Je le ferai demain

Eddig nem egy sikerszéria ez a nyár, de hátha jobb lesz még. Nem tudok magamra vigyázni, nem bírok megülni a seggemen és mindig történik valami. A lábam pár nap alatt sokat javult, úgyhogy gondoltam, biztosan nem tört el az ujjam. Végre vettem gyógypacskert, ami nagyon kényelmes, ha azt vettem fel, nem is fájt egyáltalán. Egészen tegnap estig, amikor a lányokkal találkoztam Budapesten, és amikor hazaértem, a vasútállomáson zuhogott az eső. Mivel parafa a papucsom talpa, levettem és bedobtam a hátizsákomba, ami vízálló, gondoltam, mezítláb hazatekerek, de az első lépés után majd összeestem, olyan fájdalom állt a lábujjamba megint. Most kb dagadtabb, mint eredetileg, és eléggé fáj, nem is nagyon tudok rálépni megint. Végül ma megröntgeneztettem és nincsen eltörve, most pihentetem és jegelem. Holnap egész nap érettségi, este pedig programom van, de komolyan, kinek van ilyesmire ideje, mint sajgó lábujj? 

Holnap végre számunkra is vége a tanévnek, délután letudjuk az utolsó érettségit, amilyen mázlim van, az enyém lesz a legeslegutolsó felelet, persze nem engem kell sajnálni, hanem a srácokat. Mindenki átment mindenből, mi jól elszórakoztattuk magunkat közben, nagyon szeretem a kollégáimat, és ez a vizsgabizottság különösen jól sikerült. Hál'istennek kevés magántanítványom lesz a nyáron, most egy pár hétig nagyon, nagyon ki fogom pihenni magam, kicsit nehéz elhinni, hogy most egy időre tényleg vége. 

Vettem repülőjegyet augusztusra Portugáliába, ahol még sosem jártam, és most először nyaralok egyedül. Jó, nem teljesen egyedül, mert látogatóba megyek, de azért sokat leszek egyedül is, ami még mindig nagyon vonz, pont így képzelem el - csak nem tenger lesz, hanem óceán. Utánaolvastam a helynek, és már most látom magam csavarogni. 

El ne bízd már magad

Az életem egy hullámvasút, mondjuk gondolom, mindenkinek. 

Amikor totál kiégek, mert minden reggel felébredek 5-kor és emiatt egyszerűen nem tudom kipihenni magam, összeomlok a suliban, mert nem bírom azt a nyomással kombinált óriási mennyiségű munkát, ami a nyakamba ömlik, közben full beteg vagyok, és elkeseredem, mert rájövök, hogy senki nem ér rám majd a szabadságom alatt, és haszontalanul telik el majd a nyár, akkor becsöppen egy közös nyaralás a csajokkal, egy álomutazás egyedül, sok-sok segítség és motiváció a lakásfelújításomhoz, meg még egy csomó olyan öröm és kurvajó dolog, amikről néhány napja még csak nem is álmodtam. 

Viszont fordítva is igaz, mert szombaton,  egy szuper nap és egy edzés után, mikor 100%-ig jól érzem magam, boldog vagyok, hogy milyen király minden, annyi minden izgalom vár rám, készülődöm, hogy találkozzam a csajokkal és a szokásos szombat délutáni iszogatásba bonyolódjunk kellemes zenék mellett, de sietek nagyon, hogy elérjem a vonatot, na és akkor úgy belerúgok véletlenül a kanapé lábába, hogy egy órán belül teljesen belilul a környéke, és csak sántikálva tudok közlekedni, mert iszonyúan fáj, ha ránehezedek. És azóta sem sokat javult a helyzet.

