Talent

Megkaptuk karácsonyra a MENÜ című vadiúj magyar szakácskönyvet*, amit amúgy majdnem megvettem magamnak, és amiben 22 menő, de kevésbé ismert kreatív gasztro- és nemgasztro arc (szóval nem ilyen celeb-szerű chiliésvanília szint, hanem sokkal undergroundabb történet) mutatja be a kedvenc receptjeit, mindezt olyan gyönyörű fotókkal illusztrálva, nem csak gasztrofotókkal, hanem meseszép hangulaképekkel, hogy én is ilyen fotókat akarok magamról, amint főzőcskézek itthon nyáron a színes kis ruháimban, magam elé kötött piros pöttyös kötényben. Majd izzítom a pasimat, szerintem hajlandó lesz ilyesmire.

klikk

Na, és kérdem valamelyik nap a pasimtól, hogy mit főzzünk, és mondja, hogy mondj egy oldalszámot, és ahol kinyílik, azt megfőzzük, mondom jó, akkor legyen a 122. oldal, remélem a gyömbéres-csokis macaronnál nyílik ki (különben is, a macaronos csajt pont ismerem). És itt nyílt ki: 

Awww? Persze nem lett sült kutyafül vacsorára, pedig elég jól el vagyunk látva itthon belőle, és hát úgyse használják semmire. És még az jutott eszembe a szakácskönyvet nézegetve, amiből ez (a számtalan közül az egyik) kedvenc fotóm:

klikk

hogy milyen tök jó (lehet) valami kreatív, sikeres projektnek a részese lenni, és milyen jó látni, hogy mennyi ilyen szuperség van itthon. Megnéztem pár designvásárt is karácsony előtt, és hát wow. Rengeteg tehetséges ember van körülöttünk. Én olvastam egyszer valahol, hogy nagyobb bűnt az ember nem követhet el, mint hogy elvesztegeti az Istentől kapott tehetségét - Isten, vagy nem Isten, a gondolat lényegével egyetértek. És ezért én is teszek fogadalmat 2015-re, mégpedig hogy lesz sok zene, munka, és rocksztár leszek (fát nevelek). Megígérem magamnak. 

*olvasom amúgy azóta, hogy eladták az összes példányt belőle.