saláták és született feleségek

Tegnap este végül megnéztem Az ápolónő című dán minisorozatot a Netflixen, érdekes volt, elképesztő, hogy ez tényleg megtörtént. Fél 3-kor feküdtem le, de már 7 előtt ébren voltam, ez van, én egyszerűen nem tudok sokáig aludni, olyan rövid hozzá az élet. Természetesen bennem van, hogy mennyi mindent csinálhatnék, mielőtt hazaérnek a fiúk, de eldöntöttem azt is, hogy ahhoz, hogy blogolni tudjak, az kell, hogy találjak magamra egy kicsi időt minden nap. Úgyhogy várhat a pakolás, a süti sütés meg minden, van reggelim meg kávém, kicsit üldögélhetek is akár a csendes, napsütötte lakásban. 

Hétfőn találkoztam Szaffival (ős is megígérte, hogy visszatér!), utoljára év elején (talán januárban?) volt itt nálam, mikor hatalmas pocakkal a kisfiát várta. A Normába ültünk be és ventiláltunk egymásnak az anyuka-lét nehézségeiről, meg persze jókat röhögtünk is magunkon. Mindketten ugyanazzal küzdünk, ezzel a jó anyuka - jó feleség - jó háziasszony szindrómával, nálam már a munkával is megspékelve, gondolom, nem kell részleteznem, hogy mi ez, és hogy egyedül mi várjuk el magunktól, hogy minden téren tökéletesen teljesítsünk, senki más. Jó volt ebből kiszakadni kicsit, és csak röhögcsélni ott a Norma teraszán a finomságaink fölött. 

Most egy kicsit telítődtem a kajákkal, amiket csinálni szoktam, krumpli, tészta, husi, kenyér, és már előre elhatároztam, hogy salátát fogok enni, és úristen, annyira finom (és szép) volt! 

Rukkola, kicsit aszalt paradicsom, retek, sütőtök, tofu, áfonya, ribizli, rajta magocskák és egy édeskés-citrusos öntet. Jól állt volna hozzá egy szelet komoly, roppanós, melegre pirított kovászos kenyér, de végül nem kértem hozzá. 

Annyira ízlett, hogy már amikor ettem, tudtam, hogy majd csinálok hasonlót itthon is, hazafelé bevásároltam hozzá, és nem mondom, hogy reprodukáltam, mert az enyém jobb  és kiadósabb lett. 

Hozzávalók: spenót, édesburgonya, tofu, paradicsom, szőlő, tökmag, vörösáfonya. 

Öntet: juharszirup, citromlé, olívaolaj, mustár. 

A tofut kicsi kockákra vágva megpirítottam szójaszósszal és juharsziruppal (persze mézzel is lehet). Az édesburgonyát megfőztem és megpirítottam kicsi fokhagymával. A tányérra halmoztam csinosan mindent, és kész is. Na az én salimhoz nem hiányzott a kenyér. 

SÁO

Nagyon durva (két) hetünk volt, Barni elképesztően sokat dolgozott és rengeteget stresszelt, én meg kicsit átvettem a gyomorgörcsölést tőle, azt hiszem, izgultam helyette is. Közben ettől függetlenül szépen leamortizáltam magam egészségileg és energiaszintileg egyaránt. Nem volt jó, de túlvagyunk rajta, a jövő hét már sokkal lazább lesz.

Péntek este zárta le a hetét, aztán hazajött későn és azonnal lefeküdtünk aludni. Megbeszéltük, hogy szombaton feloldjuk az egész hetes feszültséget, és végre figyelünk egymásra - amire az elmúlt időszakban sem időnk, sem energiánk nem volt. Aludtunk, ameddig tudtunk (fél 9, ez mindkettőnknél erős rekord), majd rövid készülődés után bevásároltunk a tőlünk 50 méterre lévő piacon (ami annyira Franciaország nekem, nagyon szeretem) egy csomó zöldséget és gyümölcsöt. Aztán elmentünk, vettünk nekem telefont (fél óra alatt, nem kellett sorban állni, és szuperkedves-ügyes volt az ügyfélszolgálatos lány), egy másik helyen vettünk fóliát meg tokot, és be is üzemelték nekem a telefont, majd elmentünk ebédelni. 

Nekem a KHAN a kedvenc ázsiai éttermem Budapesten, sokszor áradoztam már itt róla, és sokmindenkit elvittem már, hogy megosszam velük is az élményt. Barni is velem járt ott először, és tetszett neki a hely, de azt mondta, hogy a Gozsdu udvarban lévő SÁO, ami egyébként a KHAN idősebb tesója, sokkal jobb - hangulatosabb, nagyobb, profibb, és jobbak a kaják is szerinte. Ma először eljutottunk oda együtt, és végigettük az előételeket, ahogy én szoktam ázsiai helyeken - azt hiszem, tudnék csak rákocskás nyári tekercsen élni. Tökéletes ízorgia. 

Nagyon tetszett a hely, gyönyörű és színes, dizájnra egyértelműen veri a Khant. Nagyon kedvesek az arcok, gyors és profi a kiszolgálás (a Khanban is), a kaja - szerintem a Khanban jobb, Barni szerint itt. Az árak ugyanolyanok. De gondolom, mindegy is, melyik jobb, örülni kell, hogy két ilyen magas színvonalú, autentikus, mégis nagyvárosi és modern ázsiai étterem is van Budapesten. 