Velem mindig történik valami. 

elkezdődött

La mer

Meg olyan is volt, hogy ma délelőtt idegbetegen ülök a bizonyítványok fölött, és vésem befelé sokszor, hogy "Az elégséges szót közepesre helyesbítettem, dátum, aláírás", és akkor odaáll fölém a már sokszor emlegetett férfi kollégám, és szemrehányóan, már-már felháborodottan közli, hogy ő hívott hétvégén (tényleg hívott, kétszer is, nem hívtam vissza, legritkább esetben hívok bárkit vissza, 2017 van, hívjon üzenetet, meg különben is, random kolléga minek hívogat hétvégén), mert szedett cseresznyét és szeretett volna adni, de mivel nem hívtam vissza, az a cseresznye, amit nekem szedett, mostanra megromlott. Én meg így bambán nézek, hogy mi? 

És komolyan, egy jégcsap vagyok ezzel az emberrel az idióta megjegyzései óta, és olyankor veszi is az adást, de abban a pillanatban, hogy kicsit kedvesebb vagyok vele (értsd: olyan kedves, amilyen kedves mindenkivel vagyok), egyből cseresznyét hoz(na) nekem, de komolyan, neeee.  

Arra vágyom hogy egy egész hétig tökegyedül legyek valami csendes, homokos tengerparton, ne legyen se net, se tinder, olvashassak és napozhassak, legyen a közelben egy kis étterem, ahol bossa nova szól, finom a tengergyümölcseis spagetti és jéghideg a fehérbor, meg legyen egy kis szoba, fehér, finom illatú ágyneművel, ahol hallom a víz surrogását miközben alszom. És egy hétig senki ne szóljon hozzám.

grace lee

Burnout syndrome

Ha van olyan, hogy kiégés, akkor nekem van olyanom most. Nem tudom, miből gondoltam, hogy nekem múlt csütörtökön elkezdődik a nyári szünet, konkrétan azóta mást sem csinálok, csak dolgozom, ma úgy jöttem el, hogy csak a vezetőség és a portás volt bent rajtam kívül. Ma megint nagyon sokat stresszeltem, és még nem végeztem, reggelre viszont muszáj megcsinálnom. Ha rajtam múlna, minden tökéletesen készen lenne, de hát kurvára szükségem lenne egy csomó mindenre, amihez nem férek hozzá, mert aki segíteni tudna, az nem ér rám, mert az érettségik is mennek már közben. És holnaptól jegyző is leszek egy másik érettségin, és meg kéne írni az osztályfőnöki jelentést, el kéne mennem a másik suliba elintézni ott is az adminisztrációkat, szerdán bizonyítványosztás, amihez elhagytam egy nagyon fontos papírt, aztán beiratkozás, szintfelmérők, majd a saját érettségim. Azt gondoltam, hogy legalább a délutánjaim gondtalanok lesznek, de késő délután csak a kutyához van már kedvem, hogy dobáljam neki a labdáját. Ja meg ma kikapcsolódásképpen vasaltam. Közben nézem a Big Little Lies című sorozatot, és olyan fura, hogy az embereknek van életük, jönnek-mennek, kavarnak, kávét isznak a tengerparton, vannak kapcsolataik (oké, milyenek), én meg kábé a benti miniíróasztalom és a kanapém közt ingázom. Jó, hát ennyire nem rossz a helyzet, hát értitek, na. Amikor tanítok, annak van nagyon pozitív oldala is, szeretek angolt tanítani, és a gyerekeket is imádom, de ezt, ami most van, az csak viszi az energiát, a végletekig lemerít, főleg, hogy értelmetlennek találom - ezt csinálja, akinek hat anyja van. Valahogy nem jó a csí mostanában, nem tudom, mi van. 

Nutellát valaki? 

Hygge

Befejeztem az ügy nagy részét, holnapra már csak úgy 2 órányi munka maradt, ha meg valamivel kapcsolatban kétségeim lennének, hétfőn délelőtt még kérhetek bent segítséget bent a suliban, ugyanis kiderült, hogy hétfő dél a határidő. A végén már annyira fájt az ujjam, hogy azon gondolkodtam, hogy tudnék-e bal kézzel írni, de aztán végül összeszorítottam a fogam és befejeztem, amit ma be akartam. 

