Game over

Végül persze tök jól sikerült, nagyon szépen felöltöztem, megható is volt, persze azért annyira nem, hogy sírjak, csak a lányokat vigasztalgattam. A gyerekek nagyon helyesek és szépek voltak, valahogy odáig jutottunk, hogy mindenki puszival köszön nekem, és úgy is búcsúznak tőlem, még a fiúk is, ami hipercuki. Rengeteget hülyéskedtünk, én is olyan hangulatban voltam, hogy minden mindegy. A mise alatt még szépen viselkedtünk, aztán a jutalomkönyvek kiosztása alatt már csináltam szelfiket magunkról az egész vigyorgó, lufis-virágos osztállyal a háttérben, vicces volt. 

Az mondjuk szarul esett, hogy csak virágot kaptam az osztálytól, tudjátok van ez a million roses kerek doboz, na és annak a koppintását kaptam meg művirágokból, ami így kvázi az ízlésem ellentéte (szerintem mondjuk mindenki ízlésének az ellentéte, hiperronda). Ajándékot egyáltalán nem, értitek, nem vártam nagy dolgot, meg hát van olyan kolléga, aki egy bűnronda tálat kapott, de pl az egyik osztály egy nagyon szép karórát vett az osztályfőnökének, ami meg a másik oldal, de mondjuk egy órához képest (sőt, a ronda tálhoz képest is) a semmi azért szomi, főleg, hogy szerintem szerettek, és én is őket. Pedig tudom, hogy raktak is erre félre osztálypénzt, csak valószínűleg szartak bele. A virágot is úgy adták ide, hogy ketten külön, és akkor én mászkáltam a többiek után, akik később jöttek, hogy köszi a virágot, ők meg így kábé milyen virágot? Na mindegy. 

Utána pezsgőztünk a kollégákkal, ami kurvajó volt, imádom azt a társaságot, de nagyon, igazán otthon érzem magam köztük. Mondták, hogy a szakmunkások nem olyan jók ebben, és majd lehet, hogy a vizsgák után fogják megköszönni a munkám, mondjuk én ezt nem hiszem. 

Tegnap estére lemondtam az összes programomat, Pillát, a blogger csajokat meg Danit is, mert éreztem, hogy nekem ma már nem terem semmilyen babér, és lefeküdtem 9-kor aludni. Úgy tűnik, jól tettem, mert ma már ezerszer jobban vagyok, hála az égnek. 

Same shit

Tegnap végigszendvedtem a bankettet, a gyerekek cukik voltak, csak én vagyok még mindig szarul. Nem esett jól a vacsi sem, illendőségből elfogadtam egy pohár rozét is, de bele se nagyon ittam, alig vártam, hogy hazajöhessek. Aludtam este 10-től reggel 9-ig, majd bementem az osztályozó értekezletre, ahol mindenki elmondta, hogy milyen szarul nézek ki, szegény én. Ezt mondjuk egész héten hallgattam, azzal együtt, hogy milyen sápadt vagyok, gondoltam, ezen ne múljék, elmentem szoliba (haha). sápadtság pipa, bár sajnos a szarul nézek ki részre nincsen csodaszerem. 

Nem tudom, mi van, azon gondolkodom, hogy lehet, hogy tüdőgyulladásom van? Már nem tudok mire gondolni, bár a doki meghallgatott, és nem mondott ilyesmit. Azt mondta, 7-10 nap, vasárnap lesz a 10. Árnyéka vagyok önmagamnak, semmi energiám, a fejemben folyamatos nyomás. Akkora a baj, hogy ma reggel azon gondolkodtam, hogy be kellene feküdni valami kórházba mélyaltatásban, toljanak tele vitaminokkal, aztán ébresszenek fel, ha meggyógyultam. Mert nekem arról szoktak szólni a péntekjeim, hogy munka után elmegyek edzésre, és annyira tele vagyok energiával, hogy a csajok azon szoktak nevetni, hogy két gyilkos sorozat közt, mikor a többiek alig élnek, én táncolgatok. Most meg el sem tudom képzelni, hogy nekem valaha bármire lesz még energiám.

Az értekezleten már az összes kolléga full sminkben, belőtt frizurákban jelent meg, és kérdezték, hogy mit veszek fel, nem akartam mondani, hogy még nem gondolkodtam rajta, és ha rajtam múlik, melegítőt, de leginkább elmenni sincs kedvem, végigállni egy hosszú misét, meg az egész műsort, jaaaaaaaj. Pedig ez az egész egy gyönyörű dolog, de most nagyon szar az időzítés. 

ez van

Mondjuk olyan 80%-osan sikerült meggyógyulni, bár ha fel kell mennem a legfelső emeletre a suliban, akkor utána alig élek. Már nagyon mennék edzésre, de az még korai szerintem, csak közben teljesen leépülök. 

Tegnap 4 körül végeztem, és tudtam, hogy jön a pasim, így készülődtem, megtisztítottam a spárgát meg a céklát a vacsihoz, szereztem bort, csináltam romi playlistet a Spotifyon, szóval virágokba öltöztettem a szívem. Aztán kimentem elé, és egész este ez a nem hiszem el típusú érzés volt, csak attól, hogy itt volt velem. Egyensúlyozunk a két város közt, elméletileg működik az is, ha ő alszik itt, és én is beérek a suliba, ha nála töltöm az éjszakát, 2 metrómegállónyira lakik a Nyugatitól, és 25 perc a vonatút, szóval sima ügy, de azért mégiscsak igényel némi szervezést a dolog. A héten még csak egyszer láttuk egymást, és eléggé meg vagyunk ettől bolondulva, de ha nekem kicsit lazább lesz a menet a jövő héttől, akkor sokkal könnyebb lesz mindent megoldani.

Holnap lesz a ballagás, tavaly olyan meleg volt, hogy elájultak a gyerekek, idén meg szarrá fogunk fagyni, meg most már esőt is mondanak holnapra megint, szupi. Megkaptam a bizonyítványokat, hogy írjam meg őket, meg a törzslapokat is, hát anyám. Persze nem lehet hibázni, pedig én vagyok az ember, aki bármely hivatalos formanyomtatvány kitöltésekor már a nevét rossz helyre írja, szóval már előre félek. 

Same in English

Az megvan, mikor a Love Actually-ben a csaj hazaviszi a céges buli után Karlt, bemennek  a lakásba, a csaj kér egy percet, bemegy a fal mögé, és így kicsit toporzékol, hogy víííííííííííííííí:)?

Na hát, vííííííííííííííííííííí:).

Helyzetjelentés

Legszívesebben átaludnám még a következő 1-2 napot, míg teljesen meggyógyulok, hogy aztán újult erővel vethessem bele magam az életbe. Munka szempontjából már lazaság van, de csütörtökön bankett lesz, pénteken ballagás, és egy csomó minden szerveznivaló van még ezzel kapcsolatban.

