a Lilaakác köz visszatér

Na, hát nézzük. Múltkor mondta nekem Violet, mikor elmeséltem neki, hogy egy hatalmas, sötét felhő ül a fejemen, hogy ha jön a tavasz és a jó idő, Milonka mindig feltámad, mint Jézus húsvétkor a harmadik napon - haha, nem mondom, hogy a régi vagyok, de valóban újra úgy érzem, hogy mindent össze vetve szép az élet. Az segített egyébként, hogy hátradőltem, nem nagyon olvasok most híreket, befejeztem az azon való aggódást, hogy mennyire produktív és tevékeny is lehetnék, és belelazultam a kisfiam tempójába. Szépen, lassan indulnak a reggelek, újra alszom vele délután mindig, mikor tehetem, ahelyett, hogy olyankor próbálnám őrülten behozni a házimunka-beli lemaradásaimat. Hagyom, hogy időnként Anya meghívjon minket ebédelni hozzájuk, vagy valami szuperegyszerűt csinálok 10 perc alatt, borsófőzeléket, parasztreggelit, ilyesmiket, vagy esetleg Barni fog minket, és elvisz valahova enni. Most, hogy Dani nagyobb, önállóbb, és a nap 70%-át a kertben tölti, sokkal könnyebb rendet és tisztaságot is tartanom, ami alapfeltétele a jó közérzetemnek. Igyekszem szinten tartani a lakást, és 1-1 helyiséget kisuvickolni időnként fél óra alatt, ahelyett, hogy fél napos nagytakarításokat tartanék. Iszonyúan fáradtnak érzem magam, sportolni heti 1-1 alkalomtól eltekintve nem nagyon jutok el, vagy nem bírom rávenni magam. Nekem mindig is nagyon jól ment az, hogy türelmes legyek másokkal, a munkámban és a magánéletemben egyaránt, most igyekszem magammal szemben is az lenni. 

A Húsvét is nagyon laza volt, megfőztem egy sonkát és leköltöztünk 4 napra a Balatonra a nyaralóba. Csak kalácsért kellett eljárni reggelente, tökéletesen kielégített mindannyiunkat a torma-kalács-sonka szentháromság a sok-sok zöldséggel. Most először csináltam hozzá sárga túrót, ami nagyon nagyon bejött nekünk a menü mellé. Mindössze tejet kellett összeforralni cukorral és tojásokkal, leszűrni, hagyni kihűlni, és kész is, itt a recept.  Barni öccse főzött egy nagy húslevest egyszer, meg volt, hogy grilleztünk, bár nekem az sem hiányzott volna igazából. Sőt, Húsvét óta nem nagyon kívánom a húst, feltöltöm a hűtőt roppanós zöldségekkel, csinálok/veszek mellé kencéket, és teljesen boldog vagyok ettől. Ezerszer jobb volt a hangulat, mint amikor két éve hónapokra össze voltunk kényszerítve a karantén alatt. Barni öccsének új barátnője van, mellette ő is sokkal kiegyensúlyozottabb, és mi is sokkal jobban megtaláljuk vele (meg amúgy mindkettőjükkel) a hangot.

És itt a tavasz, játszótérre járunk, tekeregni a biciklikkel, vagy csak itt a kertben, a lilaakác-lugas alatt ejtőzünk hosszú órákig a teraszon. Nagyon lenne kedvem mesélni itt is, de úgy nem megy, hogy havonta egyszer elmesélem, mi újság. Lássuk, találok-e rá időt a napjaimban.

let there be light

Nem voltam elégedett az irányított fény mennyiségével a nappalimban, főleg a kanapé környékén nem működött jól a világítás. Jó ideje keresek erre megoldást, és most, hogy visszavittem a páraelszívót, és azt az összeget levásárolhattam, vettem egy lámpát, ami telitalálat volt:

Nagyon erős, meleg fénye van, mintha a nap sütne, de apu vett hozzá egy szabályozható kapcsolót, és úgyhogy ha úgy érezzük, hogy kinyomja a szemünket a napsütés, akkor le lehet halkítani, nagyon szeretem, óriásit dobott az ücsörgős rész hangulatán, meg a nappalin. 

Ezt a csíkos szőnyeget viszont nagyon utálom, szeretném lecserélni, és a rugvistán elképesztő a kínálat, de nagyon nagy dilemmában vagyok, hogy milyet válasszak. Színeset? Világosat? Nagyon puhát, szőröset, amin lehet fetrengni, vagy olyat, ami kevésbé pihe-puha, viszont könnyebben takarítható? 

