Momo

Ma az volt a terv, hogy halálosan kipihenem magam, és aludtam is kicsit délután, meg megnéztem a Szoba című filmet, de aztán bejelentkezett 3 unokaöcsihugim, és itt fognak aludni. Mondjuk nem bánom, megágyaztam nekik a kanapén (mire jó egy óriási, kinyitható kanapé), letöltöttem pár mesét/filmet, aztán ha befutnak, választhatnak, hogy mit akarnak megnézni (update: a Dzsungel könyvét). Igazából megígértem Pankának, hogy itt aludhat ma, de a két fiú is megneszelte, és hát nálam aludni buli, úgyhogy akkor már ők is jönnek, nekem meg tulajdonképpen mindegy, hogy 1 gyerek, vagy három, szeretem, ha itt vannak.

Azon gondolkodtam, hogy persze, valamennyire eddig is tudtam, de nekem most esik le igazán, hogy mekkora luxus egyedülálló nőnek lenni. Hogy mindig, szinte kivétel nélkül, (jó, persze a munkádon kívül) azt csinálhatod, amihez kedved van, és soha, senkihez nem kell igazodni. Én ma már abban is jó vagyok (régen mondjuk nagyon rosszul ment ez, és látom, hogy a barátaim küzdenek is ezzel rendesen), hogy tudjak nemet mondani, ha nekem nincs kedvem valamihez (találkozóhoz, családi eseményhez, bulihoz, ivászathoz, kiránduláshoz), nem megyek, hiába győzködnek, lelkiismeret-furdalás nélkül maradok otthon punnyadni a kanapén. Nekem az exférjemmel kint Svájcban teljesen más életem volt, hiszen nem dolgoztam, csak nyelviskolába meg a tanárképzőbe jártam, időm annyi volt, mint a tenger, barátaim, család, egyéb programok kint nem nagyon voltak, úgyhogy tényleg azt csináltam/tuk, amihez kedvem, kedvünk volt. 

Azóta hosszabb-rövidebb (leginkább rövidebb) megszakításokkal a gyermektelen, független nő életét élem, amihez, azt hiszem, elég jól hozzá lehet szokni. Körülöttem mondjuk elég sok ember van ahhoz, hogy szinte semmilyen hiányérzetem ne legyen, illetve hát persze, de, van, volt, de azért ritkán aggódom emiatt, általában úgy szoktam gondolni, hogy majd lesz, hogy nem leszek egyedül, de most ez van, hát miért ne élvezzem ki maximálisan ezt a kényelmes helyzetet, ahelyett, hogy azon picsognék, hogy nincsen pasim. És hát tudom, hogy anyagilag is kivételes helyzet ez, hogy egyedül élek, mert persze megkaptam már, innen, a szimpatikus blogolvasóktól, hogy honnan a picsából van pénzem parfümre meg Zara ruhákra a pedagógus fizetésemből (igen, én is úgy vélem, hogy wtf a kérdés, de hát magamnak köszönhetem, én teregetem ki a dolgaimat ide). De szerintem egyrészt a tanári fizu már nem annyira szar, mint régen, másrészt nincs egy fillér hitelem, lakbérem, semmi ilyesmim, harmadrészt rengeteget dolgozom itthon is, plusz én zseniálisan tudok spórolni egy csomó mindenen, kaján, funon, bármin, ami épp nem olyan fontos. Mert ha üres a hűtőm, vagy nem veszek fitneszbérletet, az maximum a vonalaimra van hatással, semmi/senki másra. Nem, mintha bárkinek köze lenne hozzá, csak azért mesélem el, hogy ne tűnjön medzsiknek, hogy hogy csinálom, és hogy mutassam, értékelem a helyzetemet. 

Most itt van ez a fiú, Tony, és bár csak heti 2x1 napot van nála a fia, plusz ugye dolgozik egy csomót, zenél, próbára jár, és nem az a típus, aki beülteti a gyereket a tévé elé egész napra, hanem igyekszik szuper közös programokat kitalálni, meg ugye itt vagyok neki most én is - szóval már ez is elég ahhoz, hogy hogy mindig csak álmodozni tudjon arról, hogy egyszer majd kipiheni magát. És most jutott eszembe az is, hogy a bátyám, akinek 3 gyereke van, azt mondta egyszer nekem, hogy hugi, én a munkahelyemre pihenni járok. És még a barátnőim is, akiknek ugye nincs családjuk, szóval még ők is, illetve mindenki mindig hulla fáradt, sosem tudja kialudni magát, a hétvégét várja folyamatosan, aminek aztán 2 perc alatt vége van, és kezdődik a mókuskerék elölről (szerintem be kellene vezetni a 3 napos hétvégét, kár, hogy erről senki nem kérdezi meg a véleményemet). 

Na és szerintem a világnak ez a legnagyobb rákfenéje. És el sem tudom képzelni, hogy akinek gyerekei vannak, az hogy csinálja: vesz időt? Vagy leszokik az alvásról? Vagy hogy? És hogy rakjátok össze magatokat? Én már ha 2 órával kevesebbet alszom, úgy nézek ki, mint egy zombi, olyankor kell egy 10 perces forró zuhany, hajmosás, smink, ruhaválogatás, kicsi alvás délután - ha ezekre nincs mód, akkor mi van? Semmi? És türelemmel hogy bírjátok, ha hullafáradtak vagytok, és akkor sem lehettek egyedül? 

Én nagyon félek, hogy mindehhez már túl kényelmes, önző és elkényeztetett vagyok. :(