Okay

Nem tudom, nálatok mi újság, én nem vagyok valami nagy formában, pedig már az idő is egészen tavaszi ruhát öltött, ma láttam, hogy rügyeznek a fák, a kocsibejárónknál pedig egy rigó költi a rigógyerekeket, ücsörög a tojásokon, apa kicsit meg is erősítette a fészket. Ezzel csak az a baj, hogy amikor a minirigók repülni tanulnak majd, a macskám sorban mindet meg fogja ebédelni, és tapasztalatból tudom, hogy ez ellen senki nem tehet semmit. 

Pénteken este nagyon keményen rá kellett beszélnem magam, hogy elinduljak valamerre, aztán persze jó volt találkozni a barátaimmal kicsit. Szombaton dolgoztam, aludtam, pihentem, mostam, takarítottam, ma pedig főztem (apu pedig hozott a cukiból somlóit), családoztam, sorozatot néztem, este pedig sétáltunk egy nagyot. Relatíve sokat voltam a hétvégén egyedül, és nem keveset agyaltam azon, hogy jól vannak-e a dolgaim, mit csinálok rosszul, min kellene változtatni. Többet kellene társaságba járnom, ismerkednem, de valahogy nincsen hozzá elég energiám/kedvem/időm. Ráadásul azt vettem észre, hogy minél többet vagyok egyedül, annál kevésbé vágyom mások társaságára. Vagy csak túl sok a munkám meg a gyerekek a suliban - nem tudom. 

Reggel Pilla egyik rendkívül szimpatikus (ja, nem) névtelen olvasója megsértődött, miután írtam, hogy Pillának be kellene tiltania az anonim kommentelést, és kiírta a nevemet (már az igazit) egy kommentben (persze Pilla azonnal törölte). Erről az jutott eszembe, hogy egyrészt, ha nem vagyok (vagyunk) szimpik, akkor miért nem olvas a blogjaink helyett mondjuk Románát, másrészt meg hogy komolyan a fél életemet kiteregetem itt (jó, mostanában nem annyira), persze nem nehéz kitalálni, hogy ki is vagyok, nem mintha én lennék James Bond, és óriási baj lenne, ha fény derül a személyazonosságomra, biztosan sokan ismertek, de hát értitek. Kiírni egy blogger nevét, hát nem nagyon tudok elképzelni ennél aljasabb húzást. Amúgy nem számít, szegény, milyen száni kis élete lehet, hogy ilyesmivel kell szórakoztatnia magát, de közben persze az is eszembe jut, hogy megéri-e nekem, van-e értelme a blogolásnak. Ofkorsz van, tudom, senkit nem szerethet mindenki, trollokkal meg tele az internet, ezt el kell fogadni. Az én életem sokkal szomibb lenne, ha nem lenne miattatok ilyen szupp kis virtuális, és emiatt igazi életem: úgy tűnik, lehet, hogy Violet egyik barátnője lesz az új kolléganőm a suliban (németest még mindig keresünk, valaki?), a Violettől kapott teát ittam a reggeli omlettem mellé, Gyömbi lehet, hogy randizni fog az egyik barátommal, Pillával pedig este egy csomót röhögcséltünk, szóval kell nekem ez a blog. 

Nagyon nehéz hetem lesz, de kedden megyek moziba a haverokkal, aztán meg hosszúhétvége, ilyenekre próbálok koncentrálni.