Kind of high

Ma reggel ébredéskor meglepetten tapasztaltam, hogy az influenza-szerű tüneteim huss eltűntek. Tény, hogy mindent megtettem a dolog érdekében, de nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy ennyivel megúsztam, és nem döntött le a lábamról a kór. Ennek örömére elmentem ma este edzeni, csak én, egyedül, ki akartam izzadni magamból minden rosszat. Örülök, hogy egy hónap sportolás után ilyen szépen felvette a testem a ritmust, hiányzik, ha kimarad 1-2 nap, és minden dilemma nélkül, simán összepakolom a cuccom és elindulok egy hosszú nap végén is. 

Szóval futottam, lépcsőztem, izzadtam, közben ezerszer meghallgattam, hogy love never felt so good, pedig hát sajnos épp semmilyen szerelmet nem érzek. Szeretem ilyenkor nézegetni a sportoló embereket, kicsi ez a város*, sok mindenkit ismerek is, de azért van egy csomó velem egykorú, ismeretlen arc is, főleg fiúk. És nem tudom, hogy ez az adrenalin, vagy az endorfin miatt van, de sportolás közben sokszor kerülök filozofikus hangulatba, mint ahogy most is. 

Ma voltam fodrásznál, a fiúnál Gödön, aki egy tanítványom nagybátyja, nálam kicsit fiatalabb, jó arc. Minél többször megyek, annál jobb a viszonyunk, már-már baráti, és ma, ahogy végeztem, kikísért a kocsihoz, és még ott is dumáltunk kicsit, nem tudom, ez minden vendégnek jár-e, de jólesett. Aztán picit vásároltam, mert elfogytak a reggelihez a cuccaim, és mivel ilyen irányban is képzünk gyerekeket, bizonyos üzletekben az eladók sokszor mostani, vagy volt diákjaink, és most is összefutottam néhánnyal, örültek nekem, beszélgettünk. Hazafelé beugrottam a bátyámékhoz, mert útba estek, csak pár percre, megbeszéltünk valamit, aztán már jöttem is. Itthon kutyát sétáltattam-etettem, majd mentem tornázni, ahol a több ismerőssel is találkoztam, majd beszéltünk az edző csajjal, hogy kivel mizu, sajnos Phoebe barátnőm is lebetegedett, de jövünk hamarosan. Itthon a kanapén a macska az ölembe telepedett, és ott durmolt, míg a bátyámmal beszéltem skype-on, tanácsot kért valamiben, és most is itt fészkelődik, míg a posztot írom. Kerek volt ez a nap.

Ha belegondolok, van egy csomó ember, akik manapság a mindennapjaim részei, akiket imádok, örülök nekik, színesebbé teszik az életemet (a gyerekek, a kollégáim, még a portás is a suliban, aki minden nap megkérdezi, hogy bicajjal jöttem-e, de már rájöttem, hogy egy szupercuki ember), szóval a 90%-uk az életemnek csak 2-3 éve szereplője, van, akit csak 1-2 hónapja ismerek, és mégis, olyan jó, hogy vannak nekem, szeretem őket, számítok rájuk, számíthatnak rám. Phoebet, aki most kvázi a legjobb barátnőm, csak kb 3 éve ismerem, előtte évekig számomra ismeretlen rajongóként ült a koncertjeinken, aztán meg abban a kocsmában volt pultos, ahová a barátaimmal jártam. Most meg... Fura, nem? És nézegetem a srácokat a teremben, van akivel már köszönünk egymásnak a közös izzadás apropóján, nem ismerem a történetüket, és nem tudom, hogy komolyabban részesei lesznek-e az én életemnek**, keresztezik-e az utam, de rajtam nem múlik. 