És a telefonom fényképező-tudását is kipróbáltam azonnal.

Cukkinitészta fokhagymás paradicsommal - 10 perc alatt

Én egy időben már próbálkoztam a cukkininek a tésztaként való felhasználásával, csak akkor nyersen készítettem el. Hogy őszinte legyek, az túl extrém volt az én étkezési szokásaimhoz mérten, ennyire azért nem vagyok elszánt. De ma megkívántam egy finom, olaszos, paradicsomos spagettit, és volt a hűtőmben egy szép, zöld, közepes cukkini, úgyhogy gondoltam, kipróbálom sütve is. 

Így egy pici olívaolajon, egy wokban megpirítottam a legyalult, picit megsózott cukkinit (3-4 perc), majd félretettem. A kertből szedett, félbe vágott koktélparadicsomokat összerottyantottam egy gerezd apróra vágott fokhagymával a wokban, téptem rá egy marék friss bazsalikomot, rátornyoztam a cukkinire... És kész. Nekem nagyon bejött.  

Vegamilonka

Még csak annyit akartam hozzáfűzni a múltkori vega poszthoz, hogy az utóbbi hónapokban többször rajtakaptam magam, ahogy mondjuk állok a lidl húspultja felett, vagy anyukám elém rakja a rántott csirkecombot, esetleg sütés előtt átnézem a kacsamellet, hogy megfelelően megtisztították-e - szóval nem egyszer előfordult, hogy belegondolok, hogy mi lehet a története ennek a darab húsnak. És már többször előfordult, hogy elment az étvágyam - szóval gyanítom, hogy nekem tényleg itt az ideje, hogy változtassak az étkezési szokásaimon - nem extrém módon, hiszen szerintem eddig is ügyesen ettem, de még tudatosabban, egészségesebben kezdjek el főzni és táplálkozni. 

Úgyhogy szombat óta nem ettem húst, egyelőre nagyon jólesik, és egyáltalán nem kívánom, pedig 5 nap alatt 4 súlyzós edzést csináltam. Persze közben igyekszem odafigyelni a fehérjebevitelre (erre mondjuk szívesen hallanék ötleteket, tudom: tofu, tojás, tejtermékek, csicseriborsó, magvak, bab, borsó, lencse...?), de mondhatom, hogy minden oké. 

Nagyon jók és inspirálóak voltak a kommentek a poszthoz, köszi szépen mindenkinek, aki írt, főleg a vegáknak, vegánoknak, nagyon érdekes volt hallani a történeteket (szívesen veszem, ha van még kedvetek mesélni hasonló tapasztalatokat). És mivel többen is azt írtátok, hogy hasonlóan vagytok a húsevéssel, mint én, hogy szeretitek a húst, de jólesne változtatni, arra gondoltam, én megosztom itt majd a tapasztalataimat. Első körben csak annyi lesz szerintem, hogy igyekszem keresni opciókat a hús helyett, hogy ne legyen alap, és közben sokkal több zöldséget enni, megtartva időnként a halat és a tenger gyümölcseit - ha van kedvetek, tartsatok velem. 

Közben körülnéztem vega-ügyileg, és az a bajom a legtöbb recepttel, hogy értem én, hogy csicseriborsó fasírt, meg nem tudom, de nekem ezek a receptek pont ugyanolyan bonyolultnak tűnnek, mint anyukám főztje, én rendes fasírtot sem szoktam csinálni. Nem akarok hosszan, ezer hozzávalóból összerakni dolgokat, bepanírozni, meg kisütni olajban - az én stílusom a konyhában ez a 10 perc alatt valami finomat abból, ami a hűtőben van. Vannak persze a szuper curryk, amik a kedvenceim, olyat már posztoltam, de ha akad más is, ami bejön, akkor kiteszem ide, jó? 

Csicseriborsós, kakukkfüves sárgarépakrém

Mivel rendszeresen járok edzeni, muszáj időnként kenyeret is ennem, főleg edzés napokon működik jól mozgás előtt. Viszont időnként gondban vagyok azzal, hogy mit rakjak a kenyeremre, főleg, ha nem akarok húst enni. Sajtot? Tojást? Avokádót? Esetleg lehet működhet a kenyerünkre valami olyan zöldség is, ami nem dögunalmas?

A múltkor a barátnőm esküvőjén a Házikó intézte a cateringet, és ott voltak nagyon finom zöldségkrémek. Így ad hoc, az emlékeim és néhány recept elolvasása és a képzeletem alapján megpróbáltam reprodukálni a répakrémet, mivel volt itthon egy csokor friss, roppanós sárgarépám, és képzeljétek, nagyon finom lett. Édeskés-sós, kicsit fűszeres, nagyon jól működik a magos barnakenyér és a paradicsom mellé.

Hozzávalók: 

3 nagy sárgarépa

5 evőkanál csicseriborsó (konzerv)

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál krémsajt/tejföl/joghurt

kakukkfű, só

Elkészítés: 

• A nagyobb darabokra vágott sárgarépát összekevertem az olívaolajjal, sóval és egy ág összetépett kakukkfűvel, majd 20 percre betoltam a forró sütőbe. 
• Amikor megpuhult, botmixerrel összeturmixoltam a csicseriborsóval, összekevertem 2 evőkanál krémsajttal és kész. És brutálisan finom. 