Let there be light

Amióta enyém lett ez a lakás, összenyitottam két lakrészt, felújítottam és beköltöztem azóta (vagyis 2004 óta) küzdök a lámpákkal. Lassan majdnem mindenhova találtam, de a dolgozó-hálóban azóta is csupasz villanykörték lógtak. Nem tudom, miért, egyszerűen nem találtam olyat, ami tetszene, vagy ami tetszett, túl drága volt. Vagy csak nem tudtam döntést hozni. 

Na és a múltkor voltunk az Ikeában, és végül vettem két rizspapír lámpabúrát, darabját 995 Ft-ért. Még sosem csináltam ilyen jó befektetést. Nagyon hangulatosak, és kicsit sem fogják le a fényt, sőt, mintha világosabb lenne tőlük: 

A sötétítő függönyt sem rég vettem, sokat nézelődtem, végül az Ikeában vettem hozzá anyagot és megvarrtam, sokkal olcsóbban jöttem ki, mintha készen vettem volna olyat, ami tetszik, (mert ugye két pár függönyre volt szükségem), pl. EZT vagy EZT, és nekem ez jobban is tetszik. Az anyag maga a 2 pár majdnem földig érő függönyhöz 13 000 Ft volt, és még marad is egy csomó anyag, mert eléggé nagyvonalúan számoltam. Szeretek úgy ébredni hétvégén, hogy kint süt a nap, és vibrál a sötétítőn keresztül az ezer szín. A maradék anyagból pedig futó készült az asztalra:

Need more time and a new rug

Tegnap, mondjuk tény, hogy hajnal 2 felé feküdtem le előző éjjel, de fél 1-ig aludtam. Igaz, erőltettem is, felvettem a szemmaszkomat, és olyan jólesett a másik oldalamra feküdni, magam köré csavarni a vékony, dupla takarót, befúrni magam a párnák közé és durmolni tovább. Iszonyúan jól kialudtam magam. Ezzel szemben ma 3/4 6-kor magamtól ébredtem, és annyira pörögtem egyből, hogy tudtam, felesleges erőltetnem a visszaalvást. Úgyhogy mire 8-kor betoppant az ásítozó tanítványom, már futottam, voltam sétálni a kutyával, reggeliztem, felporszívóztam, felmostam és a fahéjjal megszórt presszókávémat is eltüntettem. 

Ja, és hát nem sikerült lebeszélnem a tanítványokat erről a hétről, még ma is jönnek, aztán gyógytorna, délután pedig zsonglőrködöm a programokkal, nem tudom, hogy kéne, hogy minden és mindenki beleférjen. Meg hogy kávét is tudjak venni.

Na ilyen lett a kép a falon, most így utólag jobban tetszett úgy, hogy itt volt a tükör, színesebb, bohémebb, így nagyon üresnek látom a teret, úgyhogy gondolkodásban vagyok. Meg kéne venni azt a színes szőnyeget az Ikeában, az is sokat dobna a dolgon, ezt a csíkosat utálom. 

Ez egy Róth Anikó kép, mivel az exemmel a kinti lakáshoz vettük, egy ideig kábé elástam, de már nem kötődnek hozzá rossz emlékeim, sőt.

Nu home

A múltkor voltam az Ikeában a konyha-projekt miatt. Persze amiért mentem, azt nem találtam, kerestem viszont sötétítőt a kertre néző ablakaimra, ahol eddig két pár unalmas ágytakaró töltötte be ezt a funkciót. A kész darabok közül ami nagyon tetszett, az iszonyú drága volt, viszont találtam egy olyan anyagot, ami instant szerelem volt, ezt: 

 

Gyönyörű lett belőle a földig érő sötétítő függöny, teljesen más lett tőle a lakás, nagyon karakteres, kicsit olyan, mintha új lakásom lenne. Majd lehet, hogy megmutatom azt is, de nem ez a lényeg, hanem hogy maradt egy csomó anyag, varrtam belőle futót a konyhaasztalra, és imádom. Ilyen: 