És ott van a csomó ember, akik fontos szerepet játszottak az én sorsomban, a fiú, akihez hozzámentem feleségül, aki a testi-lelki társam volt, és 4 éven keresztül kicsit meghaltunk mindketten, ha csak egy napot külön kellett töltenünk, most pedig azt sem tudom, hol jár - és őszintén, nem is érdekel. Elengedtem. Mint az exeimet, vagy sok másik barátomat is, akik fontosak voltak, de már - ilyen-olyan okokból kifolyólag - nem azok. Fura az élet, hogy emberek jönnek-mennek az életünkben - miért pont úgy, miért pont akkor, miért kapnak pont ők bizonyos szerepeket? 

Volt egy fiú néhány éve, én akkor friss házas voltam, ő épp elhagyta a feleségét (long story). Megismerkedtünk, egy közös projekt kapcsán sokat beszélgettünk, és valahogy nagyon természetes volt az egész, emlékszem, mondtam is neki, hogy olyan furcsa, hogy eddig nem találkoztunk. Ő szerelmes lett belém, és bennem is megmozdult valami, de hát én fülig szerelmes voltam akkor a férjembe, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi legyen. Ő viszont csinált egy (számomra) fura dolgot: megnézette egy hozzáértő emberrel (?) a közös horoszkópunkat. És azt a választ kapta, hogy nekünk fontos dolgunk van egymással, sokkal erősebb kötelék van köztünk, mint közte és a(z ex) felesége közt, akivel együtt volt 10 évig, és közös gyerekük van. Ő nagyon hitt ebben, de én nem álltam kötélnek persze. De bevallom, sokat eszembe jutott, jut ez a dolog, hátha tényleg így van? Tényleg meg van írva, a csillagokban, vagy a tenyerünkben, vagy nem tudom, hol, hogy bizonyos emberek szerepet kell, hogy játsszanak az életünkben? Akár kicsit, akár nagyot? És akkor mi van az idióta társkereső oldalakkal? Rajtuk keresztül kijátsszuk a sorsot? Vagy pont segítenek, hogy rátaláljunk azokra, akikre amúgy bonyolultabb lenne ráakadni? Hmm. Pedig esküszöm nem szívtam füvet:). 

A lényeg, amire végül az edzés végére jutottam, hogy ha az ember egyedül van, az arra is jó, hogy nyisson, hiszen több ideje és energiája van arra, hogy találkozzon, ismerkedjen, barátkozzon, és szuper szociális élete legyen. Én ezt most maximálisan ki akarom használni.

*Az edzőteremben, ahová járok, azzal terrorizálják a személyi edzőket, hogy töltsenek fel a FB oldalra a vendégeikről meg magukról képeket, szelfiket meg videókat, mintegy motiválásképpen, és az edzőnk megkért, hogy had toljon fel egy képet rólunk is. Helyes fotó lett, jól nézünk ki rajta mindketten, épp egy páros gyakorlatot csinálunk, meg aránylag messziről fotózta, szóval nem ordít róla, hogy mi vagyunk, úgyhogy jóváhagytuk, senki nem fog felismerni, betaggelni meg nem akart a leányzó. Na persze a kölykök másnap azzal fogadtak a suliban, hogy láttuk a tanárnőről a fotót az edzőterem oldalán! Mondjuk sose kerüljek cikisebb helyzetbe, mint hogy látják, hogy edzeni járok, so what. 

**Mint ahogy a vizslás fiút is ebben a teremben szúrtam ki először, ITT írtam is erről, aztán milyen fontos szereplője lett Milonka kalandjainak, még ha nem is úgy, ahogy először szerettem volna.

Turn the page

Ma szuperhosszú napom volt. Mióta itt, a suliban tanítok, úgy vállalok diákokat, hogy legkésőbb 6-kor végezzek, és már a délután 5-6 is necces, mert egyszerűen nem bírok reggel 8-tól estig folyamatosan koncentrálni. De a múlt héten lemondott egy órát egy magándiákom (előző este 10-kor, pfff), és ma estére találtunk helyette időpontot. Volt 30 perc szünetem az előző diák után, gyorsan megsétáltattam a kutyát, megetettem őt is meg a macskát is, és már csöngetett is a leányzó. Mondjuk ő jobban szét volt esve mint én, szóval 1-0 ide, de azért dolgoztunk. 