• Ez lesz: Csütörtökön lesz a bankettünk, ami annyi, hogy elmegyünk együtt kajálni, a gyerekek meghívták néhány kollégámat is, kifejezetten jó fejeket, szóval örülök. Mondjuk a tegnapi performanszuk után már nem vagyok olyan lelkes, és szépen elmegyek, megeszem a vacsim, kicsit beszélgetek, aztán csá. Megsértődtem, na.
• Aggódom: Pénteken délután 5-kor lesz a ballagás, ami órákig tart majd szabadtéren, és nem tudom, mit mondjak a gyerekeknek, hogy vegyenek kabátot? Már annak is örülni fogok, ha nem fog esni az eső, ugyanis nincsen B terv, hogy akkor mit csinálunk. Gondolom, szarrá ázunk.  
• Ne már: Én azt várom, hogy már ne kelljen harisnyát húzni a szoknyáimhoz, erre tegnap konkrétan fel kellett vennem a télikabátomat meg a pokrócnyi sálamat. Fúúj. 
• Örülök: Hát nyilvánvalóan örülök. :) Nagy-nagy heppinessz van. Nagyon szépen hagyom neki, hogy ő nyomuljon, ezt mindig rá szoktam hagyni a pasikra (gondolom itt ellensúlyozom, hogy én kezdeményeztem, vagy nem tudom), és bár iszonyúan elfoglalt, néhány óránként rámír, hogy mizu?, meg mesél picit, azt úgy szeretem, és mindig tudom, hogy mikor látom megint, és olyan jó. 
• Várom: Most pont nincs akkora stressz, hogy a hétvége után kelljen ácsingóznom, de mégis, mert a doki azt mondta, hogy egy hét minimum, míg meggyógyulok, és akkor addigra talán. Szerintem a ballagás után elviszem Pillát vacsizni, ha van kedve, hogy ne szomorkodjon, aztán meg hétvége.
• Dilemma: volt egy barátnőm, akinek francia pasija volt, és a csaj iszonyúan meghízott mellette, ugyanis a srác imádott főzni. Egy csomót futott, de azt mondta, így sincs esélye, ugyanis a pasi egyfolytában főzött, tudjátok, juharszirupos palacsinta reggelire és társai. Na és asszem rám is ugyanez a sors vár. Ugyanis az én pasim is terülj-terül asztalkámat varázsol reggelire, és még be sem fejeztük, de már látom, hogy nagyon el van gondolkodva, kérdem, hogy min pörög, és már azon, hogy mit főzzön ebédre. Meg vacsira. Arcom.
• Hangulat: Kissé nyűgös, türelmetlen, köhögőrohamokkal színezett, de azért ❤.
• Zene: The Magician - Sunlight ft. Years & Years (Darius Remix)

Pff

Annyira szar napom volt, úristen. Nem kellett ma még dolgozni mennem, de mivel ma volt az osztályomnak az utolsó tanítási napja (holnap, holnapután csak különböző programok lesznek), így bementem délre, elkértem őket az igazgatónőtől az utolsó három órájukról, és elvittem őket sétálni meg sütit enni. Mert megígértem nekik, és nem akartam csalódást okozni, csak mert beteg vagyok, mert fontosak nekem, és ki akartam ezt mutatni, és mert tudtam, hogy számítanak rá. Akinél nem volt pénz, azt meghívtam a saját kis pénzemből. 

És bazdmeg a 20-ból 5 ember időközben nem ért oda a cukrászdába, hanem hazamentek, vagy nem tudom, hova. Semmi magyarázat, csak nem jöttek el. Egyszerűen hihetetlen, hogy a szíved-lelked kiteszed értük, azt hiszed, örömet okozol, ők pedig szarnak a fejedre. Iszonyúan szarul esett, és tök rossz kedvem lett, pedig azt hittem, hogy ez egy szupi kis program lesz. Úgy volt, hogy csinálok róluk menő osztályképet is szép helyszíneken, de ezek után nem csináltam. 

Na mindegy, aztán hazajöttem, a délutáni diákomat már korábban lemondtam, pedig az érettségik miatt a héten mindenki triplán jönne, és szétkereshetném magam, de inkább aludtam, meg infralámpáztam meg kiköhögtem a tüdőmet. Szörnyen idegesítő, hogy akadályoztatva vagyok a dolgaimban, és nem tudok edzésre menni meg dolgozni meg randizni meg barátkozni meg pörögni, ahogy szoktam. Úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas. 

Aztán este bejelentkezett a lovagom, és elnyüszögtem neki a bajaimat, és annyira édesen megvigasztalt, hogy azóta igazából már nincsen rossz napom, mert akinek ilyen pasija van, mint nekem, annak szerintem sosincs rossz napja. Mindegy, a hétvégére maximálisan meggyógyulok, és a nyár is biztosan visszatér. 

Winter is coming

Hétvégén itt nálunk is ugyanolyan sarkvidéki időjárás volt, mint nálatok, iszonyú hideg van, basszus, kérem vissza a kora nyarat. Mondhatnám, hogy ez elkeserítő, és tény, hogy jó lett volna bicajozni, csavarogni meg az arcomat süttetni a nappal a Duna-parton, de az az igazság, hogy egy pillanatig sem szomorkodtam. Már nem is emlékeztem, milyen az, mikor kint süvít a szél és zuhog az eső, te pedig úgy érzed, hogy ez a világon a legjobban van így, hiszen egész nap ágyban lehet maradni, fel sem kell öltözni, a legnagyobb problémátok pedig, hogy épp filmet nézzetek, aludjatok, főzzetek, egyetek vagy összebújjatok, esetleg ezeknek különböző kombinációja. 

Pénteken itt nálam voltunk, szombaton-vasárnap pedig nála. Még nem mutattam be őt itthon, de mielőtt először eljött volna, elmondtam anyuéknak, hogy jönni fog valaki, még nagyon az elején vagyunk, és ne kommandózzanak, ők pedig teljesen tiszteletben is tartják a privát szférámat, mondjuk ezzel nem is volt gond soha. Pedig gyanítom, hogy drukkolnak, örülnek és kíváncsiak is egyszerre, de nagyon korán van még, és ez most (még) csak kettőnkről szól, nem akarom sem őt, sem magamat stresszelni (még) a családdal. Ha úgy alakul, kap majd a nagy olasz famíliámból épp eleget. 

Amúgy még mindig igencsak beteg vagyok, de talán már közeledik a vége. A Cataflam annyira kikészítette a gyomrom, hogy már semmit nem tudok/akarok bevenni, mert nagyon fáj tőle, úgyhogy már csak kézrátételes gyógyítás van, ráadásul most épp úgy köhögök, hogy hihetetlen (how to be sexy for your man).

okay

A múltkor Phoebe nem tudott eljönni edzésre, és egyedül voltam az edző csajjal. Jól kikészített, mondjuk én nagyon bírom a kemény edzéseket, meg ilyenkor dumálunk is sokat. Ő most szakított 5 év után a pasijával (ez a lány mondjuk 26 éves lehet), és én is szoktam mesélni neki(k), ha valami van. És most pont úgy találkoztunk, hogy 2 nappal előtte randiztam először a fiúval, azóta pedig folyamatosan ment a cukiskodás, úgyhogy úgy estem be edzésre, hogy kis szívecskék repkedtek a fejem körül. 

Én nagyon bírom ezt az edző csajszit, mondhatom, hogy a közös edzések során barátok lettünk, de volt két olyan megjegyzése a randimmal kapcsolatban, hogy igencsak megemeltem a szemöldököm. 