Egyébként tök jó volt a nap (egy része), mert már nem vagyok levert, csak náthás. Úgy indult a nap, hogy összecsomagoltam a málnás-ananászos tartokat, amiket tegnap este sütöttem kínomban, meg pihenésképp, és átvittem a tesómékhoz bicajjal, eléggé örültek neki: 

Reggel rám írt Phoebe, hogy most jön haza Budapestről és mizu, és bár akkor én még pizsiben voltam, gyorsan összevarázsoltam magam, és 20 perc múlva már a parton ücsörögtünk a melegszendvicseink, a sütijeink meg a kávéink fölött. Utána elmentünk a piacra, mindketten bevásároltunk, megnéztük a könyvesboltot, majd hazasétáltunk. 

Van egy könyv, amit már csak szakmai szempontból is el akartam olvasni, és ma megvettem, ez az:

Eléggé gyanakszom, hogy nekem ez a hygge a véremben van. Majd leadom a drótot, hogy mi újság vele. Egyébként nagyon szeretném megnézni Dániát, kíváncsi vagyok rá. 

Sorry for being late, I didn't want to come

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, 4 db rövidített órával (mondjuk azt minek, némelyik gyereknek több idő bejönni meg hazamenni, mint amennyit itt tölt), amikorra fagyizást terveztem megint, de annyi dolgom volt, hogy nem is volt rá időm, hogy felmenjek a gyerekekhez. Illetve a nap végén fél órára megnéztem őket, összepakoltuk a termet, kiszedettem mindent a szekrényekből, kicsit dumáltunk, majd hazaengedtem őket. Utána egy soha véget nem érő, teljesen értelmetlen osztályozó értekezlet következett, amin azt hittem, eret vágok magamon. Ráadásul borzalmas volt a hangulat is, mindenki a türelme legvégét járta, kaptunk egy csomó lecseszést, majd a végén egy hosszú útbaigazítást a jövő héten kezdődő érettségikhez. Mondanám, hogy végre pihi, de a hétvégém a bizonyítványok és a törzslapok fölött való görnyedéssel fog telni. Komolyan, hihetetlen, hogy ezeket nem nyomtatják, hanem kézzel kell írni, 2017-ben, amikor már művégtagokat meg házakat is lehet nyomtatni. És ilyen tantárgyakat kell beírni kb másfél (nem viccelek) centire, hogy értékesítés idegen nyelven (angol), komplex természettudományok meg vendéglátógazdálkodás gyakorlata. Érted, nem az, hogy angol, vagy kémia. Ja, és ezekből van kb 20. És nálam a gyerekek nem jó-t szoktak szerezni általában, hanem elégségest. És egyet már el is rontottam, és most nem tudom, mi van, mert hétfőig már nem megyek be. Ha soha többet nem jelentkezem, akkor valami ideggyógyintézetben lekötözve pihenem ki a fáradalmakat. 

Éééés ha ez nem lenne elég, tegnap már éreztem, hogy valami nem jó, fájt a torkom és levert voltam, délután kivégeztem vagy 5 liter gyömbér-menta teát, lefekvés előtt pedig egy neocitránt is megittam, de persze szart sem ért, mert ma reggelre teljesen belobbant a fejem, úgyhogy most már arra is vigyáznom kell, hogy nehogy rácsöppenjen az orrom a bizikre. Mindegy, lemondtam az edzést meg az esti bloggertalálkát, amit már nagyon vártam, és az egész hétvégém a tied, írnoki munka. Happy, happy me. 

