Pics, or it didn't happen

A tegnap estét két fiú barátommal töltöttem, és meglepő módom egész este a párkapcsolatok és a társkeresés volt a téma. Én már borzasztóan unom mindkettőt, valahogy annyit elemeztem a kérdést az utóbbi időben mindenkivel, Pillával, a csajokkal, magamban, hogy elegem van, semmi kedvem már beszélni róla. De valahogy x sör elfogyasztása után a srácok (egyikük szingli, a másiknak sok éve barátnője van) ezt akarták boncolgatni, én meg egy darabig tartottam a lépést és részt vettem a társalgásban, aztán hallgattam és igyekeztem témát váltani, majd elegem lett, és amikor kivégeztem a második fröccsömet, szépen kiosztottam néhány puszit, felültem a bicajomra és hazajöttem. De komolyan, kereshetjük a szent grált, a titkot, a kulcsot, de szerintem sosem lesz meg. Én jelenleg csak sodródni akarok az árral, csinálni, ami jólesik, egyedül, a barátaimmal, a családommal, a kutyámmal, aztán majd csak lesz valami.

• Néhány hete voltunk a Balatonon a lányokkal, olyan jó volt fogni a kisbőröndömet, és utazni. 

 

• Az idei nyár egyik legemlékezetesebb estéje: 

 

• Apukám nagyon szeret meglepni, ma reggel a bolhapiacon a múlt századból származó kávéscsészéket vadászott nekem. 

 

• Még egyszer régen mesélte valaki, mikor kajáról beszéltünk (imádok ételekről, főzésről, receptekről beszélgetni, meséltem Tamkonak csütörtökön, mikor találkoztunk, hogy szeretek megkérdezni másokat, hogy mit ebédeltek, mit főztek, nagyon csodálkozott), hogy az olasz kollégái gyakran csak egy jégkrémet esznek ebédre. Nekem ez annyira bejön, hogy azóta nyáron gyakran tolom ezt az olasz módit. 

 

• Ritkán iszom sört, de tegnap a kenutúra után ez a cider valami mennyei volt (a Hoegardent a vizslás fiú itta). A háttérben sültkrumpli, palacsinta. 

 

Pics, or it didn't happen

Ma délután kicsit csavarogtunk a városban, és csináltam néhány fotót. A hely semmi különös, tipikus francia kisváros, de nagyon hangulatosak az épületek a színes zsalugáterekkel. Plusz az ősz. 

notice kutyi

Hazafelé bementünk egy boltba, ahol sajnos pont nagyon ebéd utáni édesség-kívánós voltam, így összevásároltam egy halom elképesztően finom dolgot (egy csomó Lindt csodát, példának okáért), mivel tudtam, hogy ma már nincs több dolgom, és gondoltam, hogy majd ejtőzés közben mindent megkóstolok. Persze egy gesztenyés joghurt meg 3 szelet csokis keksz után csömöröm lett, még jó, hogy vettem bébirépát is. 

Pics, or it didn't happen

Valahogy olyan jól érzem most magam a bőrömben, a helyemen vagyok - oké, ez egy nyárnyi semmittevés után nem nagy ügy, majd kérdezzetek meg újra novemberben. De most nagyon nyitott vagyok másokra, van kedvem aktívkodni, a jövő héten kiállításra megyünk, meg operába (gimiben voltam ott utoljára, szóval kicsit izgulok, hogy jó lesz-e nekem, egyáltalán nem hallgatok ugyanis komolyzenét). És persze közben már munka, de állok elébe.

• Megkaptam a második diplomám, jó érzés. Ki kellene találni valami mást, hogy legyen valami cél, tanulás, most ha nem is sulit, de talán fel kellene készülnöm egy francia nyelvvizsgára. 

• Nagyon ritkán eszem ilyesmit, de a pénteki vacsihoz vittem fánkot, a Donut Library-ban szereztem, és finomak voltak, maradtak még reggelire is. És a reggelim mellé kaptam új Ikea katalógust is, meg kávét - mindezt a nyitott ablak mellett, egy nagyon kényelmes kanapén. Nekem ilyen egy tökéletes szombat reggel. 

• Az egyik barátnőmnek segítettem összerakni a kiállítását csütörtök este itt a városban, egy nagyon helyes kis galériában. Átmentünk a szomszéd cukrászdába Marlenkát enni, és ez a cica ott ült az egyik kapualjban. Szerintem ennek a macskának stílusa van.