Az egyik, hogy megkérdezte, hogy mivel foglalkozik a srác, mondom, közgazdász. Erre ő: úúú, és mit szólt, hogy te tanár vagy? (Ford: akkor ő biztosan jól keres, és ő mit szólt hozzá, hogy te pedig szarul?) 

A másik, hogy azt mondta, hogy légyszi, azért még ne éld bele nagyon magad, de olyan hangsúllyal, mintha mondjuk nem sok esélyem lenne arra, hogy valami legyen ebből. 

Én mindkét kommenten nagyon meglepődtem, egyrészt, mert az esetek nagy részében egy férfi (remélhetőleg) nem a keresete alapján keres barátnőt (meg ő közben honnan tudja, hogy én mennyit keresek), ráadásul a világ legmenőbb hivatása az enyém, büszke vagyok rá, és remélem, hogy a partnerem is büszke lesz rá, hogy ez a munkám. 

Másrészt a fiú reakcióját, kommunikációját én érzékelem, merek bízni az ítélőképességemben, hogy jól látom, hogy nagyon tetszem neki, kíváncsi még rám, és miért ne élném bele magam? Persze, csalódhatok benne, de akkor ezzel az erővel sose bízzak meg senkiben?

Harmadrészt ha valamelyik barátnőm ilyen lelkes lenne egy randit követően, hát én tutira csak bátorítanám és lelkesíteném. Szóval fura volt. 

Wisteria lane

Tegnap úgy volt, hogy találkozunk, de megírtam neki, hogy nem állok a helyzet magaslatán, már ami a hogylétemet illeti. Az ember egy kapcsolat elején igyekszik úgy tenni, mintha mindig a legjobb formában lenne, én meg most, hát bárhogy is nézem, kurvára beteg vagyok, ami kvázi a szexi ellentéte. Ő meg azonnal írta, hogy ez hülyeség, semmi gond, jön és ápol. Szerintem egy óra sem telt bele, és már itt is volt, előkapott egy kis csomagot, husit, rizst, hagymát, petrezselymet, kért ezt-azt, én a kezébe nyomtam egy fröccsöt, és olyan vacsorát rittyentett fél óra alatt, hogy el kell ismernem, ez a srác sokkal jobban főz, mint én, plusz imád főzni, és hihetetlenül kreatív, ami, valljuk be, iszonyú szexi. 

Gyönyörű, kora nyári idő volt tegnap, és annyira lett volna kedvem ide-oda mászkálni, és hiába vagyok sokkal jobban mindig, ha vele vagyok, mégis úgy éreztem, hogy jobb, ha a fenekemen maradok, úgyhogy itthon romantikáztunk. Erre ma ősz lett, pfff. Annyira lett volna kedvem I Bike Budapestezni ma, az Anker't-ben pedig ős tilosos dj-k lesznek este, Palotai például. Én meg lázas vagyok most is, pfff. Nagyon várom, hogy meggyógyuljak.

Tegnap lefényképeztem a teraszt, talán érthető, hogy a haverjaim miért hívják a lakásomat lilaakác köznek:

notice lilaakác

Csokiba mártott eper

Uh, nem is meséltem, milyen desszertet csináltam hétvégén. Ott, ahol régen laktam, volt Godiva, ami egy cukrászda, és náluk lehet csokiba mártott epret kapni szép kis papírtölcsérekben, van étcsokis, tejcsokis, fehércsokis. És nem tudom, hogyan lehetséges, de sosem ettem. 

Na és hétvégén volt itthon egy nagy halom finom, friss, mézédes eprem, meg egy tábla tejcsokim, és nekiálltam. 

Mikróban felolvasztottam a tejcsokit, az epreket felszúrtam fogpiszkálókra, belemártottam őket a folyós csokiba, a pálcikák másik felét egy tiszta, sűrű szövésű szivacsba dugtam míg megszilárdult a csoki (2 perc, kicsit bedobtam a mélyhűtőbe is). 

Anyu azt mondta, még sosem evett ilyen finomat. De tényleg, a csoki meg az eper együtt maga a mennyország. 

Kipróbáljátok?

Sick of it all

Mondjuk olyan is volt (van), hogy tegnap délután voltam edzeni, bementem Budapestre, és mielőtt találkoztunk volna, császkáltam egy kicsit, mert szerettem volna venni egy ruhát a ballagásra, mert végzős osztályfőnökként igencsak a középpontban leszek, jó lenne villantani. Persze nem találtam semmit, még olyat sem, amit felpróbáltam volna, ráadásul állítólag hideg lesz meg esni fog. Nem tudom. 

Na mindegy, és ahogy kavarogtam, éreztem, hogy mintha valami nem stimmelne, egyszer csak eltűnt belőlem az energia és elkezdett nagyon fájni a torkom, de így egyik percről a másikra kábé. Eszembe is jutott, hogy na, de szuper lesz, ha beteg leszek, de aztán mikor megérkeztem hozzá, az endorfinok már elnyomták minden kétségemet, eszembe sem jutott többé a dolog. Reggel hazavonatoztam, bementem bicajjal (ami az állomáson várt) dolgozni, és akkor már úgy fáztam, hogy rázott a hideg és minden ízületem fájt. Egy darabig még szenvedtem, tartottam az órákat, de aztán összefutottam az igazgatóhelyettessel, aki azt mondta, hogy most azonnal menjek haza, illetve dokihoz. 

És hát valami durva vírus, szuper, úgy örülök. Aludtam, beszedtem a cuccokat (teljesen megdöbbentem, hogy Cataflamot írt fel, nem a Dolot, hanem az eredetit, amit akkor szedtem, mikor a mandulámat kivették), és most jobb. Megint azt mondta, hogy igyak forraltbort, mert az fertőtleníti a torkot, kérdeztem, hogy a Cataflamra? Azt mondta, nyugodtan. Hát, oké. Biztosan a magyar borfogyasztás fellendítésén dolgozik, esetleg benne van a májátültetés-bizniszben, vagy nem tudom mire vélni az ügyet. 

Nem érek rá betegnek lenni, annyi mindent csinálnék. :(

Here's to you

Olyan fura ez, mikor egy csomó ideig egyedül vagy, és már úgy tűnik, hogy ez a világ rendje. És aztán egyszer csak ott van valaki melletted, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - még mindig nem nagyon fogom fel. És nincs semmi trükk, meg játszma, mert mindig ír, jelentkezik, jön, nyomul, hogy menjek, bevon mindenbe, amit csinál, és minden érdekli őt, ami velem történik. Tegnap vacsit főzött nekem (rosé kacsamellet sütött, anélkül, hogy bármit tudna Milonka kacsamell-imádatáról), filmet néztünk, nála aludtam. Reggel, miután nagy nehezen ki tudtunk bújni egymás öleléséből, kiléptem az utcára, a tüdőmbe szívtam a tavaszi, friss levegőt, a fejemre raktam a fülhallgatót (konkrétan ezt a dalt), és nem hittem el, hogy komolyan ilyen jó nekem. Annyira izgi ez az egész, és olyan jó vele.

Még mindig hihetetlen, hogy a Tinderen ismerkedtünk össze, bár ha jobban belegondolok, hol másutt? 

