touch

Szóval. 

Mondják ugye, hogy az embernek napi 7 érintésre lenne szüksége: ölelésre, simogatásra, puszira, csókra (stb). Főleg egy olyan embernek, mint én, aki szuperbújós, simogatós, szeretgetős, akinek ez a szeretetnyelve. Most így utólag visszagondolva nem csoda, hogy rosszul éreztem magam ősszel, hogy nem segítettek a vitaminok, a mozgás, semmi. Most világosodtam csak meg, hogy nem egészen 2 hét alatt bepótoltam kb 1 évnyi intimitást, összebújva alvást, ölelést, és mintha kicseréltek volna, teljesen feltöltődtem, de tényleg, mint egy hosszú nyaralás után. Néztünk a múltkor valami nagyon szar filmet a kanapémon, közben nevetett, hogy bocs a filmválasztásért, én meg ültem, hogy így, hogy átölel, folyamatosan simogatja valamimet, és random puszikat is kapok, kb a Sátántangót is jólnevelten, reklamáció nélkül végignézném. 

És az a durva, hogy ha úgy alakul, hogy az embernek egy ideig nincsen párkapcsolata (és hát nézzünk körbe, szerintem ez egy igen komoly rákfenéje a mai világnak), akkor ezt sehogyan másképp nem tudod pótolni, pedig szerintem az érintés hiányába bele is lehet betegedni. Na mindegy, a lényeg, hogy most nagyon jó nekem. 

via