news

A felfázásból pár nap alatt felgyógyultam teljesen, ez korábban még sosem sikerült antibiotikum nélkül. Ezt a gyógyszertáros néninek és a chatGPT-nek egyszerre köszönhetem. Elkezdtem még vasat is szedni, vagy hát ezt, ami a terhességem alatt is segített, és most úgy érzem, mintha jobb lenne az általános kedvem-közérzetem, de nem tudom, hogy ez csak hullámhegy, és majd visszahullok a mélybe hamarosan, vagy van remény, hogy okén érezzem magam úgy általánosságban. És akkor a jó dolgok következnek, hogy ne csak mindig vekegjek valamin:

• Elmentem úszni a Gyarmati Dezső uszodába, ami nagyon közel van hozzánk, és még sosem voltam, csak a mellette lévő játszón, amit imád Dani, biciklizni is ott tanult meg. Szerintem aránylag jól úszom, és szeretek is, de szerintem életemben először találkoztam 50 méteres medencével. Hát ez nagyon hosszú, teljesen más, mint a 33-asban úszni, mikor már úgy érzed, hogy mindjárt fordulhatsz, akkor még tök messze van a vége - nem tudom megmagyarázni, de sokkal fárasztóbb volt, mint a rövidebb medence. Az jó volt, hogy kevesen voltak, de persze így is jól fejbevágott egy bácsi, aki a sáv közepén úszott, és még ő volt felháborodva, hogy hogy kerülök oda. Hétközben nincsen szauna sem, az is milyen hülyeség, miközben végtelen milliárdokból húzták fel. Nemsokára nyit a kinti medence, az lesz igazán az én világom. 
• Voltam fodrásznál kb két hete, most nem Gergőhöz sikerült foglalnom, hanem a lányhoz, akihez még szoktam járni. Nekünk nagyon hasonló az ízlésünk és a stílusunk öltözködés terén, és már régóta eldöntöttem, hogy neki adom a sárga csíkos Carhartt pólómat, ami S-es, és picike rám. Még a kapcsolatunk elején kaptam Barnitól, mikor azt gondolta, hogy nagyon vékony vagyok, haha - pedig én, ha kevesebb a súlyom, akkor is inkább M-es cuccokat tudok hordani, mert a vállam pl. aránylag széles. Most kivasaltam, becsomagoltam szép selyempapírba, ragasztottam rá matricát és elvittem neki. Annyira örült, nagyon jó érzés volt - imádom ezeket az apró gesztusokat.
• Danival láttunk egy videót egy nyilvános kis dobozról, amiben kisautók vannak, és rá van írva, hogy vigyél egyet - hagyj itt egyet! Ebből jött az ötlet, hogy tartson kisautó csereberét. Az elsőt tök spontán, kb egy órával az esemény előtt hirdettük meg, és senki nem jött el. A másodikon viszont kb 30-an voltunk, és egy egészen komoly kis kerti parti kerekedett belőle, a srácok pedig nagyon jó kis csereberét tartottak. Dani az elején nagyon izgult, de végül jól sikerült és elégedett volt az új szerzeményeivel. Megbeszéltük a többi anyukával, hogy a kisautós téma lehet rendszeres, és tartunk majd olyat is, amin nem csak kisautókat, hanem már játékokat is lehet majd csereberélni. 
• Barnit meg engem felkértek egy ruhamárkához, hogy az új kollekció fotózásához jöjjünk el modellkedni, kedden lesz a fotózás. Nagyon vagány cuccok lesznek, modern városi hangulat és egy street fashion fotós fog minket (vagy hát a ruhákat) megörökíteni. Barni nagyon lazán veszi, én viszont iszonyúan izgulok, és keddig még át kell műttetnem magam széppé és menővé. :D Dani hétfőn ott alszik a nagymamávál, hogy kivételesen ki tudjuk magunkat aludni.
• Apukám ma jön hozzánk, itt alszik és holnap reggel megy egy helyi szervezett kirándulásra. Imádom. :)