Hogyan neveld a sárkányodat

Valahogy az van a fejemben, hogy szeretet mindent megold, de sajnos sokszor szembesültem már vele, hogy ez kurvára nincs mindig így. Hogy erős konfliktushelyzetben hiába próbálsz békíteni két embert, ha nekik fontosabb a saját igazuk, vagy egyszerűen ragaszkodnak a konfliktushoz. Hogy ha a másik haragszik rád, hiába kérsz bocsánatot, akkor is, ha úgy érzed, semmit nem követtél el, mert ő így is megbántva, sértettnek érzi magát. Ha egy kisgyerek hisztizik, hiába öleled és puszilgatod szét, ő folytatni fogja, míg ki nem tombolta magát. De a legdurvább, hogy ha valaki depressziós, akkor nekem az a logikus, hogy ha ott vagy, nagyon szereted, és elmondod neki, hogy számíthat rád, hogy minden rendben lesz, akkor jobban érzi majd magát és elmúlik a benne tomboló pokol. És basszus nem. Szerintem annál nincsen nehezebb, mint mikor nem tudsz segíteni valakinek, bármennyire szereted. Ennél már csak az rosszabb, ha ellened fordul. Mert te vagy ott, és te állsz hozzá a legközelebb. Been there, done that.

Az egyik barátom a világ egyik legszebb helyén van. Az óceánban szörfözik és kajakozik, hosszú szabadságát tölti, beutazza Európát. És véresen depressziós. Számomra ez hihetetlen, nyár, óceánpart, tenger gyümölcsei, csodás borok, szabadság, utazás, kalandok - hogy? Értem, tudom, hogy van ilyen, de mégis, hihetetlen. 

Szerencsés vagyok, hogy nekem mindössze akkorra a bajom, hogy nekem segít, ha eperrel eszem a nutellát. 

Semmi se jó

Néhány napja teljesen magam alatt vagyok, antiszoc, hullafáradt és nyűgös, mondjuk tutira hormonális alapon is, de ma ma már annyira nagy volt a baj, hogy ma elmentem és vettem magnéziumot, hogy nehogy véletlenül ilyesmin múljon. Ilyenkor leginkább kerülöm a társaságot, azért is, mert nekem nem esik jól, de főleg azért, mert tudom, hogy én sem okozok örömöt. A suliban is többen megkérdezték ma is, mi a baj, szóval valószínűleg látszik is rajtam, hiába igyekszem kompenzálni reggeli hajmosással, a legcsinosabb ruhámmal, sminkkel, illatfelhővel. A bizonyítványok megírása rengeteg, körülbelül 1 óra egy tanuló, és 26-an vannak az osztályomban, és egy idő után pihenni kell, mert begörcsöl a kezem - hétfő a határidő, így rá fog menni a hétvégém, ez is stresszel nagyon. A jövő héttől érettségik, jegyzői szerepkörben fogok tündökölni, amihez kurvára semmi kedvem, de tudják, hogy gyönyörűen és nagyon percízen írok, úgyhogy ma az igazgatóhelyettes kiskutya szemekkel mászkált utánam, sajnos nem tudtam nem elvállalni. Pénzt mondjuk nagy eséllyel nem kapok érte, de hát nem is azért dolgozom, ugye. Volt még valami, ami nyomasztott, mert szarul csináltam egész évben, illetve nem vettem elég szigorúan az osztályomnál, ők meg visszaéltek vele, de odamentem valakihez, akinek volt hozzáférése a dologhoz, őszintén elmondtam, hogy baj van, és enyhén szólva nem szabályszerűen, de 10 perces munkával megoldott mindent a két szép szememért. Iszonyú mázli, hogy jóban vagyok (majdnem) mindenkivel, és szeretnek a kollégáim. Persze azért viszek holnap neki köszönetképpen egy üveg bort. Nagyon megkönnyebbültem.

