Narancs

Ma is itthon-tanulós nap van, de suli után felmarkoltam a kocsit és elmentem bort (meg kaját) vadászni, vettem 4 üveggel, ezek után ajánlom, hogy halálosan finom legyen. Olyan gyönyörű rózsák voltak 700ft-ért, hogy nem bírtam ki, megleptem magam egy csokorral, és vettem egészséges cuccokat is, salit, sütőtököt, mandarint, brokkolit, halat meg rákocskákat, szépen bestokiztam őket a hűtőbe, majd mostam, teregettem, pakolásztam, most blogot írok, de már nem tudok mit kitalálni hogy eltereljem magam, úgyhogy kénytelen leszek leülni és írni. Pfff. 

Kaptam egy tehenet, tudjátok, egy ilyen szőnyegnek használatos tehénbőrt, óriási, fehér és vajszínű, gyönyörű, és olyan tőle a nappalim, mintha egy Lakáskultúrából vágtam volna ki, épp csak a nyitott kandalló hiányzik. De hát tudjátok, a tudat, hogy ez egy cuki kérődző bőre-bundája, az én kis állatbarát lelkemmel nem annyira fér össze, szóval még emésztem a dolgot. Mindenesetre a macskámnak nincsenek kétségei a bocival kapcsolatban. 

Pinot Gris for breakfast

Ezt a cikket most találtam a Lidl-ről meg a finom, 1000ft alatt kapható boraikról. Feind Pinot Blanc és Gris (no meg a Grüner Veltliner Wachau Reserve, ha még kapható) - nagyon dicsérik, gondoltam titeket is érdekelni fog, kedves alkoholista borkedvelő olvasóim. Annának stipstop a 7-8 ker.

whatktdoes

Nyaff

Tegnap délután a magándiákjaim után otthon maradtam hogy dolgozzak, mert minél inkább beleásom magam a pedagógiai portfólió rejtelmeibe, annál inkább be vagyok tojva tőle, már az is megfordult a fejemben, hogy szabit veszek ki (ezt persze nem lehet). A pasim Budapesten maradt, és bár legszívesebben lefeküdtem volna aludni, végül sikerült fegyelmeznem magam, leültem 6-kor, és utánaolvastam, meg írtam 10-ig. Az egyik rész majdnem kész, még egy picit kell kiegészítenem, és ma meg is mutatom egy kolléganőnek.

Annyit viszont sikerült elérnem, hogy úgy rágörcsöltem, hogy arra ébredtem hajnal 3-kor, hogy a portfólióról álmodok, és olyan ideges lettem, hogy darabig csak forgolódtam - ennek eredményeképp persze 6-kor kialvatlanul, nyűgösen ébredtem, és ez az állapot azóta is tart. Ma délután is folytatom az írást, kizárt, hogy ezt az utolsó pillanatra hagyjam. 



Na, közben beszéltem a mentorommal, aki elolvasta, miket írtam, és szerinte hűűű mennyire professzionális vagyok szakmailag, majd írjam meg az ő portfólióját is. Úgyhogy megnyugodtam, bár ettől még rengeteg munkám lesz november végéig. 

Névnap (?)

Itt a suliban az a szokás, hogy ha valakinek névnapja (ki tart 2014-ben névnapot?), vagy szülinapja van, akkor sütit, pogácsát hoz. Kb 50-en vagyunk kollégák, szóval aránylag sok kell, hogy mindenki megkóstolhassa, esetleg kettőt is vehessen. Általában hoznak sósat is, édeset is, üdítőt mellé, mint az oviban anno. Én tavaly a névnapom után kezdtem épp tanítani, a szülinapom meg a két ünnep közt van, szóval kimaradtam a sorból.

De a héten névnapom lesz, illene hoznom, sütnöm ezt-azt... Ami finom, sok, egyszerű, nem tart egy napig, míg megsütöm. Kicsire vágható, vagy eleve kicsi, malackodás és szalvéta nélkül ehető, tudok hozni 50 embernyit. Sós, édes.

