsit fura, de egyben vicces is volt, milyen furcsa az élet, nem?  Ott voltak a szüleim, Barni családja, meg persze Dani is, aki végigtrollkodta a koncertet (Anyaaa, mikor lesz már végee?), elvitte a show-t és a végén feljött a színpadra meghajolni velünk.

Bár most nem nagyon izgultam, azért előtte már napi több órát énekeltem, készültem és nagyon elfáradtam. Vasárnap sokáig ágyban maradtunk, bevásároltunk, aztán elmentünk ebédelni Barni anyukájával és a tesójáékkal (akiknek épp ma születik a kisbabájuk, bár ezt tegnap még nem tudták, július 9-re voltak kiírva). Délután filmet néztünk, pihentünk, aztán átjött Barni egy régi barátja, csináltam nekik falatkákat a meccs mellé. Én feljöttem, lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba, olvastam és aludtam. Jaa, Dani? Hát ő a koncert után Vácon maradt Anyuékkal, ma megyek érte, szerintem strandolunk is kicsit.

Hihetetlen érzés volt, hogy ma nem kellett kelnem, persze fél 8-kor már ébren voltam, de aztán fetrengtem 9-ig, és most csend van, rend, tisztaság, reggeli, kávé meg a fejemből kifele bambulás, nagyon jól esik. 

Nem tudom hogy lesz a hét, rengeteg dolgom lenne. Fel kellene énekelnem az új számot meg próbálnunk is kéne egy új projekthez, meg amúgy tanítanom is kell, de hát nincs már ovi, ugye. Barni kérdezte valamelyik nap, persze viccesen, hogy az ilyen kicsik nem járnak még táborba? Nem keresünk neki egyet? Mondom szerintem hagyjuk őt békén, majd valahogy megoldjuk. 

és meleg az idő

Tegnap reggel fél 8-kor felraktam a buszra Danit az ovisokkal együtt, a Velencei tónál töltötték a napot. Vonattal mentek, pancsoltak, fagyit meg lángost ettek, szuper napjuk volt. Azért persze izgultam, hogy apró kis babánk ekkora kalandra indul olyan arcokkal, akiket csak szeptember óta ismer, de jól érezte magát és menni akar megint majd. A Déliben vártuk őket 3-kor, mert persze nem aludtak, és tudtuk, hogy onnan tömegközlekedéssel hazabumlizni már tényleg durva lenne nekik. Olyan opció, mint buszbérlés, már egyáltalán nem játszik, mert annyira drága, úgyhogy mindenhova tömegközlekedéssel mennek. 

Szóval elindultak reggel, én meg hazamentem, hajat mostam meg kicsit összeraktam magam, aztán elmentem reklámot gyártani a következő koncertünknek egy városi TV-nél. Várható volt, hogy kell majd ilyesmikben részt venni, és őszintén szólva általában az esemény előtt a hátam közepére kívánom az egészet, de amikor ott vagyok, már élvezni szoktam, gondolom, ez ilyen túlélési funkció, merthogy nem nagyon van választásom, túl lenni rajtuk meg már nagyon felemelő. Én mondjuk nem bírom megnézni az interjúkat, videókat stb magamról, letudom és kész. Előtte kicsit elmentem Anyuékhoz, beszélgettünk egy órát meg megebédeltettek, jó kis mini-minőségi idő volt, aztán mentem a dolgomra. 

Odafelé a kocsiban Carson Comát hallgattam, nagyon rá vagyok csúszva, imádom, hazafelé meg Kispált, óriási szabadság érzésem van ezektől a zenéktől. A Kispál a gimis időszakom, érettségi előtt állok, szerelmes vagyok Gödöllő leghelyesebb pasijába, a Madarász Petibe és ő is belém, ugrálunk együtt a Kispál koncerten a csillagos ég alatt, fiatal vagyok, boldog és gyönyörű az élet. A Carson Coma meg a mostani boldogságom, hogy ezek a srácok ennyire fiatalok és ilyen tehetségesek, tökéletesek a szövegek és kurvajók a számok. 

Ma nekem kellett vinnem gyümölcsöt meg vajat az ovis csoportnak, 4 dolgot mondtak (szőlőt, dinnyét, sárgabarackot meg répát) és ebből egyet (a répát) elfelejtettem. Szörnyen szórakozott vagyok. 