Most pedig nézek ki a fejemből. Még szerencse, hogy vasárnap esténként belőlem mindig kitör valami rejtett szupernő, gondolom rástresszelek, hogy most 5 napig nem lesz időm semmire. És lám, tegnap is, este 8 és fél 11 közt kitakarítottam a lakást, kisuvickoltam a konyhát, rendet raktam a hűtőben meg a ruhásszekrényemben és felkészültem egy csomó órámra, legalább ezek rendben vannak. Érthetetlen, hogy ha ilyen rövid idő alatt ilyen hatékony tudok lenni, máskor miért halogatom a dolgaimat. 

Még mindig bujkál bennem valami, és bár nem vagyok egyértelműen szarul, érzem, hogy csak arra vár, hogy picit elhagyjam magam. Nagyon hosszú lesz ez a hét, és nagyon nem akarok lebetegedni. 

Mindig igyekszem, hogy legyen valami a hétköznapjaimban, aminek lehet örülni, és ami feltölt, de hát a mai nap, ennél semmilyenebb hétindítást el sem tudok képzelni. Talán az esti olívaillatú zuhany, a forró víz, a hajmosás, meg a fogmosás amit ki tudnék emelni, és ez mindent el is mond erről a hétfőről. Holnap suli utánra van időpontom a fodrászomhoz, legalább ennyi. 

Az OPI hadsereg ismét bevetésen

Nagyon tetszik, ha valakinek különböző színűre van festve a két kezén a köröm, bár, hogy őszinte legyek, ezt eddig magamon és Phoebe barátnőmön kívül még senkin nem láttam. Biztos ez is egy ilyen fura különcködés, ami csak nekem tetszik, no nem baj. Mivel igyekszem magam őszi hangulatba keríteni, hétindítónak kicsit sötétebb lakkokat választottam:

a bal kezemen az OPI Pamplona Purple lakkja van (rajtam sötétebb): 

a jobbon pedig szintén OPI: You Don't Know Jacques

Mindkét lakk megvan 3-4 éves, és tökéletesen működnek. Szerintem szép őszi színek, illenek is egymáshoz, első pillantásra egyszerű, szép, lakkozott köröm, semmi fakszni, és mégiscsak van egy kis csavar a dologban. Engem legalábbis jókedvre derít.

Helyzetjelentés

Egy pár napja minden reggel fáj egy picit a torkom, de aztán elmúlik. Ma ébredés óta viszont érzem, hogy egyértelműen bújkál bennem valami. Persze nem betegedhetek le, nincsen rá időm, úgyhogy literszámra töltöm magamba a citromos, mentás, mézes gyömbérteát, amit kíméletlenül erősre csinálok. Voltam bevásárolni, hogy ki ne fogyjak a vitaminforrásokból. Jó itthon, már égnek a mécseseim, a kutya és a macska a lakás különböző pontjain horkolnak, szeretnek bent lenni, ha kint esik. 

Tegnap beszéltem a vizslás fiúval, és elhívott, hogy menjünk el ma dél körül Zebegénybe, ahol tökfesztivált rendeznek. Persze nem lett belőle semmi, mert zuhog az eső: tessék, úgy várta mindenki (én is) az őszt, hát itt van. Most nagyon irigylek mindenkit, akinek van kihez bújni a kanapén sorozatnézés közben. Jó, nekem is van: a macskám.

