Eper

Igen, tudom, ritkán járok errefelé, bocsánat, de persze ez jót is jelent, mert cserébe a valódi életemben mindenféle izgi történik, ami miatt nincsen kedvem/időm itt a Vaiom előtt ücsörögni. Most is csak hazaugrottam kicsit az ezer (3) lyukasórám közepette, hogy megtartsak egy magánórát, toljak egy második reggelit és igyak egy második kávét, összepakoljam a kupit kicsit, kitárjam az ablakokat hogy besüssön a napocska, és megírjam nektek, hogy ma lesz egy szabad délutánom, és akkor majd írok*. Csók!

 *Kivéve, ha ma is akad valami igazi tennivaló.

You're my heart, you're my soul

Elmentem edzeni, és amilyen a formám, basszus elmaradt. Mondtam hogy nem baj, van-e valami más zsírégető cucc 7-től, volt, oda mentem. Hát olyan kőkemény oldszkúl aerobic órán vettem részt, amit egy 60 körüli hölgy tartott, hogy csak na. A gyakorlatsor szinte ugyanaz volt, mint amire kábé 94-ben jártunk az egyik helyi általános iskola tornatermébe. A zene pedig Coco Jumbo, Modern Talking (nem viccelek), 99 luftballons, Gypsy Kings és társai, jó sokat vihorásztam a zenéken ugrabugrálás közben. Ja, és jóga ide, spinning oda, a végére majdnem meghaltam.

Music

SOHA ne kerülj olyan helyzetbe, hogy öntelt-elszállt-teszetosza-döntésképtelen-rinyagép-sértődékeny ám kurvatehetséges művészektől függjön egy a szívedhez közel álló dolog. Dühös vagyok és tehetetlen, fel tudnék robbanni. Már azon gondolkodtam hogy elmegyek a Vébe és akkor Olivér és cigi, de végül inkább spinningre megyek. 

Ilonka tanárnő

A kollégáimat úgy hívják a diákok, hogy Bayerné, Baloghné, Mayer tanárnő (ezek fiktív nevek, persze). Nekem viszont így címezték meg a házi feladatnak feladott levelet, hogy Dear Miss Ilonka, és ma annak is fültanúja voltam, hogy így kértek ki a tanáriból, hogy Kihívná nekem az Ilonka tanárnőt? A keresztnevem használják, a kollégák közt nekem egyedül, és szerintem ez olyan cuki.

Working girl

Ma úgy éreztem, tökéletesen feltöltött a hétvége, elmaradt a szokásos hervasztó, energiátlan hétfő-effektus, mondjuk mindezt főleg a sok mozgásnak, a friss levegőnek és az egészséges kajának tudom be. Még hétvégén is úgy kezdtem minden napot, és azóta is, hogy reggel csinálok egy jó nagy tömény smoothie-t abból amit a hűtőben találok, ma reggel például mangó, banán, uborka és mandulatej volt a menü, és finn crispet eszem mellé, és valahogy iszonyat jó energiával, könnyen, mégis lendületesen indul tőle a nap. 

Ma elég sok órám volt, de jól bírtam, és mivel ez a könnyebb hetem, így a hét hátralévő fele már lazább lesz. Délután is volt még két tanítványom, pihentem egy kicsit, kutyát sétáltattam, majd utána még egy barátnőmnek fordítottam egy csomó mindent, hogy nyerjen Erasmust Glasgowba, és mehessek hozzá látogatóba, szóval a cél nemes és önzetlen. 

Az imént megnéztem a met.hu-t, és holnapra sajna nem ígérnek napsütést, de a hőmérséklet egész tavaszi lesz, ami tök jó, mert napközben egy csomót kell majd jönnöm-mennem, aztán pedig még némi fogadóóra a suliban, amit a többiek utálnak, én viszont nem bánok. A hét második felére pedig mindenféle jó kis programot terveztem be, ki kell használni hogy ennyi energiám lett hirtelen. És persze továbbra is mozogni kell, salikat meg smoothie-kat tolni, meg lazán venni a dolgokat.