Délután Danit elviszem strandolni, szegénynek a töke tele van már az ovival, annyira várja már, hogy ne kelljen járni. Végre itt a nyár.

blue moon, you saw me standing alone

 Naa, úgy látom, a telefonomról is tudok posztot írni, sőt tök jó hogy diktálni is tudok. Két éve, amikor telefont vettem, jó ötletnek tűnt egy mini verziót választani - nagyon durván megbántam már ezerszer, legközelebb egy pingpong asztal méretűt veszek, az tuti. 

Ma reggel lejöttünk a Balatonra, Dani, Barni anyukája és én hármasban. Barni ma még dolgozott, este meg Body Count koncertre ment, majd reggel csatlakozik ő is. Kicsit takarítgattunk, felraktuk a függönyöket, ablakot mostunk, ilyesmik. Kint ebédeltünk a strandon, aztán bejöttünk kávézni meg chillezni kicsit, majd mi visszamentünk a strandra, Dani homokozott, én meg napoztam meg olvastam. Nincs ennél jobb élet szerintem, nagyon sokat szeretnék idén nyáron itt lenni Danival.

Közel hozzánk volt egy pad, ahol egy nő ült, velem egykorú kb, tök csinos, de sugárzott róla, hogy milyen szomorú. Ült a padon és néha beintegetett a vízbe valakinek, azt hittem, a gyerekének, de végül egy pasi mászott ki a vízből. A nő szaladt elé egy törölközővel, leültek a padra, a pasi próbált kitérni a nő érintésétől. Egy idő után rájöttem, hogy durván szidja a nőt, a takarodj innen, ne érj hozzám, te fasszopó geci kb a legkedvesebb kifejezés volt, ami elhagyta a száját. A nő még próbálkozott, törölgette meg simogatta a hátát, aztán a sokadik durva reakcióra abbahagyta és szomorúan nézett maga elé, ahogy a pasi felbukkanása előtt is. 

Nekem instant gyomorgörcsöm volt a helyzettől, sosem láttam még ilyet élesben, meg hát annyira rutinosan, olyan ótvar nyelvezettel szidta a nőt, hogy úgy éreztem, ez az alap felállás köztük, és hogy az agresszió csak azért nem öltött fizikai formát, mert publikus helyen voltak. 

Egy idő után a pasi elment átöltözni, a nő meg ott maradt egyedül, magába zuhanva. Danival elsétáltunk előtte, megmostuk a lépcsőnél a saras tappancsokat, visszafelé nem bírtam ki, és megálltam előtte. Azt mondtam neki, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy bárki így beszéljen vele. És ne haragudjon, hogy megszólítottam, de ez, ahogy ez az ember bánik vele, tűrhetetlen. Nem válaszolt semmit, úgy tűnt, akart, de végül nem: szomorúan, zavartan mosolyogva nézett rám és bólogatott. 

Mi kicsit később összepakoltunk és bejöttünk. Nem megy ki a fejemből a dolog, nagyon sajnálom a nőt, pedig nem ismerem a sztorijukat, csak egy helyzetet láttam/hallottam. Nyilván a pasival nem mertem volna konfrontálódni, és nem vagyok abban sem biztos, hogy jól tettem, hogy megszólítottam. 

De abban biztos vagyok, hogy senki nem érdemli azt, hogy így bánjanak vele. 