• Örülök: ...nem jó, amikor csak telnek csendben a napok, és nincs mit várni, nincs mit tervezgetni. Most nekem végre újra van, nemsokára utazom Franciaországba, és Párizst is bevesszük egy hétvégére.
• Nem örülök: ...Párizsban szép az ősz, de szerintem elég nagy az esélye, hogy októberben olyan lesz az idő arrafelé, mint itt most: folyamatosan esni fog. De nem baj, van esernyőm és gumicsizmám! 
• Ízlik: ...találtam a lidliben egy zabkekszet, aminek az egyik oldala tejcsokival van bevonva, annyira finom. 
• Várom: ...Pillával megbeszéltük, hogy megnézzük a World Press Photo kiállítást, ami most van a Néprajzi múzeumban (és én féláron bemehetek, hohó), az mindig olyan jó!
• Végre: ...ha itt a hűvös idő, az az új sárga őszi kabátomat jelenti. És ma reggel fel is vettem már, olyan finom volt beleburkolózni, így már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek, hogy jól fog esni a séta az esernyő alatt a szép, budapesti, kiállítás-nézős, moziba menős, pumpkin-spice-latte-ivós szombat délutánon.  

No.

Éjfélkor értem haza, 5-kor keltem, edzettem egy gyilkosat, megáztam, és sárhányó sincs a bicajomon, úgyhogy csupa sár a dzsekim háta is. No és 7 órám van egymás után. Pénteken. Auu.

Úgy volt, hogy elmegyünk sörfesztiválozni, de mindössze annyi erőm van, hogy otthon csináljak valami kaját, felkucorodjak a kanapéra, ezt a videót megnézzem mondjuk ötvenszer, majd aludjak édesen. Majd holnap aktivizálom magam.

Oh, va bien

Úgy indultam ennek a napnak, mint az összes többinek szoktam, korán kelés, suli, órák, napsütés, lemondták a délutáni órám, úgyhogy lesz egy pici pihis időszakom, este meg Budapestre megyek, ahol a barátnőimmel találkozom. 

Nem gondoltam volna, hogy mikor beszélik mellettem a kollégák az igazgatóhelyettessel az utazást a francia testvériskolához, és arról dilemmáznak épp, hogy ki utazzon, és viccből odaszólok, hogy én szívesen mennék, akkor ezen kapva kapnak. És most hirtelenjében az lett, hogy októberben, úgy két hét múlva, suliidő alatt elutazom az egyik fiatal kolléganővel észak-kelet Franciaországba mindössze egy órányira Párizstól. Tanulmányi útra megyünk, hogy megismerjük az ottani, hozzánk hasonló iskolákat, és kóstolót kapjunk az ottani kulináris szokásokból. Mindezt úgy, hogy egy pályázaton keresztül mindent fizetnek, és még egy csomó napidíjat is kapunk, a kolléganőm, aki tavaly volt, haza is hozott egy halom pénzt. Repülővel, két egész héten keresztül. És úgy jövünk haza, hogy másnap kezdődik az őszi szünet. 

:)))

U.i. Tamko, szerinted tudunk találkozni:)?

Move your ass

Most egy hónapja járunk a barátnőmmel (Phoebe) edzeni rendületlenül, én meg kiegészítésként itthon is szorgoskodom a fitlabdámon, meg ha szar napom van, és feszült vagyok este, akkor elmegyek a terembe futni, utána pedig szauna. Mindig van valahol egy kis izomlázam, ami szerintem szuper érzés, mert tudom, hogy megdolgoztam érte. És mivel nem kell fogyóznom (esküszöm, ezt mondták), eszem rendesen, nem kínzom magam kicsit sem, de csak legális, tápláló dolgokat tolok, mivel csak az van a hűtőmben, és nem eszem sokat. Ha edzeni járok, nekem folyamatosan a kaja körül szokott forogni az eszem, de most minden teljesen oké. Szóval egy hónapja járunk, é annyira jól érzem magam, kipihentebb is vagyok, meg persze sokkal energikusabb, mint szoktam. Mondjuk nem fogytam, és nem is látom a külsőmön a változást, de a kis puha réteg alatt olyan helyeken is izom jelent meg már ennyi idő alatt is, ahol eddig nekem tutira nem volt olyanom. 

