boundaries vol. 2

Dani most, hogy nem érzi jól magát, felmegy az emeletre szobánkba, betakarózik, kér vizet, banánt/kekszet és onnan nézi a mesét a TV-ben (Bluey és Grizzy és a Lemmingek), pedig a nappaliban a kanapéról is nézhetné. Emlékszem, amikor gyerek voltam, én is Anyuék ágyában szerettem lábadozni, szerintem ez olyan kedves dolog, hogy a szülei ágyában érzi magát leginkább biztonságban. Nekem meg közben tök jó érzés, hogy lent csend és nyugalom van, tudom panírozni a husit anélkül, hogy bárki beszélne hozzám. 

Barni átment az anyukája lakásába dolgozni (nem tudja, hogy most itthon is csend van, hihi), meg átvenni az ikeás szekrényeket. Az anyukája nyáron kifestette az egész lakást, előtte kipakolt mindent, megszabadult az összes olyan bútortól (a hatalmas, sötétbarna, nyomasztó Erika szekrénysortól pl), amit 40 éve nézett és mostanra már utált. Vett új kanapét (és azonnal megbánta mert mégsem annyira tetszik neki, nekem minden Jysk-ös bútorral ez a tapasztalatom), meg rendelt az Ikeából szép, szellős, üveges könyvszekrényeket meg komódot. Szerintem ő nincs annyira jól, mióta Barni apukája meghalt, és biztos vagyok benne, hogy ez a környezetváltozás jót tesz majd neki. Most lent van egyébként a Balatonon egy barátnőjével, és nem is tudja, hogy mire hazajön, a fiúk meglepetésből össze fogják rakni neki a szekrényeket. 

Ma az iskolában ismerkedő est lesz (illetve délután, és csak egy óra), bemutatják a napközis tanítónénit meg a ped. asszisztenst, meg hát ott lesz az összes szülő meg gyerek is. Nekem viszont ma délután osztálytalálkozóm lesz bent a városban, és megyek is, Barni nélkülem megy a suliba Danival. Látom rajta (Barnin), hogy nem örül, de úgy vagyok vele, hogy a sulis események 90%-án úgyis én leszek ott, belefér, hogy erre most nélkülem menjenek. Meg annyira elvesztem a nyáron, szükségem van rá, hogy a barátaimmal lehessek kicsit.