Arra gondoltam, hogy esetleg túrós pogácsa. Sütinek meg csokidarabos-banános keksz.

Esetleg más ötlet?

Shift+Del

Itt ülök reggel a vonaton, 7:07-kor kellett volna indulnia. Most majdnem fél8, és még mindig itt állunk, valami miatt nem indulunk. Nincsen első órám, a korábbi vonatra ültem fel, hogy kényelmesen beérjek, esetleg még haza is ugorjak egy kutyaorrpuszira, 10 perc sétára a téren, meg egy szójatejes kapucsínóra suli előtt, de így inkább azon izgulok, hogy nem kések-e el. Most már én is kezdek aggódni, hogy nem fog működni ez a reggeli vonatozás, még így hetente egyszer vagy kétszer sem, ahogy Violet is írta, mert úgy tűnik, túlságosan megbízhatatlan a rendszer. Pedig annyira ideális lenne, hiszen a zónázó vonattal mindössze 25 perc az út. 25 perc lenne, ha elindulnánk. Mondjuk még mindig kiszámíthatóbb és olcsóbb, no és persze zöldebb is, mint autóval ingázni. Na, elindultunk, mindössze 26 perces késéssel. 

Más. 

Tegnap délután, mikor már elegem volt a portfólió írásából, a pasim meg épp biciklizett valamerre, kicsit takarítgattam a Dropbox fiókomat, ahova azokat a dolgaimat töltöm fel, amiket több kütyüről is szeretnék elérni: fotókat, sulis dokumentumokat, másokkal megosztandó fájlokat, mappákat. Persze egy csomó fotó nem kell már, hogy itt tárolódjon, de törlés előtt átnéztem őket, hogy nehogy valami pótolhatatlan dologra eresszem rá a kedvenc shift+del kombinációmat. 

És akkor ott voltak a fotók, amiken az exférjemmel pózolunk valami koncerten, utazás alkalmával, vagy épp a házassági évfordulónkon, mindössze néhány hónappal, héttel, nappal a szakításunk előtt. Látszólag a legnagyobb boldogságban. Ott, élőben is, nekem legalábbis úgy tűnt, hogy minden rendben. Meglepően rezignált vagyok a képekkel kapcsolatban, nincs gyomorgörcs, szomorúság, visszavágyódás. Kiböjtöltem, meggyászoltam, továbbléptem, új életet kezdtem, nincsenek már érzelmeim iránta, tárgyilagosan nézegetem az arcát, meg az enyémet, az enyémen őszinte öröm, az övén, nos, fogalmam sincs. Boldognak tűnik ő is, vajon lehetett-e mindezt színlelni. Hmmm. Mindegy, nem fontos. Aztán töröltem a fotókat, végre lett sok Dropbox helyem megint az új fotóknak az új életemről, hazaért a pasim a bringázásból, és már el is feledkeztem a múltról. A házasságomról, a volt férjemről.

Aztán este ültünk Budán, a szép kicsi konyhájában, halkrémes kenyeret vacsiztunk citromcseppekkel, salátával, egy-egy pohár vörösbort ittunk hozzá, Nouvelle Vague-ot hallgattunk, hogy hangulatba hozzuk magunkat a decemberi koncertre, és akkor eszembe jutott, hogy milyen rég hallgattam Oasist, elindítottam a gépén a Spotify-on az albumot, és megszólalt az egyik kedvenc dalom evör, hogy Don't Look Back In Anger. Milyen szép gondolat: ne nézz vissza haraggal. És ott ülök ezzel a fiúval, beszélgetünk, nevetünk, már a közös karácsonyunkat tervezgetjük, szeretem őt nagyon, ő is szeret a hülyeségeimmel együtt, boldogok vagyunk, kit érdekel a múlt? Itt az idő, lehetnék nagyvonalú.