Tegnap volt az utolsó alkalom a délutáni felnőtt csoportommal, és úgy mentem oda, mintha a fogamat húzták volna, nagyon kész voltam. De 7-kor közölte a csoport, hogy vége az órának, kaptam egy nagy csomag csokit, de rengeteget, elvittek egy gyönyörű kerthelyiségbe, rendeltünk pizzákat, kaptam jéghideg meggyes söröket, és a végén nem engedtek fizetni. Szoktam apróságokat kapni tanfolyamok végén, vagy sikeres nyelvvizsgáknál, de ez most így a hányinger napom végén különösen jólesett. Nagyon cuki csoport, van köztük egy házaspár, akik majdnem 70 évesek, akik most találták ki, hogy ők megtanulnak angolul, és véresen komolyan tolják, nagyon ügyik - képzeljétek, a nő történész, tanár, és mivel nagyon érdekelte, néhány éve szerzett jogász diplomát, de most annak valami szakosított verzióját csinálja, most adta le a szakdolgozatát, és még azt kell róla tudni, hogy az ejtőernyőzés a hobbija, és életében több, mint ezerszer ugrott már. Hihetetlenül inspirálóak, nem? Ők azok amúgy, akik mindig dupla házit írnak, csak cukiságokat mondanak egymásról, mindig mosolyognak és nevetgélnek, mindenkihez van egy kedves szavuk, és minden alkalommal elmondják, hogy mennyire szeretik az angolóráimat, és mennyire jó, hogy ilyen sokat beszélünk. 

Úgy terveztem, hogy ma délután is biziket írok, de inkább fogtam a kutyit és csavarogtunk a városban, hogy elintézzek pár dolgot és magam is kimozdítsam kicsit ebből a lelkiállapotból.  Végül ez sem esett jól, inkább döglöttem volna a kanapén, de ő annyira boldog volt végig, hogy nem bántam meg. Fürdött a Dunában is, hihetetlen, hogy puli létére mekkora vizikutya. 

Trip-hop

Azt szeretném kérdezni, hogy közületek megy valaki Thievery Corporation-re? 

 

szeretet, idő, naptej

Úgy lenne jó ezt a blogot írni, hogy közben kicsattanok a boldogságtól, és akkor biztosan lenne kedvem és motivációm szuper kis recepteket, lakberendezős, mesélős meg hangulat-posztokat írni ide. De sajnos hiába van egy általános kiegyensúlyozottság az életemben, van egy csomó nyüszögés, meg probléma is, sok kedvtelenség és csalódás. És olyankor úgy érzem, hogy nem tudok itt inspirálni. Aztán egy nap múlva megint vidámabban látok mindent... Most épp nagyon vidáman.

• Örülök: ...mert csütörtökön lesz a tanév utolsó napja. Meg kell még írnom a bizonyítványokat, június végén lesz még néhány napnyi érettségi, de ennyi. Idén figyeltem magam, és ha végiggondolom a tanévet, nem az volt, hogy szeptemberben nagy energiákkal indultam, és szépen fogyott a lelkesedés, májusra pedig totálisan kiégtem, hanem végig teljesen hullámzó volt az energiaszintem és a napi csí. Nekem az a nehéz, mikor rossz idő van, hideg, nincs mit várni, a végtelen mókuskereket nem bírom. Ha sokat sportolok, akkor megtáltosodom (note to self: akkor talán mindig sportolj sokat), de ha tél van, és hányinger idő, akkor sokszor inkább alszom. Segít, ha van épp pasim, vagy összejövünk a barátokkal főzni. A főzés egész télen feltöltött. Na mindegy, a lényeg, hogy péntektől szabadságon vagyok augusztus végéig. 
• Szomorú vagyok: ...hogy milyen sok sérült ember (férfi, bár gondolom, nő is) van. Jóképű, kedves, szimpi, tetszem neki, NAGYON tetszem neki, majd mikor kiderül, hogy ez számomra ijesztő és terhes (2 rövid randi után hiányzol, csak akkor lesz jó estém, ha újra foghatom a kezed, és én TUDOM, hogy ez most nagyon különleges és társai), és szólok, hogy szerintem kezeljük a helyükön a dolgokat, mert nem is ismerjük még egymást, de mondjuk egyáltalán, akkor totál kiakadás, szemét, bántó üzenetek... Jaj, hát na. De hát vannak ám nagyon kedves fiúk is! <3
• Bicajbuzi-e vagyok: ...az egyik külsőm megsérült, és bementem a(z egyik) kedvenc bicajboltomba, lecseréltem mindkét külsőt picit vastagabbra, meg vettem új pedált, otthagytam egy csomó pénzt. Bármennyit el tudnék költeni biciklialkatrészre/biciklire. Jaj, de most suhanás van és boldogság. 
• That is how I chill: ...tegnap egész nap nem csináltam lófüttyöt se, így nem tudom elmondani, mennyire örültem, hogy reggel, mikor elmentem a piacra, még csodálatos nyári reggel volt, de mire hazaértem, hideg volt és szélvihar. Úgyhogy bűntudat nélkül fetrenghettem a kanapén egész nap. Lett volna estére programom, mondjuk nem kőbe vésett, de nem mentem el, nagyon jó érzés volt.
• We are family: ...a mai napot a bátyámmal és az unokaöcséimmel töltöttem, strandra mentünk, nagyon, nagyon jól éreztem magam velük. Utána elmentünk a Kakaóscsiga fesztiválra, ahol nem lehetett kakaóscsigát kapni, eléggé átverve éreztem magam. Mintha egy sörfesztiválon nem lehetne sört kapni. A tesóméktól hazabicikliztem, feltöltődve a fiúkkal, a vízzel és a napsütéssel, és most még azt sem bánom, hogy holnap hétfő. 