Ez meg hosszú évek óta az egyik kedvenc albumom, megunhatatlan. A Late Night Tales egy olyan sorozat, ahol zenekarokat kérnek fel, hogy válogassák össze a kedven dalaikat, és ez itt a Jamiroquai (óriási kedvencem) Late Night Tales albuma, amire csak 70-es évekbeli, nem túl ismert diszkó zenéket válogattak össze. Zseni. Bármikor meg tudom hallgatni.

Bipolar sunshine

Lyukasórák, yaay:).

Tavaly nyáron, mikor már nem volt tanítás, de itt kellett bent ücsörögni a suliban, unalmamban rendeltem egy kék Avon szempillaspirált. Nem nagyon használtam, de 1-2 hónapja néhányszor elővettem, és óriási sikere volt. Nekem természetes, sötét szőke hajam van, világos szürkés-kék szemem, és mindenki azt mondja, hogy nagyon jól áll, meg hát nekem is tetszik, egészen vibráló-kék, teljesen kinyitja a tekintetem. Meglepően jó minőségű, gyönyörűen különválasztja a szempillákat. Ráadásul simán elmegyek benne edzeni, szaunázom, és nem folyik le, pedig nem kifejezetten vízálló. És mindössze 990 forint.

Ezen annyira belelkesültem, hogy rendeltem belőle még egyet, valamint mellé egy zöldet és egy feketét is.

Tegnap az egyik végzős srác mutatta ezt a zenét, kezdődő nyár hangulat, én imádom, szerintem nektek is tetszeni fog.

Like fresh breeze

Tegnap kiderült a suliban, hogy jövő héten lesz a ballagás. Én valami miatt azt gondoltam, hogy van még egy hét, és hát eléggé megdöbbentem, úgyhogy rá kellett kicsit pörögni a szervezésre. Főleg, mivel a jövő héten hétfőn lesz utoljára tanítás, utána már csak diáknap (amikor be akarom vinni a kutyát), egészségnap, ballagási főpróba meg egyéb alibi programok. A végzős osztályok már nagyon a végüket járják, még gyakorolgatunk, de eléggé kétségbe vannak esve, és főleg beszélgetni akarnak, meg lelki támaszt, nagyon cukik. Olyan közel kerültek hozzám, hiányozni fognak. 

Kikerült a tablónk a múlt héten, tegnap megmutattam a pasimnak, aztán még összefutottunk az egyik lánnyal is az osztályból, és azt kérdezte tőlem , hogy "de az hogy lehet, hogy fiatalabbnak nézel ki, mint a tanítványaid?". Tudja ám, hogyan kell udvarolni. 

Legnagyobb problémám, hogy nem tudom, mit vegyek fel a ballagásra, ráadásul fogalmam sincs, milyen idő lesz. Mondjuk a cicás ruhám (lásd jobbra) mindig bevethető.

Kutyabaj

Háttööö. 

Történnek más dolgok is ám! Jellemzően nem annyira érdekesek, mint ez a bimbódzó ismerkedés, de azért persze van más is. Például a legnagyobb dilemmám a kutya körül forog. vettem neki egy nagy zsák extra szuper, hidegen sajtolt kutyatápot. Persze nem voltam benne biztos, hogy ízleni fog-e neki, ezért először csak másfél kilót vettem belőle, ezt szó nélkül megette néhány nap alatt. Majd megvettem a nagy zsákot 16 000 forintért, és azóta rá sem néz. 

Olvastam egy cikket, hogy a kutyák olyanok mint a gyerekek, ha ki tudja zsarolni, hogy finomabb kaját kapjon, akkor kizsarolja, és az én kutyám jobban szereti a tésztát husival, meg a csirkecombot (húsvét után rengeteg ilyesmit kapott, az egész család felénk irányítja a vendégségek utáni kajamaradékokat), mint a száraz tápot (megértem mondjuk). Na és azt írják, hogy nem szabad engedni a terrornak, meg a szomorú barna szemeknek, hanem le kell elé rakni a kaját este, fél órát előtte hagyni, és ha nem eszi meg, akkor elvenni, és csak másnap este ugyanabban az időpontban újra. Hát jó. 

De borzalmas látni, hogy éhen marad. :( Voltunk az állatorvosnál más miatt, és fogyott 2 kilót (oké, gondolom nem néhány nap alatt). De hát azt mondják, hogy ha nagyon éhes lesz, úgyis megeszi. Mindenesetre nem érzem túl jó gazdának most magam. 

Randiii

Továbbra is a föld felett 10 centivel lebegős állapot van, igyekszem kicsit szkeptikusan méregetni a fiatalembert és a köztünk alakuló dolgokat de hiába, mert egyre szuperebb az egész. Szerdán Budapesten találkoztunk először, és amikor odaértem, megláttam, ahogy vár rám a Skála órája alatt, és megállapítottam, hogy nem is hasonlít a fotóira, és hát nem olyan helyes, mint amilyennek elképzeltem, itt volt egy pici csalódás... Körülbelül 5 másodpercig, mert észrevettem, hogy az a srác nem is ő, mert ő egy padról integet felém, és kurvára <3. Iszonyúan izgultam, pedig a sok koncertezés miatt nem vagyok nagyon lámpalázas, de egy darabig csak ücsörögtem mellette meg vigyorogtam, ő meg nézett, hogy ezzel a csajjal mi van? Aztán mászkáltunk, beültünk az Ankertbe, amit még mindig nagyon szeretek. Vettünk egy málnapálinkát, hogy enyhüljön a feszkó (nem szoktam rövidet inni, de ott és akkor nagyon helyénvaló volt, ráadásul érthetetlen módon minden féláron volt, köszii), mellé fröccsöket, és onnantól fogva minden ment, mint a karikacsapás. Éjfél körül, mikor kikísért az állomásra, már fogta a kezem, ami olyan természetes volt, mintha nem 5 órája ismertem volna meg, és hát tudtuk, hogy találkozunk még. 

Szombaton eljött ide a városba, és egy rövidebbet randiztunk, sétáltunk, vacsiztunk, hazakísért, és nem jött be hozzám, hiába hívtam, csak megnézte a kutyát, aztán ment haza. Tegnap Pillával találkoztam Budapesten, aztán meg megint vele, krúzoltunk az autójával a gyönyörű, napsütötte városban, zenét hallgattunk, dumáltunk, megnéztük a kilátást a budai oldalról több helyről is, vacsiztunk, sétáltunk, meg folyamatosan vigyorogtunk, mint a vadalmák. 

Már ott tartunk, hogy nem kell virágnyelven kommunikálni, hanem lehet cukiságokat mondani a másiknak, meg örülni egymásnak leplezetlenül, pedig még csak együtt sem aludtunk még, szóval tiszta tiniszerelem, azzal a szuper mellékessel, hogy felnőttek vagyunk, és bármit csinálhatunk, amihez kedvünk van. 

Amúgy 36 éves, extra cuki, nagyon vicces, laza, iszonyúan férfias, nagyon hasonló a gondolkodásmódja, mint az enyém, szerintem nagyon összeillünk, és már attól elolvadok, ha rágondolok. 

És ma is találkozunk. 