ovi

Annyi minden történt, de az Anyák napját mindenképp el akartam mesélni. Az óvónők szervezték az apukákkal meg a gyerekekkel együtt, hatalmas titkolózás ment. Aznap 4-re kellett az oviba mennünk, gyerekek sehol. A csoportszobában le volt téve a földre a kis ágyneműjük, arra kellett rátelepedünk, majd jött egy nő, és fél órás hangtál meditációt tartott nekünk. Nekem szinte végig csorogtak a könnyeim, annyira tele voltam érzelmekkel, nem szoktam meditálni, de ez valahogy nagyon jókor talált meg, egy belső utazás volt nekem. Utána bejöttek a porontyok, megmasszíroztak minket, majd együtt, de mindenki az anyukájához bújva elmondta/elénekelte a mondókákat/dalocskákat kb 4 percben. Utána átmentünk egy másik terembe, ahol az összes gyerek körvonalát megtaláltuk a földre/nagy lapokra rajzolva, és bár nyilván ezek hasonlóak voltak, mindegyiken volt egy kis egyéni ismertető jel, Danién egy Carhartt sapi, majd együtt kiszíneztük a rajzokat. utána áttrappoltunk a Kastély parkba, ahol a pasijainknak hála a bográcsban már rotyogott a paprikás krumpli, be volt hűtve a fehérbor meg az üdcsi, voltak ropogtatnivalók és sütik. A kicsik duhajkodtak mi meg dumáltunk, mondjuk nekem mennem kellett a városba próbálni 7 körül. Barni mesélte, hogy az egésznek az is tök jó hozadéka volt, hogy jópár apukával megismerkedett és összebariztak.

A múlt héten Apák napja is volt, ez nem volt annyira izgi, de ők is az oviba mentek, és olyan feladatok voltak, hogy pl. egy üvegfal mögé álltak a kicsik, és az apukák lerajzolták a kis pofácskájukat, meg verseny volt, hogy melyik apuka-gyerek páros építi meg a leghosszabb lego-hidat. Aztán ők is a Kastély parkba jöttek, ahol hot doggal, jégkrémmel meg sütivel vártuk őket, meg volt nagy focizás meg őrültködés. 

Mindkettő akkora élmény volt szerintem mindannyiunknak, szülőknek, gyerekeknek, szervezés-oldalról nem volt nagy cucc, inkább csak a szándék kellett hozzá, hiszen mindenki csak egy kicsit rakott hozzá, de azt nagy szeretettel (volt excel feladatokkal, és mindenki beírta, mit vállal). Szuperjó élmény, igazi közösség-építő esemény volt mindkettő. Az óvónők előtt mondjuk le a kalappal - és ez egy sima, állami ovi. 

a dream come true

Köszi a kedves és érdeklődő leveleket, eskü nincsen semmi baj, sőt, nagyon kerek a világ. Kicsit visszamentem rocksztárba, és ilyenkor minél nagyobb figyelem irányul rám, annál kevesebbet szeretnék megosztani magamból. Az elmúlt hetek borzasztóan intenzívek voltak, nagyon sok minden történt, olyan volt, mint a régi zenélős életem - imádtam, imádom. Most érzem igazán, mennyire hiányzott az önmegvalósítás, a színpad, az alkotás, a közös zene, és főleg az, hogy ezt ne csak a fióknak csináljam - nagyon nagy élmény volt a koncert, sok-sok szeretetet kaptunk. Tudtam, hogy nagyon fogok izgulni, hiszen 12 éve nem álltam színpadon, így egy héttel előtte tartottunk egy nyílt próbát, ahová meghívtunk 10 embert. Jól, nagyon bensőségesre sikerült, és hál'istennek el is szállt a feszkó legnagyobb része, magán a koncerten már nem izgultunk annyira, igazán tudtuk élvezni. 

Pár héttel a koncert előtt elkezdtem izomból fogyózni, aztán rájöttem, hogy ez a legnagyobb faszság, amivel stresszelhetem magam, végül hagytam a picsába és vettem magamnak egy Tomcsányi ruhát, amire ezer éve vágytam, és nagyon jól állt. Egy csomó olyasmit csináltam, amitől jól éreztem magam, például Danival kivettünk egy szabadnapot és Szigetcsúcson töltöttük pancsolva, napozva, dinnyét ebédelve, voltam csontkovácsnál, sokat mozogtam és rengeteg vizet ittam, ilyesmi. Aznap éjjel sikerült jó szarul aludni, mert mindenki torokfájással küzdött körülöttem és úgy éreztem, hogy az én torkom is kapar, de reggel, mikor felébredtem, semmi bajom nem volt. Elmentem futni, ebéd után toltam egy power nap-et, és aztán egy estére dívának, királynőnek éreztem magam.