saturday night fever

Még pont akartam kérni egy jó felfázást! Már két napja éreztem, de annyira enyhén, hogy gondoltam, majd sokat iszom és úgy rendben lesz, de ma reggelre belobbant, és nagyon nyűgös vagyok emiatt. Ennek ellenére tök jó napunk volt, elígérkeztünk Anyuékhoz Vácra ketten Danival, de nem siettünk, szép nyugisan indítottuk a reggelt - 6 kor. Nem bánom különösebben, mert jó hosszú így a nap, meg tudom, hogy így a biológiai órám is kiegyensúlyozottabb (bárcsak én is az lennék), de ezért nem bánnám, ha alud(hat)nék mondjuk 8-ig. Reggeliztünk, én lenyomtam egy edzést - kaptam kicsit komolyabb súlyokat (mármint az eddigi 2 kilósakhoz képest) Barnitól, és ez a mai volt a második alkalom. Találtam az instán egy olyan feladatsort, ami a teljes testet megmozgatja, szerintem élvezetes is, izzasztó, és elsőre durva izomlázam lett tőle, ahogy szeretem - a mai jobban is  esett. Mellé csináltam pár napüdvözletet meg csavarós jógapózt, tök jó volt, pedig elméletileg nem szeretek itthon edzeni. De muszáj volt, mert mindkét idén vett terembérletemből bukó volt pár alkalom a betegségek miatt, és így akartam valami könnyebben beilleszthető alternatívát. 

Szóval lementünk Vácra, Dani azonnal beállította a szüleimet csatasorba játszani, én meg befeküdtem a meleg cserépkályha mellé egy kicsit pihenni. Ebédeltünk, én visszafeküdtem, ők meg játszottak tovább, de ilyeneket, hogy Dani mosta az autómat, meg átfestette a régi, csoffadt kisautóit, így közben pl. tudnak mellette kertészkedni meg más dolgokat csinálni. Látom amúgy, hogy mekkora kincs, hogy ki tudod lökni a kertbe, és ha lát közben és tud veled dumcsizni, akkor tök jól elvan a kis projektjeivel hosszan. Itthon hiába van kertünk, ha nem vagy ott mellette, hanem fent vagy a lakásban, akkor 10 perc múlva inkább feljön ő is. 

Hazafelé bementünk egy mekibe és kapott Happy Meal menüt, ami azért történt, mert felhívtuk az édesapját, aki épp egy McDrive-ban rendelt éppen - muszáj volt ezért követnünk a példáját. Én nem vagyok szigorú a trash kajákkal (bár pont mekit havonta max 1x eszik) és az édességgel kapcsolatban, főleg azért, mert Dani nagyon jó evő, ha mondjuk adsz neki egy szendvicset egy halom paradicsommal, paprikával és uborkával, akkor bepuszilja először a zöldségeket, és utána lát neki a szendvicsnek. Van, amit nem eszik meg, és van, hogy csak 3 falatot eszik és utána almát kér, de én mindent ráhagyok, nincs olyan, hogy de még 3 falatot stb. Mindig van itthon túró rudi, tejszelet, és van édességes fiókunk is, bármikor hozzáfér, és szokott is belőle enni (bár előtte megkérdezi, hogy ehet-e), de keveset. Nekünk ez így bejött, nem téma a kaja és kész, mindenki azt és annyit eszik, amennyi jól esik neki. Barnit szerintem nagyon elrontották otthon és az oviban is ezzel gyerekkorában, hogy nem állhatsz fel, míg meg nem eszed stb, és szeret enni, de azért vannak gondjai a kajával. Ha pl. valami nem ízlik neki, vagy nem esik jól, esetleg sokat szedett, akkor is képes megenni az egészet, miközben látom, hogy küzd vele - nekem azt szörnyű látni, nem akarom, hogy ezt csinálja. Ráadásul sajnálkozik, hogy ne haragudjak, hogy ezt már nem bírja megenni, majd később - én meg nem győzöm megnyugtatni, hogy engem nem zavar, tök oké bármennyit eszik. A lényeg, hogy Dani kapott egy sajtburgert, egy kis sültkrumplit, egy almalét és egy pakli UNO-t, és tök boldog volt velük. Én vizet ittam, most tök jól eszem, nem kívántam a trash-t. 

Mielőtt hazaértünk volna, beugrottunk meglepni Barni anyukáját - szerintem nehezen viseli az egyedüllétet és iszonyúan örül minden alkalomnak, mikor együtt lehet velünk. Kicsit beszélgettünk, játszottunk egy kör UNO-t, Dani lefojtotta a sajtburgert egy tányér ragulevessel,  meg megnézegettük a Tavaszi böngészőt, amit a kicsi unokatesó névnapjára vettünk. Nem siettünk, mert Barni nem volt otthon, egy szabadtéri D&B bulira ment a Hajógyári Szigetre. Úgy volt, hogy én is megyek, de semmi kedvem nem volt hozzá, így mondtam, hogy mi ma anya-fia napot tartunk, ő meg pihenjen, este meg bulizzon. 

Szerintem ez így nagyon jó, mert kell néha kicsit a család nélkül lenni, tökre megérdemli, hogy kapjon időnként egy kis szabit. Ami viszont nem jó, hogy nekem sajnos senki nem mondja, hogy ők eltűnnek 1-2 napra, én meg addig éljem világomat. Most több családos (mármint az ő családja) programra is mondtam, hogy menjenek nélkülem, egy ebédre, egy fél napos skanzen kirándulásra, meg egy két napos erdei, szállásos-kirándulós sztorira - de annyira csodálkozik ezen mindenki, hogy miért nem megyek, hát nélkülem nem jó, akkor inkább ők sem mennek. Pedig nyűgös vagyok, fáradt vagyok, fel vagyok fázva, és amúgy meg miért kell megindokolnom, hogy miért nem akarok menni? Miért kell úgy éreznem, hogy szar fej vagyok, ha csak eszembe jut, hogy én esetleg nem megyek velük? 

Ezek meg itt virágok Anyu kertjéből:

hard times

Szerintem amúgy kissé depressziós vagyok. Nincs rá semmi okom, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez szimpla kémia. Pár napja úgy érzem, hogy semminek semmi értelme, legszívesebben magamra zárnám a háló ajtaját úgy két hétre, vagy utazzanak el a srácok és ne szóljon hozzám senki., aludhassak és lehessek egyedül vég nélkül. De tényleg, sírni tudnék, amikor valaki megint nem talál valamit, szeretné tudni, hogy mi lesz a vacsi, vagy egyszerűen bármit akart tőlem. Onnan gondolom, hogy most tényleg van valami kémiai magyarázat, hogy ma pl sétáltam az utcán, és fizikailag nehéznek érzem emelni a lábam, annyira nincsen bennem semmi motiváció. Esténként 9-kor már alszom, az mondjuk nagyon jó. Egyedül akarok lenni. 

1-2 napon belül meg fog jönni, és őszintén reménykedem benne, hogy emiatt van. 

Pedig annyira finomat ebédeltem (isten áldja a mangós ecetet): 

tavasz

Na, hát végül csak eljutottam bőrgyógyászhoz _online_, küldtem fotót, ő meg írt nekem szteroidos krémet, allergia elleni tablettát meg mindenmentes arckrémet. A folt, ami már több mint egy hónapja kínoz, 4 nap alatt tűnt teljesen el, és remélem, vissza sem tér. Mondjuk nem kezdtem el még újra sminkelni, és körömlakkom sincs most, szóval nem tudom, hogy ha ezeket visszavezetem, akkor lesz-e visszaesés, drukkoljunk, hogy ne legyen.

Egyébként semmi különös, Dániel ovizik, én dolgozom és még járok a szorongás-tanfolyamra. Most kedden is voltam, jövő héten lesz az utolsó időpont, ami miatt egészen el vagyok keseredve, annyira szeretem - nem is magát a szorongás témát, hanem a csoportot és a beszélgetéseket, azt, hogy milyen támogató és kedves mindenki. Kicsit már önjáróak vagyunk, valaki feldob egy témát, dilemmát, nehézséget, a többiek pedig megosztják a tapasztalataikat, ötleteiket, vagy bármit, amivel kapcsolódni tudnak. A csoport vezetője moderál, és nagyon jól csinálja - szóval egy kis biztonságos burok az egész, ahol a nehézségeket is szavakba lehet önteni. 

Phoebenek kedden volt a szülinapja, így a csoport után bementem a munkahelyére úgy, hogy nem szóltam előre. Meglepődött, nem számított rám, kapott virágot és megölelgettem, ittunk egy kávét meg kicsit beszélgettünk a főnökeivel együtt, aztán eljöttem. Utána megint tettem egy kisebb kört, és hazamentem, délután már voltak óráim. 