Workspace

Átrendeztem a lakást kicsit, küzdök ezzel a középső dolgozó résszel. Ugye elég nagy terem van itt, az íróasztal a falra tolva, meg a többi bútor is, középen semmi, és ezen a részen csak át szoktam sétálni, hogy a nappaliból eljussak a hálóba, meg vissza. Sosem ülök le az asztalhoz, eszembe sem jut, a konyhaasztalnál vagy a kanapén szoktam dolgozni vagy blogot írni, tulajdonképp ki is dobhatnám az asztalt, de tartok benne egy csomó mindent, meg hát akkor meg főleg mit csinálok a sok hellyel? Itt talán valamennyire látszik, hogy milyen volt, előtte a fehér forgófotel: 

Arra gondoltam, hogy megfordítom az asztalt, és behozom térbe, valahogy így:

Persze az én asztalom nem ilyen szép levegős, meg hát... Na. Apu segített tologatni a bútorokat, több dolog is változott, a piros komódot is elfordítottam, és szerintem jobb lett így, nem az igazi még mindig, de sokkal jobb. Most is itt ülök az asztalnál, blogolok, és működik. Így rálátok a nappalira, a TV-re, nem háttal ülök mindennek. Még azért kell rajta gondolkodnom meg próbálgatnom, kísérleteznem. Majd lefotózom, ha épp nem este lesz, és megmutatom. 

Home sweet home

Visszaadtam a fehér tehénbundát is, ami a nappalimban volt, és ami meglehetősen ellentmondásos érzelmeket váltott ki belőlem (szegény boci), viszont sokat világosított a szobán. Szeretem a szőnyegeket, szerintem borzasztóan sokat tudnak dobni egy szobán, viszont rájuk unok, és cserére vágyom, így nem érdemes komolyabb összeget bejéjük fektetnem. Most azt a szőnyeget raktam vissza, amit a keresztanyámtól kaptunk az esküvőnkre (haha), csíkos, színes, nem nagyon tetszik. A kanapé előtt fél nap alatt 3 kicsi szőnyeget próbáltam ki, egyik sem az igazi, viszont a macskának a kicsi ikeás mű baribőr jön be a legjobban, úgyhogy amíg nincs más, ez marad, had durmoljon rajta. A rengeteg virág meg nagyon jól áll a lakásnak, már tele vannak a kertben a rózsabokrok, úgyhogy ha nem is lesz, aki csokrokat hozzon nekem, egy darabig nem lesz gond az utánpótlással.

Ők a kertből vannak

Erősen gondolkodom rajta, hogy megveszem ezt a szőnyeget, nagyon tetszik a mintája, és szerintem szuper eklektikus hangulatot adna a helyiségnek, kár hogy sötét... De hát ennyi pénzért, ha megunom, megint lecserélem. Láttam már valakinél nappaliban, és mesésen nézett ki. 

It's different, but it's merry

Na jó, tudom, a lényeg. Hétvégén együtt voltunk itt nálam, szombaton alig éltem, a már említett okok miatt, vasárnap viszont bevásároltunk (köszi, Erzsikék) tökéletesen kisuvickoltam a lakást, sütöttem, a pasim pedig készített nekem karácsonyfát, csodaszépet, amit együtt díszítettünk fel. És nem, nem hiányzik a fenyőillat!

Tegnap reggel elutazott, úgyhogy most olvasás van, alvás, család, kutyi, meg lassan felszívódó szénhidrátok (pfff), 24-én a szüleimmel leszek együtt, eszünk (de mit), filmezünk, a szentestét pedig egyedül töltöm, amit egyáltalán nem bánok, szerintem igazi belső utazás lesz, idén már sokkal boldogabban, kiegyensúlyozottabban, mint tavaly ilyenkor. 25-én pedig jön mindenki, a tesómék a gyerekekkel, meg Ő is haza, és az lesz az igazi karácsony.

Narancs

Ma is itthon-tanulós nap van, de suli után felmarkoltam a kocsit és elmentem bort (meg kaját) vadászni, vettem 4 üveggel, ezek után ajánlom, hogy halálosan finom legyen. Olyan gyönyörű rózsák voltak 700ft-ért, hogy nem bírtam ki, megleptem magam egy csokorral, és vettem egészséges cuccokat is, salit, sütőtököt, mandarint, brokkolit, halat meg rákocskákat, szépen bestokiztam őket a hűtőbe, majd mostam, teregettem, pakolásztam, most blogot írok, de már nem tudok mit kitalálni hogy eltereljem magam, úgyhogy kénytelen leszek leülni és írni. Pfff. 