Nagyon sok barátunk jött el, például Selinda Portugáliából, vele előző nap ebédeltünk is egyet, a bátyámék, a kis blogger-csapatom a pasijaikkal, Olív, aki végig tolta a sajtó- meg kommunikációs feladatokat nekünk pure szeretetből, Pilla, akinek ez az első estéje volt a kisfia nélkül, Andi, aki kb 20 éve biztos pont az életemben, a színésznő barátnőm, a váci kis csapatom, volt tanítványaim, jaj, nagyon sokan. És ott volt egy csomó arc, akik régen szerettek minket, és 12 évvel később megint ott csápoltak az első sorban és tudták a szövegeket. De a legnagyobb támogatóm mégiscsak Barni volt, aki rengeteget segített az előző hetekben, háttérországot nyújtott, hogy mindenhol ott lehessek, ahol kell és mindenre legyen időm, elviselt, mikor elviselhetetlen voltam, most látott először színpadon, és iszonyú büszke rám - ezt nekem is elmondta ezerszer, meg mindenkinek. Olyan volt az az este, mint egy valóra vált álom - illetve nem csak olyan, hanem tényleg az volt.  

girlzzz

nyűgös, fázik

Nagyon unom ezt a visszatért téli időt. Pedig két-három hete már rövidnadrágot hordtunk és napoztam is a teraszon, ma reggel viszont télikabátot adtam Danira. Ő amúgy jól bírja, tegnap felmásztak a Nagy-Szénásra az ovis csoporttal, 8 kilométert gyalogoltak a hidegben fél 10-től 3-ig, nem is aludtak, de utána nem hazamenni akart pihenni és mesét nézni, hanem a játszótérre. Én egy óra után könyörögtem neki, hogy menjük haza, annyira fáztam, pedig szaladgáltam is vele, de egyszerűen jéggé dermedt az arcom és a fejem, pedig sapka is volt rajtam. 

Barni befejezte az aktuális projektjét, így visszakaptuk őt. Ez most nagyon rossz volt, mert a végén néhány hétig éjszaka dolgozott, aludt délig, holdkórosan ténfergett pár órát, majd ment megint éjszakázni, szóval nem volt valami fényes családi életünk. Danival nagyon könnyű most, jó időszakunk van, szóval nekem nem volt különösen nehéz, pont jó idő is volt, tudtunk kettesben csavarogni és bicajozni sokat, de mindkettőnknek hiányzott Barni, meg rossz volt látni, hogy milyen nehéz időszak ez neki. Támogattam, amiben tudtam, meleg ebédet főztem neki minden nap, a kedvenceit, sok zöldséggel, hogy kicsit segítsük a felborult bioritmusát, reggel meg becsuktuk a háló ajtaját és hagytuk aludni, míg mi készülődtünk. Dani azért mindig felment, mielőtt elindultunk oviba, megszeretgette kicsit, összebújtak meg picit beszélgettek, hogy a napi kis szeretetadag mindkettőjüknek meglegyen, ezt nagyon szerették mindketten. 

Volt róla szó, hogy ha leteszi a lantot, elutazunk valahova, de most mi annyit próbálunk, hogy nekem egyszerűen nem fér bele, hogy ne legyek itthon egy hetet vagy kettőt. Sajnálom, mert nagyon rég voltunk bárhol, de ez van, nekem ez most nagyon fontos. Ő meg persze már tárgyal is a következő munká(k)ról, szóval valószínűleg pörög tovább a mókuskerék. 

Voltam ma reggel tornázni, mintha a fogamat húzták volna, úgy, pedig tudom, hogy az azért segít a vérkeringésemet felpezsdíteni egy kicsit. A csontkovács mondta egyébként, hogy reggelente a zuhany végét fejezzem be jéghideg vízzel, párszor csináltam is már azóta és tényleg olyan hatása van, mint egy dupla kávénak, de ma reggel kb örültem, hogy élek, nem hogy még a hideg vízzel is kínozzam magam. Ezen a héten túlélésre játszom, pedig rengeteg tennivaló van minden napra. Péntek este ráadásul szabadtéri koncertre megyünk, ahova szerintem aláöltözőben, téli, meleg cuccokban meg télikabátban megyek majd, mert egyszerűen nem engedhetek meg magamnak most egy megfázást. 