Egyre inkább szemezek a tavaszi kabátjaimmal, ti már váltottatok? Őszintén szólva szerintem az időjárás már simán indokolná hogy elkezdjem őket hordani, bár reggel azért 8 előtt még nincs meleg a bringán, de a csodás tavaszi kabátjaimhoz is fel lehet úgy öltözni hogy ne fázzak. Nem is tudom hol van a lélektani határ. Talán itt valahol március elején.

loui jover

Tekerj!

Tegnap este még teljesen más program volt ma reggelre betervezve, mégpedig Budapest, Szimpla Piac és reggeli (ezt is majdnem nagybetűvel írtam). De aztán este elmentem kicsit társasági életet élni, és kiderült, hogy a barátaim bicajtúrát terveznek ma reggelre, egy olyan útvonalon, ami végig a Dunaparton halad, és szerintem Magyarország egyik (ha nem a) legszebb bicikliútja (Dunakanyar). És úgy éreztem, hogy annyival jobbat tenne ha sportolnék, levegőn lennék, és szívnám magamba a gyönyörű kilátást, mintha bemennék Budapestre, na és az idei első bicajtúrának is épp itt az ideje - szóval kicsit szégyenkezve, de lemondtam az előre lefixált budapesti programot. 

Egy barátnőmmel indultunk innen a városból, a többiek úgy 15 km-nyire csatlakoztak be, és onnan még tekertünk ugyanannyit, ráadásul erőltetett menetben, mert a barátnőmnek vissza kellett érnie időre dolgozni. Mikor megálltunk, nagyon fáztam, mert nem volt túl meleg, kicsit a szél is fújt, és meg is izzadtam elég rendesen. Visszafelé félúton megálltunk és megkerestük a csokiboltot és a pékséget, amikről Violet írt a múltkor. Mindkét hely icipici, összetartoznak és családilag viszik, a csokiboltban a helyben készített csokik mellett vannak még fűszerek, teák, lekvárok, a pékségben pedig a teljesen rendhagyó péksütik mellett különleges sörök, teák, (sós) vajak, sajtok, kolbászok. Mindkét hely totál francia hangulatú, mintha valami Audrey Tatou  film díszletei lennének (itt vannak képek), és csöngetni kell, úgy jönnek ki, és meg lehet a dolgokat kóstolni. Tudjátok, ha ilyen helyek lennének a közelemben, eszembe sem jutna a Teszkóba és Lidlbe járni, meg nagyüzemi árukat vásárolni, hanem őket támogatnám, és mindenféle finomságot vinnék haza - jó, túlzok, de elhatároztam, hogy ezentúl hetente el kell bicajoznom arrafelé, és a szüleimet is el fogom vinni. Persze vettünk házi készítésű bonbonokat, a pékségben pedig vaníliás-mazsolás táskát, sajtos-currys és sonkás péksütit meg forró teát, és teljesen odavoltunk, minden hihetetlenül finom volt, meg hát kellett is pótolni az energiát. 

Aztán félúton a többiek leváltak, és ketten jöttünk hazáig, nekem viszont akkor már nagyon fájt a térdem, meg a fenekem, de az utóbbit tudtam hogy fog. Így utólag azt gondolom hogy megfázott a térdem, mert elméletileg edzésben van, szóval az nem lehetett baj, de tény, hogy hideg volt kicsit, meg a táv is túl hosszú volt így elsőre - 3 és fél órát tekertünk. Most is fáj a térdem, és nagyon forró.

Itthon beálltam a forró zuhany alá, bekuckóztam a kanapéra, majd aludtam másfél órát. Farkaséhesen ébredtem, de csak egy madársaláta-paradicsom-mozzarella salátát csináltam magamnak, egy hős vagyok. Jólesnek a könnyű kaják mostanában, jobban is érzem magam, remélem látványban is meglesz az eredménye hogy így visszafogom magam. 