• Egy ideje már nem nagyon hordok ékszert, de nagyon tetszenek a szép órák, szerintem öltöztetnek. Nekem még sosem volt komolyabb órám (ami furcsa, mert apukám a legnagyobb óramániás a világon), pedig mindig szerettem volna, és arra is rájöttem már, hogy a munkám miatt nem ártana, ha nem kellene mindig a telefonomat keresgélnem, hanem csak rápillanthatnék a csuklómra. Ezek a DW órák régóta tetszenek, egyszerűek, letisztultak, tudom, túl is vannak hájpolva. Nagyon hosszú gondolkodás után most vettem magamnak egyet, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon jó befektetés lesz, mint ahogy a Ray Ban Erika szemüvegem is az lett, mert minden nap hordom, már nem is tudom elképzelni ez életem nélküle. Ez az óra nekem tiszta, instant szerelem, és egy hosszú barátság kezdete. A kép a pasim ablakában készült, alul az egyik lakó muskátlijai. Amúgy nyócker, nagyon szeretem. 

• Van ez az ikeás uzsis dobozom, amiben nagyon jól tudok mindenféle finomságot csomagolni magamnak tízóraira. 

Pics, or it didn't happen

• Futás után szoktam még egy kicsit erősíteni otthon, ami a kutyám és a macskám kedvence. Ugyanis ezeket a gyakorlatokat a nappalimban, a padlón szoktam végezni, és ilyenkor egy magasságba kerülök velük. Úgyhogy ilyenkor kihasználják a lehetőséget, és amíg például a fekvőtámaszokat csinálom, ők odabújnak mindketten elém, hozzám, alám, és vadul dúródnak, erre az időre fegyverszünetet kötve, hiszen kicsi a felületem, meg kell rajtam osztozni. Ezen a képen egy ilyen alkalom látható, pénteken készült. 

• Sajnos nem jön át a képen, hogy milyen szépek voltak a fények a konyhámban, de az talán igen, hogy mennyire szeretem ezt a helyiséget. 

• Délutáni szieszta a kertben. Mindig ezen a betonnégyzeten alszik, gondolom, hogy a fű ne csiklandozza a hasát.

• Már olyan szemmel nézegetem a gardróbom, hogy a kánikularuhákat már el lehetne rakni, de még nincsen hozzá kedvem. 

Pics, or it didn't happen

Most csak kettő van, tessék vele takarékoskodni. A Lightroom a hibás amúgy, mert mióta .raw-ban fotózok, muszáj használnom, és fúúúúj. Na és ma még csak fele adag fotó töltődött be, mikor a kattintgatás közben eltévedtem, és nem találtam vissza az eredeti forráshoz (tudom, én sem értem, miről beszélek, de basszus miért nem csinálják ezeket a programokat felhasználóbarátra, vagy legalábbis logikusra?), és annyira ideges lettem, hogy kitéptem a kábelt a gépből, hogy jó, hagyjuk. Utálom a Lightroomot. 

• Volt egy pasim, aki sok külföldivel dolgozott együtt, és ő mesélte, hogy az olaszok nyáron sokszor csak egy jégrémet esznek ebédre, majd még utána dobnak egy ristrettot (aztán gondolom, a vacsinál behozzák a lemaradást). Na és ma én is pont ezt a menüt ebédeltem (a jégkrém SK). Ja és az olaszokról jut eszembe, hogy a lidliben lehet most bivalymozzarellát kapni, és az nagyon-nagyon finom. 

• Csak kiejtettem a számon, hogy Pavlova, és már ott is illatozott az asztalon (na jó, a Pavlova nem illatozik, viszont feledhetetlenül finom). Szerintem anyu szeret engem. 

Pics, ot it didn't happen

A mai nap időjárása tökéletesen illett a hangulatomhoz. Esett, én pedig szomorkodtam. Úgy érzem, hogy nem akarok felnőtt lenni, nem akarok egyedül lenni ennyi idősen, nem akarok szomorkodni. Így muszáj kényszeríteni magam, hogy tervezgessek, tudatosan keressem a jót magam körül, igyekezzek jól érezni magam. Anyuék ma extrán békén hagytak, gondolom sejtik, hogy mi újság, de anyu átjött, és hozott nekem két tábla KitKat csokit meg marcipánt, azzal a jelszóval, hogy vasárnap gyereknap lesz, és én is gyerek vagyok. Hát, nem tudom... Szeretnék gyerek lenni. 