Majd még kísérletezek más zöldségkrémekkel is (cékla, mentás zöldborsó, ???)

Málnás, mascarponés linzerkosárkák

Van ez a gyümölcslepény receptem, ami változatosan megtölthető bármilyen épp aktuális gyümölccsel, amit szimpatikusnak találok a piacon, almával, eperrel, körtével, fügével, szilvával, vagy akár vegyíteni is lehet őket. Eszembe jutott, hogy mivel indul a gyümölcsszezon, és szeretek sütit vinni a kollégáimnak a kávé mellé, viszont ez nem egy szépen/könnyedén vágható lepény, jó lenne, ha kisebb porciókban is el tudnám készíteni. 

Úgyhogy kölcsönkértem anyukám muffin formáját, és elkészítettem a tésztát.

Kellett hozzá: 

• 10 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 2 db tojás
• 25 dkg finomliszt
• csipetnyi só

Géppel összegyúrattam a tésztát, 30 percig pihentettem a hűtőben, hogy kicsit keményebb legyen, lisztezett deszkán vékonyra kinyújtottam, majd egy ikeás illatgyertya tisztára mosott üvegével (a nagyobbal, azt találtam megfelelő méretnek) kiszaggattam. Benyomkodtam őket a muffinformába, és körülbelül 10 perc alatt, a már forró sütőben 160 fokon megsütöttem őket.

Közben egy doboz laktózmentes mascarponét kikevertem egy kis doboz laktózmentes joghurttal és egy evőkanál porcukorral. A kihűlt kosárkákba töltöttem mascarponét, a tetejükre a Lidl-ből szerzett málnaszemeket és mentaleveleket nyomtam. 

Sajnos a kollégáknak nem marad:). 

foood

A délutáni tanítványom meg az edzés közt volt úgy két órám. Kitaláltam, hogy kiveszek egy csirkemellet a mélyhűtőből, pont kiolvad, míg sétálunk a kutyival, és megsütöm, hogy vacsira és holnap is legyen valami finom, amit saláta mellé tudok enni. Nem akartam a serpenyő mellett állni, sütőben akartam megsütni úgy, hogy ne száradjon ki. EZT a receptet választottam, mert nagyon szeretem a The Kitchn ötleteit, a Facebookon is követem őket, és napi szinten van olyan cikkük, amit nyálcsorgatva olvasok el. 

A lényeg az, hogy be kell dörzsölni olajjal vagy vajjal az egész csirkemelleket, sózni, borsozni kell őket, majdtetszés szerint fűszerezni (én kakukkfüvet, apróra vágott fokhagymát szórtam rá és jól meglocsoltam citromlével), majd ráhelyezni egy kivajazott tepsire. Be kell kenni vajjal egy sütőpapír egyik oldalát, és ezzel lefele beborítani a húst úgy, hogy belenyomkodjuk a tepsibe a papírt. Én fél óráig pároltam így, majd levettem róla a papírt, és még 10 percig sütöttem. Isteni, zamatos, belül vajpuha, kívül pirosra pirult. Szerintem ilyen a tökéletes sült csirkemell. 

És ez lett belőle, két marék bébispenótból, egy fél mangóból, meg egy adag apróra vágott édesköményből a holnapi ebédem: 

Foood

Napok óta írok egy bejegyzést, úgy, hogy perceket lopok különböző tevékenységek közben. Már többször átírtam a ma szót tegnapra, aztán  benne volt az, hogy szétfeszülök egy határidőtől, de azt is módosították a hónap végére, és először csak az időhatározókat módosítottam, majd az változott meg, hogy hogyan érzek bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és aztán az egész annyira aktualitását vesztette, hogy úgy döntöttem, nem erőltetem többé azt a posztot.

Azt azért el akarom mesélni, hogy kedden elmentünk a csajokkal Gyömbihez. Előtte találkoztam Pillával, elmentünk kávét venni nekem, majd eltévedtünk KÉTSZER, ami nagyon vicces volt, főleg, hogy szerintem mindketten jól ismerjük Budapestet, és nem vagyunk elveszett lelkek sem. Esztinél megfőztük azt Jamie-féle vega curryt, amiről már írtam, megittunk egy üveg Bodri vörösbort, meg megettük Eszti összes New York-ból hozott csokiját. A curry annyira finom volt, hogy péntekre megbeszéltem Phoebe-vel, hogy délután elmegyünk edzeni, utána pedig együtt megfőzzük itt nálam. Igazából nem annyira lepődtem meg, mikor Phoebe írt délután, hogy szeretné megváltoztatni a programot úgy, hogy edzeni ne menjünk, csak együnk és igyunk. Igazából értettem a gondolatmenetet, ami eljuttatta őt ehhez az üzenethez, úgyhogy mondtam, hogy rendben. 

Nekem általában az az előítéletem a nagyon egészséges, főleg a húsmentes kajákkal szemben, hogy nem olyan ízesek, mint mondjuk egy sült kacsamell, de ez a curry ezt az elméletemet igencsak megcáfolta. Óriási illat-, íz- és színkavalkád, főleg a halom friss korianderrel a tetején. A csajokkal rizzsel ettük, Phoebe-vel rizstésztával. 

