Sorry for being late, I didn't want to come

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, 4 db rövidített órával (mondjuk azt minek, némelyik gyereknek több idő bejönni meg hazamenni, mint amennyit itt tölt), amikorra fagyizást terveztem megint, de annyi dolgom volt, hogy nem is volt rá időm, hogy felmenjek a gyerekekhez. Illetve a nap végén fél órára megnéztem őket, összepakoltuk a termet, kiszedettem mindent a szekrényekből, kicsit dumáltunk, majd hazaengedtem őket. Utána egy soha véget nem érő, teljesen értelmetlen osztályozó értekezlet következett, amin azt hittem, eret vágok magamon. Ráadásul borzalmas volt a hangulat is, mindenki a türelme legvégét járta, kaptunk egy csomó lecseszést, majd a végén egy hosszú útbaigazítást a jövő héten kezdődő érettségikhez. Mondanám, hogy végre pihi, de a hétvégém a bizonyítványok és a törzslapok fölött való görnyedéssel fog telni. Komolyan, hihetetlen, hogy ezeket nem nyomtatják, hanem kézzel kell írni, 2017-ben, amikor már művégtagokat meg házakat is lehet nyomtatni. És ilyen tantárgyakat kell beírni kb másfél (nem viccelek) centire, hogy értékesítés idegen nyelven (angol), komplex természettudományok meg vendéglátógazdálkodás gyakorlata. Érted, nem az, hogy angol, vagy kémia. Ja, és ezekből van kb 20. És nálam a gyerekek nem jó-t szoktak szerezni általában, hanem elégségest. És egyet már el is rontottam, és most nem tudom, mi van, mert hétfőig már nem megyek be. Ha soha többet nem jelentkezem, akkor valami ideggyógyintézetben lekötözve pihenem ki a fáradalmakat. 

Éééés ha ez nem lenne elég, tegnap már éreztem, hogy valami nem jó, fájt a torkom és levert voltam, délután kivégeztem vagy 5 liter gyömbér-menta teát, lefekvés előtt pedig egy neocitránt is megittam, de persze szart sem ért, mert ma reggelre teljesen belobbant a fejem, úgyhogy most már arra is vigyáznom kell, hogy nehogy rácsöppenjen az orrom a bizikre. Mindegy, lemondtam az edzést meg az esti bloggertalálkát, amit már nagyon vártam, és az egész hétvégém a tied, írnoki munka. Happy, happy me.