Nyár, tél

Ma egész nap ilyen fél energiaszinten tartottam magam, csak kajáért meg vízért másztam ki a takaró alól, le a kanapéról.

ezt az egyik unokaöcsim csinálta, eléggé én vagyok

ezt meg a bátyám készítette, a szív alakú díszt meg a felesége. nálunk senki nem megy a szomszédba egy kis szépérzékért meg kreativitásért

a csúcsdísz

Már épp mondtam Panninak, hogy én egy kicsit bealszom, míg ő a kagylófotelből nézi a Hupikék törpikék filmet a tévében, ő pedig mondta, hogy persze, nyugodtan, mikor csörgött a telefonom, a sógornőm hívott, hogy mennek sétálni, menjünk mi is. Erőt vettem magamon, felöltöztünk mindketten, eloltottuk, elfújtuk mind a 263 hangulatfényt a lakásban, fogtuk a kutyát, meg apukám is csatlakozott (vajon honnan jöhetnek a csavargó génjeim), és elindultunk. Úgy egy órát mászkáltunk, megnéztük a várost, ahol meglepően sok emberrel találkoztunk, úgy látszik, az emberek unják a bejglikómát. Sétáltunk a Duna-parton is, idén furamód nincsenek hattyúk, a végére nagyon fáztunk, nyirkos, csontig hatoló hideg van, pedig hol van még a mínusz 10 (20) fok. Megpróbáltam visszaemlékezni, milyen volt, mikor nyáron egy semmi kis lenge ruhában lófráltam a vízparton, és olyan forróság volt, hogy csorgott a két mellem közt az izzadtság - hát, nem sikerült felidézni az érzést. 

Ahogy hazaértem, visszakapcsoltam a fényeket (263), magamra húztam a legmelegebb kötött zoknim meg a puha bélelt melegítőm, és visszamásztam a takaró alá egy nagy bögre forró tea meg egy tányér süti társaságában.