Herside story

Iszonyú hideg van, így mikor voltam ma otthon két lyukasóra alatt, befűtöttem, mondjuk durva, hogy már szeptemberben be kell. Mindenki, kollégák, gyerekek, mindenki beteg a suliban, így nagyon kell vigyázni, nehogy én is kidőljek. Úgyhogy reggelente összeturmixolom egy citrom kifacsart levét, egy darab gyömbért és almát vagy ananászt egy csomó vízzel, és azt iszom egész nap, nem tudom, segít-e, de placebonak jó, meg legalább sokat hidratálok. Az meg tök jó, hogy ha fázom, akkor nem az jut eszembe (elsőre), hogy beállok a forró zuhany alá, hanem hogy elmegyek futni az edzőterembe, az legalább egy napra tökéletesen helyrerakja a vérkeringésem. Legközelebb már szaunázni is fogok, csak úgy már nem 1, hanem legalább 2 óra egy ilyen szeánsz, az meg ritkán fél bele. 

Tegnap a randim keretein belül beültünk a BITE pékségbe a nyugatinál, ittam egy mandulatejes kapucsinót, meg ettem mellé egy kakaós tekercset, és nem ez a magyar típus van náluk, hanem ilyen vaníliás mázba van borítva az egész - annyira finom volt, hogy kb nem tudtam a fiatalemberre koncentrálni, míg ettem. Ki kell próbálnom a fahéjas verziót is. Aztán megnéztük az ARC kiállítást, volt elég sok vicces, meg gondolatébresztő darab, de azért nem voltam elájulva. Mondjuk randiprogramnak pont jó volt, mert teljesen természetesen egy csomó szempontból lehullt a lepel a másik világlátásáról és nézeteiről. 

Nagyon rákívántam a töltött paprikára, megkértem anyát, hogy csináljon, és főzött egy hatalmas adagot, kaptam belőle egy kislábasnyit, úgyhogy ma azt vittem ebédre. Gyerekként a kedvenc ételem volt és még ma is nagyon szeretem. Aztán fél 2 körül hazaértem, bementem ránézni anyuékra, és nagyon finom illat jött a konyhájukból. Kérdeztem, hogy mi ez, és mondta, hogy ebben az anyaszomorító időben nem volt kedve elgyalogolni kenyérért, úgyhogy kinézett egy receptet, meggyúrta, és most az sül a sütőben. Kissé szkeptikusan vártam az eredményt, mert anya sosem sütött kenyeret, de az az igazság, hogy csináltam belőle egy szendvicset és elvittem magammal a délutáni tanfolyamra, és hát rég ettem ilyen finom fehér kenyeret, mint ez. Úgyhogy most én is belelkesedtem, hogy kell mindenféléket sütni - mondjuk ehhez nem ártana néha itthon lennem, de szerintem majd most egyre több ilyen lesz, hogy jön ez a gány idő. Ma már fél 2-kor itthon voltam, és csak 4-re mentem a tanfolyamra, úgyhogy ráfetrengtem a kanapéra, a fejemre húztam a takarót és aludtam egy órát. Olyan jó volt, teljesen kisimultak az idegeim. 

Nagyon durva, hogy holnap már péntek, csak úgy repülnek a hetek. Holnap ott alszom Pillánál, már nem is emlékszem, mikor találkoztunk utoljára (illetve de igen, nagyon rég), úgyhogy ezen muszáj változtatni.