jaaaj

Ma is elég rosszul aludtam, meg keveset is, meg hát akkora deficitem van, hogy a végemet járom. Még egy hét van a suliból, szóval már fél lábon is kibírom, de kész vagyok teljesen. Zombi üzemmód, nyüszögés stb. 

Annak ellenére, hogy nem válaszoltak a levelemre, tegnap megjelent egy rendőr (nem ő, sajnos) a suliban, és tartott az osztályomnak egy ofő órát, mondjuk sokszor eltért a témától, de azért hasznos volt. erre ma felhívnak a kapitányságról, hogy be kellene mennem tanúskodni az ügyben, meg a gyerekeknek is... Amin full ki vagyok akadva, mert nem tettem feljelentést, a levélben meg is írtam ezt, meg mondtam is tegnap, de azt mondja a csaj, h mivel tudnak a dologról, így kötelességük elindítani az eljárást. Mondtam, hogy én szívesen bemegyek, és elmondom, amit tudok, de  kölyköket hagyják ki ebből. Ha lesz még eset, akkor esetleg, de egy hét van a suliból, most minek csesztetni őket 1-2000 forintért? Jaj, hát ez is púp a hátamra. 

A tegnapi randim tök jó volt, csak hát úgy tűnik, időközben falakat építettem magam köré, basszus. Ilyenek jutnak eszembe, hogy milyen tök jó, könnyű egyedül lenni, és most majd bonyolítani kell az életemet, meg hazavinni őt bemutatni, meg mindig randizni, aztán eldönteni, hogy mi örökre összeillünk-e... áh. Közben persze szeretnék pasit, de úgy tűnik, elromlottam valahol útközben. Szeretnék megint 25 éves lenni, akkor még minden olyan magától értetődő volt. Mondták a lányok, hogy ne stresszeljek, csak érezzem jól magam, aztán majd meglátom. I'll try.

Can't get no sleep

Néhány napja nem tudok aludni. Félálomban fetrengem végig az éjszakát, időnként megnézem az órát  (van egy sötétben világítós óra a hálómban hála apukám óramániájának, nálam amúgy a spejzben is órák vannak a falon, nem kér valaki órát?), és akkor 1:22, 1:48, 2:25... És így tovább, faszom, komolyan. Túl vagyok pörögve szerintem, mert annyi minden történés van, pedig figyelek, hogy ne este menjek edzésre, közvetlenül lefekvés előtt már ne pötyögjek, meg hát hulla szoktam lenni este. És mégsem. Mondjuk az lehet, hogy nem segít, hogy üres hassal fekszem le, ma éjjel azt álmodtam (ezek szerint mégiscsak aludhattam valamennyit), hogy egy kínai étterem nyílt pont velünk szemben (eléggé szeretem az édes-savanyú csirkét). 