Eszembe juttatta egyébként, hogy régen sokat jártam a Krisnások éttermébe, még ezer éve a rakpartra, utána pedig a Vigyázó Ferenc utcába, nagyon szeretem a konyhájukat. Megvettem tőlük a szakácskönyvüket, az Isteni ízeket, és sokszor megfőztem belőle egy csomó mindent. Az ízviláguk hasonló volt, indiai fűszerek, ugye. A kedvencem az volt, hogy csináltam egy pitát, egy lencsefőzelék-szerű valamit, egy joghurtos, karfiolos, borsós, currys ragut, egy nagyon csípős-édes almacsatnit (lekvár-szerűséget), mindenből tettél a tányérodra és úgy etted - nem tudom szavakkal visszaadni azt az ízorgiát. Jó sok idő volt ennyifélét megfőzni, de aztán akkora adag lett, hogy napokig tudtuk enni.

Aztán valakinek kölcsönadtam azt a szakácskönyvet, és soha többé nem kaptam vissza. De most már érzem magam annyira kreatívnak és tapasztaltnak konyha-ügyileg, hogy receptek nélkül is merjek nekiállni reprodukálni ezt a menüsort. 

Csicseriborsós paradicsomsalsa

Tegnap gyógytornáról hazafelé bementem a Lidlbe, és bevásároltam. Egyetlen avokádó árválkodott a kosárban, és pont tökéletesen érett volt, rám várt, úgyhogy ma reggelire már ehettem avokádós pirítóst salátával. A sali amúgy verte a főételt, konzerv csicseriborsót tettem bele, apróra vágott paradicsomot és újhagymát, friss bazsalikomot, meglocsoltam dióolajjal és balzsamecettel, megsóztam... Nyami. 

A fotózás néha annyira nem megy, nem is értem. Bocs.
Sokkal finomabb, mint ahogy kinéz!

Therapy

Tegnap sütöttem sütit, ha még emlékeztek Ilonka nyári gyömölcslepényére (ITT) és a szilvás változatra (ITT), akkor tudjátok, hogy itt az idényük. Nos, a héten már készült az előbbi is, a vegyesgyümölcsös lepényt pedig dokumentáltam is. Nagyon finomak, nekem a szilvás a kedvencem.

Nekiülünk, és 15 perc alatt elfogy, mindenki imádja. 

The spirit is back

Az elmúlt másfél napban többet aludtam, mint nem. Mondjuk előtte jól leamortizáltam magam alig-alvásokkal, hajnali ágyba kerüléssel, reggel 6-os keléssel, úgyhogy rámfért. Ma éjjel 9 óra mély, álomtalan alvás után reggel 7-kor ébredtem, pizsamában kiültem a teraszra a reggelimmel, a kutyával és a macskával, ittam egy kávét, majd visszamásztam az ágyba és aludtam még két órát. És most érzem úgy, hogy kipihentem magam, elmúlt a fura, napok óta rajtam ülő köd, kitisztult a fejem. A kedvem még mindig nem 100%-os, de már nem érzem reménytelennek az ügyet. 

Aztán a nyakamba vettem a várost és a piacot, nem is tudom, mikor intéztem ügyeket, vásároltam utoljára. Már nem elég a havi 1G mobilinternet a telefonomra, ezért bementem, és szereztem rá havi 3G-t, amiért kb 500ft-al kell többet fizetnem, mint az 1-ért, köszi, hogy szóltak, hogy van ilyen (kurvára nem szóltak). Ezzel a lendülettel előfizettem a Spotify Premium-ra is, azt hiszem, végleg elmúltak azok az idők, amikor zenéket töltök a telefonomra. 

Aztán vettem húst meg zöldséget, hazajöttem és főztem ebédet, majd fél óra múlva szóltam anyuéknak, hogy jöjjenek ebédelni, ők meg néztek rám, hogy már kész is vagy? Fél óra alatt? És hát igen, pedig a szezon eddigi legfinomabb ebédjét prezentáltam, íme: 

A zseniális, puha, szaftos, hihetetlenül ízes citromos csirke receptje INNEN, a köret nyers céklasaláta volt pirított gombával és vajon párolt cukkinivel. Mellé pedig bossa nova: 

Friyay!

Azt hiszem, azt, hogy este 10-kor lezuhanyozva, pizsamában, köntösben, betakarózva ülök a kanapén, úgy, hogy ma már tanítottam, főztem, ebédeltem, ügyeket intéztem, sütit sütöttem, bicikliztem, kutyát sétáltattam, elvittem anyukámat vásárolni és trécseltem egy barátnőmmel, a fotós lánnyal két Sauska rozé hosszúlépés fölött, az annak köszönhető, hogy időnként sikerül iszonyú profin menedzselnem az időmet. Jó kis péntek volt ez.

