tiny desk

Nagyon jó a közérzetem, hogy reset-et nyomtunk az országra, érzem, látom, hogy gyógyul, és így vele együtt én is, mi is. Továbbra is imádom nézni és olvasni a politikai, közéleti híreket, mondjuk elég sok időt elvesz, de megéri. 

Van egy cuki virágbolt itt a faluban, ahol szoktam szép csokrokat venni (ha épp nem virágzik a kertben semmi, mert amúgy onnan rakom a vázába), meg tőlük veszek szárított virágot a kopogtatókhoz és az adventi koszorúhoz is. Meg kaptam meghívót az egyik szomszédasszonyunktól is - a lényeg, hogy két évesek lettek, rendeztek egy kis összeröffenést és elmentünk Danival szociális életet élni. Mikor odaértünk (5 perc séta, mint minden a faluban), láttam, hogy egy legendás jazz zenész muzsikál a pici zenekarával, amire egyáltalán nem számítottam. Nekem mindig is szívem csücske volt a jazz, anno a Sziget fesztiválon szinte végig a Jazz sátorban ültünk, és hallgattuk a nagyokat: Pege Aladárt, Kőszegi Imrét, Szakcsi Lakatos Bélát, Babos Gyulát stb, de elmentünk fúziós jazz koncertre is, amiről azonnal láttam, hogy ez a káosz nem az én világom. Manapság nem hallgatok ennyi jazzt, vagy csak igazán régieket, sokkal jobban esik a fülemnek a populárisabb zene, ma pl. Mac Millert hallgattunk Danival, a Swimming című albumát vagy a Tiny Desk koncertjét imádom. Na és odaértem, kaptunk pezsgőt (Dani szörpöt) meg pogit, kicsit beszélgettünk, aztán leültünk hallgatni a zenét. Az egyik gitáros ismerősnek tűnt, és ahogy találkozott a tekintetünk mosolygott és köszönt. Az volt a durva, hogy azonnal tudtam ki az, és arra is emlékeztem, hogy a facebookon ismerősök vagyunk: a zenekarunk rajongója volt anno és járt koncertekre, onnan ismerem, bár azt mondta, még sosem beszéltünk korábban. Aztán szünetben odajött és beszélgettünk, majd bemutatott a legendás jazz zenésznek, és basszus, ő is azonnal tudta, ki vagyok, nagyon jó érzés volt. Nem maradtunk sokáig, mert Dani elég hamar beunta, hogy udvariasan üldögélve kell zenét hallgatni és én uncsi ismeretlen felnőttekkel beszélgetek, amit ő minduntalan megszakít, hogy ANYA, MIKOR MEGYÜNK MÁR? Amúgy tök menő életem lehetne, de hát nekem kellett gyerek, így jártam. 

spárga, varázskabát és meseterápia

Nem tudom, kinek kell az emlékeztető, de itt a spárga szezon, ITT pedig a legeslegjobb spárgás quiche recept (én mondjuk plusz sajtot nem szoktam bele tenni). 

Tegnap volt az oviban az Anyák napja, ami nálunk mindig különleges (mint minden ünnep). Először fel kellett ismerni, hogy melyik ovis rajzon vagy te (vagyis melyiket rajzolta rólad a saját gyereked). Már feltűnt az előző napokban, hogy Dani gyakorolja az ember-rajzolást, mert ő ugye azt nem szokott, csak autókat (azt mondjuk profin), néha cicákat, meg amit még az oviban kell. Nem is ismertem fel magam, főleg, hogy barnának rajzol, én meg szerintem szőke vagyok (sajnos már nem igazán). Aztán fel kellett ismerni a gyerekeket az énekhangjukról, úgy, hogy nem egyedül énekeltek, hanem egy csoportban, egy letakart asztal alá bújva. Ez sikerült. Utána körjátékokat játszottunk és fogócskáztunk, majd végül piknik volt a kastélyparkban, az apukák hozták a kedvenc kajáinkat. Van néhány család, akiket nagyon megszerettünk, és iszonyú jók ezek a kis összejövetelek, mindig megbeszéljük, hogy majd többet bandázunk együtt, de közben meg szerintem mindenki örül, hogy él. Én ittam egy kis bort, amitől szörnyen rosszul aludtam, így ma nagyon elgyötört voltam, pedig voltak óráim is bőven. Ezzel együtt tök jó napom volt, mert valahogy extrán tevékeny voltam, a szünetekben elraktam a téli cuccokat meg sütöttem spárgás quiche-t (mi mást). 

És ma először felvettem a színes varázskabátot, mindenki megnézi, imádom az ilyen hatást kiváltó cuccokat, legszívesebben csak ilyesmit hordanék. 

Dani meg holnap megy az első meseterápiás alkalomra, most májusban fog járni hetente egyszer, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz neki (biztosan jó, lesz terápiás kutya is). 

kiddo

Az Anyák napja kapcsán nekem mindig összeszorul a szívem, mert egészen sok embert ismerek, nem csak nőt, férfit is, akinek végül sosem lett gyereke, és nem azért, mert nem akart, hanem mert nem úgy alakult az élete. Nem lett olyan párkapcsolata, vagy nem akkor, amikor ez a téma aktuális lett volna. Vagy nem volt olyan minőségű a párkapcsolat, amiben szívesen vállalt volna. Vagy a férfinek már voltak gyerekei, és a nő beáldozta az ő gyerek utáni vágyát, mert a pasi már nem akart, vagy mert még egy közös gyerek már "nem fért bele". Vagy mire rájuk talált a szerelem egy normális pár, már kifutottak az időből. Sok szeretettel gondolok ilyenkor rájuk, és azokra is, akiknek egyszerűen nem jött össze. És azokra is, akik küzdenek érte, és még nem sikerült. Tudom, hogy nekik nehéz ez nap - meg egy csomó másik nap is. És tudom, hogy tökéletesen kielégítő és szuper életet lehet élni gyerek nélkül is, ez nem is kérdés, de ha vágysz rá, és nincsen, az nagyon nehéz. ❤️

pihi

A Nádas Tó Hotelben voltunk két napot, amit a barátnőim ajánlottak anno, de már másodszor voltunk mi is, és nagyon szeretjük. Monorhoz közel van, Vasadon, kb a semmi közepén, egy igazi gyerek- és családbarát szálloda. Lehet olyat is, hogy legyen jakuzzi a  teraszon, vagy bent a szobában, de mi teljesen alap minimál szobát szoktunk választani félpanzióval, és jobbára pancsolunk lent, Dani bicózik a tó körül, mi meg sétálunk, vagy a játszóházban vagyunk ( felnőtteknek való játékok is vannak, mint a pingpong, biliárd stb). A két nap alatt több animátoros progi is volt, ebből Dani kettőn vett részt: anyák napi ajándékot készített nekem, meg sütit sütöttünk (vagyis sütést nem igénylő keksz-tésztából sünit, méhecskét stb-t formáztunk), mindkettő egy óra volt kb. Az első nap egyébként megőrültünk Danitól, mintha azt nézte volna, hogy mivel tud leginkább rosszalkodni AKA idegesíteni minket, de szerintem aznap még mi is feszültek voltunk. Aztán a második napra mintha kisimultunk volna mindannyian, eltűntek a konfliktusok, és sikerült igazán, intenzíven pihenni. Isteni volt. 

Végül én is tudtam fürödni is kicsit, nem raktam be a vízbe a karom, vigyáztam rá, és vettem vízálló ragtapaszt, ami a fröcsköléstől azért megvédte a sebet. Van a medence partján infraszauna, oda is beültem, nagyon jól esett. 

A kaja pedig kifejezetten jó szerintem itt, és bár ritkán járunk ilyen svédasztalos helyen, de úgy tűnik, tök jók vagyunk abban, hogy bár így is többet eszünk, mint otthon, nem szoktunk nagyon bezabálni, csak megkóstoljuk a szimpi kajákat. Nekem az is trükköm, hogy ilyenkor nem eszem tésztát/kenyeret/köretet sem a reggelihez, sem a vacsihoz, hanem leginkább a főételekre és a zöldségekre/salátákra/gyümölcsökre megyek rá. Dani is jókat evett, úgyhogy különösen elégedett voltam. 

Dani reggel nagyon el volt keseredve, hogy haza kell menni, de hazafelé beugrottunk Vácra és vittünk Anyukámnak (meg Apunak is) egy üveg Bailey's-t, aztán meg Barni anyukáját is felköszöntöttük és ott ebédeltünk, ráadásul a kicsi uncsitesó is ott volt - ezektől azért jobb kedve lett. Most itthon vagyunk, én gyönyörködöm az anyák napi Murvafürt virágomban ( ő az, amit mediterrán országokban mindenütt látni, gyönyörű a színe és jól bírja a nagyon napos teraszt), meg a Vinteden lőtt színes ballonkabátomat, amit pont ma kaptam kézhez. Dani kavicsokat fest, Barni meg elment padelezni.