Mikor lesz megint hétvége?

Kölcsönadtam a bátyámnak a fotómasinámat, ha visszakapom újra szépek lesznek a képek.

Boys

Ezt most elmesélem nektek, aztán azt hiszem majd egy idő után leveszem. Nem tudom láttátok-e a Big Bang Theorynak (Agymenők) azt a részét, amikor Raj, az indiai srác végre randizik egy nagyon cuki lánnyal, majd hazamegy, és némi keresgélés után rátalál a lány blogjára, aki persze addigra már leírta hogy milyen volt a randi, és hogy mit gondol a fiúról. Én rettegek ettől a szituációról, és ezért nem is nagyon meséltem a múltkori randiról, gondolom, értitek. 

Még régebben meséltem (meséltem?), hogy van spinningen egy fiú, aki nagyon szép, vékony, izmos, komoly bringás, nagyon szimpi is, például sokat segít másoknak a bringát beállítani, meg sokat hülyül mindenkivel, amúgy csendesnek tűnik. Látásból ismertem már régről, mert ő is kutyás és sokat sétál a blökijével, köszönni is szoktunk egymásnak, de ennyi. A spinningen figyeltem rá fel picit jobban. Mivel a tesója élsportoló (szintén bringás), nem volt nehéz kiderítenem a nevét, megnéztem FB-on (szinte mindent meg tudtam nézni ismeretség nélkül is, én ezt nem is értem, titkosítsátok a profilotokat, szerintem ez fontos, annyi hülye stalker van) és kiszúrtam, hogy van egy lány, aki talán a barátnője, minden FB-os dolgához kommentel, és aztán egyszer láttam is őket együtt, épp ültek be egy autóba. Így el is felejtettem az egészet, a srác foglalt, bár tulajdonképpen sosem bizonyosodott be a dolog. 

Aztán 1-2 hónap múlva volt egy komoly baleset itt Vácon, és képzeljétek, meghalt a lány. Az egész történet sokkoló volt, egyrészt azért, mert egy gyönyörű, fiatal, sportos, kutyás, egyetemista lányról van szó, és őrületes, értelmetlen baleset volt egy hülye fasz hibájából. Másrészt, bár semmilyen ezoterikus, karma, horoszkóp, nem tudom miben nem hiszek egy cseppet sem, én azért is megdöbbentem, mert átvillant az agyamon, hogy hello... sors? Én ezt nem így gondoltam. A fiú FB oldalán semmi nem látszott a dologból, ugyanúgy járt tovább kirándulni, töltött fel fotókat, szóval most már nem vagyok benne biztos hogy együtt voltak, de ez a lényegen nem változtat. Közben úgy alakult hogy máshoz jártam spinningre, nem oda ahova ő jár, mert a jóga is pont ugyanabban a két időpontban van, szóval nem találkoztunk.

Aztán múlt héten csütörtökön itt volt nálam Anais, és megmutattam neki a Dunapartot meg a sétányt, álltunk a kompnál és dumáltunk, és jött a fiú a kutyájával, köszöntünk. Aztán mire hazaértem, bejelölt FB-on, Instagramon, meg mindenütt, és azóta lájkolgatja a dolgaimat (2014, pasik, basszus). Hát ilyen dolgok (nem) történnek velem.

My fabulous life - at least the part that you see

Ma sehogy sem sikerült elmennem edzésre (spinning), de abban a pillanatban hogy már túl késő lett volna elindulnom, már meg is bántam, és őrületes lelkiismeret furdalásom lett. Na majd reggel elmegyek futni (légyszi ne essen). Viszont némileg enyhít a bűntudatomon, hogy ma ezt ebédeltem, mondjuk előételként betoltam egy Kinder Pinguit (anyu napi cukisága2). 

 Ez pedig szintén valamelyik nap volt a menü: 

Arról, amikor kanálnyi vajat mártogatok barnacukorba és tömöm befelé az arcomba, elég ritkán szoktam instagram fotókat készíteni és blogposztot írni, pedig nekem elhihetitek, olyan is előfordul. 