A körmöm meg ilyen lett most, nem túl nagy szám, de pont eléggé nyűgös voltam és nem volt kedvem agyalni, hogy milyen legyen. Én azért szeretem, bár a feltűnőbbek általában jobban bejönnek nekem.

over the rainbow

Voltam valamelyik nap csontkovácsnál. Most egy kicsit összekaptam magam és elintéztem minden halogatott dolgom, voltam fogkő-leszedésen, kicseréltettem egy régi tömésemet és csontkovácshoz is eljutottam végre, ami után mindig olyan érzés, mintha egy nagy súlyt emelnének le a vállamról. Na és az időpontom előtt volt egy kis időm körülnézni az allée-ben és bementem a flying tiger-be, ahol általában ámulok egy kicsit, hogy milyen szép minden, aztán szalvétán meg Dani-kifestőn kívül nem nagyon veszek semmit. Most is találtam neki két matricás könyvet, az egyikben állatokat kell felöltöztetni, a másikban pedig arcot, szemet, szájat stb lehet ragasztani mindenféle kerek dolognak. Ja és persze vettem szalvétákat, ahogy szoktam. Na és nem volt nálam táska, amibe pakolhattam volna, csak egy övtáska a derekamon, és vettem egy textil szatyrot, amit imádok, mert annyira vidám és színes, belül lila, tökéletes méretű és erős, azóta minden reggel ebbe pakolok. Venni fogok ajándékba a kedves kis ismerőseimnek meg anyukámnak is, mert 1500 forint, és azt szeretném, ha másoknak is egy kis jókedvet csempészne az életébe.

i want to ride my bicycle

Uncsi, tömény bringa-téma, ha nem érdekel, ne nyisd meg. 

friends, that's what we'll be

Dani és a kis barátnője, Lulu elválaszthatatlanok lettek egymástól. Egész nap együtt játszanak az oviban, ovi után jönnek ők is a játszóra, tegnap pedig, mivel esett és nem lehetett játszózni, átjöttek hozzánk. Annyira örülök ennek, és persze az sem utolsó szempont, hogy Lulu anyukája is szuperjó fej. Dumáltunk már máskor is, mert volt, hogy bevittem őt kocsival a városba, mikor úgy alakult, de tegnap a két gyerek bevette magát Dani szobájába, mi meg vagy két órán keresztül fetrengtünk a kanapén és dumáltunk. Vicces amúgy, hogy azonnal megnyíltunk egymásnak és ugrottuk az udvariassági témákat, rögtön rátérve a szaftos témákra, mint válás, a patchwork család nehézségei, a bölcsész karrier mint a legrosszabb döntés, emésztési problémák és társai. Találkoztam amúgy a férjével is az oviban, bemutatkoztam neki, mikor ő jött a kislányért, és ő is nagyon szimpi, sugárzik belőle a nyugalom és a lazaság, ami jó hír, mert Dani nagyon nyomul, hogy Lulu apukája is jöjjön velünk, mikor együtt nyomulunk. 

A dadus néni azt mondta, Dani óvodás lett. Így, hogy lett kis pajtása, maradéktalanul jól érzi magát és egész nap boldogan játszik. Ahogy egy ovisnak kell. Én meg vigyorgok mindig, mikor ez eszembe jut. 

windy

Ma reggel rémesen fáradtan keltem, úgyhogy ma megint megfogadom, hogy korán lefekszem (na persze). Amúgy ma mindenki erre panaszkodik, mindenki ingerlékeny, és még szélvihar is van. Hazaértem az oviból, ma autóval mentünk a nagy szél miatt, és miután leparkoltam a kertben, még üldögéltem a kocsiban 20 percet csendben. Múltkor az ovinál szúrtam ki egy ismerős anyukát, láttam, hogy beadta az oviba a gyereket, és már vagy fél órája visszaült a kocsiba, de még mindig ott ült. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez egy anyuka-thing, kicsi nyugodt átjáró a gyerek-zsivaj meg a többi feladat közt. Nekem kb az egyetlen idő/hely, ahol nem érzem, hogy bármit csinálnom kellene. Ti is csináljátok?

good day, sunshine

Tegnap este megfogadtam, hogy abban a pillanatban, ahogy Dani elalszik, azonnal fejest ugrom az ágyunkba, felcsapom a szemmaszkom és már alszom is. Ma már 8-kor elaludt, de persze mindenfélét csinálnom kellett még utána, például elpakolni magunk után lent, mert imádok rendre és tisztaságra lemenni reggel. Meg olyan napunk volt, aminek muszáj emléket állítanom: én úgy érzem, hogy ma érkeztünk meg az itteni életünkbe. 