Ma 5-kor elegem lett a céltalan forgolódásból, felkeltem és elmentem edzeni, ami jó volt, de most meg annyira álmos vagyok, hogy majd' lefejelem az asztalt. És 8 órám van ma, és randim is lesz még este. Majd megmondom, hogy moziba menjünk, és alszom a szép, izmos vállán. 

Meg amúgy mi ez a hideg meg szél? Rendeltem nagyon finom ebédet, szerintetek fél 12-kor már lehet ebédelni?

raphaelle martin

Fuck you very much

Ja, és lightos randizásba is belekezdtem megint, több-kevesebb (inkább kevesebb) lelkesedéssel (szia! neked mi a kedvenc színed?). Már nem is emlékszem, mitől kaptam kedvem hozzá, de eddig tök jók a tapasztalatok, bár, mint tudjuk, nyugtával dicsérjük a napot. Mondjuk ma már megkaptam, miután kicsit megpróbáltam lecsendesíteni (egy igen ígéretes) fiatalember lelkesedését, hogy udvaroljon nekem a nyavaja, ami az egyik legviccesebb dolog, amit mostanában pasitól hallottam.

Amúgy pont most beszéltük meg a lányokkal, hogy a tinder szórakoztatóbb, mint a Super Mario Run, pedig ott is 13 000 pontom van már (enyhén függő vagyok, csak sajnos nincs rá időm). 

Jó, igazából nagyon rendesen viselkedem.  És beindult a budapesti bringaszezon is:

nyári kalandok

Debrecen bizonyára csodálatos város, de én csak végtelen templomokat és indokolatlan kiállításokat láttam belőle. 5 órát töltöttünk ott és 8 órát utaztunk - ja, én is érzem, hogy jobban is meg lehetett volna szervezni ezt a kirándulást. Tavaly mondjuk rosszabb volt (Pápa). A társaság viszont nagyon jó volt, a kollégáimra nincs panasz (akire van, az meg nem jön el kirándulni). Rájöttem amúgy, hogy pont ugyanolyan vagyok, mint a gyerekek, nyüszögök, pofákat vágok és trollkodok (a kollégáim legnagyobb derültségére), ha nem bírom a gyűrődést, de nem tudom felfogni, hogy lehet kizárólag olyan programot szervezni, ami senkit nem érdekel? Egyszerűen nem bírom elviselni az értelmetlen dolgokat. Miért nem megyünk közelebbi városba, hogy több időnk maradjon arra, amiről egy ilyen kirándulásnak szólnia kéne, hogy csapatot építsünk, együtt töltsünk egy kis kötetlen, munka-mentes időt, és jobban megismerjük egymást? 

A hétvége nagy részét a lányokkal töltöttem. Szerintem nekem sosem volt még ilyen fix és állandó kis hadseregem, akikhez bármivel, bármikor lehet fordulni, akikre mindig lehet számítani, legyen az fun, evésivásbulizás, tanács, vagy komoly beszélgetések. Látom magam körül, hogy sokan vannak, akinek nincsenek barátaik, és ilyenkor boldog vagyok, hogy nekem vannak, hogy mindig van kivel beszélnem, van kit meghallgatnom, van, aki segít kívülről látni a dolgaimat, van, akivel lehet programozni, vagy csak random összefutni éjfélkor és támasztani kicsit a pultot, mint Phoebe-vel pénteken. A szombat délutánunk zseniális volt, annyira jól éreztem magam. Aztán az x-edik Mojito környékén kaptam egy sms-t a telekomtól, amire muszáj volt válaszolnom, és amire ők is válaszoltak, nagyon udvariasan: 

I feel (the weekend) coming

Azt hiszem, a koncentrációképességemről sokat elárul, hogy ma kiderült, hogy holnap nem Győrbe megyünk kirándulni, hanem Debrecenbe. Teljesen érthetetlen, honnan szedtem Győrt. Mondjuk Debrecenben sem jártam még sosem, gondolom az agyam úgy volt vele, hogy random ismeretlen város messze innen, mondjuk ezzel az erővel Ouagadougou-ra (na ki tudja fejből, melyik ország fővárosa?) is gondolhattam volna. 