Everything's alright

Velem az van, hogy (ahogy az unokahúgomnak tanítottam) minden oké. Egyébként azóta ezzel őrületbe kergeti a felnőtteket, ugyanis minden kérdésre (mi volt az óvodában?) fel tudja használni, mint odaillő választ. 

No de tényleg, nagy boldogság van.♥ Tegnap délután az edzőteremben egyedül voltam az öltözőben, bejött egy csaj, köszöntünk, és utána még többször rám nézett, egyre furábban, ugyanis egyszerűen nem tudom letörölni a vigyort a képemről, akkor sem sikerült. Ez van, most egy darabig mindenki azt fogja gondolni, hogy imbecillis vagyok, pedig csak nagyon-nagyon örülök ennek a fiúnak. Aludni sem tudok 3-4 óránál többet, mert utána felébredek és álmodozom. Ez némileg megnehezíti az életem, főleg a munkás hétköznapokat, de hát annyi baj legyen. Szerencsére úgy tűnik, nem egyoldalú a dolog, mert nagyon cukiságokat ír, nem is egészen egyrandis dolgokat, de hát tessék, éreztem én, hogy jó lesz ez. 

És ma találkozunk újra, most másodszor. Meg holnap is. 

Emellett eltörpül az is, hogy levágattam a hajam, és a fodrászom olyan rövid rétegeket vágott bele, hogy majdnem sírtam, de aztán a suliban mindenki megdicsérte, hogy milyen jó, ma reggel pedig megmostam, hullámosra hagytam, és nem az, hogy jó, de kurvajó. 

Úgyhogy minden oké:). 

How to

Ezt írta nekem Zavar: "Talán furán fog hangzani, de szerencsés vagy a pasizással -is. Tudom, tudom. De vannak barátnőim, akik évek óta nem találtak olyat se akit leköpnének, nem, hogy olyat akiért így lelkesednének. Te meg tavaly is randizgattál, emlékeim szerint 2 jobb pacák is volt. Pedig gondolom a barátnőim se nem jobbak se nem rosszabbak. De valamit nem jól csinálnak, vagy más a sorsuk, nem tudom. Csak úgy szeretnem ha mindenkinek lenne párja... Ha van valami jó praktikád ne tartsd magadban. :)"

Arra gondoltam, hogy megér ez a téma egy posztot, mert belegondoltam, és bár randiguru nem vagyok, és eszemben sincs osztani az észt, de tényleg van 'praktikám', már ha a közös mintát értjük ezalatt. A tavalyi 2 srác, meg ez a fiú most, mindhármukkal társkereső oldalakon ismerkedtem meg (hol másutt). És az a közös bennük, hogy mindhármukkal én kezdeményeztem az ismerkedést, én írtam először. Mindhárman nagyon szimpatikusak voltak nekem, volt valami pozitív érzésem velük kapcsolatban, és úgy gondoltam, egyszer élünk, hát miért ne álmodnék nagyot? És az esetek 99%-ában pozitív reakció érkezett, bár randi csak hármójukkal alakult végül. A pasik szerintem ugyanúgy szerencsétlenkednek, mint mi, hát van rá esély, hogy halálosan boldogok, ha végre nem nekik kell megtenniük az első lépést, és egy lány ismerkedést javasol. Van rá hatalmas esély, hogy nem, hogy visszautasít, vagy ő nem lesz számomra megfelelő, de mit veszíthetek? 

Ja, és ha már minta: az exférjemmel is online ismerkedtem meg, bár nem randioldalon, hanem némileg természetesebb körülmények közt, és bár ő keresett meg valami kvázi hivatalos történet miatt, de a barátkozást magát ott is én ajánlottam (bejelöltem FB-on, és írtam egy sort). És ha belegondolok, én világéletemben sokszor kezdeményeztem. Mondjuk olyan sok kapcsolatom nem volt, mert szinte mind hosszúak voltak, de az esetek nagy részében én választottam. Rámenős vagyok? Lehet. De szerintem, ha nem vagyok, nagy rá az esély, ugyanúgy egyedül lennék évek óta folyamatosan, mint Zavar barátnői. És nem hiszem, hogy a szerencsén múlt, nagyon is tudatos döntés/választás volt mind. Persze biztosan kell ehhez némi önbizalom meg magabiztosság, bennem van mindkettőből.

Úgyis azt mondják, hogy mindig a nő választ, nem? 

Az is tény, hogy rá szoktam érezni, hogy mikor van "itt a tavasz", vagy nem is tudom, tudjátok, október óta szinte semmit nem foglalkoztam az üggyel, nem érdekelt, nem volt fontos, nem álltam rá készen. És nem is történt semmi az égvilágon.

Viszont ahogy rátaláltam a tinderen (ahol eddig teljesen passzív voltam) erre a fiúra, őnála nagyot dobbant a szívem. És bár akkor még nem válaszolt, de szombat reggel voltam a piacon kaját venni, és láttam egy srácot, aki nagyon rá emlékeztetett, vagy hát valahogy így képzeltem el őt élőben, és ahogy elment mellettem, megfordultam, néztem utána, sóhajtottam, és éreztem, hogy nagyon-nagyon vágyom arra, hogy találjak egy társat. És akkor tudtam, hogy MOST készen állok. És úgy örülök, hogy válaszolt.

Persze ki tudja, mi lesz most ebből a történetből, de valami miatt bizakodom, hogy óriási kaland. 

oh shit

Hajnal fél 2-kor kerültem ágyba, de fél 5-kor már ébren voltam, aztán nem tudtam aludni, gondolom, pörgetett az adrenalin meg az endorfinok (vagy micsodácskák). Ennek ellenére többen megjegyezték, a kollégák és a gyerekek közül is, hogy milyen kipihent vagyok, hát, oké. Biztosan ki vagyok pirulva, az szoktam lenni, ha hulla fáradt vagyok, de akkor is vicces. Mondjuk ilyen sztorim már máskor is volt.

Ma rövid napom van, de aztán meg rohanhatok a fodrászhoz Gödre, majd spuri haza, mert ma jön először az új diákom (rejtély, hogy miért nem tudok munkára nemet mondani, már úgy megbántam, hogy elvállaltam). Hosszú lesz ez a nap, már érzem.  

melissa egan

Give me that 'can't sleep' love

50 körüli matchem van a tinderen, (azoknak a szerencséseknek a kedvéért, akik nem ismerik a tindert: kölcsönös szimpátia áll fenn), néha ír valamelyik, hogy szia! , ezt az üzenetet úgy átlag egy hét alatt veszem észre, akkor meg már úgy vagyok vele, hogy tökmindegy. Szóval nagy kaland. 

A múltkor viszont belefutottam egy olyan fiúba, aki iszonyú szimpi volt, értitek, a többiek is tetszenek, de ő valahogy... Valahogy úgy éreztem, hogy ő különleges. Konkrétan szétizgultam magam, hogy vajon matchelünk-e, és egészen szomorú lettem, hogy nem. Aztán 2 nap múlva viszont mégiscsak. De nem jelentkezett (a fiúk nagy része nem szokott), és akkor úgy voltam vele, hogy fuck it, what's to lose, írtam neki, csak két sort, de írtam. És nem válaszolt. 

