Tegnap reggel 5:15-kor keltem, hazajöttem vidékre, beugrottam hozzám, megsétáltattam a kutyát, eltekertem a suliba zuhogó esőben, dolgoztam, hazamentem ebédelni, megsétáltattam a blökit, beszélgettem picit a szülőkkel, cicát simogattam, tanítottam otthon is, kitekertem az állomásra, visszautaztam Budapestre, találkoztam a bloggerlányokkal, beszélgettünk, vacsiztunk és boroztunk, hazavillamosoztam a pasimhoz, megszeretgettem őt, lezuhanyoztam, bezuhantam az ágyba, és K.O. Reggel pedig, mondanom sem kell, majdnem meghaltam, mikor csörgött az óra. Asszem elég intenzív az életem.
Ma egymillió órám van, aztán pedig késő délutánig értekezlet, szülői, miegymás, utána pedig el sem tudom mondani, mennyire nem fogok csinálni semmit. Már nagyon hiányzik a kanapém, a kutyám, a macskám, valami finom kaja, no meg a Walking Dead.
Van egy ilyen játékunk, hogy amikor felébredünk reggel, és valamelyikünk felkel hamarabb fogat mosni, beengedni a kutyit meg kávét csinálni, akkor elhúzza az ággyal szemben lévő ablakon a sötétítő függönyt, hogy aki még az ágyban maradt lustálkodni, az tudja nézni a franciaablakon keresztül a végtelen tengert, meg a sirályokat. És ez olyan jó. Mikor lesz már szombat?
ew, hát én bele is halnék, ha 5:15-kor kellene kelnem, minden tiszteletem!:D nem tudom, mennyire szereted az ilyeneket, de továbbadtam neked a liebster díjat, részleteket itt találsz: http://elliekorbeugral.blogspot.hu/2014/12/lieb-lieber-liebster.html
VálaszTörlés