Ja, és a legjobb az egészben az persze, hogy ketten járunk, egy csomó páros gyakorlatot kell csinálnunk, az edző csaj is iszonyúan jó fej, egy csomó közös barátunk van, és néha annyira röhögünk mindhárman, hogy nem bírjuk csinálni a gyakorlatot. 

Én 3000 forintot fizetek egy ilyen személyi edzős alkalomért, heti kétszer járunk, és egy ezres, mikor futni megyek. Ez szerintem összességében nem olcsó, és tényleg ki kell gazdálkodnom, vállaltam miatta új diákot itthon (annyira jó, hogy én tudok ilyenekkel játszani, nem tudom, mit csinál, akinek nincsen ilyen opciója). De egyszer olvastam valahol, hogy olyan furi, hogy az ember sokkal előbb költ ruhákra, meg piperékre, meg kvázi bármi másra, mint sportra, pedig nincs még egy olyan dolog, ami olyan szinten emeli az ember életminőségét, mint a mozgás (na jó, még talán a parfümök - a szerk.). És ez tényleg igaz, és valóban furi. 

Sporty Milonka is happy. 

Waltz

November végén lesz a suliban a szalagavató, és a gyerekek most kezdik el tanulni a műsort, a táncokat. Ezt a kavarást én nem bírom követni, melyik osztály hány táncot táncolhat, két osztálynak közösen kell keringőzni, mert nincs annyi idő, hogy minden osztály keringőzzön  ÉS osztálytáncoljon, de a másik osztályban túl sok pár van, és ha együtt táncolunk, annyi pár nem fér fel a színpadra, ja de ők nem is hajlandóak az én osztályommal együtt keringőzni, meg ők már rég gyakorolnak, akkor döntsön a vezetőség, ja de ők nem szólnak bele, hát basszus, megőszülök. Na mindegy, végül megoldódik minden, minden osztály keringőzhet is, de az én osztályom kicsi, nem mindenki akar táncolni, nincs meg 8 pár, csak 7, de az egyik focista, magas, izmos fiú azt mondja, ő nem akar, de ha én, az osztályfőnök keringőzöm vele, akkor táncol ő is. Az osztály elkezd könyörögni és ujjongni, hogy mennyire jóóó, tanárnő, keringőzzön velünk, én meg egy pillanatra elgondolkodom. Majd magamhoz térek, és megrázom magam, hogy ÚRISTEN, dehogy táncolok. :) Jézusom. Majdnem keringőztem az osztályommal. 

És most...

...lépjünk túl. 

:)

Good manners

Oké, hát kellett vennem pár nagy levegőt ennek az egésznek a kapcsán. Én még soha senkiről nem írtam rosszat itt a blogon, ezután sem fogok, és azt is gondolom, hogy nem létező konfliktust meg lehet szépen, kulturáltan beszélni, ha mindkét fél magába néz, és tesz hátrafelé egy lépést, ha meg nem lehet, akkor onnantól fogva az én lelkiismeretem tiszta, megpróbáltam, nem szerethet mindenki, én sem kedvelhetek mindenkit, na bumm. 

De azt had jegyezzem meg, hogy konfliktuskezelésből, jólneveltségből és főleg időzítésből vehetnének leckét a kommentelők is. Odamenni katasztrófaturistáskodni, kíváncsiskodni, megpróbálni nyilvánosan összerakni a mozaikokat, majd beszólogatni a bloggernek abszolút  nem odaillő, személyeskedő témákban, mint hogy milyen ember ő, hol tartja a kutyamacskáját, meg hogy hogy van ideje pelenkázás mellett blogolni, miközben mindezt a legtöbben blog, profil, arc és név nélkül, ami szükségtelenül* csak szítja a tüzet, már ne haragudjatok, az én nevemben, az én konfliktusom kapcsán ne**. Meg hát úgy egyáltalán, úristen, gondolkodjatok már, mielőtt klaviatúrát ragadtok.

