Ma van az utolsó napom a szöveges értékelésekre, és nem mondhatnám, hogy készen vagyok. Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet azoknak a kolléganőimnek, akik nem csak 15 fős csoportokat, hanem egész osztályokat tanítanak, és és mivel kisebb óraszámú tantárgyuk van, kb az összes osztályban érintve vannak. Na mindegy, szóval nem vagyok még kész. Várom, hogy vége legyen. Kicsit azt juttatja eszembe, mikor egyetemista voltam és tanulnom kellett valami hülye vizsgára, ahelyett, hogy éltem volna a életemet.
Nagyon belelkesedtem megint az edzés iránt, igyekszem elmenni, amikor csak tudok, heti 3x legalább, de a múlt héten 4x voltam - végül itt a hozzánk közel lévő lepukkant, oldszkúl terem lett a befutó, egészen megszerettem, meg budapesti viszonylatban olcsó is. Reggel a legjobb mozogni nekem, sajnálom, hogy ha 8-ra megyek suliba, akkor nem fér bele - nonszensz lenne fél 5-kor kelni. Motivál, hogy ilyenkor eltűnik a fáradtságom, nem csak edzés után, hanem általánosságban sokkal energikusabb vagyok, gondolom, a vérkeringésem a dolog kulcsa. Nyoma sincs derékfájásnak, természetesen szebben tartom magam, és érzem, hogy a párnácskák alatt újta tónusosak az izmok.
Egyébként nem történik semmi különös, de tényleg, semmi, iszonyúan január van, szép, csendes állóvíz, olyat sem nagyon látok magam előtt, amit lehetne várni. Magántanítványozom, amit szeretek, mert egyrészt tök jó kimozdulás és szociális élet, másrészt engem fel is tölt, mert mindenki nagyon cuki, harmadrészt anyagilag megkönnyíti kicsit az életem. Most nem itthon tanítok, mert túl pici a lakás ahhoz, mert ha ide belépsz, az rögtön intim szféra. Meg hát Barnit hova tenném olyankor, nem akarom őt szívatni azzal, hogy addig menjen el itthonról. De mindenkivel jó kis helyeken találkozom, a SOTE csodálatos épületében, kávézókban, az egyik lánynál.
Ilyen apró örömök vannak, hogy találtunk végre olyan öblítőt, aminek meg is marad az illata a ruhákon (ebben jöhet ötlet, ha van, nekünk ez vált be, csak sajnos méregdrága). Meg hogy főzőcskézek, tök egyszerű dolgokat sok zöldséggel, és Barni nagyon lelkesedik mindig, ami nem egyértelmű, lévén, hogy eléggé válogatós.
sajnos nem találtam meg az eredeti forrást, mert a pinteresten is olyan idiótán linkelnek, de arra tippelek, hogy valentina armstrong |