• Egész nap itthon ücsörögtem, pedig tudom, nem tesz jót, vásárolni sem mentem el, pedig most két napig nem lesz nyitva semmi. Nem nagyon van most étvágyam sem, de amikor korog a hasam, azért eszem. Főztem egy nagy adag tésztát, ennél bonyolultabb dologhoz nem volt kedvem nekiállni, és most arra járok rá, nagyon finom, főleg a rengeteg friss parmezán a tetején. 

• Aztán késő délutánra elállt az eső, és elmentem kicsit tekerni az régi-új kék versenybiciklimmel, és az jó volt, szeretem a kicsi utcákat, a szép színes házakat. Az a nagy sárga épület a könyvtár. 

• Visszakaptam egy csomó cuccom, amik már hiányoztak, például a gyöngyös gyűrűimet, amiket nagyon szeretek. 

• Már hónapok óta akartam papucsot venni magamnak itthonra, de nála volt egy új, pöttyös, tőle kaptam, és... És a lelkem mélyén éreztem, hogy nem kell újat vennem itthonra, mert ez előbb-utóbb hazakerül majd. És itt van, most már van itthon papucsom. 

• Az utolsó közös emlékünk, egy szép nagy bringatúra.

Pics, or it didn't happen

Kaptunk egy plusz pihenőnapot, ma még nem kellett suliba (vagyis dolgozni) mennünk, és mivel a kedd az egyik legnehezebb napom, a hét második felét (terveim szerint) már féllábon is kibírom. Aludtam nyolcig, és ma először, annak ellenére, hogy kint nagyon hideg van, igazi nyári hangulata volt a reggelnek, gondolom, a fények miatt. Igyekszem a mai napot még valamennyire kiélvezni, miközben már voltam a blökivel futni (jézusom, de rosszul ment), meg postán, és délutánra van manikűrös időpontom is, bár nincs sok kedvem hozzá. Ja, és el ne felejtsük: ma már véres szakdolgozat-írás van. Veled érzek, Gyömbérke. 

Szépek nálam a fények reggel

Ő is napimádó, mint én

A kertből vannak

A reggelem egyik kedvenc pillanata

Így vár rám, míg én intézem az intéznivalókat. Figyelitek a csííííz mosolyt?

Pics, or it didn't happen

Íme a heti fotóadag, némi Dunakanyar-, és macskakontenttel. Nagyon szeretek fényképezni, de egyszerűen nem bírom megszokni, hogy cipeljem magammal a gépemet, pedig nem egy túl nagy darab. Vajon minden fotográfusnak gerincferdülése van? 

Tegnap délután két óriási eső között mentünk el sétálni a blökivel. Az időjárás miatt teljesen üres volt a város, alig találkoztunk valakivel. A levegő nagyon friss és tiszta, a fények pedig gyönyörűek, de egyben nagyon furcsák voltak, így kattintottam néhányat a telefonommal. A kutyát viszont nem engedtem el egyáltalán, mert ebzárlat van a környéken az elszaporodott rókák miatt. Nem mintha két méternél távolabb szokott volna menni tőlem, de azért nem örült, nem értette, miért van büntetésben. 

Szerintem komolyan elhitte, hogy ez az ő tízóraija lesz

Tavasz az egyik legkedvencebb macskaköves utcámban. A háttérben pedig a börtön - biztos van, akinek furcsa, de nekünk a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt van, a Duna-part legjobb telkén.

Szerintem összeillünk.

Nagyon tetszik ez a ház, mindenféle mesebeli történetet képzelek ide. És a Dunára néz. 

A nyaklánc SK. 

❤

Pics, or it didn't happen

Mostanában egész sokat fényképezek megint, hétköznap is, az apró dolgokat, ha nincsen nálam fotómasina (amit persze nincs mindig kedvem cipelni, meg félek is, hogy elhagyom), akkor telefonnal. Jó érzés utólag visszanézni ezeket a pillanatfelvételeket.

Ez a macska épp, hogy beszélni nem tud. Itt szerintem azon volt felháborodva, hogy még mindig pizsamában vagyok, - no meg hogy még mindig nem kapott reggelit.