Az osztályom a legfelső emeleten van a suliban, iszonyú meleg van fent. Volt osztályfőnöki órám a gyerekekkel, és azt gondoltam, hogy ma megejthetjük a (szexi) rendőrbácsis előadást, de képzeljétek, nem kaptam választ az emilemre (a rendőrkapitánynak kellett írnom), eléggé csalódott vagyok. Na szóval egymás után volt ofő óra meg angol, 6.-7. Napközben felmentem hozzájuk, hogy mizu, mondták, hogy írtak két témazárót, negyven fok van a termükben, nyöszörögtek, hogy a tökük tele van, mondjuk meg is értem. Úgyhogy gondoltam egyet, és az esélytelenek nyugalmával lementem az igazgatónőhöz, és megkérdeztem, hogy megengedi-e, hogy elvigyem az osztályomat az uccsó két órában fagyizni, pont volt nálam osztálypénz is. Legnagyobb megdöbbenésemre simán beleegyezett, még meg is dicsért, hogy milyen jó fej osztályfőnök vagyok. A kölkök is ezt mondták egyébként, nagyon hálás volt mindenki, én is örültem, szóval win-win.

Délután kicsit sorozatot néztem meg elvittem anyut meg aput vásárolni, majd már azon voltam, hogy lassan lefekszem és olvasok, mikor kiderült, hogy még csak fél 8. Gondoltam, tök jó, elmegyek futni, de aztán végül az edzőteremben kötöttem ki megint. Valahogy nagyon ráfüggtem a mozgásra, a héten már háromszor voltam, kedden nem fért bele. Mikor ritkábban járok, mindig igyekszem minél több dolgot csinálni, és így van, hogy 2 órát, szaunával együtt 2.5 órát is elcseszek ott. Most viszont, hogy sokszor járok, figyelek rá, hogy pont egy órát legyek ott csak (20/30 perc cardio + 40/30 perc gyúrás), 5 perc a zuhany, 5 perc alatt hazaérek, és így nincs az az érzésem, hogy ráment a fél délutánom, illetve el tudom intézni reggel, suli előtt is. Tudom, uncsi, hogy mindig erről beszélek, de eljutottam oda, ahova szerintem én a jógán kívül még soha semmilyen sporttal nem, hogy már attól termelődnek bennem az endorfinok, hogy elkezdem bepakolni az edzős táskám. És akkora sikerélmény az is, hogy jól érzem magam, és látom magamon az eredményt, hogy a kaját is van kedvem betartani (persze ésszel, mert éhezni nem vagyok hajlandó), például az anyutól gyereknapra kapott gigantikus epres Milka vasárnap óta ott ül a konyhaszekrény fiókjában, pedig nálam sosincs itthon csoki, mert 5 perc alatt megeszem. 

Úgy ítélem meg, hogy a hétvége elkezdődött, holnap este akarok egy pici szociális életet élni itt a városban, szombaton táncolni megyünk a lányokkal, vasárnap vízpartot tervezek, meg meg akarom nézni az ultimate kedvenc nyári filmemet, a Jackie Brownt. Meg még egy csomó mindent tervezek, majd mesélek még. 

A legnagyobb problémám amúgy, hogy minden reggel a madarakra ébredek 4-kor (!!!) egyszerűen nem értem, miért kell megőrülni attól, hogy felkel a nap, de legalábbis miért kell ennek örömére teli torokból üvölteni, persze pont az én ablakom mellett lévő fán, és mindenki egyszerre. De komolyan, nem hogy aludnának.