Fogat is mostam már, mert egyszerűen muszáj volt valahogy megakadályozni, hogy további szelet banánkenyereket tömjek az arcomba, egyiket a másik után, de annyira finom lett, szerintem még sosem sikerült ilyen jól. Pedig a nagy részét már el is ajándékoztam a családom különböző tagjainak, de még így is maradt. Azért történt egyébként a dolog, mert akadt két nagyon barna banánom, és valamit kezdeni kellett velük. Már recept nélkül, fejből, pillanatok alatt meg tudom sütni, a kollégáim és a szüleim már sokszor élvezték a rám rohadó banánok egyenes következményét. 

Ma elkészítettem az év eddigi legfinomabb/legszebb ebédjét, lazacot sütöttem sütőben, mellé spárgát. Mindkettőt bedobtam egymás mellé egy tepsibe sütőpapírra, megsóztam, megborsoztam, a lazacra ráfacsartam egy negyed citrom levét, kapott egy kis olívaolajat, a spárga pedig néhány vajdarabot, 12 percig sütöttem, félidőben megfordítottam a halat. Közben tökgyalun leszeleteltem hajszálvékonyra egy egész céklát, megsóztam és locsoltam rá egy pici balzsamecetet - és kész. Úristen. 

Ja, és ma megint vettem egy gyönyörű tornacipőt. Amikor próbálom megmagyarázni a négy bicómat, azt szoktam mondani, hogy más cipőket gyűjt, én bicikliket, de most már legfeljebb azt mondhatom, hogy más cipőket gyűjt, én meg cipőket ÉS bicikliket. Gyanítom, hogy ez nem hangzik olyan kúlan, mint az első verzió.

Milonka sajttortája

Azt szeretem már ebben az időszakban, hogy reggel és délelőtt telibe süti a lakásomat a nap, mondjuk ennek persze csak szombaton és vasárnap lehetek tanúja. Óriási napfolt van ilyenkor az ágyamon is, és szeretek ilyenkor végighasalni a takarón reggeli után, miközben melenget a nap, ebéd után meg ugyanez történik, csak a kanapén.

Tegnap nagyon úgy éreztem, hogy pihenésre van szükségem, mert olyan volt, mintha egy buldózer ment volna át rajtam. Elmentem bevásárolni, feltöltöttem a hűtőm zöldséggel-gyümölccsel-hússal, ahogy szoktam. Egész héten okosan, ésszel ettem, háromszor voltam edzésen, és úgy döntöttem, megérdemlek egy kis sütit, illetve egy kis süti-sütést, mert szerintem a megfelelő recept keresgélését, a hozzávalók beszerzését, az itthon szöszmötölést, az előkészítést, a méricskélést, a sütő melegét és a lakást belengő illatot szeretem süteményekben a legjobban. No meg azt, mikor a család elé rakhatom az eredményt.

Ha megkérdezik, melyik a kedvenc ételem, habozás nélkül rá szoktam vágni, hogy a tenger gyümölcseis spagetti. Ha pedig arról kérdeznek, hogy melyik sütit szeretem, azon sem kell gondolkodnom: az epres sajttorta. Angliában, Doverben függtem rá egyszer (és szedtem fel miatta, meg az angol reggeli miatt pár kilót), és szerencsémre itthon sem kell nélkülöznöm, mert a McDonald'sban és a Starbucksban is első osztályú sajttortát árulnak (kisebb vagyonért). Régebben sütöttem (eper nélkül) egy párszor, de én úgy emlékszem, hogy bonyolult volt, drága, és feledhető volt a végeredmény. De most nagyon megkívántam megint, hát úgy döntöttem, sütök egy tepsivel.

Jellemző rám, hogy valami miatt nem bírom lekövetni a recepteket, mindig felbukkan a kreatív vénám, és megváltoztatom a hozzávalókat/instrukciókat úgy, hogy a legkevesebbet kelljen vásárolnom és a legegyszerűbb legyen elkészíteni. Szerintem jól működik ez a technikám, nem nagyon szoktam mellényúlni (odaégetni dolgokat már annál inkább), valószínűleg van valamennyi érzékem a dologhoz. Most is úgy csináltam, hogy elolvastam vagy 10 sajttorta receptet, írtam egy bevásárló listát, 10 perc alatt összeraktam a sütit, betoltam 35 percre a sütőbe, és voilá, már kész is a legfinomabb, legegyszerűbb, leginkább pénztárca-barát sajttorta, amit valaha készítettem (ez mondjuk nem nagy szó, de tényleg iszonyatosan egyszerű és nagyon-nagyon finom). 

Annyiban más, mint általában a sajttorták, hogy nem lett a krém olyan magas, így nem is annyira laktató, egy egészen könnyű sütit képzeljetek el.

Hozzávalók: 

• 1 doboz light sajtkrém (nem szoktam Philadelphiát venni, a lidlben és a tescoban is kapható olyan, ami pont feleannyiba kerül, mint a sajtkrémek ferrárija)
• 1 doboz (2dl) tejföl, a lidlben van laktózmentes)
• 3 dl görög joghurt
• 1 tojás sárgája
• barna cukor ízlés szerint (kb 5-8 dkg)
• 1 zacsi zabkeksz vagy teljes kiőrlésű győri édes (én az utóbbit használtam)
• 1 darab (kb 5 dkg) vaj

És ennyi. 

