Ma van a nagy nap, anyuék vitték el a kutyát reggel, mert én ugye dolgoztam. Délután 5-re kell érte menni, azt mondták, a saját lábán tud majd hazajönni (persze autóval megyek érte). Izgulok, milyen állapotban lesz, lesznek-e fájdalmai, szóba áll-e velem. Ugye amikor kozmetikushoz viszem, kap némi kábítást, és olyankor is alig él egy napig, hát, kíváncsi leszek, most mit alakít majd, a pulik ugyanis meglehetősen hisztis, sértődékeny lények.
Délután elmegyek edzeni, még a kutya előtt, közben kimostam a függönyöket, amitől mindig olyan finom illatú lesz a lakás, meg kicsit takarítok és kitakarítom a hűtőt. A pasim most hétvégén költözik, úgyhogy igencsak el lesz foglalva, én meg ugye ápolónőt játszom, szóval nem nagyon tudom, tudunk-e egyáltalán randevúzni. És hát végre, végre, hogy itt a jó idő megint, persze én nem mehetek sehova, mert egy elesett pulikutyát kell istápolnom.
Sebaj, a leghűségesebb társ megérdemel ennyit. Sőt. :) Gyors gyógyulást a kis lábadozónak. Én is pulis vagyok, Palika, már olyan 10 hónapos korában eltávolíttattuk a golyókat, mert a másik tutylink lány, szóval muszáj volt, hogy ne legyen puli-ír szetter vegyesfogat. Elég érdekesen néztek volna ki a kiskutyák. :D Naszóvaltehát: szeme se rebbent. Persze 10 évesen már házsártos lehet az ember kutyája, de pikk-pakk a régi lesz. :)
VálaszTörlésHogy van a kutyus?
VálaszTörlésJól van a kis raszta? :)
VálaszTörlésItt is sok a kérdőjel. Ugye minden rendben?
VálaszTörlésRemelem hamar megirod mi tortent..veled is;)
VálaszTörlésHétvégére nem győzöl az elesett pulikutyád után rohanni,annyira nem lesz már semmi baj! :)
VálaszTörlésMinden oké? Furcsán viselkedik az instagramod :(
VálaszTörlés