Közben találkoztam Pillával meg Phoebe-vel, és mindkettőjüknek elmeséltem, hogy van egy crushom, csak épp azt sem tudja, hogy a világon vagyok (én meg a képeit mutogatom a barátnőimnek, haha). Ezen kicsit szomorkodtunk, de hát az élet nem áll meg. 

Vasárnap viszont írt:). Egészen lelkesedett, végigchateltünk egy délutánt, megnéztünk (kvázi) együtt egy bicajversenyt, aztán megkérdezte, hogy van-e kedvem randizni. Szerintetek volt?

És tegnap volt a nagy nap, és hát kurva nagy várakozásokkal érkeztem, rettegtem, hogy csalódni fogok, mert nem olyan lesz, más lesz, nem nekem való lesz, nem tudom. De attól féltem a legjobban, hogy én nem fogok neki tetszeni. 

De nem így történt. Hanem az, hogy körülbelül 10x annyira jó pasi, mint amilyennek képzeltem, 10x olyan jó fej, 10x olyan vicces, és minden várakozást felülmúlóan odavan értem. És most azt hiszem, hatalmas kalandok várnak rám vele, és kurvajó nekem. Vagy az is lehet, hogy soha többé nem hív fel, de szurkoljatok, hogy ne így legyen. 

your daddy's rich, and your mama's good lookin'

Az eredeti terveim szerint már 3 perce aludnom kellene, csak még gyorsan megírom ezt a bejegyzést, és már söprök is aludni, de hát fél órája értem haza jógáról, a zuhany meg a fogmosás már megvolt, a vacsit kihagytam, este fél 10-kor már kár belém.

Megint meg kell, hogy állapítsam, 100%-ig nyári lány vagyok, nem is értem, hogy születhettem decemberben - vagy pont azért? Már most tele vagyok energiával és lelkesedéssel, hogy 20 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, és ez csak egyre jobb lesz, és az energiaszintem júliusban, a 40 fokban tetőzik majd. 

Szombaton két barátnőm jött látogatóba hozzám. Főzni akartam nekik, és agyaltam, hogy mi legyen, először tonhalkrémet és padlizsánkrémet akartam pirítóssal, de aztán meggondoltam magam, és végül chili con carnét csináltam, mellé friss, puha, ropogós héjú ciabatta volt - úristen de finom lett. Dumáltunk, ettünk, megittunk egy üveg Nyakast, zenét hallgattunk, nagyon jól éreztem magam. Nem értem, miért nem hívok gyakrabban vendégeket, pedig ideális a lakásom vendéglátáshoz, és készülődni is nagyon szeretek, vásárolni hozzá, kitalálni a kaját, elkészíteni, takarítgatni. Vasárnap Girls maratont tartottam (odavagyok a Japánban forgatott részekért, je suis Shosh, imádom azt a csajt), este futni voltam, basszus, meseszép a part meg a környék.

A suliban nagy a pörgés, de mégis valahogy sokkal lazább, hogy közeledik az év vége. A héten megyek fodrászhoz, kétszer edzeni, jön egy új diákom, lesz budapesti funolás, és már itt is a hétvége. Olyan jó most minden.

Épp ez szól és 100%-ban illik a hangulatomhoz, küldöm soxeretettel: 

Közérdekű

A lidl-ben 999ft a nyakas irsai aligvárom. 

Szívesen! :)

How to make grey days golden

Még a barátságunk elején kitaláltuk Pillával, hogy basszus, milyen undorítóak hétfők, és milyen gáz, hogy ennek törvényszerűen így kell lennie - változtassunk hát rajta. Úgyhogy egy hétfő délután, miután mindketten kidolgoztunk magunkat, találkoztunk Budapesten, elmentünk a Big Fish-be, rendeltünk tenger gyümölcseis spagettit (azóta is csorog a nyálam, ha eszembe jut, viszont már nincs az étlapjukon, érthetetlen) és egy pohár bort, aztán meg felmentünk az Alexandra fölött lévő tetőteraszra, és ott, egy fröccsel a kezünkben néztük meg a naplementét - emlékszem, még tele volt a szívem a vizslás fiúval. Így ünnepnap lett egy szürke hétfőből, egyrészt volt mit várni egész nap, másrészt teljesen feltöltődtünk a különleges programtól meg egymás társaságától. Én azóta is szeretem megcukrozni a hétköznapokat, de sokszor tényleg csak annyi energiám van, hogy összeüssek valami kaját másnapra, és pihenjek, gyakran nézegetem az órát, hogy vajon elég későn van-e már a fogmosáshoz és az ágyba bújáshoz. 

Régen találkoztunk kettesben, és hiányoztunk egymásnak, így tegnapra randit beszéltünk meg. Nem terveztünk semmi különlegeset, találkoztunk 6 körül, megöleltem, és mondtam neki, hogy mondja, mit szeretne csinálni, bárhová elviszem. Nagyon éhes volt (ezt többször is kifejtette, úgyhogy tényleg nagy lehetett a baj), és az én szemem előtt egy pizza lebegett, így kipróbáltuk az Okay Italiát a Westendben. Kértünk egy Capricciosát felesben, mert nekem ott az a kedvenc pizzám, bár miután megettük, mindketten megállapítottuk, hogy éhesek maradtunk (ez mondjuk nem a pizza hibája volt). Úgyhogy a biztonság kedvéért ő evett egy brownie-t még, én pedig egy nagy adag profiterolt. Kicsit beszélgettünk még, sétáltunk, levezetésképpen elszívtunk egy cigit, 9 után pár perccel pedig már a vonaton ültem hazafelé. 

Annyira jók ezek a randik, szerintem akkor sem töltődnék fel jobban, ha delfinekkel úszkálhatnék. ♥

bocuse d'or

Nem gondoltam volna, hogy ennyi izgalommal jár, ha az ember egy szakközépben tanít, de hát ugye tavaly a Franciaországi kalandok, nem tudom, hány iskolában küldözgetik a tanárokat ilyen jó kis utakra. Tegnap meg kiderült, hogy úgy néz ki, májusban elmehetek kísérő tanárként a Bocuse D'Or idén Budapesten megrendezett versenyére, mivel szakmába vág, és kaptunk néhány szurkolójegyet. A dream comes true.

Bare feet and strawberries

A héten minden nap 7-8 órám van, kivéve ma, ma csak 5 volt. Tegnap fél 10-kor már aludtam, és aztán reggel magamtól ébredtem az óracsörgés előtt 5 perccel. Az utolsó órám vége után 15 perccel már kezdődött az edzés, és bár közel van az edzőterem a sulihoz, igencsak söpörnöm kellett, hogy időben odaérjek és legyen időm átöltözni. Szaunáztunk, aztán nálam ebédeltünk, de Phoebe hozta a kaját, zöldség-lasagne-t csinált, amiről azt mondta, hogy 350 kcal van egy adagban, szóval totál tiszta lelkiismerettel és hatalmas étvággyal lapátoltuk befelé. Aztán tartottam neki egy angolórát, mert hamarosan elutazik a pasijával Prágába, és kicsit szeretett volna gyakorolni. Nekem sokszor fogalmam sincs, mennyire tudnak a barátaim angolul, és szoktam örülni, ha tudnak, no meg az is jó érzés, ha segíthetek. Ügyes volt, és laza volt, hogy simán elcseverésztünk angolul, semmi kínosság, mondjuk nekem persze nem kínos, de az ismerőseim annak szokták találni, legalábbis az elején. 