"Eddig úgy ült szívemben a sok rejtett harag
Mint alma magházában a négerbarna mag.*"

De már nem. Nem haragszom rá, biztosan így jó neki, máshogy nem lett volna, és tudom, neki is megvan a maga baja, megküzdött, vagy még mindig küzd, a démonaival ő is. És mégis úgy érzem, hogy sosem fogok tudni az exemnek megbocsájtani, sosem fogok tudni mosolyogva, örömmel leülni vele szemben, hogy mesélj, hogy vagy, mi van veled, emlékszel a közös életünkre? Már nem érdekel. Mint ahogy a közös életünket, az emlékeinket, a házasságunkat, úgy őt is töröltem. Shift+del-el, vagyis végleg, nyomtalanul. És én azt hiszem, nekem ez így jó. 


*Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Joghurtos almás lepény

Majdnem azt írtam, hogy tökéletesítettem a kedvenc francia gyümölcslepényemet, amit már megosztottam veletek, és remélem jó sokan meg is sütöttétek (ugye), de igazából nem lett tökéletesebb, csak más lett. Kinyitottam a hűtőt, és Milonka-stílusban kitaláltam, hogy sütök valami sütit a maradékokból, volt jópár foltos, a végét járó alma, egy elfekvőben lévő natúr Cserpes joghurt, amit már nem akartam tartogatni, meg egy félig elhasznált tejszín. És így született ez a finom süti. 

1. Az eredeti receptet innen ismerhetitek.

Hozzávalók: 

25 dkg finomliszt

13 dkg vaj

1 db tojás

2-3 ek (barna)cukor 

1 csipet só

A töltelékhez: 

1 kg alma

3 dl joghurt

1 dl tejszín (elhagyható, akkor kicsit több joghurt kell)

2 evőkanál cukor

1 tojás

Elkészítés:

1. A lisztből, 1 tojásból, felkockázott vajból, cukorból, sóból tésztát gyúrunk, lisztezett deszkán kinyújtjuk kör alakúra, egy kivajazott (22-25 cm-es) piteformába simítjuk (illetve belenyomkodjuk), széleihez igazítjuk, villával megszurkáljuk és 160 C-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt elősütjük.

2. Az almát megpucoljuk, feldaraboljuk, az elősütött tésztára borítjuk (a francia lepényeken szépen sorba vannak rakva a szeletek, nekem ilyesmire nincsen energiám, meg nem is szeretem a szabályos dolgokat). A joghurtot kikeverem a tejszínnel, a cukorral és a tojással, majd egyenletesen ráöntöm az almára. 160 fokon sütöm kb 40 percig, ha megdermedt a joghurt, akkor kész. Frissen, langyosan is finom, de nem mellesleg a legtutibb reggeli lehet kávé mellé.

Péntek

Természetesen nektek lett igazatok, és tegnap estére már minden rendbe jött, így utólag azok a (nemlétező) problémák, amiken néha szétrugózom magam, már nem is tűnnek nagynak, fontosnak, sőt, problémának sem tűnnek. Most is épp elkezdtem kifejteni az ügyeket, de aztán visszatöröltem, mert hagyjuk is, lépjünk túl. Mert nem ez a lényeg, hanem hogy tegnap jött a pasim, és most nagyon jó nekünk együtt, péntek van, tavaszi idő volt egész nap (mennyire jó), már délben itthon voltam, és délután szaladgáltattam a kutyikat a téren a kölykökkel mindannyiuk nagy boldogságára. 

A nap híre pedig, hogy ma megnyílt a Főtéren a borjurta, ami az egész város találkozóhelye novembertől márciusig, de tényleg, mindenkivel össze lehet futni. Ez egy igazi jurta, belül sparhelttel, 25 fokkal, karácsonyi fényekkel, két fajta forralt borral, zsíros kenyérrel és fa ülőkékkel, amik puha, meleg szőrökkel vannak leborítva, hogy ne fázzon a fenekünk, amikor beülünk megmelegedni, meg a borunk fölött trécselni egy kicsit. És ami a lényeg, hogy bármelyik este (és hétvégén még délelőtt is, mondjuk piac előtt vagy után) el lehet sétálni, hogy pöttyös bögréből igyuk a forralt bort, és összefussunk és dumáljunk kicsit ezer éve nem látott ismerősökkel. És még a blökiket is be lehet vinni: szóval a hely a borimádók és a kutyatulajok paradicsoma. Úgyhogy indulunk is nemsokára meginni a szezon első forralt borát.