Az adta meg a nap alap hangulatát, hogy reggel bicóval mentünk oviba, ahogy szoktunk. Olyan szép idő van már reggelente, meg vittünk egy nagy csokor tulipánt az egyik óvónéninek (24 éves, csak mondom), mert ma minősítették, és tudtuk, hogy ma különleges nap lesz bent. Dani sírt egy kicsit, mikor elváltunk, de tudom, hogy amint eljövök, már minden rendben van. Ma nem aludtak ebéd után, hanem fagyizni mentek, így volt előre megbeszélve. Aztán mikor mentem érte, mesélték, hogy elesett, eléggé lehorzsolta a könyökét, két nagy véres horzsolás van rajta, és nagyon sírt, hogy de ugye elmúlik? ugye elmúlik? Mire kérdezték, hogy de miért, még sosem vérzett semmid? Mire mondta, hogy nem. És tényleg nem. Dani totál biztonsági játékos, egyszerűen nem csinál olyat, amitől komolyabban megsérülhetne. Szóval túl vagyunk az első harci sérülésen, nagyon büszke vagyok rá. De a legdurvább az volt, hogy megérkeztem, kint voltak az udvaron, odaszaladt, elmesélte, hogy mi volt, elbüszkélkedett a könyökével, majd visszarobogott játszani. Eddig mindig az volt, hogy amikor megérkeztem, már indult is hazafelé, most meg játszott tovább. Úgyhogy én dumcsiztam még az óvónővel meg az anyukákkal, és 5-kor az óvónő lökdösött ki minket az ajtón, hogy menjünk már innen. Most először láttam, hogy vannak igazi barijai (egy kislány, Lulu a legnagyobb pajtija), felhőtlenül játszik velük és szuperjól érzi magát, és végre nem egyedül játszik vagy az óvónők szoknyáján ül, velük társalogva. Tudom, van akinek ez alap, Dani viszont most érkezett meg, és velem madarat lehetne fogatni ezért.

Imádok itt lakni. Annyira picike ez a gyönyörű falu és iszonyúan kedvesek az emberek. Csupa virág és bimbó minden, isteni illat van és 25 fok, nem csoda, hogy jókedvűbbek vagyunk mindannyian. Ma, ahogy sétáltunk a cuki felé, hogy vegyünk egy fagyit, tényleg, mindenki ránk mosolygott vagy köszönt, még a kertjeikben tevékenykedő emberek is. Tegnap voltunk könyvtárban is, annyira szeretem, hogy minden van, és minden elérhető max 15 perc sétával. Aztán hazaértünk, Dani lecserélte a futóbicót rendes bringára, amit az unokatesóktól örökölt, és most először lelkesen pedálozott az utcánkba fel és le, én meg persze a nyomában, miközben tartottam a bicóra rögzített seprűnyelet, mert egyedül még nem megy neki, de szerintem pár nap, és tud bicajozni. 

Annyira jó nap volt. 

previously on milonka's life

A húsvétról annyit, hogy annyira megfáztam, hogy hétfőn egyszerűen esélytelen volt bárhova mennem, egész nap ágyban voltam, pedig Barni anyukájánál csodás terülj-terülj asztalkám szokott ilyenkor lenni, délután pedig a barátai tartottak kerti partit. A fiúk végül nélkülem indultak el reggel, nagyon nagy sikerük volt mindenütt, én meg sajnáltam, hogy nem tudtam velük tartani, de egyébként örülök mindig, mikor kettesben tudnak lenni. Én meg annyira szarul voltam, hogy mondtam Barninak, hogy legszívesebben bevennék egy altatót, és csak akkor ébrednék fel, amikor már meggyógyultam. De aludni sem nagyon tudtam, mert nem kaptam az orromon levegőt. 