Kaptam egy tehenet, tudjátok, egy ilyen szőnyegnek használatos tehénbőrt, óriási, fehér és vajszínű, gyönyörű, és olyan tőle a nappalim, mintha egy Lakáskultúrából vágtam volna ki, épp csak a nyitott kandalló hiányzik. De hát tudjátok, a tudat, hogy ez egy cuki kérődző bőre-bundája, az én kis állatbarát lelkemmel nem annyira fér össze, szóval még emésztem a dolgot. Mindenesetre a macskámnak nincsenek kétségei a bocival kapcsolatban. 

All the pretty things

Tegnap éjfélre készen lettem a tanmenetekkel, örüljetek velem. Mondjuk ez el is vitte a hétvégét, de legalább letudtam, őrületes munka volt. Honnan tudhatnám, mit fogok venni valamelyik osztállyal április 25-én, főleg úgy, hogy két tankönyvet veszek velük párhuzamosan, egy nyelvkönyvet és egy érettségire felkészítőt? Na mindegy, mission accomplished.

Tegnap egy kósza mondatom oda vezetett, hogy teljesen átrendeztük a nappalim, a kanapé 90 fokkal elfordult, a két könyvespolc a szemben lévő falra került. Szebb lett, tágasabb, mondjuk a komód kevésbé érvényesül, de még gondolkodom, hogy lehetne még jobb. Vicces volt azon gondolkodni, hogy hol legyen majd a karácsonyfa, valószínűleg a kanapé mögött lesz. Az ősz, a hideg beállta nálam mindig a designsponge-hoz és lakásszépítgetéshez vezet, a világ minden pénzét rá tudnám költeni a környezetemre. Jó lenne elmenni valamikor az Ikeába, a Butlersbe meg az új Kika Dekorba, most épp függönyöket szeretnék, lámpákat, takarót, meg még egy csomó mindent. Meg időt. A héten minden nap úgy este 9-ig van programom, szóval ez a projekt tolódik.

most ilyen

I need a pool

Megint találtam egy annyira molnárilonkás lakást, hogy szerintem ide én alanyi jogon be kellene, hogy költözhessek. A matrjoskák! Meg a színes csecsebecsék! A sárga relief feliratok a falakon! És a diszkógömb!

Ilyen patchwork takaróm már van is, cuki anyukám keze munkája, ő a nyári takaróm, és szuper, mert dupla, lehet alatta összebújni (már ha van kivel): 

És a lényeg, van medence! Meg a plüssállatnak feleségkutya (a fehér lányok a kedvencei):

Cikk, és még több kép erről az ausztrál lakásról ITT

Beszélgetés itthon a cikk kapcsán, anya hátul locsol a kertben (mindig locsol), én blogolok a teraszomon, szárad a hajam, tömöm a fejem dinnyével, kiabálok neki:

én: Anya, kell nekünk egy medence a kertbe!

ő: (gondolkodás nélkül) Jó!

Kávét?

Talán még van, aki emlékszik, hogy laktózérzékeny vagyok. Néhány éve nem iszom tejet, egyéb tejterméket keveset, leginkább csak sajtot, túrót csak túrós tésztán Rudiban és palacsintában, joghurtot csak sütiben, de egyiket sem napi szinten, pedig nagyon szeretem. Sokkal jobban érzem magam azóta, régen rendszeresen volt problémám a hasammal, azóta csak ha nem bírom magam visszafogni, és eszem valami nagyon tejeset. Sajnos nekem a laktózmentes tej sem jött be, így le kellett mondanom a habos-babos kapucsínókról, pedig azt én imádom, még vérprofi aeroccinóm is van hozzá, ami a világ harmadik legnagyobb találmánya szerintem (szorosan a tampon és a Nespresso után), de mostanában csak akkor porolom le, ha valaki másnak készítek valami tejhabos csodát. Nagyon finom Nespresso kávém van itthon, úgyhogy még mindig az a napom kedvenc része, és vagy csak simán presszó kávénak iszom, cukor, meg minden nélkül, vagy rizstejet, mandulatejet öntök bele. Egy ideig kerestem a tökéletes igazi, finom, habosítható tejpótlót, de miután rájöttem hogy a szójatejben ösztrogén van, a rizstejnek nagyon fura a halmazállapota, a többi meg leginkább csak a futottak még kategóriában szerepelhetett, lemondtam erről, nem olyan fontos. 

Viszont most találtam valamit, ami nagyon finom, és kókuszízű, és én azt (mint tudjuk) nagyon szeretem. Kókusz-rizstej, hozzáadott cukor nélkül. Sajnos nem habosítható (pedig annyira reménykedtem), de nem lehet minden tökéletes.  