Bár be kell ám vallanom, hogy az utóbbi néhány évben, mióta leszoktam a cukorról (kivéve ha csokiról van szó, persze), nem okoz már olyan komoly élvezetet a forralt bor sem, sokkal szívesebben iszom egy pohár száraz vöröset, vagy fehéret, így télen. És tényleg, a legtöbb helyen olyan édesre ízesítik, hogy szegény, gyanútlan forraltborozót jobban fejbe vágja a cukortartalom, mint az alkohol. 

Na ilyenek a legnagyobb problémáim jelenleg. 

Lebuktam

A gyerekek szerint én vagyok a Macskanő. 

sarah walsh

Catty tights day

Ma nem sikerült aludnom, kvázi egyáltalán nem. Sajnos nagyon sokat agyalok, ráadásul tudom jól, hogy tök fölöslegesen, de sajnos ez van. Dühítő, hogy a lányok így túlkombinálnak mindent, ahelyett, hogy csak élveznék az életet. Ahogy kinézek, simán elmehetnék a Walking Dead-be statisztának - még nem szólt senki, de kaptam pár sajnálkozó pillantást, plusz olyan érzés, mintha durván másnapos lennék, még hányingerem is van. Pedig felvettem a cicás harisnyámat is, de az sem segít. Még egy lyukasóra, két nemlyukas, és mehetek haza aludni.

 

a középső - Calzedonia amúgy

Őszintén remélem, hogy nektek jobb napotok van.

Bonjour

Reggel arra ébredtem, hogy annalight írt 5 új izgi bejegyzést, és ettől úgy tűnt, hogy jól indul a nap, de aztán 5 perc múlva a konyhában összetörtem a világ legjobb Bodum teáskannáját, ami vékony üvegből készült, és emiatt fél óráig tartott, míg az összes szilánkot összeporszívóztam a bútorok alól-mögül, nehogy a kiskutyik belelépjenek, és így el is múlt a jó-nap-feeling egyből. Főleg, mikor meggugliztam, hogy 16 ezer forint lenne pótolnom a kannát (amit anno ajándékba kaptam), de jó lesz helyette az ikeás verzió is, úgyis vennem kellene néhány dolgot ott.

ő volt az

Tízóraira pedig a szendvicsem mellé ettem egy málnás Cserpes joghurtot, hát az a világ legfinomabb cucca, kár, hogy nem nagyon eszem tejtermékeket.

A lábujjam (a gyűrűs) szép sötétkék lett, cipőben oké, de mezítláb járkálva nagyon fáj. Remélem nem fog leesni.

Tornacipős nap

Nagyon szeretem a mostani, vadonatúj órarendem, mert van két kőkemény napom (kedd, szerda), meg 3 nagyon laza, ráadásul pénteken 4 órám van, 11:35-ig tart az utolsó órám. Mára már bemelegedett az épület is, már nem fázom, és mivel az igazgatónak névnapja van, kaptunk rengeteg pogácsát meg mini-mignont.