Nyílt itt a városban egy háda, elmentünk megnézni, és még emlékszem, régen hogy szerettem a turkálókat - hát, most meg kellett állapítanom, hogy a hideg kiráz tőlük, pedig esküszöm, próbálkoztam, fel is próbáltam egy ruhát, de ááá. Utána már csak a telefonomat nyomogattam, míg Phoebet vártam, bezzeg ő felvásárolta a fél üzletet. 

Imádtam ma, hogy nyár volt, hogy a pólóm fölé elég volt egy szál zakót húzni, és hogy amikor hazaértem, a konyhapultomon uborka, retek és egy tál eper várt, amit anyu vett nekem.

In bed by 9PM

Ma majdnem blogoltam a suliban, de aztán persze beírtak helyettesíteni. Régebben úgy szerettem a lyukasórák alatt blogolni, de már nincsen olyanom sajna, de tényleg, ezen a héten mondjuk kettő lesz összesen, a többi nagyüzem. Úgy várom az április végét, mint a messiást. Na de nem panaszkodni ültem le.  

Nagy kalandok nem történnek, továbbra is a munka-edzés-mit egyek háromszögről szólnak a napjaim. A fennmaradó időt (ez olyan 2-3 óra maximum lefekvésig) igyekszem hasznosan eltölteni, ami vagy kutyasétáltatás lesz végül, vagy ülök a kanapén és bambulok ki a fejemből, esetleg gyorsan főzök valamit a következő 1-2 napra (amiért másnap délben halálosan hálás vagyok magamnak). Lehet, hogy ezt az időszakot tudnám hasznosabban tölteni, például ha naponta ennyi időt fordítanék a Programozás for Dummies esetleg a Tanuljunk könnyen és gyorsan japánul című könyvek tanulmányozásával, akkor 1-2 év alatt egész komoly eredményeket érhetnék el ezeken a területeken. De leginkább megvacsizom, frissítgetem a bloggert, hátha ír valaki, vagy salátás (és körömlakkos) ötleteket stírölök a Pinteresten. Fárasztó ez a felnőtt élet. 

A nap történése, hogy ma hazajöttem az iskolából, és nagy meglepetésemre az összes tulipán kinyílt a kertben, ez több száz piros vagy sárga fejecskét jelent, és mind egyszerre döntöttek úgy, hogy akkor ők most kinyílnak - hello tavasz. Ez azért hír, mert tegnap még csak egyetlenegy tulipán volt kinyílva. Gyönyörű így a kert, és olyan sok van, hogy észre sem lehet venni, ha az ember szed néhány csokorra valót. Úgyhogy a lakás is csupa tulipán. 

Még akartam valami cukker kis illusztrációt berakni ide, de annyira álmos vagyok, meg kedvem sincs, hogy inkább nem.  

Ja, és OMG ♥

diet

A barátnőim nagy százaléka csinálja ezt a Reg-Enor kúrát, képben vagytok, mi ez? Egy speciális tisztító étrendről van szó, ami alatt kerülni kell a tejterméket, finomított cukrokat, bármilyen élesztővel, erjesztéssel készült ételeket, gyümölcsöket, alkoholt, növényi olajokat (ezért mindent zsírral kell készíteni),magokat, és emellé tolod (legalább 3 hónapig) ezt a táplálék-kiegészítőt, és akkor lefogysz és egészségesebb leszel (több info itt).  

Állítólag szuper, mindenki jobban érzi magát tőle, és probléma nélkül fogy, miközben tolja a kacsazsíros pirítóst újhagymával. Tegnap már majdnem rábeszélt a barátnőm, hogy kezdjek bele, ugyanis kicsit elkeseredtem, hogy nem csak, hogy több kiló vagyok, mint mikor elkezdtünk sportolni, de ráadásul a centik is többek, két helyen is. De aztán belegondoltam, hogy pont most kezdjek bele egy ilyen kúrába, mikor 1. kezdődik az eperszezon, majd jön a málna, meg a többi finomság 2. komolyan nem ihatok meg egy fröccsöt péntek este? 3. ha anyukám süt egy sütit, akkor nem ehetek meg belőle egy szeletet?  4. nem süthetek spárgás quiche-t?

Á, hagyjuk. Inkább maradok a mediterrán diétánál, és majd igyekszem ésszel. 

marieke nelissen

Spring mode ON

Szerintem úgy fél éve ma történt először, hogy nem úgy indult a napom, hogy kibaszott hétfő, gyűlöllek, aludni akarok, ne szóljon hozzám senki, kérem vissza a hétvégét, hanem kipihenten ébredtem, könnyen keltem, és tök jól indult a nap. Mondjuk egy darabig még gyanakodtam, de aztán meglepő módon úgy maradt minden, és azóta is ihaj csuhaj hangulatban telik a nap. 

Ma volt a kedvenc vizsgám a suliban, a szakácsok és a pincérek vizsgája, mondjuk ezek még csak kilencedikesek, szóval nem bélszínt sütnek marinált mangóval, hanem gyümölcslevest kaptam borsófőzelékkel és tükörtojással. Isteni finom volt minden, a dolog egyetlen szépséghibája annyi volt, hogy már rég megettük a borsófőzeléket, mire kihozták a tükörtojást. Én mondjuk nem vagyok az a típus, aki fennakad ilyesmin, külön-külön is ízlettek, de valaki erre tutira nem ötös fog kapni. 

Emiatt kicsit csúsztak a délutáni óráim. És amikor végeztem mindenkivel (itt most ne vérfürdőt képzeljünk el, hanem nyelvórákat), akkor az a műsorszám szokott következni, hogy na akkor most lerogyNÉK a kanapéra, de egy kis szőrmók kutya ilyenkor halkan nyüszögve egyik lábáról a másikra ugrabugrál előttem, hogy na akkor séta. És hónapok óta először nem úgy voltam vele, hogy óbazdmeg, még te is, hagyjuk már ezt a sétát, itt a kerted, szaladgálj körbe-körbe, na jó, de siess, hanem hogy ójee, gyere kutyi, kalandra fel.  

Bicajjal mentem, ami szerintem a legideálisabb közlekedési mód mindkettőnknek, nagyon profi kis együttműködést tolunk így, néha gurulok normál tempóban, és akkor ő fut tempósan, ez a kardiós része a sétának, aztán ahol tudom, hogy szeret szagolászni, ott sétaüzemmódba váltok, meg is állok és megvárom, ha kell, és akkor az az ő facebookozása. Cserébe ő nagyon figyel, hogy ne vesszen el se ő, se én, és egyáltalán nem kell megkötni, na jó, ha kétes kutya van, vagy kisgyerek, akkor behívom, és akkor vagy közvetlenül a lábam mellett jön, vagy ugyanez, és meg is kötöm. Közben vettem eztazt, ami kellett, és addig kint vár, így: 

Van a parton egy jó kis hely, mindenki kedvence, épp a kompnál. Pont odasüt naplemente előtt a nap, szép aranyszínűek a fények,  gondoltam, eszem egy sütit, és sütkérezünk egy kicsit. Megnéztem a sütiket a pultban, és basszus, fúúúj. Ránézésre kábé egy hetesek voltak, lehet, hogy nem mind, de a legtöbb nagyon hervasztó volt. Lehet, hogy adtam volna valamelyiknek egy esélyt, de Phoebe mesélte a múltkor, hogy beült oda egy közös havernőnkkel, a csaj kikért egy sütit, és belül penészes volt. Hogy engedhet meg magának ilyesmit bármilyen hely? Úgyhogy kifordultam, és átmentünk egy másik helyre, ahol ettem egy diétás, mindenmentes maracujás sütit (165 kcal), ami egész korrekt volt, de még kísérleteznem kell a helyi cukikkal. 