I see a different you

Kicsit reménykedtem, hogy ma délutánra visszatér a múltkori csodás tavasz, és délután majd napsütésben csatangolhatunk a blökivel a Dunaparton meg a belvárosban, de zuhogott az eső mikor jöttem haza, persze bicajjal, és még csak kapucnim sem volt, jól eláztam. Így ázott verébként főleg, de amúgy is az egyik kedvenc pillanatom a napban, amikor letépem magamról a csinos ruhákat, a szoknyát, a harisnyát és a melltartót, és valami jó kényelmes és meleg cuccba bújok, hát az milyen jó érzés már? 

Ez a szám pedig akkoriban volt nagy kedvencem, mielőtt a férjem megismertem, hál'istennek teljesen jó emlékeket, érzéseket ébreszt. A Koop egy zseniális svéd cucc amúgy, ha meghallgatjátok, úgy hangzik, mint ha egy profi jazz zenekar játszaná ezeket a gyönyörű, franciás hangulatú sanzonokat: dob, hegedűk, trombita, gitár, klarinét - pedig egyetlen élő hangszer nincs benne, teljesen elektronikus minden hang, az elsőtől az utolsóig hangmintákból vannak összerakva a dalok. Tökéletes illúzió, tökéletes péntek délután soundtrack, imádom.

Napi cuki

Tegnap anyu azzal fogadott, hogy látott a tévében egy turmix receptet, és megvette nekem a hozzávalókat (narancs, gyömbér, alma, spenót), indítsam a péntek reggelt ezzel. Awwww?

Na jó

Úgy tűnik a napok kiegyenlítik egymást: ups, and then downs. Ezt a felébredek-5-kor-és-az-óracsörgés-előtt-10-perccel-alszom-vissza stílust nem tudom miért csinálom, mondjuk elég nagy hatással van a napom további részére, és nem jó értelemben. És még a tavasz is eltűnt. 

I wish

Jókedv

És még olyan is volt ma, hogy büntetésből feleltettem egy osztályban egy nehéz anyagból, mert tegnap nem bírtak magukkal, és képzeljétek, tanultak mint az állat, és minden felelő ötöst kapott, de úgy, hogy tényleg megérdemelték, nagyon jó érzés volt, jól megdicsértem őket. Egy másik osztályban pedig nagyon rendesen dolgoztak, és az óra utolsó 15 percben beszélgettünk, és kérdezgettek rólam mindenfélét, én pedig meséltem, és azt mondták, hogy a tanárnő (ez én lennék) úgy néz ki mint egy diák, hát awww. 

A sikerélmények miatt pedig nagyon jókedvűen jöttem ki a suliból, kiléptem az épületből, 15 fok, előttem a Duna meg a bicikli úton suhanó bringások, ordítva énekeltek a madarak, a nap pedig úgy sütött, hogy alig láttam, de nem bántam - szóval full tavasz fogadott. Ma kivételesen autóval voltam, ami nekem mindig kicsit ünnepi, nem sokat használom mert mindig tekerek, pedig imádok vezetni, annyira szabadság érzetet ad, még az én picike autóm is. Hazadobtam a cuccaimat, és aztán elautóztam ide-oda, elintézni a dolgaimat, nagyon hangulatos volt a csupatavasz városban krúzolni, és egyszer csak megszólalt a kedvenc számom, amitől mostanában mindig fülig ér a szám. Feltekertem a hangerőt, és énekeltem tiszta erőből, nem érdekelt, hogy ki lát - na az a néhány perc, az 10 pontos volt. 

Szólok nektek is, hogy itt a tavasz, és egyre több ilyen kvázi hibátlan napunk lesz, nem kell izgulni.

