epres pavlova

Hétfőn reggel meglepően kipihenten indultam dolgozni, mondjuk nagyon-nagyon ésszel buliztam mindkét nap, csak a kialvatlanságot kellett kipihennem. Csináltam a bulira szendókat, és maradt egy csomó hozzávaló, úgyhogy arra gondoltam, örömet szerzek a kollégáimnak a kávészünet mellé. A hétfő úgyis mindig olyan nyűgös benn, így reggel felkeltem 6 előtt és csináltam szendvicseket. 

Azóta meg rengeteg munka van, edzések, némi kutya, meg alvás már 10 körül, hogy bírjam. Ma hazajöttem a suliból, kb 45 percem volt kikapcsolni kicsit, mert utána mentem tovább megtartani az új tanfolyamot. Bár a kertben őrületes lilaakác illat van, mégis éreztem, hogy anyu sütit süt. Elém jött, és kérdezte, hogy felismerem-e, hogy mi ez, majd behívott, és megmutatta, hogy a sütőben pavlova sül. A földöntúli örömöm csak 10 másodpercig tartott, ugyanis kiderült, hogy a sógornőm névnapjára süti, én meg nem tudok menni felköszönteni, mert dolgozom estig, ergo nem ehetek belőle. Nem vagyok egy nyüszögős típus, de akkor majdnem sírtam, epres málnás pavlova, amiből én nem kapok, anyuuuuu. 

Aztán hazaértem, és ott várt náluk egy óriási szelet.