Guess who

Emlékeztek még rá, hogy ezer éve, a régi blogomon volt nyereményjáték? Volt ez a kép: 

Meg kellett írni, hogy kit ábrázol, és lehetett nyerni egy csomó Lindt csokit. Selinda volt a leggyorsabb, tudta is a megoldást, küldtem neki csomagot, és azóta szoktunk virtuálisan barátkozni kicsit. Ő orvos, Portugáliában él, nagyon, nagyon hangulatosan ír, és rendkívül cuki dolgai vannak. Mondjuk az utóbbi időben nagyon keveset posztol (pedig igencsak lenne miről), de megígérte, hogy ez ezentúl máshogy lesz, méghozzá személyesen, ugyanis tegnap pedig végre találkoztunk. Ott volt még Marcipán, Mia és Pilla, a Castroban vacsiztunk (mind a négyen Piknik kosarat, ami friss tepertő, márványsajt-krém, pástétom, kenyér, meg mindenféle roppanós zöldség, kóstoljátok meg, ha finomat akartok enni) és szuperjó volt, őrületes témákat beszéltünk ki, szerintem az asztalszomszédaink is jól szórakoztak. Annyira jó, mikor online ismeretségekből igazi barátságok lesznek. 

Sajnos most nem lehet nyerni, de majd lehet, hogy kitalálok valami mást. :) 

Hello, summer

Reggel az udvaron teregettem ki a ruhákat (meg a tornacipőm), most este szedtem be őket, és ahogy hajtogattam össze őket, még melegek voltak, és az a napsütés-illat, ó istenem. Nincs az az öblítő, ami ilyen finom illatúvá varázsolja a ruhákat. 

Az év első igazi bringatúrája

Tegnap éjjel Phoebe-vel jöttem haza Budapestről, mondta, hogy a többiekkel szó van egy bicajtúráról a Dunakanyarban, de csak úgy mellékesen említette nekem, hogy esetleg, ha gondolom, mivel legendás vagyok arról, hogy vasárnaponként még felöltözni sem nagyon vagyok hajlandó, nem hogy programot szervezni. De tudtam, hogy jó idő lesz, ezért sejtettem, hogy lesz kedvem, ráadásul csak fél 11 körüli indulást terveztek. 

A reggelt mondjuk úgy indítottam, hogy magamra borítottam egy bögre forró szójatejet, amiből kapucsínót akartam épp csinálni, úgyhogy öltözhettem át, és dobhattam az összes cuccomat, még a tornacipőmet is a mosásba. Megreggeliztem, csináltam szendvicset, bedobtam mellé egy almát, és indultunk is, fölszedtük a banda másik felét Kismaroson, és suhantunk. 

És hát ó. Az ország egyik legszebb részén lakunk.  ♥ 

És jön az az időszak, hogy bármikor, ha van 1-2 szabad órám, megnézhetem ezt a csodaszép könyéket, miközben mindenütt virág- és sütögetésillat kísér. 

Nagymaros és Zebegény között új a bringaút, nagyon szidja mindenki, de nekem nem tűnik fel, hogy gond lenne vele, és hát arra is gyönyörű a táj. 

Zebegényben van egy hely, rögtön, ahogy beérsz, bal oldalt, az a neve, hogy Kerékbár, bringás pihenő. Egy óriási teraszuk van, meg egy hatalmas ücsörgős rész, rögtön alatta a Duna, szemben a Pilis, mindig van 1-2 kutya, nagyon, nagyon hangulatos. Finomak a kaják (hamburger, amibe kacsazsíron sütik a húspogácsát, bográcsgulyás, pizza stb), nagyon jó a kávé, van limonádé, ha arra jártok, nézzetek be mindenképp, bringával, de vonattal vagy autóval is jó kis úticél (Zebiben van egy szuper rétesező is, az mondjuk mekkora hiba, hogy arra nem volt időnk). Rendeltünk ezt-azt, leültünk a nyugágyakba, kutyáztunk, süttettük az arcunkat a nappal és vihogtunk mindenfélén vagy egy órán keresztül. Aztán hazatekertünk, és még egy fél napom volt lazítani. 

Sundays like this. ♥ 

Friyay!

Azt hiszem, azt, hogy este 10-kor lezuhanyozva, pizsamában, köntösben, betakarózva ülök a kanapén, úgy, hogy ma már tanítottam, főztem, ebédeltem, ügyeket intéztem, sütit sütöttem, bicikliztem, kutyát sétáltattam, elvittem anyukámat vásárolni és trécseltem egy barátnőmmel, a fotós lánnyal két Sauska rozé hosszúlépés fölött, az annak köszönhető, hogy időnként sikerül iszonyú profin menedzselnem az időmet. Jó kis péntek volt ez.

Fogat is mostam már, mert egyszerűen muszáj volt valahogy megakadályozni, hogy további szelet banánkenyereket tömjek az arcomba, egyiket a másik után, de annyira finom lett, szerintem még sosem sikerült ilyen jól. Pedig a nagy részét már el is ajándékoztam a családom különböző tagjainak, de még így is maradt. Azért történt egyébként a dolog, mert akadt két nagyon barna banánom, és valamit kezdeni kellett velük. Már recept nélkül, fejből, pillanatok alatt meg tudom sütni, a kollégáim és a szüleim már sokszor élvezték a rám rohadó banánok egyenes következményét. 

Ma elkészítettem az év eddigi legfinomabb/legszebb ebédjét, lazacot sütöttem sütőben, mellé spárgát. Mindkettőt bedobtam egymás mellé egy tepsibe sütőpapírra, megsóztam, megborsoztam, a lazacra ráfacsartam egy negyed citrom levét, kapott egy kis olívaolajat, a spárga pedig néhány vajdarabot, 12 percig sütöttem, félidőben megfordítottam a halat. Közben tökgyalun leszeleteltem hajszálvékonyra egy egész céklát, megsóztam és locsoltam rá egy pici balzsamecetet - és kész. Úristen. 

Ja, és ma megint vettem egy gyönyörű tornacipőt. Amikor próbálom megmagyarázni a négy bicómat, azt szoktam mondani, hogy más cipőket gyűjt, én bicikliket, de most már legfeljebb azt mondhatom, hogy más cipőket gyűjt, én meg cipőket ÉS bicikliket. Gyanítom, hogy ez nem hangzik olyan kúlan, mint az első verzió.

aaaaa

A jövő hétre 26 fokot ígérnek. Jeeeeee.
Lehet, hogy hosszú volt a tél, de kompenzációképpen már itt is a nyár.