Want to ride my bike?

Mivel sem tavaly, sem idén nem ültem rá egyszer sem, eladósorba került a 2012-es, gyönyörű, olasz, egysebességes, alig használt, hibátlan állapotban lévő Adriatica bicajom. 

Esetleg valaki, mielőtt felteszem a hirdetést? 

Bikegirl

Valami furcsa volt a szuper, bár idén 10 éves Merida montimmal a hétvégén, ezért megkértem aput, hogy olajozza meg a tárcsát és kicsit nézze át. És ma jön be, hogy van egy rossz híre: el van repedve a váz elől a hegesztésnél. Nem tudom elmondani, mennyire szomorú vagyok emiatt, mert az a világ legjobb, legkényelmesebb bicaja nekem, és van ugyan másik bicóm, de hosszú távon tekerni, a dunakanyaros 40+/- kilométereimre egyik sem megfelelő. Az a bicaj nekem lett összerakva, tökéletes a mérete, teljesen össze vagyunk nőve, azaz össze voltunk, mert többé nem ülhetek fel rá, mivel itt volt a vizslás fiú, és életveszélyesnek nyilvánította, azt mondta, engedjem el. Síííírok.

Itt vele pózolok:

Viszont utána beszéltünk még egy csomót, ápolgatta a kis bringás lelkem, és ajánlott helyette utódot. Azóta már nem a halott biciklimen lamentálok, hanem azon agyalok, hogy hogyan lehetne egy ilyen bicóm: 

Persze nagyon drága (150 körül), de ha megnézem, hogy az előző is ez a kategória volt, és 10 évig kitartott, akkor ár/érték arányban ez egy szuper befektetés. Lenne. Holnap veszek lottót.

Summer in the city

Ma suli után bementem Budapestre utánanézni a szakdolgozatomnak, ugyanis még mindig semmi hír. Bár a TO már nem volt nyitva, megállítottam valakit, és azt mondta, hogy ne izguljak, mindenképp ki fognak értesíteni, meg a Neptunban is látszani fog. Én csak azon izgulok, hogy esetleg azt mondják majd, hogy egy hét múlva államvizsga? Örülnék, ha lenne legalább 2-3 hetem tanulni. Tudom, nekiállhatnék most, de olyat ki csinál, még a vizsga időpontjának kitűzése előtt? Végül megtudtam, hogy kinek kell írnom, valószínűleg ő többet tud majd mondani.

Az egyetem után körbenéztem kicsit a kedvenc üzleteimben, jól nem vettem semmit (na jó, egy csíkos pólót), aztán... Aztán nem volt mit csinálnom. Olyankor szoktam találkozni a pasimmal, és csinálni mindenféle szuper dolgokat, de ilyen opció már nincsen. Pörgött az egész város, mindenki beindult a nagyvárosi nyártól, én meg vettem egy fagyit (Tihanyi Camembert - mogyorós csoki, még gondolkodom, finom volt-e) az Erzsébet téren, ücsörögtem és nézegettem az embereket. Fura megint egyedül, és egyben teljesen szabadnak lenni. Tavaly nyárra már olyan szépen megszoktam, most megint bele kell tanulnom, hogy szeressem ezt az állapotot. 

Aztán hazafelé találkoztam az egyik barátnőmmel, vele azóta vagyok nagyon jóban, mióta hazaköltöztem, egy tízessel fiatalabb nálam, de annyira szeretem őt is, meg a pasiját is, sokszor keresnek, és iszonyú jó fejek. És azt mondta ez a barátnőm, mikor kicsit nyüszögtem neki, hogy gondoljak bele, mekkora különbség, hogy nem azért szomorkodom, mert hiányzik a pasim, hanem mert újra egyedül vagyok. És tényleg. 

A sulitól kaptunk 50%-os vasúti kedvezményt, ami szuper, és az jutott eszembe, hogy ha visszakaptam az acélkék versenybicóm, amit amúgy is budapesti bringának szántam, akkor majd mindig felrakom a vonatra, és egy csomó vonaljegyet megspórolok azzal, hogy bent is azzal krúzolok majd vadul, milyen szuper lesz.