Nagyon jól sikerült a fotózás, izgi helyszíneket találtunk és jó volt a hangulat, én vittem egy üveg Bailey's-t, hogy egy kicsit lazuljak, és azt iszogattam. Szerintem ez nem egy könnyű műfaj, X ember megáll és néz a kamerába... Légy természetes! Meg hát izgultam, hogy hogyan sikerülnek a fotók, jól fogunk-e kinézni rajtuk - lettek azért jók köztük, meg sok béna is. 

Kedden már kicsit jobban voltam, mára meg már tök jól, de azért nyűgös voltam a héten, esténként meg minden esti mesénél elment a hangom. Amúgy a zenekar dolgait intéztem, elképesztően bonyolult ez az egész sztori, a jogok, hogy hogyan kerül fel egy új dal a spotifyra, stb, hogyan számlázunk, a héten kb főállásban csináltam az egészet, rengeteg emailt írtam, telefonáltam, formáztam a dalt és a fotókat, kerestem B megoldást, rohangáltam a srácok után aláírásokért, adatokért. Ma reggel az Artisjusnál kezdtem, szuperjó fejek voltak, és amikor kijöttem tőlük, akkor éreztem, hogy bár még mindig nincsen vége, de ennyi, elengedem, az ügy már a maga útját járja, nem tudom tovább sürgetni. 

Ma két barátnőm jön hozzám korai vacsira délután, úgyhogy elmentem bevásárolni, feltöltöttem a hűtőt, és pihenek, míg itt nem lesznek. A héten sokat pörögtem és keveset aludtam, nagyon fáradtnak érzem magam. Dani a nagyiknál van Vácon, tegnap vittem le, már kettőt szokott ott aludni, nem egyet, mert rájött, hogy egy nap alatt nincs elég ideje kinyaralni és kijátszani magát. Imád ott lenni, és ez annyira jó érzés. 

Olyan szép idő van, csupa napsütés a lakás, szerintem ez egy nagyon szép nap lesz. 

húsvét

Ami pedig az ünnepet illeti, én már egy hete megfőztem a sonkát, sajnos eléggé kiszáradt, valaki szólhatott volna, hogy nem kell annyi ideig főzni. Vettem tojást, anyukám megrendelte nekünk a mazsolás kalácsot, főzök májgombóc levest meg egy Jamie-féle sültcsirkét, oszt' jól van. Ma délelőtt vettem a Daubnerben egy 8 szeletes málnás madártej tortát, úgyhogy sütnöm se kell, bár lehet, hogy Danival csinálunk majd hókiflit mandulalisztből. Valamelyik nap lehet, hogy átjön Olív, majd akkorra időzítem a tojásfestést, hogy ő se maradjon ki a jóból. Találtam egyébként olyan filctollakat, amik direkt tojásfestéshez valók, szerintem Daninak az sokkal izgibb lesz, mint a vízben festés. Ráadásul a csomagolásmentes boltban találtam hófehér tojásokat, szóval jó lesz. 

Anyukámnak meg rengeteg virágja van most a kertben, tőle egy nagy csokor tulipánt kaptam, a mi kertünkben meg már virágzik a japánbirs, szóval dekorra sem kellett költenem. 

lilipop

Egyébként ha még sosem voltatok Nagykovácsiban, és terveztek itt kirándulni, megmászni a Nagy-szénást, vagy csak kicsit körülnézni, azt ilyenkor kell. Ugyanis az út befelé a faluba tele van rózsaszín virágú fákkal, és meseszép ilyenkor. Ráadásul talán meséltem, hogy cuki is bezárt, mióta ideköltöztünk, és az egyik, a Lilipop, amit nagyon sokan szerettek, újra kinyitott, van eperfagyi meg csodálatosan kinéző sütik, van zseniális, ezerféle játékkal teli játszósarok, kávéfőzőkből készültek a lámpák és gyönyörű színes az egész, imádom. Ráadásul én épp önmegtartóztatok és csak egy pohár csapvizet szoktam kérni, Dani eszik egy gombóc eperfagyit, meg Barninak szoktam hozni egy islert, és így is tökre örülnek nekünk, nincs pofavágás, hogy alig fogyasztunk és egy órát ücsörgünk.