Tennivalók: 

1. Beleöntöm a turmixgépbe a zacskó kekszet, ráöntöm a felolvasztott vajat, és porrázúzom az egészet (10 másodperc).
2. Beleöntöm egy keverőtálba az összes többi hozzávalót, és gépi habverővel homogénné keverem (20 másodperc).
3. Beleöntöm egy közepes tepsibe a kekszport, egy villával egyenletesen eloszlatom a tepsiben és lenyomkodom. 
4. Ráöntöm a krémet a kekszes alapra, egy villa segítségével eloszlatom.
5. Betolom a sütőbe 35 percre 160 fokra (gáztűzhelyen 5-ös fokozat, félidőnél visszaveszem 4-esre).

Na jó, lehet, hogy túloztam, nincsen 10 perc az előkészítés. Az eredmény viszont mmm.   

Az történt, hogy annyira finom lett, hogy ma sütöttem belőle még egy tepsivel. Khm.

Péntek ♥

Érdekes, hogy egyszer nyögvenyelős, kibírhatatlan, nyűgös a péntek a suliban, máskor meg flottul pörögnek az órák egymás után, tudunk dolgozni, és a gyerekek is energikusak, jókedvűek. Ma szerencsére jó nap volt, annak ellenére, hogy holnap is dolgozunk sajnos. A legrosszabb, hogy ha akad ilyen szombati nap, mikor tanítás van, akkor maximum a gyerekek 20%-a esik be, a maradék kiíratja magát szülővel (3x egy évben van ilyen szülői igazolásos lehetőség). Ezért haladni nem lehet velük, de azért bent kell ülni teljesen feleslegesen. Szerintem játszani fogunk valamit. 

Úgy alakult, hogy kivételesen nem kell ma bemennem Budapestre, így azt találtam ki, hogy mivel ma rövid napom van, megebédelek, elmegyek edzeni (még kitalálom, hogy futás vagy edzőterem*), kicsit sziesztázom itthon, kitakarítom a konyhát, majd 8 körül találkozom néhány barátommal. Az agyi kapacitásom ilyen Pinterest-nézegetős szinten van, úgyhogy ennyi kihívás mára valószínűleg bőven elég lesz. 

Ja és nagy sikerélményem volt a héten, egyszer sem voltam anyuéknál enni, tulajdonképpen azt sem tudom, mit főzött anyu, ami nagy szó. Valamelyik nap vettem kivettem a mélyhűtőből egy fél kg-os kicsontozott csirkecombot, besóztam, beborsoztam, dobáltam mellé egy csomó fokhagymát, friss rozmaringot meg majorannát, összevagdaltam 4-5 almát, összekevertem és betoltam a sütőbe úgy egy órára, nagyon finom lett. Ezt ettem ebédre (néha vacsira is) különböző köretekkel, reszelt cékla, reszelt sárgarépa, madársaláta, narancs, gránátalma és mandula keverékével, párolt cukkinivel, az utolsó adag mellé pedig pedig épp főnek a sárgarépák a sárgarépa-habhoz, és bébispenótot párolok hozzá. Nagyon bejött, hogy sosem kellett gondolkodni, hogy mit egyek, finom is volt, egészséges, és a változatos köretek miatt nem tudtam ráunni - no meg szerintem spóroltam is egy csomót. Annyira szeretek elrakni a mélyhűtőbe cuccokat, meg elraktározni a spejzbe szuper alapanyagokat, mindig olyan, mintha találnám. 

pont, mint nálam. Fumi Koike

*közben már zuhog az eső, úgyhogy csak edzőterem lehet ebből.

Citrus saláta mozzarellával

Ahogy ígértem, mutatok egy csodás őszi salátát, amit a Pinteresten találtam, és azonnal elmentettem magamnak, így őszre tökéletes csirkemell, kacsamell, hal mellé, vagy csak úgy magában. Citrusos, tehát narancs, mandarin és grapefruit vegyesen lehet benne, mert itt az ősz, ja és mert én a salátákat gyümölccsel szeretem. 

• Citrus saláta mozzarellával, bébispenóttal (vagy bármilyen zöldsalival) és bazsalikommal

Mindent szépen felszeletelünk, összekeverünk, majd meglocsoljuk olívaolajjal és egy kicsi balzsamecettel. Ha vacsira készül, lehet, hogy kell bele szeletelni némi lilahagymát is. Ó. 

Banános keksz csokidarabokkal

A kolléganők befogadtak a nagyszünetes kávézós bandájukba, és ha nem is megyek minden nap, azért cukik. Sütit vagy kekszet is hoz valaki majdnem minden nap, úgyhogy gondoltam, veszek ma én is valamit a lidliben, de minden keksz béna volt, ami meg finomnak tűnt, az meg aránytalanul drága és kevés volt. Úgyhogy vettem egy tábla tejcsokit, hazajöttem és sütöttem inkább. Erre a kekszre esett a választásom, régen sokszor megsütöttem, gyors, egyszerű, meglepően finom. 2 banán kell hozzá, 25 dkg liszt, 10 dkg vaj, 1 tojás, barna cukor érzéssel, egy csipet só, és persze csoki. Ilyen szép, és nagyon finom. No és a legjobb, hogy isteni, otthonos, őszi, banános sütiillat lett tőle az egész lakásban.

