Tegnap beszéltem a barátnőmmel telefonon, egyeztettük a pénteket. Meséltem neki, hogy mennyi minden történik, hogy pörög a munkám, a szüleimnél ebédeltünk, anyukám tojásos nokedlit csinált salátával, meg paradicsomlevest, a kölykök nőnek, mint a gomba, és hogy nemsokára megszületik a legújabb unokahugim. Hogy két napba tellett kihevernem egy szerda esti forraltborozást, hogy a pasim itt volt velem egy hetet, de ma suli után beautóztunk Budapestre, próbára is megyek, ő meg sóhajtott, hogy de jó neked, hogy emberek között vagy. És tényleg jó.
Nem szoktam visszaolvasni a régi blogom, mert nem esik jól, maximum recepteket szoktam kikeresni, de tudom, hogy ha megtenném, akkor sugározna a sorok mögül, hogy annak ellenére, hogy én ott is jól elvoltam, milyen egyedül voltam, külföldön, barátok, család, a kutyám, munka és a hobbim nélkül. És emlékszem, hogy egyszer, amikor itthon voltunk épp látogatóban, talán nyáron, volt egy nagyon pörgős napom, mikor jöttem-mentem, rohantam próbára, találkozókra, és utána írtam is, hogy ma nem volt egy percem sem, már el is felejtettem hogy ez az én igazi életem, ami nagyon hiányzik. Emlékszem, hogy ott kint voltak olyan napok, hogy addig nem volt kihez szólnom, amíg a(z ex) pasim haza nem ért, és egész héten nem volt senki, akivel egy kávét megihattam volna, alig ismertem valakit. Most meg alig bírom beosztani az időm, hogy mindenre, mindenkire jusson. Ma kivételesen van egy nyugis délutánom, amikor nem kell sehova mennem, játszós cuccban fetrenghetek a kanapén, és imádom. És a lábam is nagyon szeretem lógatni, de ez úgy igazán édes, úgy tudom igazán értékelni, ha ritkaságszámba megy.
Nekem nagyon jó így, itthon. Én már sosem akarnék külföldön élni a munkám, a zene, a barátaim, a családom meg a kutyám nélkül. Ezt semmivel nem lehet kompenzálni. Ahogy írtam pár napja B-nek, hogy nekem semmi nem hiányzik onnan. Semmi az égvilágon.
 |
| roth aniko |
Hát ezt nagyon átérzem, én is külföldön vagyok a férjemmel és nem ismerek itt senkit, amikor meg hazalátogatok, akkor egyszerre mennék legalább ötfelé. De legalább a kutyám itt van velem :)
VálaszTörlésMeg is illetődtem a leveleden (= szorongatta a gubanc a torkomat). Itt is köszi, hogy írtad!!!
VálaszTörlésNekem még néha hiányzik az ottani jólét (hogy mi??? Hiszen ott veszettül csóró voltam /bár ez is viszonyítás kérdése/). A mentalitásuk (pfff, állandóan fikáztam őket...). A kajájuk (közben majd meghaltam a magyar ízekért). Hiányoznak az ottani haverok (ott volt 1,5, itt pedig van 15, de inkább 25). Tény, hogy itthon én sem vagyok többé hullaszagú, szóval elég a nyafogásomból! ;)