A kockás függöny

Ma lemostam az ablakaimat (végre minden ilyesmire van időm), aztán hirtelen felindulásból elmentem, vettem anyagot, és megvarrtam ezt a függönyt a konyhába. Hogy ezt hogy találtam ki, ne kérdezzétek, de tény, hogy boldogabb lettem tőle.

:)

Hát eljött végre ez a nap, a nyári szünet első napja, mikor úgy ébredtem reggel fél 7-kor (gondolom, pár nap, és kikapcsol a belső ébresztőórám), hogy nem csak egy rövidke lazulós hétvége áll előttem, ami, ha kettőt pislogok, már huss, el is repült, hanem egy egész, hosszú nyár. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell ezentúl bejárni a suliba, mert még 2 héten keresztül, június 24-ig illik reggelente megjelenni. A törvény szerint heti 32 órát most is jelen kell lennünk, az igazgató úgy fogalmazott, hogy reggel 8/9-től 11/12-ig tartózkodjunk bent, a kollégák szerint pedig ez azt jelenti, hogy 9-től 11-ig. Úgy kétnaponta. Mivel tennivalóm nincsen, így be fogok járni kávézni meg blogot írni, ami, ha a mostanában született posztok számát figyelem, lehet, hogy nem is baj, meg így, hogy 5 percre lakom a sulitól, kibírható, van, aki emiatt 30 kilométert kell, hogy utazzon. 

Egyelőre egyik program éri a másikat, ma délután, miután a bátyáméknál bealudtam a teraszon gyerekmegőrzés közben, lopnom kellett egy órát, hogy aludjak egy kicsit, mert majd leragadt a szemem a kialvatlanságtól, de aztán gondolom lelassulnak majd a dolgok körülöttem, és utolérem magam . Amellett, hogy már egy ideje vakáció üzemmódban vagyok, ma délelőtt azért rákészültem a nyárra fizikailag is: a piacon vettem málnát és meggyet, meg nyári virágokat, és szétpakoltam őket a lakásban, valamint teleraktam a hűtőmet mindenféle finom kajával (kettőt találhattok, hol szereztem be őket), az ázsiai hetek keretein belül (és kívül) olyan kajákat találtam, hogy már a gondolat is megnyugtat, hogy ők az én hűtőmben várják, hogy kedvem támadjon valami könnyű, nyári ebédet varázsolni belőlük. Többek között vettem egy csomó salit, ananászt, friss koriandert, thai citromfüvet, cukorborsót, serranoi sonkát, bivalymozzarellát, kacsamellet, meg friss, ricottával és bazsalikommal töltött cappellettit, minden kb feleannyiba került, mint gondoltam volna, és mindezért játékpénzzel fizettem, hát mennyire jó már. 

Az egyik tervem, hogy sokat főzök-sütök a nyáron, meg szeretnék tanulni például tésztát gyúrni, és mindenféle saját készítésű, friss, töltött tésztát halmozni a színes tányérokra, ha a család, meg barátaim jönnek vendégségbe. Egy időben az egyik haverom egy olasz lánnyal járt, és amikor a csajszi itt volt, és éhesek lettek, a lány nem a száraz cuccokhoz nyúlt, hanem 5 perc alatt gyúrt friss tésztát, felvagdosta, rádobott valami egyszerű feltétet, és már vacsizhattak is, szerintem ez annyira laza, én is szeretnék ilyeneket tudni, meg mindenféle mást is. És már néhány nyári sütireceptet is kinéztem. 

Meg még ezer más tervem van, de azokat majd máskor mesélem el, most kicsit készülődnöm, aztán mennem kell, várnak a Főtéren, viszem a kutyát is, bár ő még ezt nem tudja.

A lakásszépítgetésről

Az ágyam felett nem volt kép, és egy ideje gondolkodom, mit is tehetnék oda, úgy, hogy ne kelljen különösebben költenem rá. Volt itthon egy darab Ikea anyagom, szépen beszegtem, valamelyik este felszögeztem apró szögekkel (egyedül, picit ferde lett), és most ilyen. Szerintem vidám, bár nem mondom, hogy ez a végleges megoldás. 