Sokszor megbeszéltük már, nem csak én írtam le, hogy a bloggerek életének csak egy kis szeletét látjátok, az igazi háttérről, a legtöbb körülményről fogalmatok, fogalmunk sincsen. Ezért had döntsem már el, hogy jó-e nekem egy pasival, ő meg had döntse már el, hogy akar-e, tud-e együtt élni az állataival egy pici lakásban egy kisbaba mellett, meg hogy akar-e, van-e ideje blogolni a pelenkázás mellett/helyett. Következtetni, véleményt kialakítani persze lehet, de én konkrétan azt szoktam magamban mondani, hogy pfff, aztán legfeljebb nem megyek oda többet olvasgatni, van az olvasólistában delete gomb. De semmiképp nem állok neki ítélkezni, meg életvezetési tanácsokat adni (jó, ezt mondjuk pont szoktam:), de csak annak, akit nagyon szeretek) - főleg nem nyilvánosan. És különböztessük már meg a konstruktív kritikát a beszólogatástól. 

*a helyesírás-ellenőrző szerint ez inkább legyen szükségtelen ül

**még ha értem is, hogy volt, aki támogatásképp írt, és volt, aki tényleg cukit, azt köszi, majd viszek salátát:)

She pours her daydream in a cup

Talán már meséltem, hogy bevettek a suliban a kolléganők a kávézós brigádba. Nekem csak ilyen nagy bögrém van bent, aminek egy centi kávé szokott ilyenkor lötyögni az alján, itthon meg csak szép, duplafalú, fém nespressós csészéim vannak, és picike abból is csak kettő, azokra pedig szükségem van itthon. De mindig nyomulnak a kolléganők, hogy hozzak eszpresszós csészécskét, minden nap megkérdezik, hogy hoztam-e már. Na és tegnap vettem egyet, úgyhogy holnap végre be tudom vinni. 

Citrus saláta mozzarellával

Ahogy ígértem, mutatok egy csodás őszi salátát, amit a Pinteresten találtam, és azonnal elmentettem magamnak, így őszre tökéletes csirkemell, kacsamell, hal mellé, vagy csak úgy magában. Citrusos, tehát narancs, mandarin és grapefruit vegyesen lehet benne, mert itt az ősz, ja és mert én a salátákat gyümölccsel szeretem. 

• Citrus saláta mozzarellával, bébispenóttal (vagy bármilyen zöldsalival) és bazsalikommal

Mindent szépen felszeletelünk, összekeverünk, majd meglocsoljuk olívaolajjal és egy kicsi balzsamecettel. Ha vacsira készül, lehet, hogy kell bele szeletelni némi lilahagymát is. Ó. 

Minimal nails

Abbahagytam a zselés körömlakkozást, mert teljesen elvékonyodott tőle a körmöm, és egy idő után ledobta a lakkot, úgyhogy azt a pénzt inkább sportra költöm. De azért időnként kívánja az ember, hogy amellett, hogy szép, gondozott legyen a keze, legyen valami csavar is a dologban, de csak olyan formában, hogy én is el tudjam készíteni magamnak otthon. Néhány napja láttam Lena Dunham instagramján ezt a finom, minimál lakkozást, hogy az átlátszó lakk alá minden körömre csak 1-1 pöttyöt festenek, engem teljesen levett a lábamról - vagyis a 10 körmömről. Azóta Garance Doré-nál is feltűnt róla cikk, és hát csodaszép szerintem. Mit szóltok? 

Garance Doré

Ez pedig én lennék, még nem az igazi, nagyobb, karakánabb pötyök kellenek, jobban elhelyezve, de nekem már így is nagyon tetszik: 

A képeslapot egy barátnőmtől kaptam.

Notice irony

És most jöjjön néhány salátás és körömlakkos poszt, küldöm mindenkinek, aki szereti, és annak, aki remélem érti az utalást. ♥