Ma a biztonság kedvéért felvettem a meleg, kapucnis NoN+ ruhám, amit nagyon-nagyon szeretek. Éjjel nyávogott nagyon a macs, és kimentem megnézni, hogy mizu, és lerúgtam a kanapé lábában az egyik lábujjam, hát annál fájdalmasabb dolog nincs a világon, ráadásul azonnal kétszeresére dagadt, de kaptam rá azonnal puszikat, az egy kicsit segített. Fájt, ezért a pöttyös harisnyámhoz felhúztam a zöld, kényelmes bársony tornacipőm, amúgy is ki akartam próbálni ezt a stílust, és nagyon tetszik, majd még kísérletezek vele.

katt

Ma bent alszunk Budapesten, csupa kaland az élet, most, hogy kevesebbet váltogatjuk a helyszínt, nagyon szeretek bemenni, és hazajönni is. Bár most leginkább arra vágyom, hogy főzzek valami nagyon finomat, süssek citromos lepényt, és New Girlt nézzek a kanapéról. Úgy egy fél éve eszembe sem jutott, de most láttam néhány cuki gifet, és elkezdett nagyon hiányozni, és legalább 2 évaddal le vagyok maradva.

Fázom

Nagyon szuper, hogy van fehér blúzom, így didereghetek benne egész nap. Pedig még trikót is vettem alá. Mit nem adnék egy vastag kötött pulcsiért.

Volt egy tánc

Jó volt olvasni, hogy milyen sokan voltatok mulatni a hétvégén, mi meg itthon filmeztünk, ezt a cukiságot néztük meg. Nagyon szeretem Michelle Williams-t, és a film maga is könnyed, színes, de érdekes volt látni itt is a dilemmát, ami szerintem sokunk fejében megfordul manapság, hogy hogyan tudunk értékelni egy kapcsolatot, miután évek teltek el, hiszen olyan sokszor ott a színes, szagos, az izgalmas, az új, és vajon érdemes-e otthagyni a régit, a kopottat, a fényesért, ami szintén megkopik majd - és mindez egy lány szemszögéből. Hmmm.

Nos

Nos, akárhogy is nézem, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy elrepült a másfél hét, és holnaptól megint munka van. Ez persze jó, mert megint indulnak a tevékeny napok, tettrekész vagyok, és van egy csomó tervem is. November végéig fel kell töltenem a portfólióm is, amivel lesz sok munka, de sikerült foglalkoznom vele, bizonyos részei elkészültek, és nem félek tőle, csak nem szabad az utolsó pillanatra hagynom, amire sajnos hajlamos vagyok.

A múlt héten egy csomó jó kis találkozóm volt, és fel is töltődtem a beszélgetésekkel meg a nevetésekkel, és ez holnap este is folytatódik, meg remélem, egész télen. Nagyon jó érzés a dilemmáimat, a problémáimat elmondani másoknak, és fontos, hogy más szemével lássam a helyzeteket, amikben vagyok, amik így egyáltalán nem tűnnek már olyan ijesztőnek. Még mindig küzdök azzal, hogy az én életemben eddig nem volt helyük a konfliktusoknak, és most meg kell tanulnom elmondani, ha valami bajom van, valamint nem megbántódni, és mondjuk szakítani, ha kritikát kapok. Szerintem nagyon jó úton járunk, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a megfelelő ember van mellettem ahhoz, hogy ezeket meg tudjam tanulni. 

Holnap megint ünneplőben kell mennem a suliba, mert tudjátok, mi egyházi iskola vagyunk, és lesz templomi ünnepség, és most lesz először, hogy nem állok majd reggel tanácstalanul a szekrény előtt, ugyanis képzeljétek, vettem egy fehér blúzt, pont olyan egyszerűt, mint amit kerestem, kvázi egy nőiesített, karcsúsított vászon inget. Már hónapok óta vadászom, de vagy nagyon béna minőségűeket találok, vagy ilyen bő, lenge selyem blúzokat, amiket maximum anyukámon tudok elképzelni. És csütörtökön álltam a Mangoban épp fehér ing vadászaton, és pont hívott a pasim, hogy mizu, ő végzett, találkozzunk, és megbeszéltük, hogy 10 perc múlva a szokott helyen, és én ekkor megláttam egy szép fehér inget, bevittem a próbafülkébe, felpróbáltam, kifizettem, és a pasim előtt odaértem az onnan 5 percre lévő találkozóhelyre. Úgy örülök neki, mintha valami csodás, színes egyedi cuccot vadásztam volna, nem is értem.