Under the weather

Tudom, hogy nem kellene, hogy másfél hét kommunikáció és két randi után ennyire csalódott legyek, és ésszel tudom is, hogy úristen, hagyjuk. De annyira régen volt olyan, hogy ennyire megmozgatott valaki, és ezért azt hiszem, láttam megcsillanni a reményt... Á, hagyjuk is. Tegnap délutánra valahogy teljesen leültem, halálosan szomorú lettem. Délután olvastam kicsit a parton, este pedig egy barátnőmmel találkoztam, meg a cuki kutyájával, vacsiztunk a Prestoban (annyira finom a sütőtökös tortellinijük, hogy mindig az az érzésem, hogy ilyen finom tésztát még soha életemben nem ettem). De annyira annyira üresnek és fáradtnak éreztem magam, hogy azt hittem, nem is bírok hazamenni - itthon pedig azonnal bemásztam az ágyba, éjjel viszont nem tudtam aludni. Nem is emiatt, ami ezzel a fiúval törtét, bár ez is rátesz egy lapáttal, hanem gondolom most az iszonyú intenzív időszakom után itt van az első néhány nap, amikor nem vagyok 0-24-ben elfoglalva, és van időm belegondolni, hogy mi újság. Pedig összefutottam valamelyik nap egy kolléganőmmel, és azt mondta, olyan kipihentnek és kisimultnak tűnök, mintha a múlt hét óta nyaraltam volna 2 hetet - hát, oké. Amúgy én is érzem, hogy fizikailag nagyon rendben vagyok most, de lelkileg... Lelkileg nem tudom, mi van. 

Mindenesetre nagyon örülök, hogy nem adtam be a derekam, és nem aludtam nála, mert gyanítom, hogy utána is pont ugyanígy eltűnt volna. Mondhatnám, hogy szomorú, hogy ekkorát csalódhat az ember a másikban, de én 4 év házasság után is értetlenül álltam, hogy ez az ember kicsoda, szóval így két találka után igazán belefér. És igazából azt mondom, hogy el kell fogadni: garancia semmire és senkire nincsen. De ez is csak megerősített abban, hogy magamra csak én tudok vigyázni, és tudni kell nemet mondani - nem csak pasiknak, hanem általánosságban is, bármilyen szituációban, családnak, barátoknak, programra, munkára. Egyébként pont a múltkor beszélgettünk az osztályomban erről, hogy lehet nemet mondani (szexre például), el kell tudni fogadni a nemet, és azt próbáltam meg összeszedni velük, hogy hogyan lehet megértetni a másikkal (konkrét mondatokkal illusztrálva), hogy NEM. De úgy látszik, ez nem csak tinédzser issue.