Az egyetemi tennivalók miatt sokat mászkáltam csütörtökön az 5. kerületben, Egyetem tér, Szerb utca, Károli kert - mennyire szép az a környék! Ha legközelebb lesz időm bringával tekeregni Budapesten, azt a környéket fogom felfedezni. A Tip-Top bár is ott volt valahol, ugye, Lenszirom? 

ELTE angol tanszék. Annyira tetszik ez az épület. Sajnos én még nem ide jártam, hanem oda, ahol most a Dürer kert meg  a Keleti Blokk van.

A zene mellett a legfőbb motivációm a futáshoz. 

So long, summer

Ma Franciakulccsal (<3) vacsiztam, majd szétfagytunk a teraszon, ahol ültünk, és már reggel is nagyon szeptemberi volt a levegő. Még remélem lesz néhány meleg, nyárvégi nap, de kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy itt az ősz. Feltöltődtem, tele a szervezetem napsütéssel, könyvekkel, fröccsökkel, bulikkal, barátokkal, vízparttal, mozgással és gyümölcsökkel, és már kívánom is a rendszert, a munkát, a kihívást. Lehet szidni a tanári pályát, de a nyári szünet szerintem megfizethetetlen, imádtam minden percét. 

Panka plüsskutyáját úgy hívják, hogy Sötét Barlang

Uzsi

Budapest reggel 6-kor, a Szigetről hazafelé tartva. Szeretem ezt a hangulatot.

Itthon mindig mezítláb. Ő meg azt mondta, hagyjam még aludni.

Olyan jó, ha az embernek van egy 4 éves unokahúga, és mindenféle baromságot vehet neki:).

Pics, or it didn't happen

A héten minden este voltam valamerre, Budapest, vagy bringa, vagy kimozdulás, plusz még mindig nagyon rosszul alszom (de mivel mindenki ugyanezt meséli, így nem rágódom ezen), így gondoltam, hétvégére kicsit belassítok és kipihenem magam. De aztán péntek este is úgy alakult, hogy akadt program egy barátnőmmel, aki nemsokára elutazik, és fél évig nem látom, és vétek lett volna itthon ülni egyedül. Vacsiztunk, ittunk valamit, és aztán jó fej arcokkal futottunk össze, szóval megint éjfél után keveredtem haza, és reggel megint 6-kor ébren voltam. Mondjuk ennek ellenére egészen energikus vagyok, biztosan a sport, meg az okos kajálás teszi, vagy csak a nyár, nem tudom, de jó érzés, hogy ennyi minden történik. 

Reggel megjártam a várost és a piacot kétszer, mert bringával nem olyan egyszerű nehéz dolgokat cipelni, vettem gyümölcsöt, zöldséget, húst és virágot, aztán a 40 fokban meghívtam magam egy limonádéra meg 3 macaronra, és ez volt az ebéd, közben meg nézegettem a szép főteret meg az embereket, olyan jókedvűnek tűnt mindenki, jó volt látni, hát nem egy nyolcker, az szent. Itthon mostam (nagyon küzdök az elszürkült fehér törölközőkkel, írjátok meg, ha van tuti praktikátok), majd sütöttem quiche-t, amit annyira szeretek készíteni, hogy még azt sem bánom, ha 35 fokban be kell gyújtanom a sütőt. 

Aztán annyira meleg volt, hogy gondoltam, levonulok a kutyával a partra, és fürdünk. Ott viszont meglepve láttam, hogy annyira kint van a víz, hogy a sóderos part teljesen eltűnt, így csak a blöki tudott úszni, én nem. Közben telefonált a bátyám, hogy menjek fürdeni hozzájuk, úgyhogy átballagtam, a kertben beleültem a dézsába a gyerekekkel, és addig ücsörögtünk benne, míg ráncosra ázott az összes ujjam, pont mint gyerekkoromban a strandon. Közben azt játszottuk, hogy én vagyok a királynő, ők pedig a kis alattvalóim, és minden kívánságomat teljesítik, és mindez nem az én ötletem volt. Eszembe jutott, hogy azért sincsen szeretethiányom, mert a két kicsi olyan leplezetlenül imád, annyi ölelést, puszit és bújást kapok, annyi figyelmet, dicséretet és bókot (Ilonka, neked mindened olyan szép), hogy teljesen feltölt már egy kicsi idő is velük.

Aztán kaptunk vacsit, sült zöldségeket és husit, meg végignéztük a fedett teraszról az őrületes vihart, az özönvizet meg a jégesőt, és jó volt ott ülni biztonságban a családdal. 

Most minden oké.