Joghurtos házi jégkrém gyümölccsel és juharsziruppal

Néhány hete, ahogy már írtam korábban, kísérletezek a házilag készíthető jégkrémekkel. Volt már, hogy banánt turmixoltam össze joghurttal, de tejszínes alappal is próbálkoztam. Raktam bele eperpürét, gyümölcsöket, csokit, és a bár a legnagyobb ötletemnek az tűnt, hogy Smarties-t (az egyik kedvenc édességemet) is szórtam a formába, sajnos végül le kellett mondanom róla, mert leolvadt a drazsékról a lényeg, a szín, és fagyott formában nem is valami finomak. 

De végül rájöttem, hogy nekem a legjobban a letisztult joghurt íz jön be, a gyümölcsök pedig akkor a legfinomabbak, ha nincsenek belefagyasztva a jégkrémbe, hanem frissen mellérakjuk. Mindenképp görög joghurtot vegyetek, mert sűrűbb, nem olyan vizes. A lidliben ráadásul olcsó is, és van 5 dl-es kiszerelésben (na tessék, már megint őket reklámozom, mikor leszek már lidl háziasszony?). 

Szoktam tölteni a jégkrémkészítőbe is, a kölykök úgy szeretik a legjobban, de ha kicsit desszert-jellegűre szeretném készíteni, akkor muffin formákba rakom (nekem van gumis, ami bírja a hőt, meg ezek szerint a zimankót is), és így tálalhatóak kistányéron, plusz mehet melléjük a bármilyen típusú gyümölcs. 

Úgy csinálom, hogy összeturmixolok fél liter görög joghurtot 2-3 nagy evőkanál mézzel, beleöntöm a formákba, majd mehet a mélyhűtőbe. Nagy nehezen kibírom 2-3 óráig, kiveszem, kistányérokra borítom, szedek mellé málnát a két kis bokorról a kertből meg mentát szintén onnan, ha van épp otthon (nálam mindig van), meglocsolom juharsziruppal, és voilà. Annyira, de annyira finom. Pilla, sokkal finomabb, mint a lidlis fagyi. :)

ő anyukámnak készült

Pics, or it didn't happen

Most csak kettő van, tessék vele takarékoskodni. A Lightroom a hibás amúgy, mert mióta .raw-ban fotózok, muszáj használnom, és fúúúúj. Na és ma még csak fele adag fotó töltődött be, mikor a kattintgatás közben eltévedtem, és nem találtam vissza az eredeti forráshoz (tudom, én sem értem, miről beszélek, de basszus miért nem csinálják ezeket a programokat felhasználóbarátra, vagy legalábbis logikusra?), és annyira ideges lettem, hogy kitéptem a kábelt a gépből, hogy jó, hagyjuk. Utálom a Lightroomot. 

• Volt egy pasim, aki sok külföldivel dolgozott együtt, és ő mesélte, hogy az olaszok nyáron sokszor csak egy jégrémet esznek ebédre, majd még utána dobnak egy ristrettot (aztán gondolom, a vacsinál behozzák a lemaradást). Na és ma én is pont ezt a menüt ebédeltem (a jégkrém SK). Ja és az olaszokról jut eszembe, hogy a lidliben lehet most bivalymozzarellát kapni, és az nagyon-nagyon finom. 

• Csak kiejtettem a számon, hogy Pavlova, és már ott is illatozott az asztalon (na jó, a Pavlova nem illatozik, viszont feledhetetlenül finom). Szerintem anyu szeret engem. 

Nincs mese

Tegnap Pillanattal találkoztunk (részletek nála), és azt a típusú csavargást csináltuk, ami a kedvencem: nem egy helyen ücsörögtünk, míg elzsibbadt a fenekünk, hanem 4 helyet jártunk be, mindenütt ittunk vagy ettünk valamit, és aztán továbbálltunk, közben pedig sétáltunk, no és persze mindent megbeszéltünk, amit a lányok ilyenkor meg szoktak. Én egyébként szórakozni is így szeretek, az, hogy ülünk egy helyben, és iszunk, az nem az én világom, borzasztóan szoktam unni, sokkal jobban kedvelem a koncerteket, vagy a fesztiválokat, ahol lehet jönni-menni, inni valamit itt, megnézni valamit ott, ismerkedni amott. 

Voltunk többek közt Chez Dodo (vagyis franciául Dodónál), ami egy icipici macaronozó, és jelenleg szerintem a legtrendibb cukrászda Budapesten. Ez a hely számomra remek példa arra, hogy egy jó ötlettel, tehetséggel (na és persze ebben az esetben pénzzel) milyen sokra lehet vinni. Nagyon inspiráló a hely, csodaszép, és a lényeg, hogy tudom, sokan úgy találják, hogy a macaron egy édes, jellegtelen, száraz sütemény, és érthetetlen a hype körülötte. Ez sokszor igaz is, én még menő svájci macaron-cukrászdában is ettem olyat, hogy akkor már inkább egy jó isler. De Dodo valamit nagyon tud, ezek a sütik olyanok, hogy ha most visszagondolok, megint megindul a nyálelválasztásom, és újra a számban érzem a joghurt, a lime, a pisztácia és a vanília krémes ízét, és nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan tudok majd ezek nélkül a finom édességek nélkül élni (még jó hogy anyukám palacsintát süt, enyhítendő a kínt). Mostantól mindenkit oda fogok vinni randizni. A kedvemért menjetek el, és kóstoljátok meg, jó? Bízzatok bennem, nem bánjátok meg.