Minden oké

Az ágyamban ülök tiszta pizsamában, frissen mosott ágyneműben, a lakás ragyog, a cuccaim kivasalva, a táskám bepakolva, a szendvicseim elő vannak készítve holnapra, és persze nem bírtam úgy lefeküdni, hogy ne írjak egy picit - már megint elrepült a hétvége. Volt egész sok alvás, főztem, napoztam a kertben (úgy fél órát, mert aztán jött az eső), néztem sorozatot a macskával az ölemben, voltam esküvőn, kergettem a gyerekeket, kutyáztam, szombaton hajnal 4-ig beszélgettem egy paralimpikonnal (aki az egyik legérdekesebb ember, akit mostanában megismertem, és most egy kicsit átértékelem a dolgaimat miatta), voltam kissé másnapos a délután 3-tól hajnal 4-ig folyamatosan fogyasztott fröccsöktől, de aztán helyrejöttem anyu ipari mennyiségben fogyasztott bodzaszörpjétől meg az ebédtől, és aztán futottam, takarítottam, mostam, bevásároltam, vasaltam. Szerintem elég jó kis hétvége volt, most pedig egy laza hét jön, jajdejó.

Vegyük észre, hogy az Elle francia, Tamkótól kaptam! <3

ma este 

szeretem.

Őket paparazziból fotóztam, olyan szépek voltak ott a parton csupaszerelmesen, mintha valami filmből léptek volna ki.

Klipsch projekt

virágok aputól

Step by step

Annak idején, mikor elköltözött innen a bátyám meg a barátnője, én megkaptam két egymás mellett lévő, ám különálló lakrészt, amit felújíttattam,  egybenyittattam, és kivetettem majdnem az összes falat. Így tágas, szellős, ahogy nekem jó, persze azzal a hátránnyal, hogy nem nagyon lehet külön elvonulni, de én nem is nagyon akarok, és egyelőre nincsen három gyerekem, hogy ez gondot okozzon, tanítani pedig a konyhában szoktam, arra viszont rá lehet csukni az ajtót. Nyáron, amikor hazaköltöztem, apu és a bátyáim segítségével elég szépen felújítottuk, kifestettük, helyrepofoztuk, vettem néhány új bútort bele, szóval nekem már így is megfelel, de elhatároztam, hogy apránként teszek róla, hogy igazán molnárilonkás legyen, és nagyon-nagyon szeressek itt lakni, persze minden pénz kérdése, szóval csak lassan. Most hétvégén 3 projekt teljesült. 

1. Még januárban rendeltem 3 képet a society6-ről, és most vettem hozzájuk keretet. Az igazság az, hogy nem is tudom, mi tartott ilyen sokáig. Na jó, tudom, igazából a helyük megtalálása függött a másik két projekttől. A képeken majd láthatóak lesznek.

2. A konyhámban nincsen túl nagy munkapultom (sőt, alig van), ráadásul az összes konyhai gépem, a mikro, a kávéfőző, a citrusfacsaró, és a vízforraló is a tálalószekrényem pultján foglalta a helyet, azt a pici teret is ellopva a főzéstől ami volt, ezt nagyon utáltam. Volt viszont a konyhában egy sarok, ami üresen, kihasználatlanul állt, itt a háttérben az ablaktól (rendezői) jobbra látszik: 

És ide vettem egy kis rakodóasztalt, rápakoltam 3 gépet, valamint fölé került az egyik kép, amit direkt ide választottam. Az asztalt pedig elforgattam, jobban bekerült térbe, nem tudom, mennyire látszik, nekem jobban tetszik, és jobban is működik így. És így felszabadult egy csomó pult, ahhh. 

3. A harmadik projektről már régebben írtam, talán emlékeztek. A kanapém szélesebb, mint a mögötte, a két könyvespolc közti hely, nem tudom rátolni a falra, így a mögötte lévő tér üresen állt, csak a porcicák gyűjtögetésére használtam, meg a fittlabdámat szoktam ott tárolni. Na és oda vettem egy komódot, végül nem a kéket, ahogy terveztem, mert élőben nem tetszett az a szín, hanem a fehéret, és fura módon valahogy világosabb lett tőle az egész szoba, odavonzza a szemet is. Rápakoltam minden a lakásban talált szedett-vedett dekorációs elemet (majd ezt még jobban kitalálom), és fölé raktam a másik két frissen bekeretezett képet (még nem volt energiám felfúrni őket). Előrébb kellett húzni a kanapét annyival, hogy ki lehessen húzni a fiókokat, de szerencsére helyem az van bőven. És most ilyen. 

Mit szóltok?