Elkezdtünk sűrűbben úszni járni Barnival, mert megint nagyon fájt a bal vállam kb a semmiből, és kitaláltam, hogy mi lenne, ha ezúttal nem pihentetném, míg elmúlik, hanem mozognék, hátha az is segít. Úgy szoktam, hogy egyik irányban mellben úszom a hosszt, visszafelé pedig háton. Jó volt a tipp, már aznap estére sokkal jobb lett, a második úszás után pedig el is múlt - és persze az egész hátam-karom-mindenem boldog az úszástól. Persze ettől még az ok nincsen meg, fel kéne fújni a pofám és megnézetni specialistával, de nekem 1-2 napig szokott csak durván fájni, mire időpontot kapok, semmi bajom. Akkor is szoktunk szaunázni és úszni, mikor Dani úszik, utána meg közösen pancsolunk egy kicsit, ami szuperjó. Az én ízlésemnek kicsit rövid a medence, de kezdem megszokni, a sok fordulás ellenére végülis tök oké. 

Ja, és voltunk vasárnap a tiszás március 15-i felvonuláson, ami csodálatos élmény volt, mindenki kedves, udvarias, mosolygós, jókedvű és jó fej volt. Apukám is eljött, úgy, hogy nem is számítottunk rá - az én szüleim nagyon kormányellenesek, de idén 84 évesek, szóval jobban örültem volna, ha Apa otthon marad a fenekén. Végül egymásba karolva és kézen fogva sétáltunk végig és óriási élmény volt nekünk is, de szerintem neki még inkább. Nagyon boldog volt, hogy ott lehetett, megható volt az egész. 

hazafelé

natúr

Meséltem talán, hogy van a jobb szemhéjamon egy viszkető, száraz folt, ami miatt egy hónapja nem sminkelem magam egyáltalán és épp csak egy alap hidratálót használok. Ez alatt az idő alatt kicsit jobb lett, de nem múlt el, a (magán) bőrgyógyászhoz áprilisra van időpontom. Mivel azt olvastam, hogy akár a géllakban lévő anyagok is okozhatnak allergiás reakciót, ma azt is leszedettem, ami miatt zajlik egy kis gyászfolyamat is bennem, nagyon szerettem a színes körmöcskéimet. Mondtam Barninak ma, hogy a természethez is visszatérek lassan, magam termelem a krumplit, sőt, veszek néhány tyúkot is (meg egy kakast!), hogy tojásaink is legyenek. Mondta, hogy ő nem bánja, tetszem neki így, natúr is nagyon, de azért annak nem örülne, ha a hónaljszőrömet is megnöveszteném. Hát nem tudom, én csak azt szeretném, ha elmúlna a viszkető foltocskám, és újra rajzolhatnék magamnak szempillákat, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy beteg hulla.  Még jó, hogy újra lehet napszemüveget hordani. 

Az is segít, hogy visszatérjek a természethez, hogy nem bírom bekapcsolni a tévét vagy a híreket, mert azonnal az egekben a vérnyomásom. Nagyon-nagyon-nagyon várom az áprilist. 

 

night terror

Dani holnap végre újra megy oviba. Amúgy nagyon cuki és igyekezett időnként elfoglalni magát, de azért kemény volt az elmúlt időszak. Ráadásul rosszul is hall, kb olyan vele beszélgetni, mint egy idős nagymamával, figyelni kell, hogy lássa a szádat, és jó hangosan, artikulálva kell beszélni hozzá. Mára már egészen oké volt ez is, de állítólag még legalább két hét, míg teljesen rendben lesz. 

