sun is shining, the weather is sweeeet

Végre meggyógyultam, kemény menet volt. Szerdán, mikor már jobban voltam, el kellett mennem Dani sulijába fejtágításra (ilyen alap dolgokat most tudtam meg kérdezni, hogy hány órájuk lesz, milyen órák, mi történik délután, mikor lehet érte menni, mi van, ha különórája van, haza kell-e hordani a cuccokat minden nap, van-e otthonra házi stb),  és akkor pont olyan migrénem volt, hogy komolyan azt hittem, hányni fogok. Végül az egyik tanítványom, aki orvos, fejtette meg, hogy annyi koffein van a fájdalomcsillapítókban, hogy valószínűleg elvonási tüneteim voltak. 

Hétvégén már jól voltam, ma pedig edzettem is, annyira jó érzés volt végre mozogni, érezni az izmaimat, majd utána zuhanyozni, hajat mosni és szép ruhát ölteni. Apropó, ruhák: befényképeztem egy csomó ruhámat, hogy eladjam őket a Vinteden (eddig amúgy, lekopogom, 100%-osan jók a tapasztalataim eladói és vásárlói oldalról is, a világ legszebb blúzát is sikerült beszereznem). Én érzelmileg nagyon kötődöm hozzájuk, de néha elkap egy hullám, hogy úgysem bírok ennyi ruhát hordani, menjenek, és akkor gyorsan el kell őket adni. Előtte írtam egy üzenetet az egyik óvónőnek, aki imádja a stílusomat, és mindig mondja, hogy ha van, ami már nem kell, ő átveszi, hogy vannak ezek a ruhák, érdekli-e bármi. Nagyon belelkesedett, hogy mindent szeretne felpróbálni, így odaadtam neki egy hatalmas szatyornyi cuccot, hogy nézze át, kíváncsi vagyok, mit visz majd el, aztán majd a maradékot felrakom a Vintedre. 

Szombat délután elmentünk hármasban bringó hintózni a Margit szigetre, én még sosem voltam korábban, meg Dani sem, nagyon vicces volt, meg hát meseszép idő volt. Hazafelé megebédeltünk az Okikóban, ami egy tök jó ázsiai, utána meg beugrottam a Daubnerbe pogit meg málnás madártej parfétortát venni, mert délutánra Dani kis haverját meg a szüleit vártuk. tök jól sikerült, dumáltunk meg borozgattunk kicsit, a srácok meg rosszalkodtak a kertben. Annyira örülök, hogy alakul itt helyben a társaságunk, bár kicsit meg kell erőltetnünk magunkat, hogy kezdeményezzünk is, ne csak elfogadjuk a meghívásokat, de úgy tűnik, élvezzük, hogy van társasági életünk.