Confused

Talán nem is lúzer vagyok, hanem egyszerűen szétszórt. Ma délután elmentem vásárolni, vettem egy üveg finom fehérbort, meg mindenféle isteni sajtokat, elmentem a bátyámékhoz, akik a szomszédos (elég nagy, meglehetősen újgazdag) faluban laknak, és felköszöntöttem a tesóm a szülinapja alkalmából. Ez a történet ott sántít, hogy a bátyámnak nem ma van a születésnapja, hanem 9 nap múlva lesz, és én ezt tudom is. Szóval nem tudom, nem értem mi van velem. Cavington, vagy nem is tudom.

Ő a nagyobbik bátyám egyébként, és 10 évvel idősebb nálam (a másik 7-el), ami azt jelenti, hogy ő néhány napon belül 46 éves lesz, ami akárhogy is nézzük... Sokkoló, főleg neki, pedig ahogy beszélgetünk, ugyanaz a vicces kölyök, az engem a végtelenségig imádó bátyám, akivel az első berúgásomat megejtettem 16 évesen, akinél annyi nyarat töltöttem Szegeden mikor egyetemista volt, és alig tanultam meg a barátnője nevét, már egy másik lánnyal járt, aki rendszeresen játszotta a békebíró szerepét köztem és a szüleim közt mikor a lázadó korszakomat éltem, aki mindig meghallgatott, és akire mindig, mindig 100%-ig számíthattam. Még általános iskolás voltam, mikor elkezdett nekem könyveket venni karácsonyra (pedig én Limarát, meg Impulse-t szerettem volna): Salingert, Dosztojevszkijt, Hemingwayt, majd később A New York Trilógiát is ő nyomta a kezembe, ott indult az Auster-szerelem. Most meg családos ember, két nagy fiús apuka. Annyira jó fej, és nagyon okos, kár hogy nem ismeritek őt. 

Persze cseppet sem bánta hogy ilyen korán felköszöntöttem. Dumáltunk egy csomót, meg kaptunk a feleségétől vacsit, meg xboxoztunk a kölykökkel. Most voltak mindenféle szüli- meg névnapjaik a srácoknak, és a bátyámék őrületes dilemma után megvették nekik, mert persze a haveroknak van már, és hát a fiúkák nagyon ácsingóztak utána - és láthatólag nem bánták meg a döntést, iszonyat jó társasági élmény. Ilyen kinectes cucc, hogy érzékeli azt, aki előtte áll, és mindenféle mozgással irányítható játék (is) van hozzá, amik hipercukik, őrült nyulasak meg kisoroszlánosak meg nem tudom, és én halálosan élveztem, sokkal viccesebb mint az én wiim. És a fruit nindzsában a kezemmel kellett szeletelni a gyümölcsöket, szerintem holnap izomlázam lesz.  

Feed me

Nem hoztam pénzt magammal, mert otthon felejtettem a pénztárcám, és nem vagyok olyan kapcsolatban a kollégáimmal hogy bármelyiküktől kérjek kölcsön akár egy százast is, akivel meg igen, az az imént fejtette ki nekem, hogy mennyi pénze van fizetésig - nem sok. Korog a hasam, és 15:05-ig van órám, jaaaaj. Ez szerintem még a tegnapi lúzerségfolyam folytatása. 

És biztosan emiatt van, hogy most, illetve már napok óta másra sem tudok gondolni, mint hogy otthon, a hangulatos kis konyhában töltsek magamnak egy pohár bort, hagymát vágjak, fokhagymát pucoljak, csirkemellet tisztítsak, pritamin paprikát vágjak darabokra, gyömbért, koriandert, meg mindenféle mindenféle fűszereket dobjak a sercegő kókuszzsírba, kevergessem az egymáshoz melegedő hozzávalókat, megszórjam ananászkockákkal, megkóstoljam a kókusztejet mielőtt ráöntöm az egészre, majd még egy kis fokhagyma, és még egy pici fűszer. És közben meg gőzölög a forró rizs. 
Dióhéjban: curryt akarok főzni, és enni is. Nagyon.

Pinch of yum