Volt még egy fura dolog, tegnap éjjel arra ébredtünk, hogy sírdogál. Először Barni ment át, aztán mikor sokáig nem jött és folytatódott a nyüszögés, helyet cseréltünk. Csupa nedvesség volt a pizsije, úgy megizzadt, lecseréltem a felsőjét és kifújtuk az orrát. Ébren volt, de nem volt képben, nem nagyon engedte, hogy hozzá érjünk és fura dolgokat mondogatott sokszor (nem akarom), de nem tudta meg mondani, hogy mit nem akar (azt, amit mondtam!). Úgy tűnt, hogy nagyon mérges rám és elkeseredetten sírdogált, mintha őszintén szenvedne, kicsit mintha megszállta volna valami, vagy egy másik személyiség igyekezne kitörni belőle. Iszonyúan, dermesztően ijesztő volt, és csak azért nem próbáltam meg felébreszteni, mert egyszer kicsi korában már volt ilyen éjszakai epizódja, és akkor egy barátnőm mesélte, hogy nekik is volt ilyen, nekik fel is kelt és kontrollálhatatlanul mászkált a kicsi. Night terror-nak (éjszakai rettegésnek) hívják, teljesen normális, ha előfordul gyerekeknél, és nem szabad ébresztgetni vagy beszélgetni vele, csak mellette lenni, és vigyázni rá, míg lezajlik. Tipikusan betegség környékén jelenik meg, intenzív napok után, mikor az idegrendszer kimerült, kb 1-3 órával elalvás után, és tulajdonképpen az agy egyik része mély álomban van, de a másik, a test és az érzelmek megébrednek. Nekünk kb 15-20 percig tartott, utána magától elaludt, aztán még egy kör volt kb ugyanígy, és végleg elaludt. A legviccesebb, hogy reggel teljesen kipihenten ébredt (nem úgy, mint én, nagyon sokáig nem bírtam visszaaludni, reggel pedig azt sem tudtam, hol vagyok), és semmire nem emlékezett az egészből, kuncogott, hogy vajon mit nem akarhatott, meg miért lehetett rám mérges. 

Amúgy szerintem jó lenne erről többet beszélni, mert rémisztő, mikor az ember élesben találkozik vele először, rosszul reagálja le (a logikus reakció ugye, hogy megpróbálod felébreszteni, meg kérdezgeted, hogy mi a baj), és aztán utólag tudod meg, hogy ja, amúgy ez tök normális. Hát köszi. 

beteg fülecskék és Szentendre

Daninak életében először fülgyulladása van, sejthetitek, hogy milyen hetünk volt. Fájdalomcsillapítótól fájdalomcsillapítóig megyünk, meg sem várom, hogy elmúljon a hatása, hanem beállítom az időzítőt, éjszaka is, mondjuk úgysem sokat alszunk. Rosszul is hall, pedig antibiotikumot is szed már. Valamelyik nap lefekvéshez készülődtünk, és pont láttam, hogy meglátta magát a gardróbja tükrében, visszalépett és dörzsölgette az arcát egy darabig, miközben nézte magát, épp hogy azt nem mondta, hogy fú de szarul nézek ki. :D 

Holnap sem megy még oviba, és fogalmam sincs mikor mehet megint, nagyon el vagyunk fáradva. A héten volt olyan, hogy vidáman tartottam az órámat, miközben a háttérben sírt Dani, hogy anyaaaaa, nagyon fáj a füleeem, az nagyon rossz volt. Péntekre volt jegyünk a Dzsungel könyvére, de persze esélyünk sem volt elmenni, szerencsére átvette a jegyeinket az egyik ovis anyuka.

Ki szoktunk ülni a teraszra, mert a nap nagyon jól esik neki, és ott festegeti a kavicsgyűjteményét. Tegnap, egy hete először mozdultunk ki, elmentünk Szentendrére kicsit levegőzni. Barni unokatestvére volt párszor Vietnámban, kávéültetvényeken dolgozott. B tervként elkezdett a vietnámi kávékkal foglalkozni, importálja, meg igyekszik népszerűsíteni, és tartott egy komolyabb előadást meg kóstolót, oda mentünk. Végül az eseményen magán nem maradtunk ott, mert ez nem egy gyerekes progi volt, hanem kicsit barátkoztunk vele, és miután elkezdődött, elmentünk csavarogni a városba. Annyira csodaszép Szentendre, bárhova nézel, találsz valami szépséget vagy furcsaságot, nagyon szívesen laknék ott. Közben befutott Barni öccsének a felesége is a kisfiúval, úgyhogy nagy volt a boldogság, a kissrácok onnantól fogna nem is foglalkoztak velünk, nyomultak kettesben. A Barlang kertjében ejtőztünk egy ideig, én ittam két pohár proseccot, és egy hét után először láttam a fényt az alagút végén, meg egy kicsit le tudtam lazulni. 

Lángost ebédeltünk, bár a kedvenc lángososom, ami a templomhoz felvezető kis sikátorban van, nem volt nyitva, pedig minden kajálda előtt hosszú sor állt. Végül lementünk a vízpartra ahol a kicsi unokatesó úgy indított, hogy belegyalogolt a vízbe. Kicsit még kavicsoztak ott a kisfiúk, aztán beültünk az autóba és hazajöttünk. Nagyon feltöltődtem, úgy kellett ez a kimozdulás, mint egy falat kenyér.