almost there

Én már augusztus eleje óta úgy nevezem ezt az időszakot, hogy a nyár vége. Nekünk nagyon bejött, hogy július végére letudtuk a nyaralást meg a millió élményt, és augusztus nagy részében itthon lehettünk nyugiban. A mi lakásunk meglepően hűvös, vagy nem is tudom, azért tény, hogy voltak olyan napok, hogy megpusztultunk, és lefekvés előtt muszáj volt benyomni egy kicsit a légkondit, hogy lehűljön. Dani szobája a legmelegebb, de ő meg a vékony kis testével tök jól bírja, ha meg nem, átjön hozzánk aludni. Hétvégén mindkét nap átmentünk Barni egy barátjához, aki a 2. kerületben lakik, és van egy egészen nagy, nagyon hideg vizű medencéjük, és ott pancsoltunk.. Egyébként árulják a házat, mert annyiba kerül a fenntartása, hogy nem bírják anyagilag. Csodálatos helyen van és jó nagy is, emiatt nagyon sok pénzért próbálják eladni, csak hát ráférne egy komolyabb felújítás, de emiatt senki nem veszi meg - gondolom, akinek van ennyi pénze, az épít magának egy újat, olyat, amilyet szeretne. Mindenesetre áldás (lehet) a medence ebben a hőségben.

Múlt héten ketten voltunk Danival, Barni végig dolgozott. Voltunk strandon, könyvtárban, a kis barátainál, de egy idő után egymás agyára mentünk, és én sem gondoltam volna, de elég durva veszekedéseink voltak, én is kiégtem mentálisan, nyáron semmit nem voltam egyedül. Ő általában délutánra fárad el, mikor tök jó lenne, ha aludna egyet és kisimulnának az idegei, de az alvás a 6 éves kisfiúk szerint az ördögtől való. Ilyenkor igazi kis seggfej lesz, amit én nem bírok elviselni, és nem bírom felfogni, hogy miért nem lehet elsőre felfogni, hogy légyszi, ezt ne csináld. A legrosszabb, hogy nekem el is romlik a kedvem az ilyen értelmetlen feszkóktól.

Közben megint eltelt egy csomó idő, hogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, azóta voltunk egy hetet a Balatonon, amihez nem volt kedvem mert én már itthon szerettem volna tölteni a nyár végét, és mindenki ott volt a Balcsin, de végül tök jól sikerült. Supoztunk sokat, amit nagyon szeretek, mert el lehet menni vele oda, ahol senki más nincs, meg lehet nézni a szép, vízparti házakat a víz felől. Voltunk megint a káptalantóti piacon, meg a talpkalandban Mencshelyen - az az ideális gyerekes progi, nagyon-nagyon ajánlom, 2 óra háborítatlan zen, még nyuszik is vannak. Tegnap pedig (több ezer másik családdal együtt) elmentünk a veszprémi állatkertbe, az is jó volt, csak hát volt velünk egy kétéves is, és neki ez sok és hosszú volt. Nekem továbbra is az orrszarvú a kedvenc állatom, ő egy velünk maradt dínó. Dani a zsiráfot szereti a legjobban, Barni pedig a kapibarát, őt meg is simogattuk. 

Most megyünk takarítani a suliba, majd folytatom.