te vagy a vajas kenyerem

Le sem szállok egyébként a kovász-vonatról, etetgetem folyamatosan szépen (mondom, mint egy háziállat, olyan). Amióta megkaptam, annyi pizzát sütöttem, hogy már kicsit unom is, a srácok persze nem. De mikor kihagyok pár napot, és vacsira sütök két pizzát, az mindig nagyot szól, mert valóban isteni. Vettem lyukacsos sütőlapot és lapátot is hozzá, szóval már semmi sem állhat az utamba. Volt amúgy, hogy egy tészta túl lágy lett, és nagyon szenvedtem vele, de összességében egyre jobban sikerülnek. 

A legnagyobb hír viszont, hogy múlt héten felfújtam a pofámat és kenyeret is sütöttem. Nagyon sokat foglalkoztam vele, és a chatGPT is végigkísért a folyamaton, vagy amikor elbizonytalanodtam valamiben, de a végén szerintem tökéletes lett, nagyon jó érzés volt egy ilyen csodaszép, mennyei finom kenyeret kiadni a kezeim közül, és élveztem is a munkát. Meg hát mikor este, még melegen felvágtuk és vajjal megkenve tömtük befelé a ropogós szeleteket, az nagyon nagy élmény volt. 

Másnap már nem volt olyan jó, és ki is kellene találnom, hogy hogyan tudnám jobban tárolni, de valószínűleg kisebb cipókat vagy zsemléket fogok sütni, és lefagyasztom majd, amit épp nem használunk. Ti hogyan tároljátok a saját sütésű kenyeret? Vagy a bármilyen kenyeret?

another week

Az előbb felmentem Marcipánördög blogjára elolvasni a friss bejegyzést, és percekig kerestem a NEW POST gombot, nem értettem, miért nem ajánlja fel ott az oldalon - ja, hát mert az nem az én blogom, csak úgy látszik, ennyire otthon érzem magam nála. A fiúk elmentek Monster Show-ra, Dani nagyon izgult és várta is, biztosan fogják élvezni. Én nem mentem, mert mert nagyon drágák a jegyek, pedig a youtube-on szoktam vele nézni. Délelőtt sétálni voltunk, gyönyörű tavaszi idő van, ebédeltünk maradék paradicsomlevest meg quesadillát, most meg most élvezem, hogy egyedül vagyok itthon. Ide süt a nap a kanapéra, csináltam kávét, megy a tévében a téli olimpia azokon a meseszép olasz helyszíneken - most épp sífutás, anyám, én nem tudtam, hogy ez ilyen kőkemény sport, kb az életükért küzdenek az arcok - de kb mindent nézünk, nagyon szeretjük. Megírom ezt a bejegyzést, felkészülök a holnapi óráimra, aztán meg varrok foltokat Dani kutya jelmezére - Anyu csinálta a sapi-szerű fejrészt a fülekkel, nekem csak a foltokat meg a farkat kell felvarrnom a barna melegítőre. 

A hét eléggé minimál volt, sokat dolgoztam és tök jó volt, bár volt olyan is, hogy technikai okok miatt egyszerűen nem jött össze egy óra, ilyen még sosem fordult elő korábban. Kedden elkezdtem járni egy tanfolyamra - majd szeretnék írni róla kicsit. Így mostantól keddenként bent leszek a városban, be is mentem a tréning után Phoebe munkahelyére, és ott reggeliztem. Szerintem ő most jelenleg a város legjobb cukrászdájában dolgozik, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Ízorgia minden, amit kóstolni lehet, és most keddenként szeretnék bemenni kipróbálni még további csodákat. Pénteken délután Phoebe-vel találkoztam és elmentünk sétálni, felmentünk a Várba és beültünk a Jamie's-be egy pohár borra. Annyira szeretem az a helyet, jó volt ott ücsörögni az ablak mellett és beszélgetni az élet nagy dolgairól. 

Ja és vettünk egy porszívót és meg is jött végre a héten, egy kicsi Karcher, ami 3 és fél kg és úgy szív, mint az őrült, nagyon jó. Az előző porszívónk annyira béna volt, annyira rosszul szívott, hogy a takarítónő a sajátját hozta mindig, tök ciki volt. Régóta nézegetem, de nem bírtam dönteni, és most a chatGPT választott helyettem, és megtaláltuk jól leértékelve. Az élet egyik apró öröme egy jó porszívó. 

Szombaton voltunk Anyuéknál, és Dani próbált sulis hátizsákokat, de ezek mekkorák? Maga a gyerek is beleférne. 

Ez meg én vagyok, nagyon érzem a tavaszt: