Nem akarok már többet a soha-véget-nem-érő lakásfelújításon szorongani, aggódni, idegeskedni. Magam (magunk) mögött szeretném tudni az egészet, újra végigaludni az éjszakákat (már a lehetőségekhez képest), visszakapni a kulcsot a melósoktól és csak azon dolgozni, hogy a dobozokból szépen lassan minden dolog megtalálja az új helyét. Nem emlékszem, mikor éreztem magam utoljára ennyire kiszolgáltatottnak és kontrollvesztettnek, már beszélni sincsen kedvem róla, pedig még csak (kicsit több, mint) két hónapja tart. Egyre többen jegyzik meg, hogy mennyire fáradtnak tűnök - hát, ja. Úgyhogy jó dolgok:
- Ma reggel 5-kor keltünk, Danit itt hagytuk Anyuékra, elintéztük, amit kellett Nagykovácsiban, és utána elkísértem Barnit egy pár helyre, ahova a munkája miatt kellett mennie. Nagyrészt autózásból állt a délelőtt, 3-4 óra lehetett talán, párszor kiszálltunk, körülnéztünk néhány nagyon különleges helyen, például egy kissé lepattant kastélyban. Annyira élveztem, hogy nem kell rohannom sehová, nem kell elintéznem semmit, nézelődtem, pihentem, beszélgettünk, ökörködtünk. Nagyon régen nem töltöttünk ennyi időt kettesben. Visszafelé Barni meghívott kér sajtburgerre, amit ott, az autóban ettünk meg, mint régen, mikor még csak udvaroltunk egymásnak és mindig nyomultunk valamerre, aztán kivitt a Nyugatiba. Megvettem a jegyet, felültem a vonatra, szinte azonnal becsukódtak az ajtók és indultunk is, fél órával később pedig már otthon voltam. Aludtam két órát Danival, a délutánt pedig legózással töltöttük. Nagyon jó nap volt, vagy hát nem is tudom... nekem most egy ilyen nap nagyon jó nap.
- Azóta is szigorúan tartom, hogy kétnaponta eljárok edzeni, igyekszem szaunázni is, ha tudok, és annyira jó érzés, hogy legalább fizikailag rendben vagyok: több energiám van, nem fáj a derekam, erősnek érzem magam. Van az edzőteremben egy számomra ismeretlen nő, aki sokszor akkor van ott, mikor én, és egyfolytában bámul meg sertepertél körülöttem, nagyon fura.
- Elromlott a tejhabosítóm, és amilyen mázlim volt, volt (még holnapig van) olyan akció a Nespressonál, hogy ha veszel annyi kávét, ami nekünk kb 5 hónapra elég (350 kapszula), akkor 2000 forintért vehetsz tejhabosítót.
- Megvettem a szezon első rúd bejglijét a Lujzában, mandulásat, nagyon finom volt, el is tűntettük két nap alatt. Tavaly nem vettem, nem is sütött körülöttem senki és nagyon hiányzott, így idén kinyomozom, hol vannak nagyon finomak (a Lujzában a szilvás-mákos is isteni) és veszek néhány fajtát.
- Dani nincs 2 és fél éves, de már azon nosztalgiázik, hogy mi volt akkor, mikor kicsi volt. Kézbeld mama, kiskoromban úgy mondtam a traktort, hogy trakator! Olyan gyorsan felnőnek.