don't burn your bridges

Közben volt egy kisebb kiborulásom, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy kiöntöttem a lelkemet kicsit Pillának és könnyek közt a pasimnak is, és most már nem látom annyira borúsan a világot. Azért a probléma valamilyen szinten fennáll (úgy értem, a fejemben), és talán majd mesélek is róla, de most olyan jó, hogy nem akarom magam lehúzni. 

Viszont azt elmesélem, hogy tegnap reggel aránylag korán keltünk, kissé összerántottuk a lakást, majd elsétáltunk a Margit hídig, hogy megnézzük, mi újság van alatta. Ugyanis ott, ahol normál esetben víz áll, most száraz lábbal körbe lehet sétálni a híd pillérét, meg lehet csodálni a hidat, meg a várost is olyan szemszögből, ahonnan máskor nem, és szerintem ez nem csak annak élmény, aki szereti az építészetet. 

Ráadásul van most ott egy csomó kőszobor, vagyis szép kis kőpiramisok, és nem tudom, hogy a hely ideiglenessége, vagy a különlegessége miatt, de nagyon hangulatos, főleg ebben a gyönyörű őszi, napsütéses időben. Ma reggel még Gabeszt és Metrót is elvittem a nagy margitszigeti sétánk előtt, hogy ők is lássák a csodát.