De a lényeg nem is a hely, meg a macaron, hanem hogy beléptünk, és rögtön megláttam, hogy a pult mögött az expasim unokahúga áll, aki kisnyuszi volt még, mikor megismertem, de most már kész nő, gyönyörű, és még mindig nagyon jó fej. Kicsit dumáltunk, róla, rólam, a családjáról, no meg az exemről, arról a fiúról, akivel 19 évesen jöttem össze, és 9 évig voltunk együtt. Sokáig, igen. Nagyon jó volt, összeillettünk, mint a borsó meg a héja, aztán vége lett. Ő még élni akart, tovább lépett. Aztán én is. És fura, hogy az exférjemről sosem álmodom, vele viszont gyakran. Hát persze, együtt nőttünk fel, mintha a testvérem lenne. Azért eléggé összetörte a szívem, de aztán olyan szuper dolgok történtek, hogy nem bántam, hogy így alakult, neki is megmondtam, mikor bocsánatot kért, hogy semmi baj. Dalt is írtam a szakításunkról, ami végül elég ismert is lett - ő pedig azt mesélte, napokig sírt, amikor először hallotta. Tegnap pedig nem volt jó hallani, hogy ő is egyedül van megint. Sajnálom, hogy neki sem úgy alakult az élete, ahogy eltervezte. 

Amikor szakítottam a férjemmel, nagyon sokáig keserű voltam, biztosan emlékeztek rá. Úgy éreztem, nem fog menni, egyedül nem, nem tudom, hogy kell. Elvettek egy csomó időt az életemből, majd csalódást okoztak. Most semmi ilyesmi nincsen. Van valamiféle nyugodt bölcsesség bennem, hiába vagyok 37 éves, hiába vagyok túl megint egy szakításon, úgy érzem, minden jól van úgy, ahogy van. Persze, jó lenne boldog családban élni, gyerekeket terelgetni, higgyétek el, sokszor eszembe jut, de... De ez van. Ezek a fiúk az életem részei voltak, sőt, azok most is, miattuk lettem olyan, amilyen vagyok. És hogy mi vár rám, találok-e olyat, akivel lehet, lesz családom, fogalmam sincs. De addig is, az egyetlen dolog, amit tenni tudok, az az, hogy optimista maradok, kihozom a maximumot az életemből, és jól érzem magam, amennyire csak tudom. És ehhez sokat hozzátesznek az olyan délutánok mint a tegnapi, a macaronok, a barátaim, ez a blog, a munkám, a madárcsicsergéses teraszom, az úszás, ami ebéd után vár rám, a holnap délutáni találkám, meg a többi apróság. Ez van, szóval nincs mese, ezt kell szeretni. 

Summer in the city

Ma suli után bementem Budapestre utánanézni a szakdolgozatomnak, ugyanis még mindig semmi hír. Bár a TO már nem volt nyitva, megállítottam valakit, és azt mondta, hogy ne izguljak, mindenképp ki fognak értesíteni, meg a Neptunban is látszani fog. Én csak azon izgulok, hogy esetleg azt mondják majd, hogy egy hét múlva államvizsga? Örülnék, ha lenne legalább 2-3 hetem tanulni. Tudom, nekiállhatnék most, de olyat ki csinál, még a vizsga időpontjának kitűzése előtt? Végül megtudtam, hogy kinek kell írnom, valószínűleg ő többet tud majd mondani.

Az egyetem után körbenéztem kicsit a kedvenc üzleteimben, jól nem vettem semmit (na jó, egy csíkos pólót), aztán... Aztán nem volt mit csinálnom. Olyankor szoktam találkozni a pasimmal, és csinálni mindenféle szuper dolgokat, de ilyen opció már nincsen. Pörgött az egész város, mindenki beindult a nagyvárosi nyártól, én meg vettem egy fagyit (Tihanyi Camembert - mogyorós csoki, még gondolkodom, finom volt-e) az Erzsébet téren, ücsörögtem és nézegettem az embereket. Fura megint egyedül, és egyben teljesen szabadnak lenni. Tavaly nyárra már olyan szépen megszoktam, most megint bele kell tanulnom, hogy szeressem ezt az állapotot. 

Aztán hazafelé találkoztam az egyik barátnőmmel, vele azóta vagyok nagyon jóban, mióta hazaköltöztem, egy tízessel fiatalabb nálam, de annyira szeretem őt is, meg a pasiját is, sokszor keresnek, és iszonyú jó fejek. És azt mondta ez a barátnőm, mikor kicsit nyüszögtem neki, hogy gondoljak bele, mekkora különbség, hogy nem azért szomorkodom, mert hiányzik a pasim, hanem mert újra egyedül vagyok. És tényleg. 

A sulitól kaptunk 50%-os vasúti kedvezményt, ami szuper, és az jutott eszembe, hogy ha visszakaptam az acélkék versenybicóm, amit amúgy is budapesti bringának szántam, akkor majd mindig felrakom a vonatra, és egy csomó vonaljegyet megspórolok azzal, hogy bent is azzal krúzolok majd vadul, milyen szuper lesz.