Vasárnap éjjel arra ébredtem, hogy Barni rohan kifelé, mondom mi van, jól vagy? Hányingere van, mondta, és már hallottam is, ahogy kidobja a taccsot. Előtte már órákig nem tudott aludni, annyira rosszul érezte magát. Utána kicsit megkönnyebbült, elaludt, de én nem tudtam visszaaludni, végül hajnal 4-kor lementem, lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán meg már indult a nap. Valami vírust szedett össze szegény, jól le is gyengítette két napra. Szerencsére mi nem kaptuk el, rajta meg gyorsan átment. Viszont azóta nem bírom kialudni magam, minden éjjel van valami, pedig ma hajnalban azt álmodtam, hogy New Yorkban csavarogtunk (minden ősszel oda vágyom), nem annyira örültem, hogy fel kellett ébrednem a nagy utazásból.
Dani elkezdett fociedzésre járni. Beszéltünk már róla, hogy kellene valami mozgás, amit szívesen csinál, talán a szorongását is oldaná, de nem gondoltam volna, hogy végül tényleg eljutunk és élvezni is fogja, pedig egy nehéz nap végén volt az első edzés, de a nyűgösség sem vette el a kedvét attól, hogy focizni menjen. Egy nagyon helyes, kb 20 éves srác tartja az edzést és nincsenek nagyon sokan a gyerekek. Nem láttunk be a terembe, hogy mi történik, de iszonyúan leizzadt és nagyon lelkes volt (mármint Dani, nem az edző). Az elején még nyüszögött, hogy hát mi is menjünk be, de félidőben, meg mikor kijöttek inni, azonnal demonstrálta a gyakorlatokat, aztán meg úgy futott vissza, mintha világ életében fociedzésre járt volna. Annyira örülünk!
Ma délután pedig bebuszozunk-villamosozunk a városba ovi után, talán kicsit karácsoni vásározunk is (vannak már olyanok?), valahol találkozunk Barnival, aki munkából jön, és megnézzük a fényművészeti kiállítást a Biodómban. Dani iszonyúan izgatott, én meg örülök, hogy hétköznap is programozunk kicsit.
Főzelékes Ferinek meg megjelent a Főzelékbibliája, nagyon szeretném karácsonyra!
hátha a Jézuska is olvas, sose lehet tudni!
VálaszTörlés