Fuck this shit, I'm leaving

Hétvégén iszonyúan felhúztam magam, ennek eredményeképp egy napot fel és alá járkáltam, abba akartam hagyni a blogolást, de komolyan, mi van az emberekkel? Még mindig nagyon rosszkedvű vagyok, de aztán rájöttem, hogy who cares, zen van, és hogy sokkal nagyobb probléma, hogy kitiltottak 15 napra az ncore-ról mert nem seedeltem elég lelkesen, és most mi lesz velem 15 napig, nem tudok a cuki anyukámnak filmeket letölteni. Jaj. 

A suliban nem bírják eldönteni, hogy mikor mehetünk Franciaországba. Minden nap több ezer forinttal drágul a repjegy, úgyhogy szerintem elhatározhatnák magukat, bár tény, hogy nem én fizetem. Elméletileg holnap kiderül, lehet, hogy 1, lehet, hogy 2 hét múlva megyünk. Az viszont még mindig tutinak tűnik, hogy megyünk. Azt a pillanatot várom, hogy a reptéren magam elé veszek egy hatalmas kapucsinót, onnantól minden jó lesz.

Hétvégén a végére értem a Homeland 4. évadának, szerelmes lettem Peter Quinnbe, de komolyan, nem is emlékszem, mikor volt rám pasi utoljára ilyen hatással, még igazi sem, nem hogy virtuális, és most nincs értelme az életemnek (sem a Homeland nélkül, sem Peter Quinn nélkül, ja és szex nélkül, lehetőleg Peter Quinn-nel). 

Teljesen ráfüggtem a zöldségekre, iszonyú jó kajákat csináltam a családnak (meg magamnak), de már a párolt zöldbab-brokkoli-borsó is teljesen kielégít, és sütőtök, cékla, hagyma, cukkini, fokhagyma, mmm. Jó, azért csináltam szilvás Ilonka-féle-lepényt is, mert ugye az élet édességére is kell némi hangsúlyt fektetni. 

Voltam az előbb futni, zene, és a kilométerek meg az idő mérése nélkül, finom ősz-illat van a városban és a Duna-parton, csak vigyázni kell, mert egyrészt a gesztenyék kitörik a futók bokáját, másrészt 8-kor indultam (meg kellett néznem a Konyhafőnököt), így aztán elég rendesen nézegettem a hátam mögé. Viszont cserébe meleg volt, szerettem. Holnap vizsgáztatok, aztán értekezlet, majd fogadóóra, és még este is lenne programom, de gőzöm sincs, hogy hogyan lesz hozzá energiám. 

Nem vagyok valami nagy passzban, kicsit motiválatlan vagyok, sokat dolgozom, megint vállaltam új diákot, spórolok, hogy majd tudjak funolni, ha annak lesz itt az ideje. A blogomat is úgy érzem, kiüresedett, elmesélem, hogy mi történt a hétvégén, vagy hogy mit főztem, és hát ennyi. És azt is tudom, hogy nem szerethet mindenki, meg emlékeztetnem kell magam, hogy én ezt a blogot elsősorban magamnak írom, és leszarom, hogy ki mit gondol, de ez gyakorlatban nem ilyen egyszerű. 

Viszont az exem azt írta, hogy a héten visszaküldi a cuccaimat, na, hát legalább ez. Azt írta, hogy még volt piszkos zoknim a szennyesben, és ez akadályozta, nem akartam visszaírni, hogy már több, mint egy hónapja nem jártam nála, azóta nem mosott? o.O